Győr vára

Az első nagyobb települést a kelták hozták létre, és Arrabonának nevezték. Pannónia római megszállása után a Duna-Rába összefolyásánál lévő - ma Káptalandombnak nevezett - természetes dombon építették ki a rómaiak az 1. században első katonai táborukat. A polgárváros a mai belváros területén feküdt. Arrabona a pannóniai úthálózat egyik fontos csomópontja lett.

A Római Birodalom végét jelentő hun és germán hódítások, majd az avarok alatt is lakott maradt a település. A honfoglaló magyarok földművelő szláv és avar népességet találtak a környéken. A település a honfoglalás után is lakott maradt, a déli erődfal mellett egy 10. századi gödörház nyomai kerültek elő.

Anonymus így ír a környék megszállásáról: "Árpád vezér meg nemesei Szent Márton hegye (* Pannonhalma) tövében ütöttek szállást, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából...Innen tovább vonulva a Rábáig és Rábcáig mentek. A szlavónok és pannónok nemzeteit meg országait feldúlták, s tartományaikat elfoglalták." Valószínűleg a fejedelmi törzs nemzetségei szállták meg a vidéket. Géza fejedelem itt adott birtokot a nyugati Geur lovagnak, Győr nevét a kutatások az ő nevéből származtatják. A Képes Krónika szerint 997-ben Szt. István a felnégyelt Koppány egy darabját a győri várban szögeztette ki. A király püspökséget (1009) és várispánságot szervezett Győr központtal és valószínűleg a római romokat is felhasználva a Káptalandombon megépítette a mai Püspökvár ősét. A városnak két magja volt: a Káptalandomb mellett a polgári "Civitas Capitularis", és a mai szeszgyár területén a "Civitas Regalis".

1030-tól az aktuális német császárok több hadjáratot is vezettek a Magyar Királyság ellen. 1030 nyarán II. Konrád nagy nehézségek közepette a Rába vonaláig, Győrig nyomult előre, de Szent István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva rajtaütésekkel kiszorította az országból, szétverve a seregét. A Niederaltaichi évkönyv szerint "Konrád császár […] Magyarországról azonban sereg nélkül tért vissza, anélkül, hogy bármit elért volna, mivel seregét az éhezés szorongatta és Bécsnél a magyarok fogságba ejtették".

III. Henrik német császár 1042-től tíz év alatt tíz hadjáratot vezetett Magyarország ellen. 1044-ben a Győrhöz közeli Ménfőcsanak mellett győzte le Aba Sámuel király seregét, Orseolo Pétert segítve trónra. A csata után Henrik Győr várát is ostrom alá vette és elfoglalta, majd Székesfehérváron trónra ültette Pétert.

1051-ben Miklós győri püspök hamisította azt a levelet, amely Gebhard püspök élelmet szállító német flottáját Győr alól visszaküldte a birodalomba. Az élelem nélkül maradt III. Henrik eredménytelenül vonult vissza.

A német hadjáratok hatására Győr várát megerősítették, ugyanúgy, mint Sopronban, a régi római falak mögé/felé kazettás szerkezetű föld/fa várat építettek.

Győr a 12. század elején jelentős esemény helyszíne volt: "Szt. Fábián és Sebestyén vértanuk ünnepén Salamon és Géza herceg Magyarország színe előtt Győrött békét kötöttek."

1189-ben Csák Ugrin győri püspök 2000 lovassal csatlakozott Barbarossa Frigyes keresztes hadjáratához, de miután Frigyes III. Béla veje (Izsák bizánci császár) ellen lépett fel a Balkánon - a király Drinápoly alól visszarendelte őket.

Péter győri püspök II. András szentföldi hadjárata alatt a Tábor-hegyi csatában esett el.

1241-ben a muhi csatában esett el Gergely győri püspök. A tatárjárás idején először az osztrák Frigyes csapatai dúlták fel, majd a tatárok. Rogérius így ír erről: "A tatárok a Duna bal parján pusztítottak, a németek az innenső parton zsákmányoltak...Igy Győr városába is behatoltak, és elfoglalván a várat, igyekeztek erőszakkal megtartani. Az azokon a részeken lakó magyarok azonban összegyülekeztek, és fegyveresen a vár alá mentek, elfoglalták, és a várban lévő valamennyi németet megégették." A királyi Győr teljesen elpusztult, lakói a Káptalan-Győrbe költöztek. Talán ekkor pusztult el a kazettás szerkezetű sáncvár. Ezután épülnek fel a Püspökvár falai és tornyai, részben az elbontott római erődítés köveit felhasználva.

