Korpona (Krupina)

Borovszky Samu Magyarország vármegyéit bemutató munkájában Korpona a Taianus császár (98-117) korában szereplő szarmata településsel, Carpissal azonos. Más források szerint a környék urai, a Hontpázmányok alapították, majd német hospesek telepedtek le, akik Szt. Istvántól kiváltságokat kaptak. Az bizonyosnak látszik, hogy a felvidéki hét bányavárosnál korábbi település. Egy 1135-ben kiadott oklevélben Corpona alakban szerepel.

A tatárjárás elpusztította a települést és a kiváltságlevelet is. IV. Béla 1244-ben megerősítette a város privilégiumait: "Korponai hű vendégeink esedezvén előttünk, hogy a tatárok idejében elvesztett privilegiumjukat ismét kiállítanók, jogaikat és szabadalmaikat bizonyos jegyzékre jelen sorainkkal rendezni parancsoltuk". IV. Béla azon ígérete, hogy a bozóki apátságtól Korpona megkapja Brech földjét, évszázados pereskedésre, néha véres leszámolásokra adott okot a két szomszéd között.

V. István 1270-ben megerősítette a várost az atyjától kapott jogaiban, IV. László 1272-ben ezt szintén megtette. 1278-ban Hunt ispán fia, Demeter ispán hatalma alá akarta keríteni a várost, de IV. László király megóvta Korpona jogait és szabadságát.

III. András 1295-ben járt a városban.

A korponaiak 1357-ben elfoglalták a IV. Bála által nekik ígért Brech földjét a bozóki apátságtól, de Egyed bozóki prépost panaszára a váci káptalan eltiltotta a várost a prépostság földjeinek, gyümölcseinek és hasznainak eltulajdonításától.

1351-ben Dobrakuttyai Leökös megtámadta népeivel a bozóki kolostort és Róbert prépostot és két szolgáját megölte. Az esztergomi érsek ezért a tettéért kiátkozta, a világi bíróság azonban nem ítélte el. I. (Nagy) Lajos 1369-ben erősíti meg a város privilégiumait.

1415-ben Jakab plébános halála után János fejérvári és pécsi kanonokot és a királyné alkancellárját választották meg. Még ebben az évben felújította a nagy háromhajós, román stílusú bazilikát, miként az 1778-ig használt régi padokon volt felírás mutatta: "Restauratio et dedicatio huius Ecclesiae facta est in honorem B. Virginis Mariae idque in die Conceptionis Mariae anno 1415". Ez idő tájban épülhettek a várost körülvevő falak és kapuk Zsigmond király 1405-ös törvényének megfelelően.

1426-ban Luxemburgi Zsigmond király a hét bányavárossal együtt Korpona városát is Cillei Borbála királynénak adományozta. A város kisebb megszakításokkal egészen 1548-ig a királynék birtoka volt.

1431-ben is folyt a pereskedés a város és a bozóki prépostság között a vitatott földekért.

Az V. László anyja, Erzsébet királyné a huszita Jan Giskrát a bányavidék és Kassa főkapitányává tette és Zólyom várával adományozta meg. Az I. Ulászló pártiak elleni támadásai során Korponát is elfoglalták 1439-ben. A vártemplom körül a ma is meglevő négyszögű erődítményt ők építették, a régi városnak a tatárjárástól romokban fekvő anyagát használva fel az építkezéshez. Innen fosztogatták a környéket.

1444-ben Palásthy Bertalan és László korponai várnagyok erőszakoskodtak a környéken. A bozóki monostor épületeit elrontották, birtokait pusztították és a földeket kirabolták. Továbbá Balassa László engedélyével a Zólyom vármegyében fekvő, de Bozókhoz tartozó Ujfalut (Bozóklehota, ma Bozókszabadi) Varbóki Farkas János elfoglalta.

1446-ban Kazai Gyulaffy György korponai várnagy a bozóki prépost birtokait: Szénavárat, Lászlódot, mindkét Alsókot, Ujfalut, Lehotát és Rákóczot kizsákmányolta és a prépostságnak más károkat okozott.

Hunyadi János 1450-ben békét kötött Giskrával, de Korpona több várossal együtt a kezén maradt.

1453-ban V. László király a város privilégiumait megerősítő levelében azt mondja, hogy Korpona város tanácsa eléje járulván, a város szükségeit, nyomorúságait és sanyargattatásait előadta, melyeket a szüntelen fosztogatással, zsákmányolással és tűzvészekkel szenvedett.

