Tata

Az Árpád-házi uralkodók idején Tata királyi birtok, a település neve Tata alakban először 1221-ben fordult elő. A tatai vár építésének kezdeteiről írásos emlékek nem ismertek, a legújabb kutatások szerint a megmaradt keleti torony építője a Csák nemzetség lehetett. Az alapjainál 3 méteres falvastagságot is elérő torony lakótoronyra utalhat. 1326-ban I. Károly király birtokcserével elvette Tatát is a Csákoktól, ez az oklevél nem említ várat. Egy 1361-es oklevél királyi birtokként említi

1388-ban Tata birtokosa Lackfi István nádor. Ő lehet az építtetője az L alakú, zárt udvarú kis várnak, ami a mai vár elődje volt.

1396-ban Zsigmond vereséget szenved a nikápolyi csatában az oszmánoktól, Lackfi és párthívei fellázadtak a király ellen és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. 1397-ben Lackfit tárgyalás ürügyén Körösre csalják, ott Garai és Cillei megölik. Zsigmond utólagos ítéletlevelével igazolja a gyilkosságot, a Lackfiak birtokait elkobozza. Ekkor kerül Tata is a korona uralma alá. Luxemburgi Zsigmond alakíttatta át igazi királyi palotává 1397 és 1409 között. Mintái a diósgyőri, zólyomi, itáliai várak voltak.

A Zsigmond által épített négy saroktornyos vár zárt udvarral rendelkezett. A keleti szárny közepén két emeletes kápolna épült felette toronnyal. A mesterséges tavat is ekkor alakították ki, a királyi lakosztályok a tóra néztek.

Ebben a korszakban élénk politikai tevékenység folyt a vár falai között: 1412-ben Ulászló lengyel királyt fogadja itt, később itt vendégeskedik a Pomerániai Erik dán király, Palaiologosz Mánuel bizánci császár. 1426-ban Lazarevics István szerb despota a vendég, és Zsigmond egy fontos megállapodást köt vele: utód nélküli halála esetén a despota magyarországi birtokait utóda, Brankovics György kapja, de két fontos vár, Nándorfehérvár és Galambóc magyar kézen marad.

Zsigmond 1426-ban pénzzavarral küzdve a Rozgonyiaknak zálogosítja el. Ők nem építették tovább a várat, sőt elhanyagolták.

1440-ben a Komáromból Székesfehérvárra tartó Erzsébet királyné (Zsigmond lánya, Habsburg Albert özvegye) és csecsemő fia, V.László a Visegrádról ellopott koronával együtt megszállt a várban.

1445-ben a Rozgonyiak pereskednek egymás között Tata ("Thatha") és Csókakő (Chokakw) birtokáért. 1447-ben a fehérvári káptalan előtt megegyeztek a rokonok, Tata ("Thatha") vára Rozgonyi János, Osvald és Rénold tulajdona 100%-ban, míg Tata városa és a vár uradalma 50%-ban ifjabb Rozgonyi Jánosé.

1459. 10. 18-án Hunyadi Mátyás megerősíti Rozgonyi János tárnokmestert, Rozgonyi Osvát lovászmestert és Rozgonyi Rénoldot Tata várának és uradalmának birtokában.

