Balatonendréd

Balatonendréden, a templom körül vannak a vár a nyomai. A helyi hagyomány szerint a templom egyik fala a törökök által épített vár maradványa (* ezt a 19. századi kataszteri térkép megerősíti). A falak többi részét 1874—75-ben hordták el. A várnak ma már kevés nyoma látszik a felszínen, területének körülbelül felét a templom foglalja el. A plató DK-i és ÉK-i szélét mesterségesen kialakított meredek oldal övezi. DNy felé a domb tovább emelkedik, erről az oldalról egykor mély árok védhette, melynek betemetett nyomai ma is láthatók a templom DNy-i oldalától 3-4 méterre. Az árok mai szélessége 6,5-8 m, mélysége 0,5 m körüli. Külső szélén több helyen téglafal teteje látszik, amely feltehetően az árok külső oldalát borította. Az árok DK-i irányban lekanyarodik a domboldalon, itt azonban tovább nem követhető. A plató ENy-i lezárására biztos nyom nincs, de valószínű, hogy az itt kanyarodó út feletti magas partig tartott a vár. Az így körülhatárolható plató átmérői kb. 70x25-30 m. A templom körüli plató azonban csak a felső vár volt. Az ÉK-i és K-i széle alatti lejtő meredeksége fokozatosan enyhül és településre alkalmassá válik. Itt a szántóföldön sok késő középkori cserép található. Ezt a területet a K-i oldalon egy további, mesterségesen levágott egyenes partoldal zárja le, alatta több méterrel lejjebb a község házaihoz tartozó kertek következnek, ez lehetett az alsó vár széle ezen az oldalon. D felől valószínűleg a felső várból lekanyarodó (ma már betemetett) árok határolta, E és ENy felé pedig itt is feltehetően a mai út előtti szakaszon kereshetjük a lezárását. A teljes vár átmérője kb. 125x80 m, területe kb. 0,65 ha. [Somogy megyei várak]

Balatonendréd település először 1082-ben fordul elő "In villa Enderes habet ecclesia terram" alakban, amikor Szent László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratja, és őket azokban megerősíti. 1138-ban "Endredi" néven szerepel, 1229-ben "In inferiori Endred" néven, amikor II. Endre király a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan közti birtokviszályt rendezi. 1234-ben "Endred" település Szent András tiszteletére rendelt templomát említik. 1259-ben "uilla Endred"-ként szerepel: a székesfehérvári keresztesek conventje előtt Endrédi Burnes és Haab, a királynőnek endrédi jobbágyait, Endrédi Simon megöletéseért, hat ezüst márka fizetéssel kielégítik. 1295-ben a veszprémi káptalan előtt Benedek veszprémi püspök, királynéi kancellár, Lodomér esztergomi érsek, esztergomi ispán és Jakab csúti prépost cserét hajtanak végre. Ebben az okiratban "superiori et inferiori Endréd" szerepel (1501-es átírás). 1390-ben Zsigmond király, Karáddal és ennek tartozékaival együtt, a lövöldi karthauziaknak adja cserébe. 1460-ban Alsó-Endréd Somogyi Imre Székesfehérvár városi kir. kapitány birtoka. 1536-ban Felső-Endréd Baranyai Mátyásé, Alsó-Endréd és Berki a székesfehérvári káptalané, illetőleg őrkanonoké, továbbá Baranyai Mátyásé és Fánchy Jánosé.

A törökök 1543-tól folyamatosan támadták a tolnai, somogyi végházakat, megpróbáltak kijutni a Balaton déli partjára. A magyar katonaság első ellenlépéseként 1543–44-ben gyorsan felrobbantotta Kereki-Fehérkő hegyivárát. A korszerűtlen és a könnyen belőhető várat, amely ekkor Perneszy Ferenc tulajdonában volt, a biztonság kedvéért semmisítették meg, nehogy a törökök támaszpontul használhassák.