1463-ban Mátyás király a város királyi adója fejében évenként fizetendő 208 foritnból ínség miatt három esztendőre évenként ötven forintot elengedett. Ugyancsak Mátyás király 1467-ben Korpona városát, arra való tekintettel, hogy a husziták támadásai ellen a plebániatemplom körül erődöt emelt, minden királyi, királynéi és egyéb adótól felmentette. 1470-ben tízévi adómentességet kaptak mindazok, a kik Korponán letelepedvén, új házakat építettek, 1471-ben pedig a nyomorba jutott városnak rendes adójából 32 arany forintot engedett el örökre a király és így ezentúl rendes évi adóul száz arany forintot tartozott fizetni. Mátyás 1475-ben meg is fordult a városban.

II. Ulászló 1510-ben a város privilégiumait megerősítette, és a vörös pecsétviasz használatát is engedélyezte a városnak.

1526. július 6-án János veszprémi prépost és Dóczy Ferenc barsi főispán a törökök elleni háború költségeinek fedezésére, visszatérítés kötelezettsége mellett, öt márka és négy lat súlyú két ezüst feszületet és egy pár ámpolnát vettek át a korponai plébániatemplomból.

Buda 1541-es elfoglalása után fokozódott a török veszély a bányavárosok környékén is. A mohácsi csatában elesett II. Lajos király özvegye, Mária királyné, Fleischhauer Ferenc kapitánysága alatt őrséget küldött Korponára.

1542. június 12-én a törököktől fenyegetett Korpona védelmére 8-14 napra Tawandt Ulrik zólyomlipcsei kapitányt küldték ki 22 Landsknechttel, Zólyom vármegye pedig 25 huszárt küldött Korponára segítségül 3-4 napra.

1551-ben Ferdinánd király lepoglavai Krusich János csábrági várkapitány utasította, hogy Korpona városa körül építtessen palánkot.

I. Ferdinánd 1552. november 16-án Sforza Pallavicinit nevezte ki magyarországi főhadimarsallá. Többek között kiemelt figyelmet kellett fordítania a Garam menti bányavárosok védelmére, amelyeket az előttük fekvő végvárak (Léva, Csábrág, Szitnya, Bozók, Korpona stb.)oltalmaztak, sőt szükség esetén csapatokkal kellett a terület védelmét segítenie.

1553-ban Tojgun budai pasa meghódolásra szólította fel Korpona város polgárságát. Ennek következtében a király Kursichot nevezte ki Korpona kapitányának, és állandó őrséget helyezett el a városban. A város kapuira ekkor építették az emeletet. 1554-ben 400 lovasból és 189 magyar gyalogból állt a helyőrség. A királyi kapitányok és a privilégiumaikat féltő polgárság között sok volt a súrlódás.

Az 1557-58. évi várvizsgálatok Korponáról megjegyzik: a várkapitány a 200 gyalogra kapott fizetésből mindössze 62 gyalogot tart, a többit a szemlére beöltöztetett felbérelt parasztokkal pótolta.

Az 1560-as években építették fel a város feletti dombon a Tarisznyavárat. 1564-ben az alsó kaput erősítették meg, és az olasz bástyák is ekkor épültek.

A korponaiak is részt vettek az 1562-es szerencsétlen Szécsény elleni rajtaütésen, maga Kursich is fogságba került. Ekkor Dobó Istvánt nevezték ki bányavidék ideiglenes főkapitányává. Ujfalussy Ferenc lett Korpona kapitánya.

1570-ben a nógrádi és drégelyi törökök ágyúkkal mentek Korpona ellen. Selmec 150 embert küldött segítségül. A törökök némi fosztogatás után visszavonultak. 1573-ban 300 török támadta meg a város kapuját, a helyőrség elűzte őket.

1575. június 15-én az új Drégelypalánk vajdája, a nógrádi bég helyettese meghódolásra szólította fel Korpona városát, midőn pedig a város ezt megtagadta, 17-én a nógrádi és palánki törökök a korponai határba törtek, 10 polgárt és 2 vidéki asszonyt a szőlőkben elfogtak s a polgárság marhagulyáját elhajtották.

1577-ben az udvari haditanács sorra vette a Bányavárosi Kerület várait. Ekkor Korponán volt építési írnok Giovanni Magno, Bernardo Magno fia. 1577-ben a város romos volt, de Bozók szomszédságára tekintettel a Haditanács fölöslegesnek látta újjáépíteni, ellentétben az országgyűlési szándékkal. Javítását ellenben tervbe vette. Korpona készlete 12 ágyú, 90 szakállas puska, 28 mázsa lőpor volt.

