Tihany: Apáti templom

A Tihanyi-félsziget bejáratánál fekvő egykori Apáti település története szorosan összekapcsolódik Tihany történetével. Maga a település a Galerius császár által ásatott csatornán belül feküdt. Ez a csatorna és a Balaton akkori magasabb vízszintje Tihanyból szigetet csinált.

Az egykori település első említése 1211-ből való, amikor II. András Uros (Oros) tihanyi apát kérésére megújította I. András adományozó oklevelét. Ekkor már 74 házzal rendelkezett a falu. Itt még nem Apátiként van megjelölve (nem volt más település a félszigeten), a falu neve minden bizonnyal a félsziget neve volt. 1276-ban említik először Apáti néven. Ekkor IV. (Kun) László Apátinak is megadta a királyi adószedők és a királyi ispánok bíráskodása alól való mentességet. Rajtuk bíráskodni csak a nádornak, országbírónak vagy az apátnak lehetett. A templom is a 13. század második felében épülhetett.

1327-ben I. Károly (Róbert) visszaadta az apátságnak Tihany várát, és kilenc faluját (Apáti, Kövesd, Örvényes, Udvari, Dörgicse, Pécsely, Aszófő, Füred, és Kék).

András 1340-ben Apáti miséspapja. Őt a tihanyi apát és konvent saját káplánjának vallja.

Luxemburgi Zsigmond alatt ismét királyi birtok Tihany, így Apáti is, és csak 1393-ban kerül vissza az apátság birtokába. Ez ellen Apáti elöljárói tiltakoztak.

1416-os pereskedés is kapcsolódik hozzá, miszerint Apáti falu két részre oszlik: az egyik az árkon belüli (tehát a Tihany felé eső rész), míg a másik az árkon kívüli rész.

A veszprémi törökök 1554 november 7-e éjjelén rajtaütéssel megpróbálták elfoglalni Tihanyt. A harc éjféltől hajnali 4 óráig tartott. Takaró ezt írta róla a nádornak: "Reám jöttek vala a terekek, négy egész óráig reám ostromlottanak az házat, s valahol környüle volt, mind megégették". Valószínűleg ekkor pusztult el Apáti falva és temploma is (más források szerint ez már 1534-ben megtörtént).

A török várháborúk korszakában Apátiban a várat (és az csatornát) őrző katonák családjai és az őrség tagjai laktak.

1647-ben a Ramocsaházy apát megengedte, hogy a község fölépüljön, a félszigetet a szárazföldtől elválasztó széles árkon túl. A település egy ideig még lakott volt, de később a lakosok inkább fölhúzódhattak a monostor mellé, mert 1678-tól kezdve Apáti lakosokról több szó nem esik. Később mint puszta és az apátság rétje szerepel.

Békefi Remig 1913-ban ezt írta róla: "Apáti régi egyháza ma részben romokban. Keletelt; hajója hosszúkás négyszög; a szentély keskenyebb a hajónál. Anyaga terméskő. A diadalív és három tűzfal még áll. A szentély donga-boltozatú; északi falában fülkével; — régente bizonyára a szentségtartó részére. A hajó déli oldalán két, a szentély déli és keleti oldalán egy-egy ablakkal, ki- és befelé törve. A portale és a szentély keleti ablakja félköríves."

Koppány: "Egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom romja. Bejárata a nyugati oldalon volt. A hajó nyugati végében fából készített kegyúri karzat gerendáinak fészkei láthatók. A hajó valószínűleg síkfödémes volt, a szentélyt helyreállított dongaboltozat fedi. A hajó déli oldalán két, a szentélyén egy kis résablak, ugyanilyen a szentély keleti falán is. A hajó falainak cseréppel történt lefedése és a szentély fedélszéke 1942-ben készült, ekkor került a romba a kőlapburkolat is, és ekkor falazták fel valószínűleg addig is romosan meglevő oltárát."

2002-ben előkerült egy torony és hozzá kötődő kőfal romja közvetlenül az egykori csatorna belső oldalán. Talán ez lehetett az átkelő védelmét ellátó őrtorony (galéria). A feltáráskor I. Ulászló (1440-44) korabeli érme, és nagyszámú kerámia töredék (14.sz. - 17.sz) is előkerült.