Ajnácskő (Hrad Hajnáčka)

A legenda szerint Munkács bevétele után Árpád fejedelem Huba vezért és hadait elküldte nyugatra, hogy hódoltassa meg a területeket. Midőn a Gortva völgyébe érkezetek, csodálatos látvány fogadta őket, egy magányos hegycsúcson büszke vár tornyai meredtek az ég felé. Huba mellett lovagolt leánya Hajnácska, aki apjától kérte a várat. Huba nevetve válaszolta, hogy azt előbb el is kell foglalni. Heves ostrom után bevonult Huba és kísérete a várba, ahol Hajnácska előre ugratott és így fordult apjához:
" - Üdvözlégy váram földjén, győztes Huba vezér!
- No nézd már a kis sellőt - így a vezér - talán tán én vettem be a várat s az enyém az.
- De megígérted, hogy az enyém lesz és Huba vezér adott szava egy a tettel.
- Jól van hát. Azonban leánykéz nem várak regulázására termett. Férfi kell ide...
- Majd gondoskodik arról is Hadúr édes apám - vágott vissza hamiskásan Hajnácska.
Ebben maradt. Hajnácska betelepedett a várba, melyet róla a vitézek Hajnácskőnek kezdtek nevezni." (Dienes Adorján nyomán)

A legkorábbi adatok szerint IV. Béla a tatárjárás után 1247-ben Zólyomi Detre fia Mikónak adományozta az itteni "Tika" földjét, hogy arra alkalmas hegyen várat építsen. Ő emeltette a meredek sziklacsúcsra Ajnácskő várának falait. Az Árpád-kor végén a Hotpázmány nembéli Welk fia Sándor a tulajdonosa "Alexander filius Welk... de genere Hunthpaznan". Mivel ő Csák Mátét támogatta Károly Róbert ellenében, az 1320-ban Füleket és Sirokot ostrommal elfoglaló király hűtlenség miatt elkobozta tőle a várat és hívének, a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamásnak adományozta. A várat 1344-ben "Anyaskw" néven említi oklevél. Szécsényi Tamás halála után fia, Szécsényi Kónya Miklós örökölte, és egészen 1424-ig a Szécsényi Salgói család kezében maradt.

Luxemburgi Zsigmond Salgói Miklóst erkölcstelen életmódja (Garai János nejével élt) és hamis pénzverés vétke miatt száműzte, és minden birtokától megfosztotta. Zsigmond Ajnácskőt nejének, Cillei Borbálának adta.

Cillei Borbála 1425. november 11-i okleveléből arról értesülünk, hogy a nála zálogban lévő Ajnácskő élére Berzeviczi Pohárnok Istvánt nevezte ki. Ajnácskő az 1427. évi adóösszeírás szerint Borbála birtoka volt. Egy 1434-es oklevélből ismerjük a vár német nevét: Pirsenstein.

Zsigmond halála után utóda, Habsburg Albert hatezer aranyért zálogba adta a Pálócziaknak, majd beiktatta őket (oklevél).

Az Albert halála után kialakult zűrzavarban a Pálócziak I. Ulászlót támogatták, míg a Perényiek Albert özvegyét és a csecsemő V. Lászlót. Perényi elfoglalta a Pálóczyak dédesi és ajnácskői várait, mire ők Füzért ragadták el. A két főúri család vitája megeggyezéssel zárult, mely során visszaszolgáltatták egymás várait. 1451-ben a cseh Giskra foglalta el Füzért és Ajnácskőt. 1458-ban Rozgonyi Sebestyén a rimaszécsi csatában legyőzte a huszitákat és sorban visszafoglalta a gömöri várakat. Ajnácskő is visszakerült a Pálócziakhoz.

