Borostyánkő

Borostyánkő

Bernstein

A vár rövid története

Borostyánkő vára a gyepű rendszer felszámolása után, az oszták-magyar határvonal megszilárdulásakor épülhetett a 13. század elején. Építtetője nem ismert, akár a király, akár a Héder nembéli Kőszegi-család egyik őse, Aentz lehetett, aki III. Béla korában élt. Mindenesetre III. Béla és fia II. András korában több határvár épült, például Németújvár és Kabold is.

Neve német eredetű, a Pärenstein (Medvekő) név lett átvéve Pernstein formában. Később ez lett magyarosítva Porostyan, Borostyán névre.

A várról az első feljegyzés IV. Béla Geregye nembéli Pálnak 1249. jan. 1-én kiállított oklevelében van, amikor az 1230-ben visszafoglalta a Babemberg Frigyes által ebben az évben megszállt várakat: "mikor a németek egy időben két várat, tudniillik Borostyánkőt és Langecket [Lánzsér] elfoglalva tartottak, mint a személyünket és uralmunkat sértő jogtalanságok serény üldözője a parancsunkra gyűjtött sereggel a mondott várakat körülfogta, s az ellenség kezéből vitézül és erélyesen kiragadta".

1260 körül IV. Béla a Héder nembéli (Kőszegi) Henriknek adományozza. Kőszegi Henrik végig a király híve volt V. István ifjabb király elleni harcai során.

IV. Béla halála után Kőszegi Henrik V. István bosszújától tartva II. Ottokár cseh király udvarába menekült és a várait is átadta az uralkodónak, többek között Kőszeg, Szentvid, Szalónak, Borostyánkő és Kertes várait. Összesen 11 vár került átadásra. 1271-ben Ottokár szövetségeseként a Kőszegi sereg Kőszeg, Szalónak és Borostyánkő irányából Sopronra támadt. 1271. július 2-án V. István magyar és II. Ottokár cseh király között megkötött pozsonyi béke felsorolja az idősebb Kőszegi Henrik várait: a két Kőszeg, Szentvid, Szalónak, Borostyánkő, Kertes. Ezeket V. Istvánnak Monoszló nembeli Gergely foglalta vissza. A visszafoglalt várak neve szerepel a Pozsonyban július 3-án kiadott oklevélben: "...quedam castra intra limites regni Vungarie constituta, quorum principale dominum ad ipsum regem pertinet Keuwzeg [Kőszeg-Óház], videlicet de Monte Sancti Witi [Szentvid], Zloynuk [Szalónak], Perusteyn [Borostyánkő], Perstan de Chertus [Kerteskő]... ". Kőszegi Henrik 1273-ban kapta vissza Borostyánkőt IV. Lászlótól. A következő évben a Kőszegiek már a király ellen harcoltak.

A Kőszegiek 1279-ben megosztoztak a birtokaikon, ebben Castrum Parnstacum Ulis villis néven szerepel.

1284-ben IV. László ostromolta két hónapig sikertelenül a várat. Az ostromtáborban kelteztette számos oklevelét. 1284. jan. 10-én Borostyánkő alatt kiadott oklevelében IV. László Mogor-i András fiait: Pétert és Farkast és rokonaikat Parastian (Borostyánkő) vár ostromakor teljesített szolgálataiért a királyi serviensek közé sorolja. Egy másik oklevél szerint a király Ákos Ernye bán István mester nevű fia kitüntette magát többek között a Borostyánkő vára alatti harcoknál ("...habito et sub Castro peresten..."). Osli Herbordot a Kőszegiek az ostrom során elfogták és csak jelentős váltság fejében engedték szabadon.