Omodé püspök 1256-ban újjáépítette a székesegyházat, majd lakótornyot építtetett a Káptalan-dombon. 1269-ben említik Hector comes palotáját. 1270-ben cseh támadások érték a várost. 1271-ben V. István a várost kiváltságokkal ruházta fel, és a polgárokat betelepítette a várba: "...jónak ítéltük és ítéljük a győri (de Jaurino) vendégeknek (polgár, hospes) a győri várba való áthelyezését, hol fehérvári polgáraink és vendégeinkével azonos kiváltságot fognak élvezni, amennyiben örökre kivesszük őket a főispán és alispánjának Ítélete, törvénylátása és hatalomköre alól, úgy mindazonáltal, hogy várbeli birájokat tetszésök szerint válasszák, de a választott egyént megerősítés végett hozzánk terjesszék fel.".

1272-ben Jób pécsi püspök és mosoni ispán elfoglalta Győrt és elűzte Dénes győri püspököt. 1273-tavaszán a Jóbbal ellenséges győriek segítségével osztrákok foglalták el a várat. Jób a vár kis tornyába zárkózott, mire a támadók tüzet gyújtva alatta megadásra kényszerítették. IV. László júniusban csak kemény harc árán tudta visszafoglalni Győrt. Még az év őszén II. Ottokár cseh király és osztrák herceg Pozsony, Óvár és több kisebb erősség elfoglalása után Győrt is elfoglalta egy rövid időre, majd visszavonultában Sopront vette be.

A 14. század elején a trónharcok alatt I. Károly megszállta a győri várat, ez ellen 1318-ban Kőszegi Miklós püspök a pápánál tiltakozott. A várnak még 1320-ban is királyi várnagya volt. Később I. Károly törvénytelen fia, Kálmán herceg lett a győri püspök 1337-től. Ő lebonttatta a román palotát és helyén egy valamivel nagyobb, téglából épült gótikusat épített. A palota bejárata a mostani torony aljában lévő kapu volt, folyosóján gótikus ülőfülkékkel. Nem sokkal később a palota elé téglával falazott szárazárok épült, és a bejárat elé felvonó hidas kaputornyot emeltek, melyet festés díszített, és egy Anjou-címeres, struccos sisakdíszű faragvány.

A 15. század legelején Hédervári János püspök a székesegyház déli oldalához építi a ma róla elnevezett gótikus kápolnát, mely a város egyik legjelentősebb máig fennmaradt középkori emlékének számít. Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet királyné a lányával, Mária királynővel többször is Győrött keresett menedéket, és a várat is megerősítette. Ekkora tehető Győr régi várának az utolsó erődítése, építése. Ma ezek a várfalak maradtak ránk a Káptalandomb déli és keleti szegélyén a házak udvarában, ezeket láthatjuk a két Lépcső közben is. Erzsébet királyné és Mária királynő 1386. május 1-jén Győr mellett találkoztak Vencel német és cseh királlyal és megegyeztek Zsigmond férji jogainak helyreállításáról, amit anyósa, Erzsébet addig megtagadott tőle.

1403-ban Győr megnyitotta kapuit a trónkövetelő Nápolyi László előtt, akit a magyarországi Anjou-párt támogatott Zsigmond ellenében. A király Stibor vajdát és Garai nádort küldte a vár visszafoglalására, ami vízen és szárazon is folyt. A vár hamarosan elesett.

Habsburg Albert halála után kitört polgárháborúban Győr a kiskorú V. Lászlót és anyját támogató Cillei Ulrik kezén volt, aki Skimuszky Jánost nevezte ki várkapitánynak. A megerősített várat cseh zsoldosok védték. Az I. Ulászlót támogató főurak Hunyadi Jánost és Rozgonyi Simont küldték a vár elfoglalására, de a az ostrom sikertelenül zárult. I. Ulászló és Erzsébet királyné 1442-ben it kötöttek békét, de a királyné hamarosan elhunyt. A gyermek V. László gyámjaként fellépő III. Frigyes csapatai megszállták Győrt, és csak az 1447-es regedei fegyverszünet megkötése után adta vissza 3000 aranyért Salánki Ágoston győri püspöknek.

1455-ben Hunyadi János vezetésével a győri ferences kolostorban tartottak országgyűlést, itt szavazták meg Kapisztrán János buzdító szavaira a török ellen felállítandó sereget, amelynek révén a jövő évben sikerült Nándorfehérvárnál megállítani a hódítókat, és ezzel egy időre elhárítani az ország feje felől a török veszélyt.