Tata vára Rozgonyi János országbíró halála után 1471-ben ismét királyi vár lett és Mátyás az uradalmat a budai udvarbíró felügyelete alá helyezte. Mátyás nagyarányú építkezésbe kezdett Tatán, melynek eredményeként - a korábbi várat kiegészítve tóparti teraszt és udvari kerengőt építve hozzá - igazi reneszánsz palotává alakította a várat. Növelte a vár védelmi képességeit is: kerítőfallal, új toronnyal és vizesárokkal látta el. Antonio Bonfini így írta le a vár szépségét: "Ha tovább haladsz, Tatát találod, melyet ítéletem szerint, egész röviden, valóban minden más vár elé helyezhetünk. A számos egymást érő hegyszakadékról aláfutó víz semn megáll, s körülbelül hétezer lépés átmérőjű területen állandó tavat alkot. A víz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, sorjában kilenc. Ezek a várhoz tartoznak, háborúban sem szakíthatók el tőle. Az erődítés félkör alakú és magas; kettős fal, elővéd és sáncárok védi. Oszlopcsarnok zárja be a kicsiny udvart, mely körül aranyozott ebédlők és pompás hálószobák vannak; rekeszes mennyezetüket gazdag aranyozás és faragványok ékesítik. A tóból többhelyütt elvezetik a vizet, s így könnyedén számtalan halastavat képeznek. Sok a sügér és a ponty. Két bazilikája van. Kétfelől egy-egy csinos falu. Kiterjedt erdős hegyek veszik körül minden oldalról, nagyszámú vaddal.". Mátyás minden pünkösdi nagy vadászatát itt rendezte meg, és ide jött kipihenni a háborúskodások fáradalmait.

Mátyás halála után Corvin Jánosé volt a vár, aki Poki Antalt nevezte ki Komárom és Tata várának élére. Corvin a tatai és komáromi várak jövedelmeinek a kezelését apja egykori kincstartójára, Nagylucsei Orbán egri püspökre bízta. Corvin ebben az időszakban gyakran tartózkodott Tatán. II. Ulászló egy 1501-ben kiadott oklevele szerint Corvin átadta neki a várat: "Továbbá János herceg, hogy irántunk való hűségének még egyértelműbb tanújelét adja és nyilvánítsa, mint aki mindig is csak engedelmeskedni és szolgálni igyekezett bennünket, hogy e lépésével uralkodásunk elején hatalmunkat megerősíthessük és ellenségeinkkel szemben nagyobb erővel és jobban tudjunk fellépni, Pozsony, Tata és Komárom királyi várakat is - amelyeket neki 40 ezerforintban bocsátottak zálogba, s ebből az összegből neki eddig semmit sem fizettek ki, és amely várakat ő maga birtokolt - visszaadta nekünk és király utódainknak valamennyi mezővárossal faluval és birtokkal' illetve minden tartozékkal együtt, és a fenti adósságokat igen önzetlenül elengedte, valamint a mi és az ország bármilyen tartalommal eddig részére kiállított kötelezvényeit is átadta nekünk, illetve ígérte, hogy átadja." Az oklevél nem említi az átadás időpontját, de a király 1493 márciusában már a magáénak mondja.

Tata II. Ulászló királynak is kedvelt vadászó helye lett, a birtok kezelését kivette a budai udvarbíró alól, és a kinevezett várnagyra bízta. Ezt a tisztséget a mohácsi csatáig a Korlátkövi család tagjai viselték. A király 1510. július 2-5 között itt tartotta meg az országgyűlést is. A király uralkodásának idején épült a gótikus/reneszánsz loggia.

1520-ban II. Lajos itt fogadta Berham csauszt, Szulejmán követét, majd itt záratta be, sőt Istvánffy szerint meg is ölette. A következményeket ismerjük, II. Szulejmán a haláláig háborút viselt a Magyar Királyság ellen.

Tata a török korban - a második legtöbbet ostromolt vár.

A mohácsi csata után a portyázó török csapatok a várat és a várost is támadták, de a várőrség elűzte őket. Még ebben az évben Ráskay Gáspár, Szapolyai János hadvezére hódoltatja. Amint I. Ferdinánd visszaszorítja Szapolyai híveit, a vár őrsége átadja a várat Thurzó Eleknek. A vár Ferdinánd kezén marad 1529-ig, amikor a Bécs felé vonuló Szulejmán csapatai elfoglalják a várat, majd átadják azt Szapolyainak. Szapolyai János halála után 1540-ben Tata ismét I. Ferdinánd kezére kerül.

