Somló

Az első vár keletkezésének ideje ismeretlen. 1092-ből, Szent László idejéből "castrum Somlyó" néven való említése hamis oklevélen alapul, amely 1389-1390-ben készült és 1399-ben írták át. (Ugyanis maga a "Somlyó" névalak is hibás!) Valószínű tehát, hogy Szent László idejében vár még aligha lehetett itt. Feltehetőleg a tatárjárás, tehát 1241-1242 után épült mint királyi vár. Királyi vár 1370-ben és 1380-ban is, amikor Ákos bán a várnagya, aki a mai Szent Márton-kút melletti Szentmártont - a vásárhelyi apácakolostor védelme címén - Somló várához csatolta, 1386-1389-ben ismét visszakerült a királyné birtokába Zámbó Mihálytól, akinél zálogban volt. 1389-1390-ben Zsigmond király a kedvelt, és a hozzá mindvégig hűséges Garaiaknak: Miklós nádornak és testvérének, Jánosnak és utódaiknak adja.

1419-ben a döbröntei Himfi család közeli Galsa falujából hajtottak el állatokat Garai János somlyói várnagyai, Balai Domonkos és Pápai György, valamint famulusuk, Pécselyi Gáspár. Garai Miklós 1432-ben Zsigmond király előtt megosztotta családi birtokait két fiával, Lászlóval és a legifjabb Miklóssal. Miklós kapta Somlyó várát, de halála után (1435/36) László örökölte. 1435-ben Morochelyi Farkas és Kolos Jeromos a somlyói várnagy.

1440-ben Garai László a Bécsbe menekült Erzsébet királyné pártjára állva hadakozott az I. Ulászló pártiakkal. Az ifjú király csapatai a Rozgonyiak vezényletével elfoglalták Somlót is. Rozgonyi János és testvérei uralták egészen 1446-ig. Végül 1460-ban került vissza a Garai családhoz.

1461-ben Garai Jób elcserélte a várat Antimus Jánossal annak szigetvári váráért. Antimus Mátyás király előtt perelte Ostfi Ferenc soklyói várnagyot, mert az nem engedte birtokba venni a várat. Végül 1464-ben Ostfi László átadta a várat Antimusnak, aki valóságos rablótanyává züllesztette azt. Végül Mátyás a sok panasz miatt elítélte Antimus Jánost és Lászlót, az utóbbit fejvesztésre, Jánostól pedig elkobozta Somlyó várát, amelyet Mátyás király Kanizsai László lovászmesternek adományozott. Az ő tulajdonában van 1470-ig, mikor is visszakerül a Garaiakhoz.

Antimus János a per elől menekülve még azt megelőzően Somlyót elcserélte Szapolyi Imrével a Szatmár megyei Németiért és évi 24 hordó hegyaljai borért, biztosítékként felajánlva neki Sziget várát, ha azt visszaszerzi Garaitól. Garai Jób ugyanakkor a király előtt perbe vonta Antimust Somlyó és Sziget várainak cseréje ügyében. A per végül 1470-ben azzal az ítélettel zárult, hogy Antimus Jánosnak vissza kellett adnia Somlyót Garai Jób számára, aki a hosszú per ideje alatt azt 1500 forintért visszaváltotta Kanizsai Lászlótól. Az összeg fejében, mivel az Antimust terhelte, Garai zálogként megkapta Sziget várát és uradalmát.

1464-ben és 1478-ban a vár Veszprém megyei tartozékai: Berzseny, Doba és Torna. Garai Jób birtoklása alatt a somlyói várnagyok számos perben vannak említve hatalmaskodás miatt. Garainak meg kellett osztozni a Szécsiekkel is a váron, közös várnagyokat is tartottak. Garai Jób 1479-ben megvette a Szécsiek nyolcadját, és eladta a váruradalmat Mátyás királynak, aki még ugyanebben az esztendőben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi utasítására rövidesen a kis területű erősségbe érkezett Leányfalvi Ágoston - aki azelőtt vázsonyi várnagyként építkezett - hogy az új állomáshelyén is jelentősebb munkálatokat végeztessen el. Valószínűleg ekkor létesíthették a támpillérekkel tagolt külső várfalat is. Mátyás király halála (1490) után Szapolyai István nádoré, neki Kinizsi zálogosította el. A Szapolyaiak 1495-ben Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek adják el 12 ezer aranyforintért, amit II. Ulászló 1502-ben hagy jóvá.

Somló vára Bakócz Tamás alatt éli fénykorát. Ő építtette át szép várrá, aminőnek romjai alapján el tudjuk képzelni. Ekkor készülhettek a vár faragott ajtó-, ablakkeretei, a szép boltíves és tornyos kápolna.