Az utolsó Pálóczi Mohács síkján halt hősi halált, birtokait a köpönyegforgató Bebek Ferenc szerezte meg. 1540-ben Balassa Menyhérté, majd a Kubinyiaké lett a vár. Később a Feledyek birtokolták. Az első török megszállás 1546-ban következett be: egy portyázó csapat rajtaütéssel foglalta el Ajnácskőt, de év múlva már ismét magyar kézen volt. 1566 áprilisában Arszlán budai pasa csapatai megtámadták, és április 25-én árulás folytán török kézre került.

A 15 éves háborúban Ajnácskőt is visszafoglalták a keresztény csapatok. 1593. december 25-én írta Prépostváry Bálint egri főkapitány a levelében: "Mikor Fülek alatt voltunk volna, megtaláltam vala az ajnácskői törököket, hogy a várat megadnák. (Meg is adták kezemhez.) Ajnácskő alól Somoskő alá mentem ezekkel is traktáltam s megesküdtek, hogy csak egy zsindely kárt sem tesznek, s megadták a kastélyt. Azonképpen Hollókő alá bocsátám az egri vitézeket, azt is mingyárást kezemhez adták. Most e három vár az én kezemben vagyon." A vár és uradalma a Lórántffyaké lett.

Az 1600-as években Fülek alá tartozott, u.n. tarisznyavára volt a közeli erősségnek. 1605-ben Ajnácskő megnyitotta kapuit Bocskai hadai előtt. Oklevelek szerint a Lórántffyak és Vécseyek megosztoztak a váron és birtokain. Később sűrűn változtak a tulajdonosai. 1628-ban II. Ferdinánd Bosnyák Tamás füleki királyi várkapitánynak adományozta.

1645-ben a törökök ismét rajtaütéssel foglalták el a korszerűtlen várat, innen indították rabló portyáikat a környékre. 1649-ben a keresztény sereg közeledésének hírére a vár parancsnoka, Hasszán bég felrobbantva Ajnácskő védműveit, majd kivonult a várból. Ismét a Vécseyek kapták meg, akik a várat helyreállították.

Az 1670-es években Ajnácskő őrsége a füleki vár állományába tartozott. Egy datálatlan összeírás szerint 6 lovas és 18 gyalogos szolgált a várban. 1678 áprilisában Koháry István füleki főkapitány hat pontból álló rendtartást bocsátott ki az ajnácskői katonaság számára. Koháry egyik, 1679. december 12-én Esterházy Pálhoz írott levele szerint a füleki hajdúk létszáma az ajnácskőiekkel és somoskőiekkel együtt a 60 főt sem érte el. 1681-ben még császári katonaként Ajnácskőn szolgált Kiss Albert (az 1704-ben Rákóczi parancsára kivégzett kuruc ezredeskapitány), aki három társával meggyilkolta az idős Szabó István várnagyot, majd rálőtt egy füleki hajdúra.

Vay Ádám - aki később Rákóczi udvari marsallja lett - 1679. május 4-én vette feleségül Iványi-Fekete László árváját, Erzsébetet, s ezzel ő lett az ajnácskői vár új tulajdonosa. A szakirodalom szerint Ajnácskő vára épségben "átvészelte" Fülek 1682-es ostromát és ettől kezdve hadászati jelentősége is megnőtt. A vár rövid ideig Thököly kurucainak kezébe került, de a török 1683-as bécsi és párkányi veresége után a térségen átvonuló lengyel király, Sobiesky János visszafoglalta a várakat, így Ajnácskőt is feladták a kurucok. Később a vár őrsége tevékenyen kivette részét a kurucok elleni harcból. Kapitánya, ifj. Vécsey Sándor hajdúival részt vett Eger 1687-es ostromában és a falak alatt halt hősi halált.

1703-ban a vár leégett. 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt a várban, és a vár udvarán végeztette ki a hazaáruló Szegedi Ignácot. 1711. február 3-án készült urbárium szerint Ajnácskő vára megrongálódott a harcok alatt. 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak a Vay lányok, akik a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. Ezután ismeretlen időpontban elhagyták a várat a lakói, és a lakatlan leromlott vár köveit a környékbeli lakosság elhordta.