Szulejmán 1543-as hadjárata alatt Esztergom elfoglalása után augusztus 15-én Tata ellen vonult. Az eseményekről legrészletesebben és leghitelesebben a hadjárat résztvevője, Szinán csausz emlékezik meg. Az oszmán sereg megérkezésekor Tata őrségének kapitánya, Hannibal Tasso és 154 zsoldosa harc nélkül átadta a várat a törököknek és azok Komáromba kísérték őket (Tassot kivégezték később Tata feladásáért). "Azután elküldetett a janicsár aga az említett várban levő fegyvereket és hadi anyagokat lefoglalni, a ki aztán az ott talált összes ágyúkat, puskákat, egyéb fegyvereket és lőport, a mennyi csak volt, mind lefoglalta; azonkívül pedig a mi élelmiszer féle volt, a katonaság zsákmányára bocsátotta. — Szulejmán pasa és Rusztem pasa is megérkezvén a várhoz, megszemlélték. Szulejmán pasa nem ment be a várba, hanem Rusztem pasa bement s kívülről és belül megvizsgálta.
Azután parancsot adott, hogy rombolják le a várat. Még azon este kihirdették a parancsot, de csak reggel, az első ima után eresztették rá a katonaságot, hogy pusztítsa el és tegye halommá, hogy a világvédő padisah ő felsége is megtekinthesse ide érkezése után. Az iszlám serege pedig, miután a világvédő padisah ő felsége a várhoz érkezett és megtekintette, olyan erővel és hévvel ragadta meg az ásókat, hogy egy percz alatt jó nagy részét a földdel egyenlővé tette." Teljesen bizonyosan nem tudták lerombolni, mert csak három napig táboroztak a falak alatt. Ekkor készülhetett Matrakcsi Nászuhnak a miniatúrája a várról. A miniatúrán a várépületet mind a négy oldaláról árok és kettős várfal veszi körül. (galéria)

1540-ben a töröktől üresen hagyott és megrongált várat Perényi Péter foglalja el I.Ferdinánd számára. Bizonyára ekkor a rombolások egy részét is kijavították. Buda eleste után Tata a kiépülő végvári rendszer fontos eleme lett Komárom előváraként. 1551-ben a király Garai Jánost nevezte ki tatai kapitánynak és 100 lovast rendelt a várba állandó őrségül. Ez év augusztusában Kászim pasa elfoglalta a közeli Gesztes és Vitányt, és Tata ostromával is megpróbálkozott, de kellő gyalogság nélkül hamar felhagyott vele. I. Ferdinánd parancsot adott Ebersdorf Feldmarsallnak, hogy küldjön gyalogosokat a vár védelmére, illetve még augusztus folyamán gondoskodott a szükséges hadianyaggal és élelemmel való megerősítéséről. 1552. évben Bácsmegyei János kapitány 100, vagy legalább 50 gyalogost kért a tatai várba. 1555-ben a vár őrsége 96 gyalogosból, 4 pattantyúsból, de már csak 60 lovasból állt. A vár korszerűsítése 1552 után megindult, valamikor 1558-ig megépült a ma is látható rondella (esetleg a törökök is építhették 1558 és 1566 között).

1558-bann ismét török kézre került: Hamza fehérvári bég kihasználva a várkapitány és az őrség nagy részének távollétét rajtaütésszerű támadással foglalta el. 1566. júniusában a keresztény seregek Salm gróf vezényletével Veszprém után Tatát si visszafoglalták. Az ostromlók között volt Thury György is, aki nem sokkal ez előtt Palota várát védte meg a budai pasától. Ez után kezdődik meg a vár korszerűsítése Süess Orbán vezetésével (1568-1577). Ennek során épültek meg olasz rendszerű bástyái, melyek közül legelőször a déli Ferrando-bástya (ez már látható az 1570-kötül készült alaprajzon), majd az északkeleti Rosenberg-bástya, legvégül az északi Kecske-bástya készült el. A palota három tornyát is ekkor bontották vissza védelmi okokból. Azonban Süess 1577. évi építési jelentése többször is leszögezi, hogy Tata a közeli magaslat, illetve a vár szűk volta miatt nem alkalmas arra, hogy nagyobb ostromnak ellenálljon. A vár tüzérségét is megerősítették, 1577-ben 32 db kisebb-nagyobb löveg tartozott a várhoz.