1578. július 7-én 1500 török megrohanta Korponát, midőn huszárság és magyar gyalogság nem volt otthon. Miután a bezárt városba nem tudtak betörni, a külvárosból és a határból elvittek sok embert és marhát.

1581. május 1-én volt az a híres-nevezetes török-magyar csoportos párviadal, amelyben a lévai vitézek Dobó Ferenc vezetése alatt megvívtak a törökökkel. A második bajvívó Tarczy korponai lovashadnagy volt, aki kopjáját az ellenfele koponyájába szúrta. A párviadalok során egy magyar és 16 török halt meg.

1582. november 5-én a törökök sikertelenül ostromolták. A véres harc során több mint 200 védő esett el, vagy került fogságba. A törökök veszteségei jóval nagyobbak voltak.

1588. október 29-én Hardeck Ferdinánd gróf, Pálffy Miklós báró és Dobó Ferenc Korponáról kiindulva csapataikkal megtámadták a török kézen lévő Kékkő várát. A külső és belő várat felgyújtották, majd 15 órányi harc után visszavonultak Korponára.

1592-ben a Korponát támadó törökök elfoglalták az őrség nélkül hagyott Tarisznyavárat (Vartovka), és felgyújtották.

1593 augusztusában a nógrádi bég még hódoltató levelet küldött Pogrányi Benedek korponai kapitánynak: "Mi Mehemed bég, Isten kegyelméből és jóságos akaratából a hatalmas, győzhetetlen török császárnak Murád szultánnak, ki a világ nagy részében, úgymint Ázsia, Afrika, Európa és Amerikában {?} uralkodik, fő szandzsákbégje és helytartója Drégelyben és Novigradban. Tudatjuk nagyságoddal jelen írásunkkal, hogy miután a hatalmas Isten kegyes akaratából és engedelmével az mi győzhetetlen hatalmas császárunknak Murád szultánnak, ennek a világnak négy részt odaadta, a ti szívetek is felvilágosuljon, hogy innentől ne harcoljatok ellenségeként és a császár országának kiterjesztését ne akadályozzátok. Azért is a legfőbb vezír, Szinán pasa mellett nagy sereg harcost küld, melyet nem tudjuk, hogy mikor fog érkezni. Miután azonban a mi vallásunk megköveteli, hogy mi a mi ellenségeinket, kik ellen harcolni akarunk, előbb figyelmeztessük, hogy hatalmas császárunk előtt térdet és fejet hajtsanak, és neki meghódoljanak. Azért is tudtul akartam nagyságodnak adni, hogy a szegény szorongatott városok és falvak ne pusztítassanak el, hanem e levél folytán meghódolni kényszerítessenek. Megígérem, hogy akik eljönnek hozzám a meg nem hódoltak közül, azoknak írást adok, hogyha csak egy fillérnyi káruk esik is, úgy én azt tízszeresen fogom kárpótolni, úgy jutalmazzák meg a lelkemet a túlvilágon. De amely falvak nem akarnak meghódolni, azok, ha most a hatalmas császár legfőbb vezírje nagy seregével bejön, szükségüknek terhét ne vessék az én lelkemre. Novigrád, 1593. augusztus 27-én." Porgányi nem késlekedett a válasszal: "...Nekünk az égben erős, hatalmas Istenünk van, ki meg tudja védelmezni az ő híveit, és csúffá teszi ellenségeit. A mi legkegyelmesebb urunk a békét igazán megtartotta, de ti megszegtétek azt és hitetek ellenére ismét reánk törtök. Isten igazságos és meg szokta büntetni a hitszegőket, azért is kedves barátom és szomszédom, akik ezelőtt meghódoltak, maradjanak is úgy, de akik nem, higgyed el uram, hogy míg az Isten kegyelmet ad, addig egy talpalatnyit sem engedünk az mi szívünk szerinti igazságból."

Az 1593 novemberi és decemberi diadalmas hadjáratban, melynek fényes eredménye Fülek, Divény, Kékkő Szécsény, Hollókő, Buják, Ajnácskö, Drégely és Palánk várainak s ez által az egész bányavidék felszabadítása, Pálffy oldalán részt vett Pogrányi is a korponai helyőrséggel.

A 15 éves háború alatt az itt átvonuló, vagy elszállásolt német/vallon zsoldosok állandó panasz tárgyát képezték.