Bakócz Tamás az ország egyik leggazdagabb főpapja volt, aki nagy vagyont harácsolt össze rokonsága számára. 1498-ban két nagy, több kis ágyú, két seregbontó védte a várat. Bakócz Tamás 1501-ben, majd 1517-ben végrendeletileg unokaöccsének - az erdődi Bakócz név helyett monyorókereki Erdődy nevet felvett Péternek adta Somló várát és uradalmát. 1548-ig az Erdődyek birtokolják, amikor is Erdődy Péter - Vörösvár kiváltása miatt - Somló várát és tartozékait a devecseri Csóron Andrásnak elzálogosítja. A mohácsi vész (1526) idején messze vidéken csak Somló vára volt a magyarság egyetlen erőssége, mert Csóron András devecseri várkastélya csak 1530 után épült fel. A hírhedt devecseri Choronok - védelem címén - agyonzaklatták a szegény jobbágyokat és a vásárhelyi apácákat, zsarnokságuk ellen pedig hiába emelték fel szavukat a Habsburg királyok.

Fehérvár 1543. évi ostroma idején véres csata zajlott a hegy lábánál. A Zrínyi Miklós bán (a későbbi szigetvári hős), Báthory András, Bakits Péter által vezetett győri magyar-német sereg Rátkay Pál pápai parancsnoktól megtudta, hogy portyázó tatárok táboroznak Somlóvásárhelynél. A táborból kicsaptak, a tatárokat körülfogták, és 3000 tatár levágása és heves harc után a maradék tatárokat Székesfehérvár felé visszazavarták.

Fiú örökös híján 1597-ben Choron János leányai osztoznak a vagyonon, és e vár, Anna kezével Liszthy Istvánnak jutott. 1597-ben a kincstár a Choron leányok birtoklása ellen pert indít, ami 1626-ban még tart. A zavaros tulajdonjogi viszonyok miatt romló vár állapota folytán az 1597. évi országgyűlés aggódik Somló várának a töröktől való megvédése tekintetében. Végre az 1638. évi országgyűlés elrendeli, hogy Somló várát, tartozékaival együtt erősítsék meg.

Liszthy Istvánné Choron Anna halála után fia, Ferenc, ennek halála után özvegye, rátóti Gyulaffy Zsuzsanna, majd fia, Liszthy László, a költő uralta. Somló történetében ő volt a legérdekesebb szereplők egyike. 1653-ban jelent meg a mohácsi csatáról szóló kétkötetes verses krónikája, amellyel beírta nevét az irodalomtörténetbe. Állítólag rablólovag volt; gyilkosság, gyújtogatás, hamis pénz verése, rablás stb. miatt a bécsi törvényszék halálra ítélte és lefejeztette. Somlót Nádasdy Kristófné, Csóron Margit örökösei nyerték el. A sok tulajdonos kezén szomorú helyzetbe jutott a vár, amely 1707-ben utoljára szerepel mint vár, amikor a hős Vak Bottyán kuruc tábornok az öreg fészket még utoljára rendbe hozatja és hadianyaggal látja el. Rákóczi szabadságharca után a vár stratégiai jellege végleg megszűnik.

Ezután Sümeg erősségének fennhatósága alá került, őrséget nem kapott, csupán 1-2 pattantyúst küldtek Sümegről, hogy időnként rendbe hozzák az ágyúkat. Ebből az időből származó leltárjegyzék szerint: "Somlyó várában vagyon pattantyús 1, álgyu két fontos 1, por egy hordóval, circiter két mázsára való, a ahhoz kivántató mind álgyu, mind ólom glóbus."

1721-től Somló vára tovább omladozik. Amíg a háborús idők tartottak, korábbi tulajdonosai, az Erdődyek feléje sem néztek. Amikor a hosszú, és a magyarságra nézve annyira végzetes béke beköszöntött, egyszeribe megmozdultak Somlóvár birtokáért. Előkerítették Bakócz Tamás ajándékozólevelét, iktató- és zálogosleveleket és pert indítottak a sok részre szakadt Csóron-Liszthy-örökség birtokosai ellen. 1735-ben az Erdődyek a várat a hozzá tartozó birtokokkal (Ság, Bánd, Szergény, Dobi, Csúr, Jánosháza) együtt hatvanhétezer forintért megvették. Erdődy Kajetán gróf építtette fel a vár alatt Doba községben (1820) a pompás és szintén Somlóvárnak nevezett emeletes kastélyát. Ehhez valószínűleg sok faragott követ hordtak el a vár anyagából, ami csak siettette annak végromlását. Utána Ferenc, Sándor, Péter grófoké volt, akikről 1945-ben az államra szállott a vár tulajdonjoga.