Divény vár (Divín)

Divény eredetileg a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt. Az e nemzetből származó Simon bán azonban — akinek része volt Gertrudis királyné meggyilkolásában — elvesztette a birtokot, így került aztán ez II. Endre ideje alatt a Tomaj nembeli II. Dénes tárnokmester tulajdonába. Az ő unokája volt I. Tamás, a Losonczy család őse.

A vár, amely a kb 310 méter magas várhegyen található, a 13. század végén épülhetett, de első említése csak 1329-ből ismert. A Csák Máté és Károly Róbert közötti belháború során a trencséni főúr hadai ostrommal foglalták el a királyhű Losonczyaktól, ekkor a vár is leégett. Csak Csák Máté halála után kerül vissza a Losonczyakhoz, akik egészen 1451-ig birtokolják, amikor is a cseh husziták foglalják el. A vár csak 1462-ben került vissza a tulajdonosok kezébe.

Losonczy Dezső bán fiai, László és Zsigmond hűtlenségbe esvén, Mátyás király itteni birtokrészeiket 1467-ben Guthi Országh Mihálynak adta. Losonczy Mihály részét pedig Nádasdy Ongor János nyerte adományul, aki a várat 1472-ben már rendes birtokai között sorolja fel, midőn Szobi Mihállyal kölcsönös örökösödési szerződést kötött.

Szobi Mihály 1507-ben megkapta Ongor János — és végső fokon felesége családjának — örökségét, köztük Divény várát is. Érdekesség, hogy az 1511. február 14-én Szobi és Balassa Ferenc között egy országúti csetepaté alakult ki, mely során Balassa megsebesült. Ebből keletkezett az a per, amely végén a Balassák kezére került Divény. A budai káptalan 1512. március 8-án kiállított oklevele szerint Ongor János özvegye, aki ekkor már Dolhai Péter felesége és leánya, Katalin hajadon eltiltják Szobi Mihályt — többek között — Divény vár el- vagy átadásától, Gyarmati Balassa Ferencet pedig attól, hogy azt megvegye vagy más úton-módon elfoglalja. Szentgyörgyi országbíró 1512. március 21-én kelt oklevele szerint Balassa ígéretett tett, hogy valamelyik fia eljegyzi a néhai Ongor János lányát, így Divény a leánynegyed részeként a Balassák kezére került.

A török veszély fokozódásával Divény is végvár lett, egy 1559. XXIII-ik országgyűlési törvénycikk elrendelte megerősítését. Ekkor épült a bejáratot védelmező olaszbástya.

Balassa Jánost 1569-ben a Habsburg császári és királyi ház elleni összeesküvéssel vádjával letartóztatták és Pozsonyban bezárták. A főúr megszökve pozsonyi fogságából Lengyelországba menekült. Két év elteltével Habsburg Miksa király kegyelmet adott.

1575-ben a budai pasa nagy létszámú serege Kékkő várának elfoglalása után Divény ellen fordult, és azt ostrommal elfoglalta. A 300 védő mindhalálig védelmezte a várat, de a túlerő győzedelmeskedett. A halott védők fejét a törökök kitűzték a várfalra. A Balassa Jánostól elfoglalt Divény volt a törökök legészakibb végvára, melybe mintegy 160 fős tüzérekkel megerősített várőrséget helyeztek el. Az 1583. évi kimutatás szerint a török őrség 176 emberből állott.

A magyar végváriak gyakran zaklatták Divény török őrségét, 1585-ben egy portya alkalmával a várfalakon kívül rekedt törököket levágták.

1593-ban Fülek visszafoglalása után Pálffy csapatai ostrommal bevették Divényt is. Az ostromlók között ott volt Balassi Bálint is, sőt ő vezette a rohamot. 1598­tól Balassa Zsigmond kezdte meg az erősség helyreállítását és korszerűsítését.

Az országgyűlés 1602-ben elrendelte a vár javítását, ehhez Turóc vármegye jobbágyságát rendelve ki segítségül. Divény a következő évtizedekben megmaradt a földesúri család által lakott másodrendű magánvárnak. 1605-ben harc nélkül megnyitotta kaput Bocskai hadainak, de a kassai gyűlés 1606 dec. 22-én kelt határozata értelmében már vissza kellett adni a Balassáknak. 1608-ban elrendelték, hogy a német zsoldosok hagyják el a várat. 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem seregei előtt nyitották meg a kapukat.