Korpona 1605. jan. 3-án meghódolt Rhédey Ferenc, Bocskai hadvezére előtt. Gyürky Benedeket nevezi ki Korpona élére.

Bocskay felkelése alatt Korpona nagy szerepet játszott. 1605. november és december hónapjaiban a fejedelem elnöklete alatt az 1606-iki bécsi békekötés pontjait tárgyaló országgyűlés itt tartatott s újabb alkotmányunk alapjait itt rakták le. Itt adta ki Bocskay dec. 12-én híres szabadalomlevelét a hajdúk részére: "Mi István, Isten kegyelméből Magyarország és Erdély fejedelme s a székelyek grófja stb. a dolgoknak örök emlékezetére... vitézlő hajdú katonáinkat a paraszti és nem nemesi állapotból, amelyben születtek és eddig léteztek, kegyelmesen kiemelni és a mi Magyar- és Erdély országunk igaz nemesi sorába és számába számlálni, és összegyűjteni, felfogadni és beírni határoztuk... nyilván rendelvén, hogy ugyanazon vitézeink és azoknak mindkét nemű örökösei és utódai, mindnyájan, igaz, született és kétségtelen nemeseknek tartassanak és tekintessenek."

A 15 éves háború lezárulásával Korpona visszakerült a királyhoz. II. Mátyás 1607-ben Porgányi Jánost nevezi ki kapitánynak, 1609-ben pedig megerősíti a város privilégiumait.

1619-ben Korpona is meghódol Bethlen Gábornak. 1626. szeptember 25-én a törökök, Bethlen szövetségesei feljöttek Korponáig, honnan 55 személyt fogságba hurcoltak és igen sok marhát zsákmányoltak. Harmad napra azonban Bethlen közbenjárása folytán 46 személy szabadon bocsáttatott és a barmot is visszaadták.

1640. december végén ismét törökök portyáztak a város körül.

A város 1645-ben meghódolt I. Rákóczi Györgynek. 1647. szeptemberében nagy török sereg pusztított a környéken. 1654-ben ismét pusztították a bányavárosok vidékét. 1658. szeptember 12-én Korpona városa magyar lovassága számára a körmöci kamarától port, golyót stb. kérvén panaszkodik, hogy a város oly gyakori megrohanásoknak van kitéve, hogy a polgárok fényes nappal sem mehetnek igen biztosan a kapukon kívül, mindjárt elfogják vagy levágják őket a törökök.

1663-ban a tatárok pusztítják a vidéket. A honti és nógrádi várak elestével ismét a harcok élvonalába került a város. A nógrádi törökök számos fenyegető levelet küldtek a polgároknak, adófizetésre szólítva fel őket. 1665-ben erősebb őrséget kapott Korpona. I. Lipót Bory Mihályt nevezte ki kapitánynak. A Tarisznyavár őrsége 22 fő volt.

1673-ban a Wesselényi-féle összeesküvés során Collalto ezredest vezényelték egy lovasezreddel a bányavidékre. Collalto a korponai vártemplomot az evangélikusoktól elfoglalta a katolikusok számára, melyet az evangélikusok körülbelül 1540. óta bírtak, midőn Korpona polgársága evangélikussá lett. 1678-ból ismert az őrség névsora. Ebben az évben Balassa főkapitány kétszer is megvédte Korponát a törököktől.

1681-ben jelentős katonaság volt a városban, 1682-ben azonban meghódolt Thököly kurucai előtt. Madách János lett Korpona kapitánya. 1683-ban a város visszatért a király hűségére, ennek ellenére Sallenburg gróf császári hadvezér 2000 forintig megsarcolta.

A vár utolsó főkapitánya báró Balassa Ádám volt (1686-1701). 1701. december 20-án Lipót király feloszlatta a korponai helyőrséget, a város elveszítette vár jellegét.

A Rákóczi szabadságharc kezdetekor Ocskay László 1703. szeptember 14-én hódoltatta meg Korponát. A szabadságharc végéig a kurucok kezén maradt a város. 1708-ban gróf Bercsényi Miklós részt vett a gyertyaszentelő körmenetben. Október 23-án a kivonuló kurucok báró Andrássy György vezetése alatt elvitték a város tizenegy ágyúját, Korponát pedig felgyújtották, hogy az előretörő császáriak semmit se találjanak ott.

Korpona jelentőségét mutatja, hogy Hont vármegye 1572-ben, 1623-24-ben és 1640-től 1714-ig itt tartotta gyűléseit.