Balatonalmádi: Szárberény temploma

A mai Balatonalmádi város területén a középkorban egy Szárberény nevű település létezett, amelynek első okleveles említése Szent István korából való. A veszprémvölgyi apácák birtokolta Szárberény falu neve a 18. században Vörösberényre változott, ezt megelőzően sokáig mindkét nevet használták.

Az eredeti román stílusú templom a 11-12. században épülhetett, de okleveles adat csak 1290-ből ismert róla. Ez a korai templom téglalap alaprajzú, egyhajós, a hajóval azonos szélességű, egyenes szentélyzáródású, keletelt épület volt, a két templomrészt egykor diadalív választotta el egymástól. A 13. században a templomot bővítették: a D-i oldalon a templomhajó falait elbontották és a régi templomot teljes hosszában D-felé megnövelték. A szentély és a hajó is szélesebb lett, illetve itt az elválasztófalat meghagyva két szentély alakult ki egymás mellett.

A templom gótikus átépítésére a 14-15. században került sor. A templom román ablakait gótikus ablakok váltják fel, de a szentélyeken a román ablakokat megmaradnak. Ekkor épül a torony is az élszedett gótikus kapuval.

Vörösberény falu már 1567-ben török kézen van, a templom megrongálódott. A 16. század végi török pusztítás után 1612—1614-ben, majd a század végén a protestánsok építik újjá. II. Ferdinánd 1625-ben a győri püspökre bízta a veszprémvölgyi apácák birtokait, így Vörösberényt is. 1626-ban pedig elrendelte, hogy az ellenreformáció jegyében a jezsuitákat telepítsék Vörösberénybe. A jezsuiták 1700-ban császári katonaság segítségével visszafoglalták a reformátusoktól a templomot. 1707-ben, a Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok a jezsuiták birtokait lefoglalták, de a szabadságharc lehanyatlása után a jezsuiták 1713-ban újra átvették a birtokot, valószínűleg a templom nélkül. Egy 1721-ben felvett jegyzőkönyv szerint kálvinista templom, amely a katolikus templomok formájára, szentéllyel, sekrestyével és toronnyal, szentélyében kő oltárral és fali szentségtartó fülkével épült.

1739-ben átépítették, ekkor készült a templom körüli körítőfal rajta a lőrésekkel. 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták és a Királyi kamara vette kezelésbe a vörösberényi birtokot. A rend megszűnésével véget ért a templom birtoklásáért hetven évig tartó küzdelem. Ezután a templom végleg a reformátusoké maradt. A templom az utolsó építészeti korszaka a barokk volt és 1789-ben zárult.

A templom az 1985-ös földrengés során kisebb károkat szenvedett, majd legújabban, 2013-ban új fazsindely borítást kapott.