Csepelyi templomrom

Csepely elpusztult falva Nagyvázsonytól északkeletre található. A falut 1086-ban , majd 1135-ben említik oklevelek olyan helyként, ahol szőlőművelés folyik (pannonhalmi u.n. hamis oklevelek). Az 1233-ban keltezett oklevélben királyi pohárnokok, vadászok és a bakonybéli apátság népeinek földje. A XIV. század elején Csepely Lőrinc és fia Tamásé, 1319-ben Tamás pereskedik Gerencséri Pállal és társaival, akik Csepelyen hatalmaskodtak. 1328-ban a csepelyi kanászokat szabad vadászokká emelik. Csepely papját Lukácsot 1333—34-ben említik, templomáról adatot nem ismerünk. 1370 körül Csepely több kisnemes tulajdona, ekkor már feltehetőleg kőházak is lehettek. A Vezsenyi család egyik ága is itt élhetett. 1453-ban V. László a Csepelyiek privilégumait megerősíti. Kinizsi a Vezsenyi birtokokkal együtt Csepelyt is megkapja Mátyástól 1472-ben. Érdekes a nagyvázsonyi pálos kolostorban írt Peer kódex, amely Csepely Simon számára készült.

A mohácsi csata után Csepely fokozatosan elnéptelenedik. 1531-ben és 1536-ban még 21 jobbágytelket számoltak, de ebből csak 9 az adófizető porta. 1557-ben már puszta, tulajdonosai Horváth Péter és Gáspár. 1569-ben fél porta után fizetnek adót. 1638-ban Vázsony várának tartozéka, és egy negyed portája van. 1661-ben még említik Csepelyt, de utána már nem.

1958-ban az OMF kisebb kiegészítésekkel helyreállította. Feltárását Dienes István végezte, a helyreállítás tervezője Ágostházi László volt. A földből Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek is előkerültek.

A templom: egyhajós, keletelt és egyenes szentélyű templomrom, a hajó északi oldalán sekrestyével. A hajó falai magasan maradtak fenn a déli bejárattal és a nyugati oromfalban keskeny lőrésablakkal. A szentély és a sekrestye alacsony falait az ásatás tárta fel.