Sámsonháza: Fejérkő vára

A Sámsonháza feletti Fejérkő várának történetéről kevés korabeli dokumentum maradt fenn. A helyi a hagyomány szerint a település II. Béla király alatt élt pártütő főúrtól, Sámsontól veszi a nevét, aki 1132-ben Borisz trónkövetelő híve volt (Borisz Könyves Kálmán elzavart feleségnek a király által el nem ismert fia volt. A királynét hűtlenséggel vádolták, ezért haza zavarták apjához). Talán ő építtette a község határában található várat. A vár középkori neve: Fejérkő a helyben bányászott, új korában igen fehér, a környező vulkáni hegységben ritka kőanyagból eredeztethető.

A vár első említése 1328-ból való, de csak a vár neve szerepel. 1403-ban Sámsonháza egy bizonyos Kachy-i Pál tulajdona. 1406-ban Zsigmond király a magtalanul elhunyt Kókai Kálcs Pál fia, János összes birtokait, köztük Sámsonházát, Jobbágyit, Szőröst és Kazárt a királyi kápolna javadalmaihoz csatolja. 1409-ben Zsigmond eladományozza, ekkor mint Sámsonháza birtokhoz tartozó "várhely", azaz elpusztult várként van említve.

A vár történetére a 2004-2005-ös régészeti kutatások világítanak rá. A mostani vár helyén egy fa erődítmény állt, valószínűleg birtokközpont funkcióval. Ennek a korai várnak a nyomait az alaprajz narancssárgával jelzi. A kővár a 13. század második felében épülhetett, az építtető valószínűleg az a Jobbágy fia Sámson volt, aki az oklevelekben az 1200-as évek végén többször szerepel a környék birtokügyeivel kapcsolatban. Ez a vár nem sokáig volt használatban, pusztulását tűzvész okozta, ami lehetett természeti csapás, de valószínűbb az I. Károly uralkodásának első évtizedeire tehető várostrom. Az égett rétegben talált leletek is ezt az időszakot valószínűsítik. A vár többé nem épült fel, az 1400-as években csak mint várhely szerepel.

1424.05.22-án kelt oklevelében Zsigmond király feleségének adományozza az országnagyok beleegyezésével a Nógrád megyei Buják ["Bwyak"] várát annak minden tartozékával és vámjaival, és Szanda ["Zenda"] várát, amelyek Pazteh-i (Pásztói) Domonkos fia: János, fia: Jakab hűtlensége folytán szálltak a koronára. A többi birtok mellett megemlíti Sámsonházát is, de csak mint ["Ffeyerkw"] nevű várhelyet. A király még ebben az évben Tari Lőrincnek adományozta.

A Zsigmond halála utáni időkben a Felvidékre betörő husziták valószínűleg megszállták a romos várat (írásos adat nincs róla). A feltárás során a ciszternából a korszakból származó ágyúgolyók, cserép töredékek, I. Ulászló (1440-1444) pénze került elő. A leletek harci cselekményeket valószínűsítenek. Talán Mátyás valamelyik husziták elleni hadjárata űzte el a cseheket a várból.

1465-ben Tari György 24 000 forintért zálogba adja többek között a siroki várat, Sámsonházát, Jobbágyit Guti Ország Mihály nádornak, valamint Kompolti Miklósnak és Vendelnek. 1472-ben Tari György magtalan halála után a nádor és a Kompoltiak örökül kapják a birtokokat Mátyás királytól.

A Pásztói család tagjai Tari György birtokairól lemondanak Ország Mihály és fia László, valamint Kompolti János javára. Sámsonháza itt is csak mint várhely szerepel (Fejérkő várhely).

A vár kettős védelmi övvel épült, a belső várfal szélessége 2,5 méter, magassága kb. 10 méter lehetett. Délről és keletről egy falszoros védte, a külső kapu az északi oldalán nyílt, a bevezető út innen a falszorosban megkerülve a várat, a délnyugati oldalon elhelyezkedő belső kapuhoz vezetett. A 19. század közepén Könyöki József felmérte a romokat. A rajzán még jóval több fal látható (galéria).