Drégely

A Börzsöny 444 méter magas csúcsán álló Drégely várának építésének ideje nem ismert. Magáról a helységről 1274-ből van adat, amikor IV. László Drégelyt Hontpázmány nembéli Hont fia Dersnek és Demeternek ajándékozza. A korábbi tulajdonosa a Kacsics nembéli Marót volt, aki a lázadó kunokhoz csatlakozott, ezért a király megfosztotta birtokától.

1285-ben Demeter testvérével Derssel osztozik, s míg Ders Litva (Csábrág elődje), ő Drégely várát kapja "...quod nobiles viri Ders et Demetrius,fily comitis Honth, de genere Honthpaznan,... castrum Lytua... castrum vero Dragul... ". A vár valószínűleg e két időpont között épült, egyes feltételezések szerint a közeli, az ekkorra már elpusztult Hont vára helyett építette a Hontpázmány nemzetség Bozóki ága.

Csák Máté már III. András uralkodása alatt összetűzésbe került a Hontpázmány nembéliekkel. Sorban foglalta el váraikat, 1302-ben már a Bozóki ág Litva várát is bevette. 1308 körül Drégelyt is megszállta a Csák katonaság, és csak a trencséni tartományúr 1321-ben bekövetkezett halála után kerül I. Károly kezére. Ettől kezdve Drégely már mint királyi vár lett Hont vármegye központja.

Egy 1340-ben Visegrádon kelt oklevélben szerepel Miklós magiszter (Péc nembeli Orros Miklós), aki honti és drégelyi (Dragul-i) várnagy. 1340-46-ig a lenyel származású Marócsuk ispán a várnagy, 1350 és 1371 között pedig Miklós nádor fia, Domokos töltötte be a tisztséget.

1358. okt. 27. Kont Miklós nádor Nógrád és Hont vármegyék közgyűlésében a Terénytől Domanikig nyúló Teszér-völgynek Drégely várához való tartozandósága iránt vizsgálatot tartott. Az oklevélben "castrum eiusdem Dragol" néven szerepel..

Luxemburgi Zsigmond 1390-ben Tari László mesternek és a Rátót nembeli Ilsvai Leustáknak zálogosította el Litvával együtt. 1406-ban Zsigmond vizsgálatot rendel el Tari Lőrinc drégelyi alvárnagya és familliárisa ellen, akit a sági [ipolysági] Tamás prépost panaszolt be hatalmaskodás miatt.

1424-ben Tari Lőrinc és fia Rupert a Hont megyei Dragol castrum-ot és tartozékait Zsigmond királynak haszonvételi csere címén átadta Jobbágyi és Püspöki [Szurdokpüspöki] királyi birtokokért. Ezt a cserét egy 1425 febr. 2-án kelt oklevél szerint a Pásztói család több tagja megtámadta. 1438-ig királyi vár maradt, 1435 és 1437 között Hatvani Pán László visegrádi várnagy volt a drégelyi és damásdi várnagy.

1438-ban Habsburg Albert király az őt megkoronázó Pálóczy György esztergomi érseknek adományozta. A következő esztergomi érsek Széchy Dénes a király halála utáni pártharcok alatt megerősítette a várat. Az érsek gyakran volt itt, és vadászkastélynak használta Drégelyt. 1508-ban Bakócz Tamás esztergomi érsek ide menekült a pestisjárvány elől.

1529-ben Várday Pál esztergomi érsek a Bécs felé vonuló Szulejmán török seregei elől Drégely várába vonult vissza. 1536-ban a török csapatok végigrabolták a környéket.

Buda 1541-es, Esztergom 1543-as, Nógrád 1544-es eleste után Drégely katonai jelentősége és veszélyezettsége megnőtt. 1546. évi XLIV. törvénycikk többek között Drégely váráról is rendelkezett: "A Dunán innen pedig Ságh, Pászthó, Dréghel, Széchen, Buják, Léva és a többi várakról mindenféle őrség állitásával jókor gondoskodjék vagy hogy ha a mondott helyek valamelyikét szét kellene rontani, azt idejekorán rombolják szét, miután tudniillik Ő felségének a kapitánya ebben adologban pontos vizsgálatot tartott." Várday Pál esztergomi érsek haláláig (1549) saját költségén tartott őrséget.

