Ipolyság (Šahy)

IV. Béla 1237-ben, az esztergomi káptalan részére kiállított oklevelében tűnik fel Ipolyság neve "Saag" alakban. Premontrei apátságát 1237 körül alapította a Hontpázmány nembeli Márton bán. Az apátság és település a tatárjárás alatt elpusztult.

IV. Béla 1245. szeptember 9-én Görgőn újból kiadta az ipolysági "Boldogságos Szűz Máriához" címzett prémontrei monostor alapító oklevelét. Az oklevélben IV. Béla király elmondja: "A kiváltságlevél amelyet (Márton bán) tőlünk kapott a tatárjárás idején elveszett. Hiszen abban az időben kinek kinek nemcsak a jószágát, de még önnön magát is — hacsak nem az Úr segedelmével — nehéz volt megőriznie."

1258-ban Filep esztergomi prépost bizonyítja, hogy Mohud fia, István, a Hunt-Pázmán [Hontpázmány] nemzetségből, Parassán két ekényi földet a sági konventnek adományozott. 1259-ben ugyanez a Filep prépost bizonyítja, hogy Ebrünnig asszony, Hunt özvegye, tesmagi és kelenyei birtokának harmadát, továbbá marosi jószágrészét, mely birtokokat néhai férjétől nászajándékul kapott, lelki üdvéért a sági konventnek adományozza.

A sági monostor mellett Béla király már 1266-ban hidat építtetett az Ipolyon. A híd, illetve a hidat biztosító töltések fenntartásának fedezetére a hídon vámszedést engedélyezett, amit a monostornak engedett át.

1268-ban IV. Béla jelentősebb kiváltságot adományozott a monostornak: "az ő jobbágyaik és szolgáik vagy bármi rendű embereik ettől fogva minden lelki vagy emberi jellegű ügyben a magyar királyné udvarbíráján kívül senki elé nem idézhetők". Ezt a kiváltságot V. István 1270. május 21-én megerősítette.

V. István csehekkel történt háborúskodása és a halála utáni anarchia Ság monostorát sem kímélte. Erről IV. László 1275-ben kiadott oklevele tanúsít: "a hosszú idő óta folyó háborúskodás, a hadak gyakori megszállása és a sokfajta adókivetések, amelyek a Saag-i monostor népeit terhelték, kik számban olyannyira megfogyatkoztak, hogy ha a király saját jóindulatától indíttatva irgalmat nem gyakorolt volna, ott tovább nem tartózkodhatott volna, az említett monostorban lakó szerzetesektől pedig semmi szolgálatot nem követelhetett volna, nehogy a népek megfogyatkozása miatt ebben a monostorban az Isten dicsőségének szervei működésüket felfüggesszék, vagy azonnal beszüntessék, ugyancsak az istentisztelet növelésének céljából, valamint nejének a fenséges királyné asszonynak kérésére akinek védnöksége alá helyeztetett ez a monostor, ezt az általános engedményt adta: e monostor népei bárminő rangúak legyenek is, minden hadiadó alól amelyet régen élelmezési dénárokként, vagy bármiféle dologi alakban a királyi felség által kiróva rájuk esett, valamint a mindenféle katonaság elszállásolásának terhétől örök időkre mentesek legyenek."

A Hontpázmány nemzetség többször próbálta meg visszaszerezni a monostor feletti kegyúri jogokat, de ezt mindig elutasították (1268, 1270). A Hontpázmány nemzetség bényi ágához tartozó Lampert mester és fia Kázmér nyilván ilyen indíték folytán támadta meg 1298 előtt Ságot. A lerohanás alkalmával nagyméretű pusztítást végzett: embereket ölt meg, tűzkárokat okozott és javakat rabolt el. Ipolyságon kívül az esztergomi érsek és káptalan hontmegyei javait is pusztította. Végül 1298-ban az okozott károk fejében Lampert mester kénytelen volt átengedni Olwár nevű birtokát a sági konventnek. Ekkor László a sági konvent prépostja.

Az 1300-as évek eleji zűrzavarban Csák Máté sorra foglalta el a Hontpázmányok birtokait, várait. Valószínűleg a sági konvent jövedelmeire is rátette a kezét. Luxemburgi Zsigmond a török elleni hadviselés költségeihez 100 florént kért a rendháztól. 1406-ban vasárnaponkénti vásártartási joggal ruházta fel a kolostort, 1407-ben pallosjogot adott.

1444-ben Bálint Sági prépost és a konvent I. Ulászló királynál azzal vádolta meg Gyarmathi Balassa Miklós fiait Lászlót, Zsigmondot, Istvánt és Györgyöt, hogy azok "a nemrég elmúlt esztendőben (1443-ban) tudniillik azon esztendőben törvények kiadása után a vádlók egyházát erőszakkal elfoglalva magát a prépostot és a konventbéli testvéreit háziakból és celláikból ravaszul eltávolították és az ott levő egyházat erőddé alakították át. A Balassák 1445-ben kénytelenek voltak visszaadni a monostorerődöt a premontreieknek.

1446-ban Lévai-Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta és kirabolta a kolostort. 1451-ben a cseh Giskra csapatai foglalták el és megerősítették. Tőlük Hunyadi János foglalta vissza.