Albert osztrák herceg csapatait Landeszberg Hermann sváb marsal vezérlete alatt 1285 május végén vagy június elején Magyarország pusztítására küldte. Ezekhez a csapatokhoz Borostyánkő vára alatt az öreg Emmerbergi Schenk Bertold vezetésével sok jeles stájer vitéz is csatlakozott. Az így egyesült német csapatok azután elkezdték dúlni a vasi és soproni határvidéket. Kőszegi Iván, testvérei és a hozzá csatlakozó nyugat-magyarországi főurak az osztrák hadakra csúfos vereséget mértek. A vár felszabadult.

Albert végül IV. László szövetségében 1289. áprilisában hadjáratot indított a Kőszegiek várai ellen. Az osztákok sorra foglalták el Nagymartont, Nyéket, Sopront, Kaboldot, Lánzsért, Rohoncot, Szalónakot, Pinkafőt, Magyaróvárt és végül Kőszeget is. Kőszeg ostroma 1289. szept. 25-én keződött. Másnap Kőszegi Iván Borostyánkő alatt szétverte az osztrákok utánpótlását és közel ötszáz foglyot csonkíttatott meg. Borostyánkő azon kevés Kőszegi várak közé tartozott, amelyet ekkor nem foglaltak el az osztrák seregek. Kőszeg után még Németújvár és Szentvid várát is elfoglalta az osztrák herceg. Ezeket a várakat csak III. András sikeres oszták hadjáratát lezásó hainburgi béke adja vissza azzal a feltétellel, hogy a magyar király lerontja a kissebb várakat.

1295-ben Németújvári (Kőszegi) Iván (János) oklevelet adott ki "in Schloss Perstein" várából. A vár Albert hívének, Leutoldon von Chueringnek a birtokába került, akitől Iván a várat pénzért vásárolta vissza. Ezután a vár élére Cemetei Rempe fiát, Sándort állította.

Kőszegi Ivánnak (János) 1308-ban bekövetkezett halálával hasonló nevű fia vette át a Héder birtokokat és visszavonult Borostyánra. A család tagjai 1327-ben még megújították az 1279-ben kelt osztálylevelet. 1327-ben I. Károly király rendezte az Újvár és Borostyán várak között élő őrök (spiculatores nostri, qui inter castra Viuar et Borostyan vocata residencias et possessiones haberent vel habere dignoscerentur) helyzetét, s parancsot adott az idők során szétszóródott őrök összegyűjtésére. Károly a feladat végrehajtásával felsőőri Péter fia Miklós ispánt bízta meg, akit az őrök közül kiemelve megnemesített, és kapitányként az őrök élére állítot.

A Kőszegiek még 1336-ban is megkísérelték a felkelést Károly király ellen, de döntő vereséget szenvedtek. A király a lázadó főuraktól elvette a váraikat és az ország belsejében lévő birtokokkal kárpótolta őket. Egyedül csak a nyughatatlan Kőszegi János tarthatta meg Borostyánkő várát, de ezt a békeszerződés Ausztriához csatolta. Ő osztrák főrend lett és a Pernstein grófi család megalapítója. A vár később visszakerült a Magyar Királysághoz.

1388. ápr. 19-én Luxemburgi Zsigmond 3200 forintért zálogosítja el az Osli-nemzetségből származó Kanizsai János mester fiainak: János esztergomi érsek királyi és királynéi kancellárnak, Miklós mester soproni, zalai, vasi ispánnak és Istvánnak ("Super castrum Porostyan impignoratio non exhibenda."). 1389. jan. 20-i oklevél szerint az elzálogosított Borostyánkő erősen javításra szorul, ezért a király kötelezi magát, hogy a Miklós által a javításra és épületekre fordítandó és kimutatott költségeket a vár visszaváltásakor megtéríti. 1392-ben a tulajdonjog is az övüké lesz. A győri káptalan jelent Zsigmondnak, hogy a király 1392 febr. 25-i parancsa szerint a Kanisaiakat beiktatták a vasmegyei Porostyan vára és tartozékai birtokába.