Mátyás király uralkodása alatta püspöki palotát késő gótikus stílusban kibővítették és renoválták. A kaputorony magasságát megemelték és átfestették, a kváderfestés felett elhelyezték Nagylucsei Orbán győri és Ernuszt Zsigmond pécsi püspök címerét. A kaputorony déli oldalához Nagylucsei Orbán egy gótikus kápolnát épített, amely 1487-re készült el. 1489. 10. 02-án kiadott oklevelében Mátyás király a Győr városát elpusztító tűzvész után 6 évi adómentességet biztosított azoknak a polgároknak, akiknek leégett a háza. Mátyás király halála után az akkor még győri püspök Bakócz Tamás II. Ulászló pártjára állt.

Győr törökkori történelme

A tragikus mohácsi csata után a kettős király választás miatt kitört polgárháborúban I. Ferdinánd hadai 1527-ben sorra foglaták el a Duna melletti várakat: augusztus 7-én Győrt, 9-én Komáromot, végül 12-én Esztergomot.

1529-ben Szulejmán csapataival Bécset kívánta elfoglalni. Győr királyi városparancsnoka, Christoph Lamberg nem vállalkozott a város védelmére, inkább felgyújtotta azt (Kjátib Cselebi török történetíró szerint a szultáni hadak gyújtották fel). A törökök csupán füstölgő romokat találtak itt, innen a város török neve - Janik Kala - "égett város". Még ez év decemberében Salm ismét birtokba vette Győrt és Komáromot. 1530-ban Salm főparancsnok Bakith Pált 200 könnyűlovasával Győr és Szentmárton védelmére rendelete. Feladata a Szapolyai-pártiak és török szövetségeseik elleni védelem volt. Az állandósuló török fenyegetés miatt felértékelődött a vár jelentősége, 1537-ben I.Ferdinánd elrendelte az elavult és gyengécske Püspökvár falainak megerősítését. Ezekhez a munkálatokhoz Niklas Worhotha parancsnoksága alatt 254 cseh sáncépítő gyalogot vezényeltek Győrbe. 1537-ben Bakith szinte szabályos háborút vívott a Szapolyaihoz átpártolt Török Bálint ellen. 1538 márciusában Enyinget felgyújtották Bakith emberei, valamint Pápát is megtámadták. Erre válaszul Török katonái meglepték Győr városát és szinte teljesen kifosztották a váralját és a külvárosokat. Esztergom és Székesfehérvár 1543-as eleste után Győr hadászati jelentősége jelentősen nőtt. Már 1542-ben panaszkodott a vármegye, hogy a palánkok teljesen elrohadtak, ezért a király utasította Nádasdy Tamás Dunántúli Főkapitányt, hogy a környező megyékből rendelje oda a munkaerőt a palánkok felújításához. A munkálatok a következő években is folytak, 1545-re már a városkapuk is álltak.

1546-ban Győrbe, Veszprémbe, Pápára és Tatára jelentősebb számú őrséget vezényelt Niklas Graf zu Salm főhadparancsnok. 1552-ben már mintegy 1000 fő gyalogos védte a várat és a város palánkjait.

1552-ben Veszprém eleste után a várőség megerősítésére még 300 magyar gyalogot fogadtak fel, melynek a költségét az ausztriai rendek fizették. 1552. október 16-án a királyi udvarban tartózkodó pápai nuncius jelentésében leírja, hogy Eger alatt a törökök csalódottak a sikertelen rohamok miatt, és pestis is tizedeli őket. A keresztény seregek Győrt erődítik, mert félő, hogy ez lesz a törökök következő célpontja. 1554 tavaszán az akkor még palánképítkezések végleges befejezéséhez a Győrben szolgáló építész mintegy 30.000 rajnai forintot tartott szükségesnek. 1556 augusztusára már öt föld/fa bástya védelmezte a várost és várat. Ebben az évben megalakult a győri végvidéki főkapitányság, melynek első főkapitánya Adam Gall lett.

1557-ben, Tata eleste után a város palánkjait javították, de neves olasz hadmérnökök bevonásával megkezdődött az erődváros terveinek kidolgozása. Ebben az évben július 20-án éjjel 300 török közelítette meg egy mérföldre Győrt, az ellenük kiküldött huszároknak nagy veszteségeket okozva. Gall főkapitány ezen eseten is tanulva megkezdte Győr előterében kisebb őrhelyek felállítását.

Az 1559. évi országgyűlés a legsürgősebben megerősítendő nyolc vár között sorolta fel Győrt. 1560-ban Francesco Benigno és Bernardo Gabellio irányításával megkezdődött az építkezés. A várfalakhoz szükséges téglákat a Rába és Rábca által közrefogott Szigeten égették. Egy jelentés szerint 1561-re kialakult a várfalak és bástyák nyomvonala.

