Rezi

Rezi vára a Meleg-hegy 418 m magas dolomit szikláin áll. 1236-ban zalai várföld néven emlegetik a források: Rezy terra castensis de Zala.

A korabeli források szerint IV. László király Rezi uradalmát elcseréli Tomaj nembéli Tibával annak boldogkői uradalmáért. Tőle 1290 körül fegyverrel ragadta el Pécz nembéli Apor. Ekkor még nincs vár a területén. A várat valószínűsíthetően a falu tulajdonosai, Apor és Lukács építetthette, bár néhány kutató szerint a lakótornyot a szomszédos Tátikát is építtető Zlaudus veszprémi püspök emeltethette. Ennek azonban ellentmond Vándor László kutatása, amely szerint nem a lakótorony a vár legrégebbi épülete (lásd a vár építéstörténete).

Apor magtalan halála után a királyra száll vissza, először 1333-ban szerepel mint királyi vár. Rezi várát ilyen néven először 1378-ban említi először oklevél - ekkor adományozta I.(Nagy) Lajos király a várat összes tartozékával együtt Lackfi István nádornak.

1397. febr. 27-én Zsigmond király Lackfi István nádort hűtlenség miatt lefejeztette a Kőrösi gyűlésen. Összes birtokát elkobozták. 1399. jan. 17-i levelében Zsigmond utasította Rezi és Tátika királyi várnagyait, hogy a keszthelyi polgárokat régi szabadságaikban ne háborgassák. 1401-ben Eberhart zágrábi püspök és testvére kapták adományba. 1415-ben Tátikával egyetemben még az ő tulajdonukban van, de a püspök halála után visszaszáll a koronára. 1421-ben 10 000 arany forint fejében Zsigmond elzálogosítja a várat és uradalmait Medvei János zágrábi püspöknek és Medvei Rudolfnak. Tőlük 1427 júniusában hatalmaskodások miatt elveszi és gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozza (pl.: 1423-ban Zsigmond utasítja Gersei Pető Jánost, Zala vármegye főispánját és Tátika vár várnagyát, hogy Bothka Péter rezi várnagy ellen járjon el, aki Szánthó mezőváros [Zalaszántó] királyi polgárait és hospeseit háborgatta). 1433-ban Zsigmond király bizonyítja, hogy előtte Medwe-i Rudolf, János, néhai zágrábi püspök testvére, a maga és fia Lénárt nevében minden jogukat Rezy várában, Keztel oppidumban és tartozékaikban, bármilyen módon szerezték is azokat, örök jogon Gersei Pető fia János, fiainak: Lászlónak, Zala és Vas megyék comesének és Petőnek – mindketten aule nostre milites – adományozta és egyben a részükre kiállított mindenféle adomány, zálogos és más leveleket érvénytelennek nyilvánított (galéria).

1440-ben a Pethők I. Ulászlót támogatják Erzsébet királyné ellenében, ezért az utóbbi Zágorhidai Gyögynek adományozza Rezi várát is, de ténylegesen soha nem birtokolta.

1450-ből fennmaradt egy oklevél, miszerint gersei Pethő László és Pető Tátika és Rezi birtokaik után lucrum Camere (kamara haszna) fejében 1 pint bort kell adózzanak (galéria).

Mátyás király halála után Miksa császár trónkövetelőként fellépve megszállja a Dunántúl jelentős részét. Rezi vára is a németek kezére kerül. Kinizsi Pál foglalta vissza 1491-ben (ez volt a híres fekete sereg utolsó hadjárata). Ez után a várat jelentősen megerősítették.

1537-ben az ekkor éppen Szapolyai-pári Török Bálint dúlta fel a Ferdinánd-párti Pethők várát. Pethő János Rezibe költözését Keszthely 1548-as felégetése utánra tehetjük. 1550-ben már források is igazolják. A török időkben a népes Pethő család egyik részének Rezi volt a menedéke, a másik felének a szomszédos Tátika.

Rezi először 1550-ben került veszélybe, mikor a törökök Veszprém felől Tátikáig, Sümegig nyomultak előre, de ostromra nem került sor. 1552-ben Gersei Pethő János kisebb átalakításokat végeztetett a várban. Az 1554-es török rablóhadjárat végig pusztította a Balaton északi részét, így valószínűleg Rezit is támadták. A várat 1555-56 körül királyi parancsra megerősítették (3 méterrel megemelték az udvar falait, így azok kb. 9 méter magasak lettek).

Rezi végvárrá válása Hegyesd 1561-es eleste után következett be. 1561. ápr. 18-a előtti napokban a törökök váratlanul megjelentek Tátika és Rezi alatt, de a környék feldúlása során a várakat nem ostromolták. Hegyesd 1562-es visszafoglalása után a veszélyezettség csökkent. Giulio Turco 1571-72-es felmérése során a várat még jó állapotban láthatjuk.