A törökök elleni portyákból a tatai végváriak is kivették a részüket. Stephan Gerlach ezt írta naplójába 1573-ban: "Tatában van százhetven vakmerő legény, kik kapitányukkal, Ferdinánddal ... vitézül küzdenek a törökkel és sokat leöldösnek közülük". 1575-ben Musztafa budai pasa a portyák miatt Tata lerombolását követelte Miksa királytól. A pasa szerint "...méltatlan dolgokat mivel Buda tartományában, az hatalmas császár városain, faluin, és mihozzánk tartozó egynéhány faluinkon." 1576-ban a váli törökökön ütöttek rajt és a beslia agát is "rút förtelmes sebben hagyták". 1577. áprilisában a zsámbéki törököket verték meg. 1581 októberében Horváth Miklós tatai vicekapitány egy portya alkalmával halt hősi halált.

Az 1580. évi pozsonyi országgyűlés a törökök gyakori portyázásai miatt ismét foglalkozott Tata megerődítésével. Erre a célra minden huszonöt porta után egy szekeret rendelt ki tizenkét napi ingyenmunkára. A kirendelt munkaerő minden valószínűség szerint a Kecske-bástya felépítéséhez kellett.

Tata a tizenötéves háború alatt többször gazdát cserélt. 1594-ben Szinán nagyvezér a győri hadjárat során a július 19-én fogta ostrom alá a várat, amelyet ekkor Paksy György védett 2-300 főnyi német-magyar őrséggel. A török tüzérség rommá lőtte a falakat, mire a védhetetlen várat a védők 23-án feladták és Komáromba vonultak el. Thurzó György a keresztény táborból elítélőleg írt ez eseményről: "Tatát ez hónak 19. napján szállották volt meg az törökök, csak egy nap lőtették, az rosz ember Paxi tegnap adta meg az töröknek hitre." Paksyt később hadbíróság elé állították, de felmentették a vádak alól. A nagyvezér 300 főt hagyott a vár őrzésére és kijavították a várfal sérüléseit. 1595-ben felmerült a vár visszafoglalása, de a keresztény erők inkább Esztergomot támadták meg.

1597. május 22-23-án éjszaka - itt alkalmazva először a kaput berobbantó petárdát - gróf Pálffy Miklós és mintegy 2700-3000 embere rajtaütéssel elfoglalták Tatát. A petárdát Bécsben készíthették és a robbantással Johann Bernsteint bízták meg. A támadó erőket Komáromból, Esztergomból és Érsekújvárról vonták össze. A támadás során törökül tudó végváriak elaltatták a török kapuőrség gyanúját, mire Bernstein embereivel egy hosszú kocsira szerelt petárdával berobbantotta a kaput. Erre a rejtőzködő csapatok egy része berontott a várba, míg a magyar gyalogság másik része a vár nyugati oldalán megmászta a falakat. A támadók lemészárolták a felkészületlen török őrséget. Pálffy írta: "...minden törököt aki védekezett és feleségével meg gyermekeivel együtt nem menekült a vár belsejében lévő toronyba, levágtak..." Hasonlóképpen írta le a török Pecsevi is a következő évben: "A hitetlenek az előző évben faágyúval Tata várát elfoglalták és egyetlen élőlény onnan meg nem szabadult". Az ostrom után kijavították a berobbantott kaput és őrségül Pezzen parancsnok 450 német katonája, 300 hajdú és 25 huszár maradt a várban.