A legnagyobb átalakítás 1561-1575 között az itáliai Pietro Ferrabosco tervei alapján történt. A nagyszabású építkezés ellenőrzésére az Udvari Haditanács 1561. április elején egy, gróf Eck von Salm győri várparancsnokból, Georg von Thannhausen haditanácsosból és Pietro Ferabosco építészből álló bizottságot küldött ki, amely április 17-ére keltezett jelentésében arról számolt be - többek között -, hogy a Bécsi-kapu nagyon rozzant állapotban van s ezért elrendelték annak újjáépítését; a Fehérvári-kapu épül; egyben javasolták a Szentdombi- és a Duna-bástya közötti kapu megszüntetését és vele egyidejűleg a Duna- és a Kastély-bástya közötti poterna rendes kapuként való kiépítését. A vár erődítéseinek munkálatait II. Miksa is megszemlélte 1563-ban és 1564-ben. A kapuk 1567-68-ra készültek el.

Szulejmán 1566-os szigetvári hadjárata alatt Győrnél táboroztak a keresztény csapatok, meg sem próbálva felmenteni a várat, vagy a hatalmas veszteségektől legyengült győztes ostromlókat megtámadni. A várost 1566. szeptember 29-én hatalmas tűzvész pusztította el, a gótikus Győr gyakorlatilag megsemmisült. Ez után alakították ki a várfalak megközelítését segítő derékszögű utca rendszert. Valószínű, hogy a középkori vár falait is ezután bontották el.

1577 áprilisában Andreas Teufel Freiherr zu Gundesdorf győri obrist lesújtó jelentést adott le Győrről. Az erősségben sem élés, sem hadszertár nincs, az árok ellenlejtők és a kutak kimélyítése sem készült el. A bástyákat is rendbe kellett volna hozni, ezek még 1594-ben sem voltak teljesen készek, ráadásul ekkorra már elavultak is voltak.

1577 augusztus 4-én a székesfehérvári Ali bég tőrbe csalta a győri helyőrség nagy részét. Csanak közelében 5-700 török rontott az Izdenczy Péter vezénylete alatt lévő 300 magyar, és 25 puskás német gyalogosra. A hír hallatára Zelking győri főkapitány 600 lövésszel, 400 lovassal és néhány löveggel a bekerítettek segítségére sietett és felmentette őket. A veszteségek nagyok voltak, az őrség 16%-a elesett az ütközetben. Ezen eset után született az a javaslat, hogy 20 szakállas puskákkal felszerelt harci szekeret kell beszerezni a gyalogság támogatására. Ennek a kudarcnak a hatására Győrt minden támadható irányból egymásnak jelzéseket leadni képes őrhelyek gyűrűjével vetté körül. Ilyen volt pl. a Győrszentiván melletti Andrásvár.

A 15 éves háború elején, 1593. októberében a török fősereg elfoglalta Veszprém és Palota várait. Ferdinand Graf zu Hardegg győri obrist a rendelkezésére álló hadakkal október 31-én rajtaütéssel próbálta meg Székesfehérvárt visszafoglalni. Az ostrom ikertelen volt, de a vár felmentésére siető budai pasa seregét november 3-án sikerült megverni és visszavonulni Győrbe.

1594-ben a keresztény seregek sikertelenül ostromolták Esztergom várát. A közeledő Szinán nagyvezér csapatai elől az ostromot felhagyva június 29-én visszavonultak a Szigetközbe. A törökök július 23-án Tatát, majd július 30-án Szentmártont [Pannonhalma] foglalták el. A hadjárat következő célpontja Győr volt, ahová július 31-én érkezett meg a nagyvezír. A várat Hardegg parancsnoksága alatt 700 német és 310-320 magyar gyalog, 400 magyar lovas, valamint 21 tüzér védte. A vár védelmére ez a létszám elégtelen volt, ezért az Udvari Haditanács erősítést küldött, így kb. 5210 fegyverforgató nézett farkasszemet a támadókkal. Győr szerencsétlenségére a vár kiépítése ekkorra még nem fejeződött be, Hardegg az oszmán had megérkezése előtt a contrascarpa (ellenlejt) és ravelinek (pajzsgát a kurtina védelmére) építésével igyekezett a védelem pozícióit megerősíteni. Michael Leo sáncmester későbbi visszaemlékezésében azt írta, hogy a Szentdombi- és Új-bástya, sőt a Közép-bástya falai és mellvédjei nem voltak jól kiépítve.

