Kabold (Kobersdorf)

Kabold környékén már az i.e 1 században kelták éltek. A népvándorlás korában germánok, avarok, szlávok (szlovének) éltek a vidéken. Egyes történészek szerint Német Lajos frank király 860-ban kelt levelében a "Kundpoldersdorf" településnév Kaboldot takarja. Pannonia megszállása után a vidék a magyar gyepűrendszer része lett.

Az bizonyos, hogy Kabold német neve (Kobersdorf) a magyar név átvételéből származott. A Kabold név pedig nyilván kapcsolatban van a Schwartzbach pataknak régi Kobula nevével, mert hisz Kabold vára és a mellette lévő falu ezen patak mellett fekszik.

Kabold környékére vonatkozó legrégebbi oklevelet II. András adta ki 1222-ben: ebben a király megszerzi Veperdet és Lakompakot Bors fia Miklós ispántól, és kedvelt hívének Botus fia Pousa ispánnak adományozza, mert az a Szentföldről hazafelé tartó II. András elé utazott és a királyáért még fogságot is vállalt. Az 1229-es megerősítő oklevélben még nem hangzik el Kabold neve, de szerepel egy falu a kastély mellett "...et villa quae est apud Castellum...". Tehát a vár 1222 és 1229 között épült.

Egyes osztrák történészek szerint Kabold 1170-től 1260-ig Stájerországhoz tartozott, de ez minden alapot nélkülöz, hiszen II. András rendelkezett a birtok felől. Esetleg IV. Béla osztrák háborúi alatt rövid időre elfoglalhatták, de 1250-ben IV. Béla már Kirschlagot is elfoglalta, 1254-ben pedig a közelebbi Schwarzenbachot. 1273-ban a cseh Ottokár seregei sikertelenül ostromolták. Egy 1277-ben keltezett oklevél az Osl nembéli Suurt, mint kaboldi királyi várnagyot említi, tehát a vár magyar királyi birtok volt.

IV. László 1280-ban Csák nembéli Márk fiainak adományozta. Sokáig nem lehetett a Csákok birtokában, mert Albrecht osztrák herceg 1289-ben Kőszegi Iván elleni háborújában Kaboldot is elfoglalta, illetve a vár meghódolt előtte. A kaboldi őrség nyilván nem akart a szomszédos nyékiek sorsára jutni, amelynek az ostrom során elfogott védőit Albrecht herceg a gyermekek és asszonyok kivételével felakasztatta. A vár ura Emmersbergi Berthold volt 1291-ig, amikor III. András az Albrechtel való békekötés után visszakapta.

1319-ben I. Károly a lázadó Kőszegiek ellen Gutkeled Miklós és Köcski Sándor vezérletével sereget küldött. Ez a sereg Kőszeg bevétele után elfoglalta Kaboldot is és a zalamegyei Pölöske várát is.

Ezekben a zavaros időkben valamikor a Nagymartoniak (Fraknóiak) tették rá kezüket a várra, ezt Károly Róberttel 1323-ban egy ünnepélyes formájú királyi oklevéllel megerősíttették. A Csákok nem mondtak le Kaboldról, de végül 1332-ben megegyeztek, hogy a Nagymartoniak Bajót nevű várának lerombolásáért és birtokaik feldúlásának jóvátételeként véglgesen lemondanak a várról és birtokról.

Egy osztrák-magyar vámháború során Károly Róbert királyunk 1324-ben megtiltotta a kereskedőknek, hogy áruikat Sopron városának megkerülésével Kaboldon keresztül szállítsák Ausztriába.

Egészen 1445-ig a Fraknói Vilmos gróf tulajdonában volt, ekkor viszont elzálogosították VI. Albrecht osztrák hercegnek. 1446-ban a Nagymartoniak férfi ága kihalván Hunyadi János mint az ország kormányzója eladományozta Kaboldot. A beiktatás azonban elmaradt, mert 1447-ben Albrecht herceg megvásárolta Vilmos leányaitól. 1447-ben Linzer János Kabold várának kapitánya. A herceg a várat 1451-ben eladta III. Frigyes császárnak. Frigyes 1452-ben Weisspriach Zsigmondnak adományozta a várat.

Mátyás király és III. Frigyes császár között 1463-ban kötött békeszerződés oppidum-nak, mezővárosnak mondja Kaboldot, ebben Mátyás elismeri Frigyes jogát a várra, amely a leírás szerint romos állapotban volt. Weisspriach később Mátyás híve lett, Kaboldot 1466-ban Mátyástól is megkapta. 1482-ben a várat késő gótikus külsővárral és várkápolnával bővítették.

Az 1477-es háborúban Frigyes Kaboldot (is) elvesztette. Mátyás király halála után azonban a trónkövetelő Miksának nem nagy erőfeszítésébe került az elvett birtokok visszahódítása és az 1491-iki pozsonyi békében ezekre vonatkozólag körülbelül az 1463-as békeszerződésnek megfelelő megállapodásokat kényszerítette rá II. Ulászlóra. 1506-ban Weisspriach Ulrik mint mint "liber dominus de Kabold" szerepel.

1529-ben a Bécs ostromára vonuló törökök lerombolták Kaboldot, melyet a Weisspriachok reneszánsz stílusban építettek újjá. 1553-ban az utolsó Weisspriach halála után Kaboldot több részre osztották fel, a vár rablótanya és hamis pénzverde volt. 1563-ban devecseri Csoron János birtokába került házasság révén. Vele a magyar földesurak beléptek Kabold újkori történetébe. Az Alsó-Ausztriai Kamara 1570-ben elismerte, hogy Kaboldot Csoron János szabad birtokként vásárolta: "frey aigen erkhaufft guet". Csoron 1586-ban bekövetkezett halála után leánya, Nádasdyné Csoron Margit és veje, Balassa István került Csoron János örökébe. Velük a kaboldi uradalmat is felosztották. Később Kabold Csoron Anna révén férje, Liszty István báróé lett, aki örökség útján jutott az uradalomhoz.

1620-ban Bethlen Gábor serege foglalta el. 1629-ben a várúr fia a várban lőtte le sógorát, Zay Zsigmondot.

A zálog címén Ausztriához tartozó Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg, Kismarton, Szarvkő birtokokat az 1635. évi soproni országgyűlés 60. tc. Magyarországhoz visszacsatolta. A vár a Weisspriach-örökös Ipolykéri Kéry János birtoka lett. Ő építette át barokk várkastéllyá, amely 1656-ra készült el.

1670. ápr. 16-án Kaboldon szállt meg az összeesküvéssel megvádolt Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc. Kéry Ferenc, a vár ura ezt jelentette Bécsnek, amiért jutalmul grófi rangot kapott.

1683-ban a Bécset ostromló törökök visszavonultukban lerombolták a várkastélyt. Kéry megpróbálta újjáépíteni, de ez már meghaladta erejét.

1704-ben Esterházy Pál herceg vásárolta meg. 1707-ben osztrák katonaságot vezényeltek a várba a kuruc veszély miatt. Egészen 1963-ig az Esterházyaké volt a várkastély, amikor is a Bolldorf-Reitstätter család vásárolta meg, az erősen romos épületet helyreállították.