1440-ben Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné és I. Ulászló hívei között kitört a polgárháború. A királyné a Szent Koronát és a csecsemő V. László gyámságát is átdta Frigyes császárnak, aki pénzt kölcsönzött cseh zsoldosok (Giskra) felfogadására. A pártharcok során Frigyes több nyugat-magyarországi várat megszállt. 1443. december 18-án Polányi László és Hetyei László borostyánkői várnagyok kötöttek fegyverszünetet Ebersdorfer Zsigmonddal, Habsburg Frigyes soproni kapitányával Sopronra és Macskakő várára nézve. Tehát ekkor Borostyánkő még nem volt Frigyes kezén. Valószínűsíthető, hogy III. Frigyes 1455-ös hadjárata alatt foglalta el a következő várakat: Bélát, Borostyánkőt, Dévényt (Theben),(Sopron)Kertest (Baumgarten), Kőszeget, Macskakőt (Katzenstein), Rohoncot és Szalónakot. A várakat és uradalmaikat elzálogosította stájer és osztrák nemeseknek. Borostyánkőt Walter Zebinger von Kranichberg vette zálogba 8000 forintért. 1446-ban Hunyadi János hadjáratot vezetett Frigyes ellen Ausztriába. Az elzálogosított részek védelmének irányításával Frigyes már 1446-ban Grafenegg Ulrikot bízta meg, aki kőszegi kapitány volt.

1447 június 1-én Radkersburgban (Regedén) két évi fegyverszünet köttetett, melynek értelmében Frigyes egyenlőre megtartotta a birtokában levő koronát és a kezei között levő magyarországi városokat Győr kivételével, amelyet Ágoston püspöknek 3000 forint váltság ellenében átadni köteles. A következő helységek maradtak Habsburg Frigyes kezén: Sopron, Kőszeg, Rohonc, Szalónak, Borostyánkő, Dévény, Macskakő, Sopronkertes és Béla/Petőfalva (Beller/Pöttelsdorf). VI. Albert herceg, Habsburg Frigyes testvéröccse ugyanekkor Fraknó, Kismarton, Kabold, Lánzsér és Szarvkő zálogába, illetőleg birtokába jutott ["...videlicet Sopronium, Kewzeg, Rohoncz, Zalonok, Porostyan, Dewen, Kaczenstein, Pawngarta,... scilicet Frathno , Kismarthon, Kabold, Landse et Bela volgariter nuncupata cum pertinendis eorundem, nec non bonis fructibus redditibus et proventibus, que ad castra Zarwkew, Owar et Bakos spectauere, "].

Pozsonyban 1450. október 22-én egy újabb egyességet kötött Hunyadi János kormányzó és Habsburg Frigyes. A szerződés értelmében V. László király egészen tizennyolc éves koráig, vagyis 1458 februárjáig Frigyes gyámsága alatt marad. Addig a német király őt magánál Bécsben tartja és ott nevelteti. Emellett továbbra is magánál tartja a Szent Koronát és a kezén lévő összes magyar várakat, városokat és birtokokat. V. László 1452-ben trónrakerülésekor megerősítette a Frigyes zálogjogát az elfoglalt területekre.

Habsburg III. Frigyes császár 1463-ban azzal a feltétellel adta vissza a Szent Koronát Hunyadi Mátyásnak, ha a magyar uralkodó zálogon hagy nála hét nyugat-magyarországi uradalmat, közöttük Kismarton (Eisenstadt) és Kőszeg városát is. Lényegében tehát azokat a birtokokat, amelyek még az 1447. évi regedei fegyverszünet alapján maradtak a császárnál. 1463.07.19-én kelt oklevelében Mátyás megerősíti Zebinger Tamást Borosthyan, másnéven Perenstaint várának birtoklásában, amíg a császárral meg nem egyeznek (galéria).