Az ostromló törökök létszáma egy kém jelentése szerint 51 000 fő volt, emellett 12 000 tatár, 10 000 akindzsi és 300 müteferrika is csatlakozott a sereghez. Az ostrom első szakaszában a török tüzérség a Szentdombi-, Salm-, és Közép-bástyákat lőtte. A nagyvezír augusztus 5-én több helyen is megpróbált csapatokat átdobni a Duna túlsó partjára, hogy elűzze a Mátyás főherceg vezette demoralizált keresztény erőket. ezeket a próbálkozásokat Giovanni de Medici és Pálffy Miklós még meghiúsították. Augusztus 15-én ismét sikertelen volt a törökök átkelési kísérlete. Augusztus 19-én a védők kitörve a várból a Fehérvári kapu előtti török sáncokat foglalták el, majd a következő napon megismételték a kitörést.

Szeptember 8-án a törökök már sikeresen keltek át és tartották meg állásaikat a Szigetközben. Másnap a keresztény erők pánikszerűen menekültek el Óvár felé. A török ostromzár immár bezárult Győr körül. Szinán szeptember 21-én felszólította a védőket a megadásra, azonban ezt Hardegg elutasította. Közben a török tüzérség teljesen szétlőtte a Magyar- és Közép-bástyákat és szeptember 22. és 26. folyamatosan rohamozták a réseket. Szeptember 27-én a Hardegg által összehívott haditanács a védhetetlenné vált vár feladása mellett döntött. A védők 29-én vonultak ki a várból, Hardegget pedig később lefejezték a feladás miatt. Szinán hevenyészve kijavíttatta Győrt és Komárom ostromára indult, ahol azonban kudarcot vallott. Győr vilajet székhely lett, de még a következő év elején is romos volt: az 1595. január 21-én az óvári lovasok által elfogott öt előkelő török azt vallotta, hogy amit szétromboltak a lövetés során és az aknákkal, azokat csupán deszkákkal és fával torlaszolták el.

Az oszmánok 1597-re Győr bástyáit kijavították, tetejükön a mellvédeket is megmagasították és bedeszkázták, valamint a lövészek számára lőréseket vágtak rajtuk. Egy fogoly török jelentése szerint a vár őrsége ekkor 2050-2060 fő volt.

1597-ben Miksa főherceg csapataival megpróbálta visszafoglalni a Mahmud pasa által védett Győrt. A keresztény hadak szeptember 9-én érkeztek meg a város falai alá, ahol megerődített táborba szálltak. Elfoglalták a törökök sáncait és árkait a Fehérvári-kapuval szemben, amelyeket még nem temettek be az 1594-es ostrom óta. A jelentések szerint a védők a kapu mellett a bástyáknál magasabb ágyúdombot hordtak össze. Szeptember 16-án Johann Pernstein 3000 emberrel Győr elővára, Szentmárton elfoglalására indult. Francesco Mella kapitány levelében leírta az eseményeket: "Amint megközelítettük a várat, ők hármat lőttek ágyúval, azután felhúzták a hidakat és mind elmenekültek, üresen hagyván az erősséget. Johann uraság engem küldött oda felderítőnek egy franciával. Mi annyit haladtunk előre, amennyit megjelöltek a számunkra, majd visszatértünk és jelentettük, hogy senkit sem láttunk. Utána néhány magyar ment előre gyalog, bementek a várba és úgy találták, hogy nincsen ott senki, de ott hagytak száz magyart, majd pedig visszatértünk a táborba." Szeptember 19-én Pernstein regimentjét négy falkonettel a Bécsi kapuval szembeni külváros megszállására rendelték. A törökök több kitöréssel zavarták a keresztény ostromgyűrű felállítását. Október 3-án a török felmentősereg hírére az ostromlók elvonultak Óvárra és Komáromba, a készleteiket felgyújtották. A kitörő törökök a hátrahagyott sebesülteket leölték. A török felmentősereg október 8-án érkezett meg Tata alá. A védők öt nappal később, október 13-án hajnalban kiszöktek a rájuk bízott erősségből. Szentmárton őrsége is megszökött az erősségből.

