Monoszló

Monoszló a nevét az Árpád-korban több jelentős személyt is adó Monoszló nemzetségről kapta. Először 1252-ben szerepel a neve "Rubinum sacerdotem de Monoslou" formában. A közeli Hegyestűn pedig vár állott.

A monoszlói Szt. Mihály-templom papja 1252-ben a veszprémi káptalan kiküldöttje volt.

1276-ban IV. László király a Kál-völgyi királyi udvarnokok földjeiből a Monoszló melletti Sósdi nevű — ekkor ugyan még lakatlan — földet, Kolynus veszprémi esperesnek és testvéreinek adományozta. Kolynus ezt 1283-ban királyi engedéllyel Monoszlói Saul comes fiának, Gergely mesternek adományozta, aki Monoszlói Ladomér esztergomi érsek rokona volt.

Az 1333—1335-ös pápai tizedjegyzék szerint Monoszló papját Miklósnak hívták, és minden esetben 30—30 kisdénárt fizetett.

Egy 1464.03.14-én Pálóczy országbíró által kibocsátott oklevél elrendeli, hogy Rathold-i Gywla Lászlót vezessék be a Zala megyei Monozlo, Kapuch possessiokban és Ompothfelde prediumban levő részeinek birtokába (galéria). Ennek egy 1464.05.05-én kelt oklevél szerint Monozlo-i Bálint és mások ellentmondottak és perre mentek.

Egy 1466-os perben is szerepel Monoszló Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma. 1476-ból ismert Mátyás király oklevele, miszetint meghagyja a zalai konventnek, hogy Monoszlói Mihály fia Bálintot vezesse be a zalamegyei Monoszló birtokon egy jobbágytelek, egy Asszonyszőleje nevű szőlő és hat hold birtokába.

1548-ban a török rablóhadjárat alkalmával a faluval együtt kifosztották és felgyújtották. A török dúlás után két évvel már üresen állt.

1745-ben a református gyülekezet Komáromi Péter lovasi kőművesmesterrel állíttatta helyre romjaiból.

1826-ban építési szerződést kötnek Klutsch Jakab kővágóörsi építőmesterrel a monoszlói templom tornyára. Ekkor falazták be a bélletes kaput és a román ablakokat.

Koppány Tibor leírása a templomról: "Református templom. Keletelt, nyugati toronnyal, egyenes záródású, bordás boltozatú szentéllyel felépített, középkori falusi templom háromboltszakaszos hajóval, belsejének mindkét végén karzattal. Erőteljes párkányokkal osztott, órapárkányos tornyán hegyes, falazott sisak van. Déli homlokzatán gazdagon díszített, bélletes késő román kapuzat... 1976-77-ben állították helyre és rekonstruálták déli kapuzatát. A belsejében folytatott ásatás tisztázta, hogy eredetileg félköríves szentéllyel épült a 13. században, bordás boltozatú mai szentélye 14. századi. (Védett műemlék.)"