1571-ben a gersei Pethő család úgy határozott, hogy az eddigi 12 helyett csupán 5 darabontot tartanak fenn Rezi várában, hiszen komoly harci szerepe nem volt. A család anyagi hanyatlása után pedig fenntartása nagy gondot jelentett, ezért a várat sorsára hagyta. Lehetséges, hogy a szomszédos Tátika 1589-es ostromakor pusztult el. Egy 1592-ben kelt oklevélben már "dirutis castris Rezy", azaz romba dőlt Rezi várról olvashatunk.

A vár építéstörténete (Hegyi Dóra)

"Rezi várának építéstörténetével kapcsolatban kevés adattal rendelkezünk, ugyanis a régészeti kutatások nem terjedtek ki a vár egész területére, a felmenő falak vizsgálata pedig még eddig nem történt meg. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy az északi részen elhelyezkedő lakótorony nem a vár legkorábbi épülete. A 13—14. század fordulóján épült vár ettől délebbre helyezkedhetett el, azonban a várudvar nagy része jelenleg még feltáratlan, így ennek formája ismeretlen. Talán ehhez a korai erősséghez tartozhatott az a támpillérrel megtámasztott L-alaprajzú falsarok, valamint egy hozzá tartozó kelet-nyugat irányú falszakasz, amelyeket a várudvar északkeleti sarkában tártak fel a lakótorony déli fala előtt.65 Vándor László mindez alapján a mai falakon belül álló kisebb, kőépítésű, északi sarkain támpillérekkel záruló erődítményként képzeli el a hegyen épült legkorábbi épületet.
A következő, második periódusban, a 14. század folyamán az ismeretlen formájú korai várat elbontották és ezután épülhetett fel a déli rész lapos fennsíkjára a várudvart körülvevő 125 cm vastag és körülbelül 3 m magas fal, valamint a két déli torony a kapuszorossal. A várfalakon megfigyelhető, hogy kétszer magasították meg őket úgy, hogy a korábbi, sérült falakra utólag valamivel vékonyabb, új falakat raktak. E javítások és átépítések időpontját jelenleg még nem tudjuk pontosan meghatározni. Vándor László és Nagy Veronika a 15. század végi, Mátyás halála utáni katonai eseményekhez kapcsolta a várfal sérüléseit és első megmagasítását, bár a rendelkezésünkre álló történeti adatok alapján nem tudunk arról, hogy a várat ekkor érte-e támadás. Viszont a 16. század első felében, 1537-ben Török Bálint támadta meg és dúlta fel a várat, amely során a falak szenvedhettek olyan sérüléseket, amelyeket később ki kellett javítani. A délkeleti torony udvar felőli bejárata mellől egy lépcső vezetett az emeletre. Ide később egy kisebb épületet emeltek, amelynek északi falát 2006-ban találták meg az ásatás során. A délnyugati torony délnyugati sarkát pedig utólag egy 2,5x2,5 m-es sarokpillérrel támasztották meg.
A harmadik periódus a Gersei Petők birtokba lépéséhez kapcsolható. Valószínűleg a 15. század közepén történhetett meg a feltehetően háromszintes, boltozatos földszinti és emeleti terekkel rendelkező lakótorony felépítése az északi kiugró szirtfokra. A lakótornyot ráépítették az első periódusnál említett támpillérre. A torony keleti falának déli részén alakították ki a többszintes árnyékszéket, amelyhez egy érdekes építészeti megoldás tartozott. A várudvar, amely folyamatosan lejt délről északi irányban, a csapadékvizet a lakótorony déli falához vezette. Ezt hasznosították a torony megépítésekor úgy, hogy ezeket a vizeket egy erős lejtésű, a padlószint alá épített csatornán keresztül az árnyékszékbe vezették és felhasználták annak tisztítására. Koppány Tibor véleménye szerint a várban álló épületmaradványok, falcsonkok legkorábbi részei is olyan 14-15. századi építményeknek látszanak, amelyek későbbiek a vár első építési periódusánál.
A vár déli oldalán elhelyezkedő kapu előtti felvonóhíd a várárokban facölöpökre támaszkodott. A régészeti kutatások alapján Vándor László a 15-16. századra keltezte, mert a vár hídjának cölöpjei a feltárt részen 14-16. századi fel töltésben jelentkeztek. A 16. század közepén számolhatunk a vár utolsó építési periódusával. Ekkor a török elleni védelem céljából többszakaszos palánkvárat építettek a vár elé."