1598 januárjában a haditanácsban felmerült, hogy Győrt rajtaütéssel, kapuját petárdával berobbantva foglalják vissza. Márciusban Pálffy Miklós azt a jelentést kapta kémeitől, hogy a 5000 török szabadságra ment, a többi meg részeg. A támadó keresztény sereg március 28-án hajnali kettő óra körül ért Győr alá Gróf Adolf von Schwazenberg feldmarschall és Pálffy vezetésével. Néhány törökül jól beszélő huszár a gomolygó ködöt kihasználva a Fehérvári-kapuhoz ment, ész az őröknek azt mondták, hogy Budáról hoztak élelmet. Közben Joan de Vabacourt vallonjai a kapu jobb oldalára felszerelték a petárdát, amit az őrök későn vettek észre. A kialakuló lövöldözésben három vallon meghalt, de sikerült berobbantani a kaput (ennek egyik szárnya ma is látható a múzeumban). A vallonok benyomultak a kapuba és levágták az őrségét. Őket követték a vallon és francia századok, Eörsi Péter esztergomi vicekapitány hajdúi, majd a lovasság. A felriadt törökök szívósan védekeztek és öt órányi véres csata alakult ki. Ali pasa 300 emberével a Jaksics-bástyánál állt ellen, és egy időre a támadókat sikerült a Fehérvári-kapuig visszanyomni. Ekkor Pálffy is a lóról szállt huszárjaival benyomult a várba és rohamával megtörte a védők ellenállását. A harcok során néhány janicsár felrobbantotta a Jaksics-bástyában tárolt lőport. Legtovább a Püspökvárba zárkózott Omar aga tartott ki, de ekkor a környező bástyákról ágyúkkal kezdték el lőni őket. A csata során kb. 1700 török esett el, emellett 500-an estek fogságba. A támadók részéről a halottak és sebesültek száma 400-700 fő között volt. A támadók gazdag zsákmány ejtettek, de egy spanyol, De Lopez megölette egy francia bajtársát és az aranyát elrabolta. Ezért később lefejezték.

A győzelem hírére 1598. április 25-én Rudolf császár rendeletben írta elő, hogy tartománya minden községében a korábban kidőlt vagy rossz állapotban lévő útszéli kereszteket két hónap alatt újítsák fel, majd azokon jól olvasható felirat rávésésével adjanak hálát az Úristennek Győr visszafoglalásáért.

Schwarzenberg és Pálffy a megrongált győri erődítményeket gyorsan kijavíttatták, majd a városban erős helyőrséget hátrahagyva, csapataikkal tovább folytatták a hadjáratot. Július végén elfoglalták Győrszentmártont és ostrommal bevették Tata várát. Ezután nyolc nap alatt visszafoglalták Várgesztest, Veszprémet, Várpalotát, Nagyvázsonyt és több kisebb észak-dunántúli várat. Ekkor német-római birodalmi csapatokkal megerősítve Buda ostromára indultak.

A katonai hatalom berendezkedését követően 1598 júliusában tárgyalások kezdődtek a földesúr és a polgárság visszatelepítéséről a városba. 1600 közepére már a civil közigazgatás is helyreállt, ami azután ismét lehetségessé tette Győr korábbi gazdasági–kereskedelmi pozícióinak helyreállítását. Az uralkodó Schwarzenberget nevezte ki győri főkapitánnyá.

1618-ban Lengyel Boldizsár vezetése alatt 600-700 győri huszár vett részt a 30 éves háborúban, amikor Dampierre megtámadta Neuhaust. 1619-ben is Dampierre seregében harcoltak.

1619-ben Győr vármegye egyike volt annak a három megyének, akik nem küldtek követeket a Bethlen Gábor által összehívott novemberi pozsonyi országgyűlésre, és az 1620 május 31-i besztecebányai országgyűlésen is Bethlen királlyá választása ellen szavazott. Szeptember első napjaiban Bethlen seregei Haller György és Fekete Péter vezetésével 3000 emberrel átkeltek a Dunán Komárom és Győr között. és meghódoltatták, Pápát, Veszprémet, Egervárt, Sümeget, Kis-Komáromot és Pölöskét is. Győrt nem ostromolták de szemmel tartották a császári helyőrséget. November 29-én Preiner volt győri kapitány megpróbálta visszafoglalni Bethlentől Mosonmagyaróvárt, de december 2-án Petneházy István kitörve a várból visszavonulásra kényszerítette Preinert.

1660-ban elhunyt Luigi Gonzaga győri főkaitány, a helyébe Raimondo Montecuccoli került. Ő is erősítette a várat, ezt az RGVM monogrammal ellátott téglák bizonyítják. A közelgő török háború miatt a bástyákat kijavíttatta, a Fehérvári-kapu elé új sáncokat építtetett. A munkálatok 1671-ig tartottak Francesco Wymes hadmérnök irányításával. Mintául a hollandiai városok elővédművei szolgáltak: a várfalak elé ravelinek kerültek, a bástyák előtt széles fedőgátakat alakítottak ki, ezek elé pedig félholdakat telepítettek, a Magyar-bástyát dél felől szarvművel fedezték. A legkülső védelmi vonalat az ellenlejtő, illetve annak peremébe vágott fedett út alkotta. A vár északi oldalán a Mosoni-Duna miatt nem volt szükség nagyméretű külső védművekre, ezért itt csupán a várfal tövében húzott alacsony sánccal egészítették ki a védelmi rendszert. Az elkészült védműveket ábrázolja Coronelli alaprajza 1680-89-ből (galéria).