1550-ben Drégely, Ság és Újvár fenntartására az érseki jövedelmekből 9811 forintot költöttek. 1552-ben ennek a töredékét kapták meg a várak, ezért Szondy 1552 március 13-án levelet intézett a pozsonyi kamarához, hogy a pénzbeli követeléseit fizessék ki: "Örökké való szolgálatomnak ajánlásának utána, ti kegyelmetek Mihály uramnak Muthnoky Mihálynak hagyta vala, hogy az én régi szolgálatomból számot vetne énvelem. Énvelem Szombathba számot vete Tamás uram előtt, Tamás deák előtt, ti kegyelmetek írva küldötte vala; úgy találók az – számvetésbe, hogy az háromszáz forintnál az Goztonnyi Miklós summájából kell megtérni, ki ti kegyelmeteknél vagyon; az huszonkét forintja az szegény megholt uraméból kellene valahonnan meglenni. Ti kegyelmeteket kérem mint bizott uraimot, hogy ti kegyelmetek adatná meg, hogy ne bántanám királyt ő felségét többé érette. Lám ő felségétől meg vagyon parancsolva kétszer is immár, hogy meglegyen. Én magam felmentem volna, de az király ő felsége házát nem merem elhagyni. Ti kegyelmeteknek bizony meg akarom szolgálni, ha ti kegyelmetek többé ezért nem jártak.
Datum ex arce Dregel 13 die marcii anno 1552. Georgius Zondy arcis Dregel praefectus."

Ebben az évben ezt jelentették Drégelyről: "...falai erősen ingatagok, a villámcsapás által felrobbant puskapor megrongálta őket. Kapitánya nincs abban a helyzetben, hogy az ellenségnek ellenállhasson, vagy hogy a környező vidéket megvédelmezhesse. Igen szükséges a szakértők kiküldése, hogy a vár lerombolásának vagy fenntartásának kérdésében döntsenek." 1552 év elején mindössze 16 lovas, 60 gyalogos, 1 tüzér és 3 várőr őrizte a várat. Később még 66 katona csatlakozott az őrséghez. Ez év május elején Sbardelatti váci püspök jelenti, hogy Szondytól rimánkodó levelet kapott, amelyben a kapitány azonnal kér "néhány tüzért, ágyút, puskaport" és más hadiszereket. A püspök elutasította a kérést, mondván, hogy erre neki nincs pénze.

Szondy György és a 146 védő hősi halála

Veszprém elfoglalása után bizonyossá vált, hogy Ali budai pasa Drégelyt, Ságot és Gyarmatot kívánja elfoglalni. 1552. július 6-án 8-10000 főnyi haddal indult Drégely felé és körülzáratta a várat. Este a sági őrség parancsnoka jelezte ezt Teuffel lévai főkapitánynak: "Az bassa immáron Dregheol alath vagyon mind algyustul, az néppel siessen Nagyságtok." Teuffel erősítést kért, de ez nem érkezett meg. Érdekesség, hogy Szondy tisztában volt az esélyeivel. Nem sokkal korábban írta Paksy Jánosnak Komáromba, hogy a várat maximum 4 napig tudja megtartani.

Szondy felgyújtatta a vár előtti széna készletet és tüzelni kezdett a törökökre. Este megérkezett Hadim Ali, aki követet küldött Szondyhoz, hogy adja fel a várat. Miután a kapitány az ajánlatát visszautasította, megindult a támadás. Felgyújtották a várat körülvevő palánkot és másnap reggel 3 faltörővel és hat tarackkal lövetni kezdte a várat. Ez 7-én és 8-án folytatódott. A falakon számos rés keletkezett, a kaputorony megsérült. Ekkor indult meg a török gyalogsági roham, de ezt a védők még visszaverték. Ezután tovább rombolta a török tüzérség a várat. Július 9-én a magas kaputornyot is rommá lőtték. Ali a nagyoroszi papot küldte Szondihoz, s kérte, beszélje rá a kapitányt a vár feladására. Miután Szondi a basa ajánlatát elutasította, két török foglyát előhozatta, és a két apródjával együtt a pasához küldte őket. Szondy apródjai még négy év múlva is Ali udvarában voltak. 1556. december 30-án erről a pasa Krusith János szitnyai és bakabányai kapitánynak így tesz említést: "Itt én nálam két gyermek vaggyon, deák, kiket Zondy Györgytől vettem el, egyiknek neve Libardy és az másiknak Sebestyén." A védők felkészültek a halálra.

