Szent István templom

A Szent István templom Nagyvázsony északkeleti szélén található. A Vázsony nemzetség falva a XIII. századtól ismeretes. A XIV. század végétől a tiszántúli Vezsenyieké, az 1333-35-ös pápai tized összeírásban plébánosa János. Magáról a templomról 1425-ben történik említés, amikoris az erősen rogyadozó templom javítására a község képviselője Péter fia János a templom pécselyi szőlőjét 12 forintért Csepely Mihály fia Péternek és István fia Györgynek eladta. 1472-ben Vezsenyi László végrendeletében 500 forintot hagy a templom javítására. Még ebben az évben a Vezsenyi birtokokat Kinizsi Pál kapta meg. Halála után felesége Magyar Benigna második férje és annak családja, a Vázsonyinak nevezett Horváthoké. 1425-ben Mindszentek tiszteletére szentelve, 1481-ben Kinizsi építtette át későgótikus stílusban. A XVIII. század közepén a Zichyek restauráltatták és barokk berendezést készíttettek bele. 1961-ben az OMF helyreállíttatta. A templom belső és külső feltárását Éri István végezte, helyreállítását pedig Sedlmayr János tervei alapján készítették. Az ásatás és a kutatás eredményeként tűnt ki, hogy a templomot Kinizsi nem alapjaiból építtette, hanem korábbi román templomot építtetett át.

Egyhajós, keletelt, a hajóval azonos szélességű és a nyolcszög öt oldalával záródó, gótikus szentélyű épület, amelynek nyugati oldalán a templommal egyező méretű előcsarnok felett emelkedő kétemeletes tornya van. A szentélyhez észak felől sekrestye csatlakozik. A hajó és a szentély támpilléres, déli oldalán gótikus ablakok sorakoznak. A bejárat és a felette emelkedő torony külső felülete barokk stílusú. — A XIII. századi későromán templomból származnak a hajó falai és a torony egy emelet magasságig, nyugati falában az első emelet magasságában két befalazott román ablakkal. A korábbi szentély alapfalait a jelenlegi burkolat alatt az ásatás tárta fel, ez már sokszög záródású volt.