1680-ban 15 ezer forintot irányoztak elő Győr erődítményeinek korszerűsítésére, további ötezret pedig a gutai sáncok karbantartására.

Kara Musztafa nagyvezír 1683-as, Bécs elleni hadjárata alatt több török főméltóság inkább Győr vagy Komárom ostromát tartotta volna kívánatosnak, de nem mertek szembeszegülni a vezérrel. A török hadjárat hírére a Haditanács és Udvari Kamara jelentős összegeket költött Győr, Komárom, Guta, Magyaróvár, Lipótvár és Pozsony megerősítésére, felszerelésére. Badeni Hermann ellenőrizte Gyõr erõdítéseit, Lipót császár megszemlélte Lotharingiai Ferenc csapatait Köpcsénynél, Hieronim Lubomirski herceg pedig a Kárpátok elõterébe érkezett egy lengyel különítménnyel. Július elején a nagyvezír elől visszavonuló Lotharingiai Károly összesen 6800 főre emelte fel a védők létszámát. A dunántúli várak sorban hódoltak meg Thököly kuruc-török csapatainak. Szentmárton kicsiny őrsége a bemenekült környékbeliekkel Győr felé indult el, de belefutottak egy török portyába, amely levágta őket, Szentmártont pedig felgyújtották. Július 1-én már a Rába jobb partján voltak a törökök, a Győrhöz közel merészkedőkre a várból tüzet nyitottak. A Rábaközből és a Vág mellől a császári csapatok visszavonultak Bécs irányába. Kara Musztafa magabiztosságában nem erőltette Győr ostromát komolyabban, a haditanácson a következőket mondta: "Győr vára most előttünk áll. Hanem mindnyájan tudjátok, hogy a hitvány hitetlenek 30-40 év óta gondjukat és törekvésüket mindenkor eme vár megerősítésére [...] fordították. Mint hallottátok, igen sok hitetlen várőr van benne. Ha most az ostromhoz kezdünk, könnyűszerrel a várat nekünk semmi esetre sem adják át, hanem hosszú ideig tartó háborúskodásra leszünk kényszerítve. Katonaságunknak harcolni kell [...], és mivel kevés idő marad, Bécs ellen való indulásunknak terve meghiúsul. E tekintetben a megfontolt helyes vélemény abban áll, hogy a Rába folyón azonnal hidat veressünk, s míg a hit ellenségei gondatlanságban vannak, Bécs várát ostrom alá vegyük. Ha a felséges Isten Bécs várát nekünk adja, ez a vár úgyis a mienk. Azt hiszem, hogy Allah akaratával minden harc és ütközet nélkül jutunk e vár birtokába". Ibrahim budai pasát 20.000 harcossal hátrahagyta az erősség blokádjára és elindult Bécs ostromára. Az ostromzárban részt vett Apafi Mihály erdélyi fejedelem 6000 emberével. Esterházy János győri emberei nem keresték az összeütközést Apafiékkal, de az ostromzár gyengeségét kihasználva gyakran átkeltek a Szigetközbe, Csallóközbe és megütköztek a portyázó törökökkel, kurucokkal. Szeptember 12-én a kahlenbergi csatában a törökök súlyos vereséget szenvedtek, Kara Musztafa megvert egységei rendezetlenül özönlöttek Győr felé, ahol két napig pihentek. Ez után elvonultak Buda felé.

Jacobus Tollius holland utazó 1687-ben járt Győrben. Pezsgő városi életről ír, amely énekszótól hangos - nem utolsósorban az "ivó társaságoktól". Szépség, felszabadult vidámság, biztonság; így jellemzi Tollius a győriek hangulatát.

A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok nem ostromolták a megerősített várat, csak 1705 decemberében vették ostromzár alá egy rövid időre. 1707. június 22-én sikertelen rajtaütéssel próbálták meg elfoglalni.

Győr városa 1790-96-ban Tollner építész tervei szerint, a sánc erődök köveiből 30 öl magas tornyot építtetett a Fehérvári-kapu felé. A torony alsó építménye legutóbb árvaházul szolgált, míg magában a toronyban a tűzoltóság őrszobája volt elhelyezve. A tornyot 1895 áprilisában bontották le (a kaput 1898-ban).