A végső roham a rommá lőtt vár ellen július 9-én történt. Szondy puskagolyótól találva oroszlánként küzdött míg a sokszoros túlerő le nem gyűrte a megmaradt védőkkel egyetemben. Ali pasa megkerestette Szondy testét és levágott fejével együtt tisztességgel eltemettette.

Telekessi Imre 1552. július 13-án ezt — mint újabb értesülést — jelentette Komáromból Nádasdi Tamás főkapitánynak: "Az Dreghel várát megvették [a törökök] és Sághból [Ipolyság] kimentek [a magyar katonák]. Gyarmathban csak azt várják, hogy ha reájok indul az had, ottan kimennek belőle ... az basa népe pedig Sághoz nem messze táborban vagyon."

Ali pasa Ság és Gyarmat elpusztítása után Szécsény, Hollókő, Buják várát ellenállás nélkül foglalta el, majd a palásti csatában Teuffel hadait is szétverte. Ezután folytatta a hadjáratát egy "rozzant akol" felé, amit Dobó István védett mintegy 2000 emberével...

A törökök Drégelyt a régebbi feltételezésekkel ellentétben kismértékben kijavították és kis létszámú őrséget tartottak a romos várban (ezt támasztották alá a 2013-as ásatási eredmények is). A várat csak a 17. század második felében hagyták el végleg. Egy török zsoldlista szerint 1557-58-ban 211 fő volt a török őrség létszáma.

Dobó István mint Bars megye főispánja 1564-ben írta Újfalussy Ferenc korponai kapitánynak, hogy az esztergomi törökök palánkot akarnak építeni. 1567 márciusában Nagy Fábián csábrági kapitány jelentette: "A csausz Drégelyen van, s minden falunak szigorúan meghagyja, hogy 40-50 fatörzset hozzon oda, s a fahordás már folyamatban is van...".

1570-ben Forgách Ferenc Léváról jelntette a Károly főhercegnek: "Drégely vára egy mérföld távolságra van Nógrádtól, igen magas hegyen. Vajdának nevezett parancsnok áll az élén, akinek mindössze 7 lovasa és 70 gyalogosa van."

A törökök a kisméretű és romos vár helyett 1575-ben a templom körül felépítették Drégelypalánk várát. 1575 májusában írta a csábrági kapitány: "Ezt írhatom kegyelmednek, hogy az palánkot igen csinálják. Tegnap kezdték csinálni, azt therekek is csinálják, mint az szegénység... talán ma elvégzik az felállatását." Palánk török neve Bügürdelen volt. A török zsoldlajstromok szerint 2-300 katona állomásozott itt, lovas és gyalogos fele-fele arányban. A bányavárosok elleni támadások egyik kiindulópontja lett az erősség. 1582-ben a bányavidéki végváriak ütöttek rajt a török védőkön. 1589-ben Dobó Ferenc bányavidéki főkapitány katonáival betört a várba, a védők egy részét levágták, a másik részük fogságba került.