1471-ben Zebinger utódok visszaadták III. Frigyesnek Borostyánkőt. 1478-ban III. Frigyes kamarása Siegmund Prüschenk került az uradalom zálogába, majd őt 1484-ben bizonyíthatóan zsoldosvezére és főpohárnokmestere Georg von Pottendorf követte a birtok kezelésében. Nem sokkal később Hans von Königsberg szerezte meg Borostyánkőt azon háborús költségek fejében, hogy a várat Hunyadi Mátyással szemben megvédte. Más források szerint 1482-ben Mátyás egy rövid időre visszafoglalta.

Egy a vasvári káptalan előtt 1486. nov. 7-én kelt okirat szerint Kanizsai Miklós I. Mátyás királyt Szarvkő, Dorog, Zazlop, Borostyánkő és Kismarton várak adomány ázásától, Lánzséri Grafeneck Ulrikot pedig azoknak birtokbavételétől tiltja "...medietatem castrorum Zarukw, Dorog et Zazlop desertorum ac Porostyan et Kysmarton in comitatu Soproniensi existencium habitis...".

Az 1491-es pozsonyi béke ismét említi az elzálogosított nyugat-magyarországi várakat. "Item quantum pertinet ad castra et opida intra fines regni Hungarie constituta Ferream ciuitatem, Vorchtenstain [Fraknó], Kobelsdorff [Kabold], Hornstein [Szarvkő], Rechnitz [Rohonc], Güns [Kőszeg], Perstain [Borostyánkő] et alia loca que ante bellum quondam regis Mathie juerunt in manihus sacre imperkdis mcdestatis, conventum est quod ea loca omnia preter Rechnitz, cum suis pertinenciis antiquis, quod imperialis celsitudo de grácia speciali domino Guilhemo Pemkircher juxta sue maiestatis litteras donauit." Borostyánkő egészen 1647-ig Ausztria része lett, amikor is az 1647. évi 71. tc. alapján visszatért a Magyar Királysághoz.

A Habsburgok soha nem fizették vissza a Königsbergeknek a zálogösszeget, így azok maradtak a vár urai. 1517-ben I. Miksa záloglevelet állított ki Erasm, Konrad, Christoph, Panthaleon és Ehrenreich von Königsberg részére Borostyánkő uradalmáról. A testvérek apjuk, Hans von Königsberg érdemeiért, 8000 aranyforintért jutottak Borostyánkőhöz. 1529-ben a Bécset ostromló törökök egy csapata sikertelenül ostromolta, majd őrsége Kőszeg 1532-es ostroma alkalmával is visszaverte az oszmán támadókat. 1536-ban felrobbant a lőportornya, a vár nagyrésze megrongálódott.

Az 1540-es évektől Ehrenreich von Königsberg volt a birtokos, aki az 1556-ban felállított udvari haditanács elnöke volt. Francesco Pozzo tervei szerint 1546-ban kezdték meg a külsővár bástyáinak kiépítését. Később Gianmaria de Pozzo és Antonio de Spacia vezetésével folytatódtak az építkezések, amelyek 1590-ig tartottak. Ekkor készült el az északi bástyán lévő várkút is, amelyről feljegyezték hogy 120 öl mély volt. A palota rész is megújult.

1605. májusában Bocskai hajdúi és a török-tatár segédcsapatok sikertelenül próbálták elfoglalni. A közeli Rohonc és Szalónak is ellenállt.

1617-ben ismét villámcsapás tette tönkre, ismét a lőpor robbant fel. A külsővár sértetelen maradt. Az északi szárny romos részeit 1625-27 között építették újjá. Az öregtornyot lebontották, a régi, gótikus részeket barokk stílusban építették újjá.

Az Alsó-Ausztriai Kamara pert indított Borostyánkő kiadására, de 1636-ban Ehrenreich Christoph von Königsbergnek sikerült végül saját birtokként megszerezni az uradalmat. Ő volt az, aki a visszacsatolás előtt, 1644-ben 325.000 aranyforintért Batthyány I. Ádámnak adta el Borostyánkőt (galéria). Batthyány Ádám megbízta a bécsi Filiberto Luccheset Borostyánkő bővítésével, átépítésével. 1646-ban készült el a földszinti terem stukkó díszítése.