Győr utolsó ostroma a Napóleoni háborúkhoz kötődik. 1809 májusában Győr mellett erődített tábor épült. Ertl vezérkari alezredes a legszükségesebb pontokat és a Rába, Rábca átkelőit megerősítette. Május 19-én a franciák elfoglalták Bécset, a Győr előtti sáncokat és magát a várat is gyors ütemben erődítették, felkészítve a közelgő francia támadásra. Május 25-re elkészültek az erődítések, de még csak kb. 6000 katona volt a sáncokban. Június 13-ra János főherceg erői egyesültek Mecséry csapataival és a seregének zömét a felkelő csapatokkal együtt Szabadhegynél, a lovasság egy részét a Pápa és Székesfehérvár felől jövő országúton állította föl. A város védelmére Péchy ezredest nevezték ki.

1809. június 14-én a magyar nemesi felkelők csatát vesztettek a túlerőben lévő és képzettebb francia csapatok ellen (A csatáról itt olvashat bővebben.). A vereség után Győrt körülzárták a franciák, a város bezárta kaput. Az ostromot egy szemtanú, Hohenegger Lőrinc rákosi plébános beszámolójából ismerjük. 15-én a franciák vezérének, Jacques Lauristonnak a parlamenterei felszólították az őrséget a megadásra, ezt Péchy megtagadta. Ekkor az ostromlók felállították az ütegeiket és lőni kezdték a várost. Ez 19-ig nem sok eredményt hozott. A franciák ismét felszólították a védőket a megadásra - sikertelenül. 20-án az ostromló sereg erősítést, és ostromágyúkat is kapott Napóleontól. A megkezdődő bombázásban a Káptalan-dombon több ház is kigyulladt, "... a püspök vára, az életes ház, a nagy prépostság és a Káptalandomb nagyobb részt leégett, s szakadatlanul rohant innen a láng a városba, hogy ott nagyobb szerencsétlenségeket terjesszen.". Eugéne de Beauharnais, olasz alkirály, Napóleon mostoha fia is megszemlélte az ostromot. A védők mindössze 14 ágyúval rendelkeztek, ezzel próbáltak meg védeni a várat. 22-én ismét követet küldtek a franciák, ekkor már a város vezetői és a püspök is kérte Péchyt, hogy álljon rá az alkura. Ő a megfogyatkozott élelem és puskapor miatt, és hogy a kb. 1500 fős gyalogsága mind újonc volt, belement az alkuba. Végül megállapodott a franciákkal, ha másnap sem érkezik meg a felmentő sereg, akkor feladja Győrt. "23-án reggel 9 órakor egy francia ezredeskapitány 10 tiszttől kísérve a városba bejött. Ezek voltak az első ellenségek, melyeket közelről láttunk, igen kellemetlen vendégek voltak, nemigen örülhettek valami barátságos fogadtatásnak. ... Este egy francia és egy osztrák gránátos osztály állt ki a Fehérvári-kapunál. Egy francia és egy magyar gránátos közösen őrt állt a betömött kapu hídján" 24-én délután 4-kor a császári helyőrség kivonult Győrből ("mindösszesen 1500 ember, mindnyájan felső és alsó fegyverben voltak, és minden katonai becsületjelükkel."). A Fehérvári-kapu előtti sáncoknál letették a fegyver az ott felsorakoztatott francia lovasság előtt és a városba bevonultak a megszálló franciák.

Maga Napóleon is eltöltött egy éjszakát a városban. A város védműveinek a lerombolása már június 29-én megkezdődött Hohenegger naplója szerint: "midőn maga Bonaparte sasrepülés módjára Győrben megjelent, és éppoly gyorsan ismét eltűnt, új erősségek vetettek fel a várba, hanem azután ismét semmivé tétettek, és a bástya egy része – akárcsak Bécsben, Grécban, és Brünnben – pajkosan és dölyfösen a levegőbe vettetett." A bécsi béke után a franciák kivonultak a városból. 1820-ban megkezdték a várfalak és bástyák lebontását, az árkok betömését. A rombolás 1898-ban a Fehérvári-kapu lebontásával fejeződött be. Ma már csak a Kastély-bástya, Sforza-félbástya falai állnak, az Új-bástya "füle", illetve a Duna-bástyának egy szakaszát állították helyre a 2000-es évek elején, a bástya föld alatti, épségben megőrződött részeit a mélygarázs építésénél megsemmisítették. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a Duna-bástya elpusztítása miatt 2014-ben Citrom díjat adott a győri önkormányzatnak.

2021-ben a Prohászka iskola udvarán a római-kori Arrabonához köthető polgári település részletei, kora Árpád-kori földbe mélyesztett házak és kemencék nyomai, egy 15. századi alápincézett kőház maradványai kerültek elő, ami egy vagyonosabb személyé lehetett. A 16. század közepén az erődváros kiépítésekor a területen a Duna- és Szentdombi-bástya közötti kötőgát és annak belső oldalát megtámasztó pillérek épültek (galéria).