1544-ben Baranyai Mátyás, az egyik Tóti Lengyel lány férje már a törökök közeledtének a hírére elmenekült a várból. Endréd várkastélyának 1544. március 25. és 1545. március 14. közötti elfoglalásáról Kjátih Mehmed Záim számolt be. Ahmed fehérvári bég egy felső és alsóvárból álló, átlagban 130 fő török őrséget befogadó várrá építi át az eredetileg Endrédi Somogyi család tulajdonában lévő 15. századi castellumot. Tehát a török csapatok nemcsak azonnal megszállták, hanem meg is erősítették és palánkokkal és vizes árkokkal vették körül, vagyis végvárrá képezték ki az endrédi várkastélyt. Ezzel állandó fenyegetést jelentettek a pontosan szemben lévő Tihany várának védőire. Endréd 1546-ban nahije (járási) központ lett.

Hegyi Klára szerint 1545-ben az őrség 140, 1558-ban 98, 1570-től 120 fő.

1558. júliusában a tihanyiak Takaró Mihály vezetésével ráütöttek a ságvári törökökre, akik a toronyba szorulva védekeztek. Az endrédi törökök siettek a szorult helyzetben lévő védők felmentésére. Az 1558-as zsoldlajstrom szerint 41 musztafiz várőrből, 34 gyalogos szábból és 23 maretolosz határőrből állott személyzete.

1579-ben a budai pasa Rudolf császárnak írt panaszlevelében azt írta, hogy a palotai és veszprémi végváriak "a Balaton vizén hajón által menvén" rajtaütöttek a Gyugy faluban álló vásáron, és sok marhát elhajtottak. Az endrédi török palánk őrsége azonban utolérte őket, s elvette tőlük a zsákmányt.

1584. júniusában a veszprémi és tihanyi vitézek sikertelen támadást hajtottak végre Endréd ellen. A támadókat szétverték, sokan fogságba estek.

1587. nyarán Pisky István tihanyi kapitány megtámadta és elfoglalta Endrédet és bőséges zsákmányt szerzett. A tihanyi vitézek az Endréd és Koppány közti úton elfogták Abdullah karádi török béget is, valamint Gazanfer odabasit, s más török tiszteket és altiszteket. Szinán budai beglerbég Ernő főhercegnek írt panaszos levelében ezt írta: "... ismég az tihanyi kapitány Pisky István Endrikre ment, azt is elégették..."

1588. október 23-a hajnalán a pápai és tihanyi végváriak berenhidai Huszár Péter és Pisky István vezetésével átkeltek a Balatonon és megtámadták az endrédi palánkot. A veszprémi kapitány, Tarnóczy Farkas nem csatlakozott a támadáshoz, mert tartott a bécsi tiltás megszegésétől. A magyar végváriak az endrédi agát a védők többségével együtt levágták és 9 foglyot is ejtettek. A palánkot elpusztították. A budai pasa levélben követelte Huszár Péter megbüntetését, ami az Udvari Haditanács ígérete ellenére elmaradt.

A folyamatos csatározások közepette Pisky István tihanyi várnagy konfliktusba került az endrédi Ibrahim zászlós agával. A konfliktus során párbajra hívták egymást a Balaton jegére. Ibrahim nem jelent meg a kitűzött időpontban, mert egyszerre szült 3 felesége! Erre Pisky gyávának nevezte Ibrahimot. Az aga sem maradt adós a válasszal, levele az korszak egyik kiemelkedő nyelvemléke.

1613-ban 36 lovas és 36 gyalogos tartózkodik itt.

Az 1628–29. évi zsoldlajstrom szerint az endrédi párkány őrsége 22 ulufedzsiből (lovas zsoldos) és 34 azábból (nőtlen zsoldos, gyalogos) állott. Utoljára 1686-ban szerepelt, mint török végvár.

1731-ben Bél Mátyás ezt írta róla: "Valamikor nem megvetendő erősség a török birtokában. Az erőd négyszögletes alakú és szemben van a tihanyi félszigettel. Magas hegy alján épült." 1864. június 23-án kelt okiratban ez olvasható: "van itten jelenleg is lakható régi török vár és basalak, melyben Ibrahim aga basa egész kikergetéséig bent lakott". Ebben a két irományban lévő vár jól látható a 19. századi kataszteri térképen is (galéria).