Thuróczy János - a Thuróczy-krónika szerzője - tanulmányait és később 1470-1478 között jegyzői munkáját is a sági kolostorban végezte.

A kolostor hanyatlását Fegyverneki Ferenc prépost próbálta meg megállítani, aki 1507-től töltötte be hivatalát. Ő volt az utolsó önálló prépost.

1523. szept 1. Visegrád. II. Lajos meghagyja a sági premontrei konventnek, hogy az esztergomi érseket és a káptalant, illetve a Bakócz kápolnát (Capella B. Marie Virginis) iktassa be Damásd várába és a hozzátartozó öt faluba. Ennek végrehajtását Fegyverneki Ferenc sági prépost dec. 28-én jelentette a királynak.

1526 szeptemberében Bakabánya városa jelentette, hogy a török portyázók már elérték Ipolyságot. Egy Dóczy Ferenc által írt levélen ez a felirat szerepel, idegen kézírással: "1526 az iszonyatos török Saag helységet mostanában felégette".

1534-ben meghalt Fegyverneki Ferenc sági prépost, a monostor gondnokságát Várday Pál érsek kapta meg.

I. Ferdinánd 1537-ben Várday Pál esztergomi érseket felhatalmazta, hogy Ságot a török veszélyre való tekintettel megerősítse: "Megérthetnétek, hogy az ellenség támadásaival és beütéseivel csaknem elsőként szembetalálkozó sági monostort mi okból kell nagyszerűen megerősíteni és erőddé alakítani, hiszen most alkalmatlan s a legkisebb mértékben sem képes az ellenállásra ... hogy tehát napról napra erősebbé lehessük és úgy sáncokkal mind bástyákkal valamint egyéb, az ellenséggel való szembeszálláshoz szükséges dologgal ellássuk, szükséges ... hogy mindegyiktek egy-egy jobbágyát elküldje a sági monostor munkálataihoz, építéséhez és erősítéséhez". Az esztergomi érsek saját jövedelmeiből erősítette a várat és látta el őrséggel (a közeli Drégellyel együtt). Közben a sági préposti tisztségre többen is pályáztak.

Az 1540-es években huszárfőlegényként itt szolgált Thury György, a szalkai csata (1544) egyik hőse, a legendássá vált bajvívó, később lévai kapitány, barsi főispán majd Várpalota kapitánya.

Az esztergomi érsek csak 1543. február 5-től október 1-ig a sági várnép fizetésére és a vár fenntartására 3200 arany forintot adott a saját jövedelméből.

I. Ferdinánd 1546. október 2-án utasította az ország főkapitányát, hogy az a szükséges hadiszerekkel lássa el Ipolyságot, de a végrehajtás elmaradt. Az érsek ezt írta a királynak 1549-ben: "Felséged ama kegyelmére, és jóindulatára érdemes vagyok, hiszen három helyen Drégelyen, Ságon és Újvárban több mint 200 lovast és csaknem 150 gyalogost táplálok állandóan anélkül, hogy ehhez bárki is hozzájárulna kivéve Felségedet 24 lovas és 50 gyalogos erejéig ".

1550-től Jakusich Ferenc a sági erőd parancsnoka. Várőrsége 76 lovasból, 50 gyalogosból és néhány tüzérből állt. Ebben az évben a Szécsény környékét dúló váci törökök megpróbálták Ságot elfoglalni, de véres fejjel kellett visszavonulniuk.

1552. július 10-én, Drégely bevételének hírére védői felgyújtották, és elhagyták a várat. Drégyely eleste után Telekesi Imre 1552. július 13-án ezt — mint újabb értesülést — jelentette Komáromból Nádasdi Tamás főkapitánynak: "Az Dreghel várát megvették [a törökök] és Sághból [Ipolyság] kimentek [a magyar katonák]. Gyarmathban csak azt várják, hogy ha reájok indul az had, ottan kimennek belőle ... az basa népe pedig Sághoz nem messze táborban vagyon."

Ali pasa Ság és Gyarmat elpusztítása után Szécsény, Hollókő, Buják várát ellenállás nélkül foglalta el, majd a palásti csatában Teuffel hadait is szétverte. Ezután folytatta a hadjáratát egy "rozzant akol" felé, amit Dobó István védett mintegy 2000 emberével...

Ipolyság ettől fogva Buda visszafoglalásáig 31 év kivételével (1595—1626) a török kezén volt. Az első ismert török adóösszeírás szerint (1562. aug. 30 és 1563. aug. 19 közt) 18 ház állt Ságon. A pusztulás mértékét jelzi, hogy a tatárjárás után három évvel 32 háztartásról van feljegyzés.

1683. november 5-én Ipolyság mellett tartott haditanácsot Sobiesky János lengyel király és a császári hadak főparancsnokai.

A romos templomot I. Lipót a jezsuitáknak adományozta. Ők már a barokk jegyében gazdasági épületeket és magtárat építettek a kolostor romjain. A templom 1730 körül lett felépítve szintén barokk stílusban. Az egykori monostorra csak a templom késő román - kora gótikus bélletes kapuja és a barokk jezsuita épület keleti falán látható 14-15. századi kerenegő gótikus ívei emlékeztetnek (galéria).