Az 1647. évi 71. törvénycikkely visszacsatolta Magyarországhoz Borostyánkőt.

Batthyány Ádám 1658. február 20-án németújvári várában foglalta írásba végakaratát. Eszerint a borostyánkői uradalmat özvegyi birtokul, második feleségére, Wittmann Katalinra hagyta, méghozzá továbböröklési joggal az ebből a házasságából származó gyermekei számára, de lehetőséget adva arra, hogy az özvegy az uradalom felét zálogba adhassa "Christófnak vagy Pálnak, avagy mind az kettőnek is együtt, ha kedvét keresik néki" [Batthyány Ádádm első házasságából származó fiai].

1659 őszén átadták a Batthyány-fivérek a borostyánkői uradalmat mostohaanyjuknak. Batthyány Pál l660. július 21-én hajnalban mostohaanyját és annak kislányát kirángatta pinkafői kastélyból és Németújvárra szállítatta őket. Később azt közölte az özveggyel, hogy csak akkor engedik el, ha 10000 forintért lemond Borostyánkőről. Ezt megtagadta. Végül a sorozatos zaklatás hatására az asszony 6000 forintért lemondott tulajdonjogáról a vasvári káptalan előtt.

1683-ban a Bécset ostromló Kara Musztafa csapatai körbevették, de kárt nem okoztak a falakban. Valószínűleg azért, mert a Batthyány család átállt Thököly oldalára, miután a császári csapatok feladták a Dunántúlt. 1703-ban Batthyány Ádám özvegye átépítteti a vár déli részét.

A Rákóczi-szabdságharc alatt a Batthyányok végig császár-pártiak maradtak. Egy ismeretlen szerző 1705-ben versbe foglalta Vak Bottyán sikeres Dunántúli hadjáratát: "Sok erős várakot: Simontornyát, Pápát, Pécset is Siklóssal, Tatát és Kapuvárt, Megvövék magyarok Kűszögöt, Borostyánt,". A kurucok nem sokáig birtokolták a várat. Többé nem látotott harcot a vár.

1837-ben a Batthyány grófok megosztoztak birtokokon, így a megállapodás értelmében Gusztáv tulajdonába került Rohonc, Németszentmihály és Borostyánkő. Batthyány Gusztáv az 1840-es évektől szinte állandóan Angliában tartózkodott, a magyarországi ügyekkel nem sokat foglalkozott.

1864-ben gróf Batthyány Gusztáv angol intézőjének, bizonyos Edward O’Egannak adta el. Örökösétől, Egán Edétől vásárolta meg Almássy Ede 1892-ben. A várban született Almásy László (1895-1951) neves Afrika-kututó, akinek az életéről forgatták az Oscar-díjas "Az angol beteg" c. filmet. Emlékét magyar nyelvű tábla őrzi a vár kapuján.

1921-ben az I. Világháború után többek között Borostyánkőt is Austriához csatolják. 1953-ban szállodává alakítják át.

Források: Bariska István: A Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447-1647; Bariska István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása; Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II; Koltai András: Batthyány Ádám hagyatéka...; Ipolyi Arnold–Nagy Imre–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VI.; Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938); Herényi I.: Árpád-kori forrásadatok a Kőszeg környéki várakról.; Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399); Fejér György: Authentia et vis probandi diplomatum. In codicis diplomatici coronidem (Budae, 1838); Koppány Tibor: Batthyány I. Ádám építkezései. 1629-1659;

Hol található

7434 Bernstein, Schloßweg 1. Ausztria, Burgenland. A várban szálloda üzemekl, ritkán látogatható.

Szélesség: N - 47°24'25.1"N
Hosszúság: E - 16°15'08.2"E