Papsokai templomrom

Balatonfüred történelme az újkőkorban kezdődik, korábbi régészeti leletek nem kerültek elő a környéken.

A mai Balatonfüred területén az Árpád korban több település állt. Füred, a tőle kissé nyugatra eső Papsoka (a XIV. századtól Siske a neve), északra Kék, észak-keletre Arács és Magyaré, tőlük északra Szentkirályparragja.

Füred első ismert lakói a rómaiak voltak, a település nevével írásos emlékként először 1211-ben találkozunk, a Tihanyi apátság egy birtokösszeírásában "Füred faluban (villa) ezek a torlók (exequiales, akik a temetéseknél, tornál tartoztak szolgálattal): Kauseud fia Urbana, fiaival Benedekkel és Chenkeu-vel, Jacou fia István, fiával Demeterrel és testvérével Juke-vel, akik évente 1 hordó (tunella) 13 borral, 1 ökörrel, 100 kenyérrel szolgálnak. Ugyanezen faluban a jobbágyok (iobagiones): Unoka a fiaival, Peturral, Istvánnal és Joanussal, Borotcu és Erdőd, ezek földművesek (agricole). Ugyanezen Petur fiai, Lőrinc és Hont, testvérükkel Farkassal együtt szintén torlók, akik Borotcu felesége lelki üdvösségéért évente 1 hordó borral, 1 ökörrel, 100 kenyérrel, 6 friesachi dénárral és 12 gyertyával szolgálnak. Van egy Sure nevű várőr (civilis) is, a fiaival, Alexiussal és Miklóssal, akik friesachi dénárokban 2 penzával tartoznak. A szőlőművesek (vinitores) Sure a fiaival, Alexiussal, Miklóssal és Micuval és Gál a testvéreivel, Cusittal és Gergellyel.". Ugyan ebben az oklevélben említik "villa Poposca" nevét, ahol a tihanyi apátságnak a Szent Mihály egyháza mellett 6 ekére való földje van. Tehát a templom már biztosan állt 1211-ben. Az 1055-ös tihanyi alapítólevélben még nem említik, de a környékbeli kutatások találtak cserépdarabokat a XI. századból.

1267-ben ismét találkozunk Papsoka és a temploma nevével - "predium, quod Popsuka vulgariter appellatur, et ius patronatus, quod in ecclesia Sancti Mychaelis loci eiusdem habetis" - a templom kegyura a tihanyi apátság. Papsoka ("Popsuca") nevével utoljára 1314-ben találkozhatunk.

1373-ban már Siske néven találkozhatunk vele, minden bizonnyal a Siskei családról kapta a nevét. a kutatások bebizonyították, hogy ez a Siske egyértelműen a régi Papsoka falu (a helységnevek gyakran cserélődtek ebben a korszakban). Egy 1385-ös oklevál Siskét mint "Fyred" részét említi. A két falu egyesülését támasztja alá az 1381-es okirat, mely a templomot Füred templomaként említi ("dominus Stephanuspresbiter rector parochialis ecclesie sancti Mychaelis de Fyred"). Későbbi okiratok rendre Füred templomaként említik (1455, 1476). (Fürednek másik temploma is volt, azt Szent Margit tiszteletére emelték.) Siske neve mint önálló falu a XVI. századra már teljesen eltűnt.

A templom, mint sok másik Balaton-felvidéki társa, Veszprém 1552-es eleste után pusztult el egy török rablóportya során.

A templom építési korszakai

Az i. sz. II. században római villa épül a dombon, melyet a IV. században átalakítottak. A villa a IV. század végén leégett.

A római villára épült, feltehetően még a XII. század végén az 1211-ben Szent Mihály egyházaként említett románkori templom, mely Papsoka falu plébániatemploma volt.

A XIII. században e kis templom egyetlen oszlopon nyugvó urasági karzatot kapott, amelyre az északnyugati sarokban lehetett feljutni, kétszer megtört lépcsővel. A század folyamán a szentély déli oldalához sokszögű ossariumot építettek. Az egy oszlopon nyugvó urasági karzat ritka alaprajzi elrendezés románkori építészetünkben.

A XIV. században nyugat felé nagyobbítják a templomot. Az egy oszlopon nyugvó urasági karzatot meghagyják, a román nyugati falba két csúcsíves ajtót vágnak. így a román nyugati fal egy pillért alkot, amelynek mind a két oldala toldott. A törmelékből előkerültek a két gótikus ajtó kőkeretdarabjai, s a kiszerkesztett elszedett gótikus nyílások alátámasztották a nyugati nagyobbításnak a XIV. századra való keltezését. A románkori déli bejáratot elfalazták, a padlószintet 0,30 m-rel süllyesztették. A bejáratot a nyugati oldalon alakították ki, az új nyugati falban, ahol egy rézsüs — talán bélletes kapu alapjait találtuk.

1438 után kelet felé is bővítették a templomot. Elbontották a román szentélyt, helyébe a nagyobb, sokszög záródású gótikus szentélyt építették, amelynek déli falában két kisebb gótikus ablak nyílott. Ugyancsak a déli falban ülőfülke nyomaira bukkantunk a szentélyben.

Feltehetően a XVI. század elején nagyobbították mégegyszer az ossariumot. A templomot kerítőfal a gótikus szentély építésével egyidőben készült. A templomrom a XVI. század közepén pusztult el, a törökkel vívott harcok során. Ezt a történeti tényeken kívül alátámasztja, hogy a hajó délnyugati és északnyugati fala égett volt, mellette pusztulási réteget találtunk, amelyből XVI. század közepére keltezhető cserepek kerültek elő. A templom XVI. század közepi pusztulását mutatja, hogy a belsőbe temetett legkésőbbi sír 1530 körül került földbe.

Valter Ilona