A 15 éves háborúban 1593-94-ben a keresztény seregek sorra visszafoglalták a nógrádi várakat. Fülek és Divény eleste után a kisebb várak török őrségei harc nélkül adták fel az őrhelyeiket. Drégely vár és Palánk török őrsége is elmenekült. Pálffy december 6–7-én birtokba vette a törökök által elhagyott Drégelyt és Palánkot és Nagy Ferenc volt lévai vicekapitányt nevezte ki a kijavított Drégelypalánk élére. Thurzó György így írt az eseményről: "Mi csak szerencsére ágyu nélkül Drégelyre jöttünk, mely bizony erős vár mint Lietava. Az Úr Isten úgy megrettentette a törököt, hogy az ép várast, Palánkot meg nem gyujtván pusztán hagyta és úgy adta Isten kezünkben. Az második kastélyt (Drégelt), ki bizony az is elég erős, meggyujtván, azt is pusztán hagyta, de Isten segítségébül azt is nem nagy kár nélkül megoltánk. … Innét, miérthogy igen hideg is vagyon és az egész tábor is igen megszűkült, nem tudom még hova megyünk. Igy már az Úr Isten tizenegy várat adott kezünkben, úgymint Füleket, Szécsényt, Drégelyt, Divényt, Kékkőt, Somoskőt, Ajnácskőt, Hollókőt, Bujákot, (Szandát) és az Uj-Palánkot, kit Drégely-Palánknak is hínak."

1594-ben a Nógrád vára ellen készülő csapatokat meglátogatta Mátyás főherceg, és Drégelypalánkon szállt meg. Nógrád március 10-én adta meg magát az ostromló keresztény hadaknak. 1596-ban a vesztes mezőkeresztesi csatából (okt. 26-28.) menekülő Pálffy arra kérte a bányavárosokat, hogy Szécsénybe és Drégelypalánkba csapatokat küldjenek. Ez nem történt meg. 1597-ben a fosztogató török-tatár csapatokon a nógrádi és drégelypalánki katonaság ütött rajta.

1599-ben a török-tatár csapatok feldúlták és felégették a kiürített Palánkot. 1600 februárjában Drégely várát érte török támadás, de a várvédők súlyos veszteségek árán visszaverték. A kapitány, Nagy Egyed is súlyosan megsebesült. Az 1604. évi országgyűlés Drégely és Palánk várának megerősítésére Hont vármegye közmunkáját rendelte el. Mindkét vár megnyitotta kapuit Bocskai seregei előtt 1604 végén. A zsitvatoroki béke után ismét királyi őrség került a várakba. 1607-ben Drégelypalánkon ötven huszár, százharminc hajdú és három tüzér szolgált. 1608-ban elrendelték Palánk megerősítését. 1612. júliusi közgyűlésén a vármegye Drégely és Palánk várainak javításához 69 porta után rendelt ki munkásokat. 1614 elején a nádor és az érsekújvári főkapitány parancsára Drégelypalánk várárkának kitisztítására és mélyítésére három járás portái után két-két munkás egyheti munkájáról határozott. Az újjáépült vár 1619 szeptemberében megnyitotta kapuit Bethlen Gábor hadai előtt. 1621 tavaszán II. Ferdinándé volt a vár, de júliusra ismét az erdélyi fejedelem csapatai szállták meg. Végül a nikolsburgi béke (1621. december 31.) után lett ismét királyi vár. A 30 éves háború késői szakaszában Bethlen törökökkel megerősített csapatai Drégelypalánknál találkoztak össze Wallenstein csapataival, ám a csatát egyik fél sem vállalta.

1632 januárjában Drégelypalánkon rajtaütöttek a törökök. Az őrségből 26-an estek el vagy kerültek fogságba. 1647-ben a palánki huszárok is részt vettek a portyázó esztergomi törökök szétverésében. 1648-tól fokozódtak a végvári harcok. 1649 januárjában Forgách Ádám főkapitány Palánk alatt vert szét egy török csapatot. 17 török főtiszt került fogságba.

Német krónikák szerint 1649 augusztusában az éjszaka leple alatt a törökök elfoglalták Drégely várát és Palánkot. A Porta bocsánatkérésre kényszerült az eset miatt. 1657. október 28-án Kúthy János drégelypalánki alkapitány Pyber Ferenc gyarmati kapitányhoz írott levelében a hatvani és váci törökök Korpona elleni készülődéséről ad hírt.

Az 1663. évi török hadjárat során Köprülü Ahmed nagyvezír elfoglalta Érsekújvárt. Drégelypalánk őrsége nem várta be a török hadsereget, hanem elásta az ágyúit és felgyújtotta a várat. Ezután Palánk már megszűnt erődítményként funkcionálni. Ezeket az ágyúkat 1679-ben Koháry István kiásatta, és Csábrágra szállíttatta.