Száturdsi Mehmet török serege még ebben az évben ostrom alá vette október 8-a és 13-a között. A védőkők kb. 250-300-an (más adatok szerint 600-an) voltak Vajda Kristóf vezetése alatt. Az ostrom során a törökök nagyjából 500 főt vesztettek, még az aláaknázott Ferrando-bástya felrobbanása is a támadók közül szedett több áldozatot. Kjátib Cselebi török történetíró ezt írta az eseményről: "A várat aláaknázni akarták, de mivel felfelé emelkedő helyen volt, azért a felfelé menő. hitharczosokat gránátokkal és kövekkel visszatérítették." Végül a védők 13-án hajnalban kiszöktek a védhetetlenné vált várból. Tata nem sokáig maradt török kézen, Pálffy Miklós és Schwarzenberg serege Győr visszafoglalása után 1598-ban július 3l-e délutánjától augusztus 2-a reggeléig tartó ostromban egy napi ágyúzás után rohammal vette be. A török őrség elpusztult. Ez után a keresztény csapatok Gesztest, Palotát, Vázsonyt, Veszprémet, Cseszneket és Tihanyt is visszafoglalták.

Tata őrsége 1605-ben kaput nyitott Bocskai hadvezére, Némethy Gergely hajdúinak. 1606-ban a zsitvatoroki békében érvényesített status quo elve szerint Tata visszakerült a Királyi Magyarországhoz.

1620 szeptemberében Bethlen Gábor 3000 katonája előtt önként nyit kaput Pápa, Veszprém, Palota és Tata vára is. Egészen az 1622-es nikolsburgi békéig Bethlené a vár, utána visszakerül a Habsburgok uralma alá.

1646-ban III. Ferdinánd Csáky Lászlónak adományozta.

1683-ban Tata falai alatt újra jelentős török sereg jelenik meg. A Bécs ellen vonuló Kara Musztafa nagyvezír Thököly kurucaival együtt elfoglalja a várat és megrongálják azt. A keresztények 1685-ben foglalják vissza véglegesen. A következő évben visszafoglalják a törököktől Buda várát is, és Tata mint végvár elveszti katonai jelentőségét.

A Csáky család 1697-es kihalását követően újra királyi vár lett. Ekkor Krapf Ferenc József kapta meg a romos, düledező várat. I.Lipót 1702-ben Tatát is le akarta romboltatni, de a kitörő Rákóczi szabadságharc megakadályozta ebben. 1705-ben a vár megnyitotta kapuit Vak Bottyánnak, de 1707-ben Rabutin csapatai visszafoglalták, felgyújtották.

1727-ben Tatát gróf Esterházy József vásárolta meg. A vár ekkor teljesen romos volt. Esterházy Miklós Fellner Jakabot bízta meg egy kastély építésével, akinek a terve szerint lebontották volna a palota maradékát és a helyére egy grandiózus barokk épületet tervezett a várárokban barokk kertekkel. Esterházy Miklós halála miatt ez nem történt meg, az örökösei egy szerényebb kastélyt építettek a vártól nem messze. A várban lévő romos épületeket elbontották, a belső várárkot feltöltötték. 1755-ben a vizesárkon átvezető régi faszerkezetű hidat lebontották, a vár kapiját befalazták. Fellner Jakab a romos várkastély tengelyében megnyitott új kapunyíláshoz négy-kosáríves hidat épített

1809-ben a Napóleon elől menekülő I. Ferenc a kastély toronyszobájában írta alá a schönbrunni békét. A század elején tűzvész pusztít a várban, 1815-ben a megmaradt palotaszárnyat romantikus neogót stílusban alakítják át. 1821-ben épült a várudvaron lévő kápolna. Az 1896-os császári hadgyakorlatra készül el a lovagterem neogót ablaksora és ekkor nyeri el a tó felőli oldal is a mai képét.

Jelenleg a palota a Kuny Domokos múzeumnak ad otthont.