Balassa Imre birtoklásának korszaka

A vár utolsó korszaka a hírhedt Balassa Imre birtoklása alatt volt. Az 1650-es években a várban egy porkoláb mellett tizenhat hajdú, egy tizedes, egy dobos és három pattantyús szolgált.

Balassa nem csak a törökkel hadakozott, hanem a környék birtokosait is zaklatta. Divény várából indult rablóportyáira. 1651-ben Moroth falunál a Duna mellett (valószínűleg a mai Nagymaros) embereivel kirabolt két török hajót. Ez a szőnyi béke nyílt megsértése volt, III. Ferdinánd számon akarta kérni ezt Balassán, de rokona, Lippay György esztergomi érsek megvédte.

1657. szeptember végén Balassa megint a tilalom ellenére indított egy portyát török területre, de a visszaúton azonban rajtaütöttek, alig negyed-ötöd magával tért vissza Divényre. Az uralkodó parancsára pert indítottak ellene. 1658. január 15-re Győri Nagy János érsekújvári hadbíró és társai Újvárra idézték, de Balassa nem jelent meg. Birtokelkobzásra és tisztségvesztésre ítélték. A birtokelkobzást újra nem hajtották végre.

Gyarmat 1663. évi török kézre kerülése után fokozott ütemben folyhattak Balassa Imre rablóportyái, mert Wesselényi Ferenc az 1659. évi 18. tc. kényszere alapján 1665. november 23-ra Kassára idéztette, ahol 32 rendbeli bűntett miatt jószágvesztésre ítélték. Wesselényi nádor ostrom alá vette Divényt és a vár 1666. július 7-i feladása után fogságba vetette Balassát. Wesselényi nádor halála után 1667-ben perújítás révén újra kiszabadult.

A garázda báró folytatta rablásait, egy ízben a csanádi püspök jószágaira támadt. A bécsi kormányzat 1670-ben elrendelte összes javainak elkobzását. Balassa felesége és idősebb fia Lengyelországon keresztül Máramaros vármegyébe szökött, maga a nagyúr kisebbik fiával, Kristóffal közvetlenül Erdélybe menekült. Itt azonban Kapy György tanácsos a fejedelem előtt a kémkedés gyanújába keverte, s ezért erdélyi jószágától megfosztották.

Az Erdélyből kiebrudalt Balassával csak szigorú feltétellel békült ki a bécsi kormányzat. Az áhított Divényt nem kapta vissza, sőt hogy hozzá ne férhessen, német őrséggel rakták teli a várat. Igaz ugyan, hogy a vár alatt engedélyt kapott egy ma is álló várkastély építésére.

Ezután vára visszaszerzését agyalta ki, lévén abban most császári őrség állomásozott. Csellel összebarátkozott azok kapitányával, majd leitatva s megölve az őrséget újra elfoglalta Divény várát. Mindez újra kiváltotta az udvar haragját, s 1674-ben 4000 emberből álló hadsereg támadta meg a várat. Hatheti ostrom után azonban eredménytelenül vonultak vissza Divény falai alól.

Balassa Imre ismét csak folytatta a féktelen életmódját, a környék rablását. 1679 tavaszán azonban újabb ostromot rendeltek el ellene. Homonnay Zsigmond 1679. április 6-án írt leveléből tudjuk, hogy "Generális úr (Strassaldó) szintén ma készül Divény felé, úgy vala híre, hogy Balassa Imre úr ex desperatione Divény várát a töröknek fel akará adni." Strassaldó és Leslie tábornokok már sikerrel jártak. Erős ágyúzások után a vár falai leomlottak, s Balassa megadta magát, őt elfogták, s a várat felrobbantották, hogy örökre lakhatatlanná tegyék.

Balassa pártfogóinak csak a főúr életét sikerült megmenteniük, s a hontalanság keserű sorsa lett haláláig jussa. 1679-ben még a Szatmár vármegyei Túrból tervezte, hogy az erdélyi fejedelemtől kér – Teleki Mihályon keresztül – 2000 katonát, s Divény visszafoglalására indul. Érdekes, hogy a Zemplén vármegyei Tállyán halt meg 1683-ban, ott, ahol ugyanebben az évben Thököly Imre hívei titkos gyűlést tartottak.

Divényt később Zichy István szerezte meg, de a várat nem építették újjá.