Várpalota

Félúton a Balaton és a Velencei tó között, a Bakony magasabb hegyei alatt elterülő lápos, ingoványos területen épült fel Várpalota vára, a Székesfehérvárról Veszprémbe tartó fontos útvonal ellenőrzésére.

Várpalota közvetlen elődje a mai vártól nem messze található Bátorkő vára, vagy más néven Pusztapalota volt. Ezt még a Csák nemzetség építette.

1326-ban Károly Róbert csere útján megszerzi többek között Bátorkőt is a Csákoktól, amit 1350-ben Nagy Lajos adományoz Tót (sclaui) Lőrinc mester fiainak a várhoz tartozó birtokokkal együtt (ők az Újlaki család ősei). Palotáról még szó sincs, nevével csak 1397-ben találkozunk. Kont Miklós és fia Újlaki Konth László a szűkös Bátorkő vára helyett tágasabb palotát épített a mostani várpalotai vár helyén. Ezt a palotát építették tovább négyszögletes, belső tornyos várrá 1439 és 1445 között. 1445-ben az országgyűlés a IV. cikkelyben elrendeli az Albert király (1437-39) uralkodása után épült új várak lerombolását, ez alól öt vár a kivétel, köztük "castrum Palotha" is.

Újlaki Miklós 1447-ben meghalt, birtokait fia Újlaki Lőrinc örökölte, aki az egyik leggazdagabb főúr volt az országban. Mátyás király halála után az országba betört Habsburg Miksa seregei sorban foglalták el a dunántúli várakat, köztük Székesfehérvárt is. A visszafoglaló háborút a betegeskedő II. Ulászló Palotáról kísérte figyelemmel. Megközelítőleg három hetet töltött a király és szűkebb kísérete e stratégiai szempontból fontos erősségben.

Újlaki Lőrinc 1493-ban örökösödési szerződést kötött Szapolyai Istvánnal. Újlaki Lőrinc 1524-ben fiú örökös nélkül halt meg, özvegye a hírhedt Móré Lászlóhoz ment feleségül, aki Palotát is birtokba vette. Az országgyűlés 1526-ban a várat a kincstárnak ítélte, de Móré megtagadta a vár átadását.

I. János 1533-ban megbízta Laski Jeromost, hogy füstölje ki Mórét a várból. Ez volt Palota első ostroma. Móré az ostrom alatt elszökött a várból (Móré később a Héttoronyban halt meg Török Bálinttal együtt). Az ostrom során Laski a falakat aláaknáztatta és felrobantotta - a vár elesett. Szapolyai ezután hívének, Laskinak ajándékozta a várat, de miután az Ferdinándhoz pártolt, 1537-ben Podmaniczky Jánosnak és Rafaelnek ajándékozta. A Podmanicky testvérek helyrehozzák és megerősítik a várat. A várfalakat az ágyúk ellen megvastagítják, támpillérekkel erősítik. A kapu védelmére rondellát emeltetnek.

A végvári korszak

1543-ban Fehérvár eleste után a törökök Ulama bég vezetésével rövid időre elfoglalták, de 1548-ban már magyar kézen volt. A Fehérvárt elfoglaló törököknek tüske volt a köröm alatt a a palotai őrség, ezért 1549-ben Velicsán fehérvári bég, 1554-ben Arszlán bég ostromolta sikertelenül. Veszprém 1552-es eleste után jelentősége még jobban megnőtt.

Podmanicky Rafael halála után Palotából királyi vár lett. 1558-ban került Palotára a legendás végvári vitéz Thury György. Legfontosabb teendői közé tartozott a vár bástyáinak a kijavíttatása, új vizesárkok ásatása, a régiek kitisztítása, a vizesárok mélyítése és kellő muníció beszerzése. 1559-ben segélykérő levelet írt a királynak:

Palota, 1559. április 22.
Legfenségesebb Királyi Felség és Úr, nekem legkegyelmesebb uram!

Felséged kegyes és legkegyelmesebb akaratát ismét megértettem Thurzó Ferenc uramtól. Így tehát én is a legalázatosabban felajánlom, hogy Felségtek Palota nevű vára fenntartására ötezer magyar forint összegével megelégszem, és mivel a várban lévő gyalogosok nagy része kilép szolgálatából, tehát helyükbe másokat kell fogadnom, ezért alázatosan könyörgök legszentebb felségednek, hogy az előírt ötezer magyar forintnyi összegnek legalább egy részét most adassa meg nekem, az említett összeg hátralévő részét pedig méltóztassék később Nyitra vármegye hadiadójából. Miként felségetek már előzetesen néhai Podmaniczky Ráfáel urammal megegyezni méltóztattak. Valóban kegyelmes uram, ha a vár nagyságát nézzük és az abba szükséges lovas és gyalogos őrséget, ezt az én alázatos kérésemet Felséged a legjogosabbnak fogja tekinteni. Felséged bölcsen megítélheti, mekkora összeg szükséges évenként akárcsak száz lovas és ugyanennyi gyalogos fenntartására, hogy közben ne is említsem, hogy a várban valami élelmiszer mennyiséget is kell a jövő szükségre állandóan tartalékolni.

Én kegyelmes uram, a magam hasznát nem keresem, hiszen ha lehetséges volna, kész volnék Felségednek akár csak száz forintért is szolgálni, de mert ez a vár egészen (az ellenség) torkában van, nem látom magamat elegendőnek annak megvédésére a szükséges őrség nélkül. Kis számú (sereg) pedig nem elegendő annak megőrzésére, olyan annak a nagysága és állapota. Bizony kegyelmes uram, adódhat mód és alkalom, hogy szolgálatommal egy nap vagy egy óra alatt ezer forintnál nagyobb nyereséget és hasznot szerezhetnék Felségednek és az országnak. Várom Felséged legkegyelmesebb válaszát

Legfenségesebb Felségednek hű és alázatos szolgája,
Thury György

Thury 1565-ben pontos jelentést küldött a vár katasztrofális állapotáról, a védművek állagának folyamatos romlásáról, s kérte, küldjenek megfelelő összeget a vár rendbehozatalára. Pénz helyett azonban csak a vár megvizsgálását rendelték el.

Jól jellemzi a vár helyzetét Hamza bég cselvetése: kémmel altatót akart beadatni a várbélieknek. A kém elárulta a tervet Thurynak. A vár őrség cselt vetett a törököknek, eljátszva, hogy hatott a szer, de a törökök megneszelhették a dolgot, mert a vár falai alól visszavonultak. Thury, hogy a kém ne lepleződjön le, levelet küldött Hamzának a következőkkel:
"Hallottam itt járt támadni kegyelmed, de valami nyavalya volt napokig rajtam, pedig jó harcunk lett volna egymással."

Az 1566-os ostrom

Thury már február közepén megtudta, hogy Arszlán pasa meg kívánja ostromolni Palotát. A várható török támadás miatt február 23-án Thury György újra sürgette a királyi kamarát, hogy azonnal fizessék ki az őrség 2400 forintos zsoldhátralékát, s küldjenek lőszert a várba. Thury a győri főkapitánytól, gróf Salm Ecktől is kért segítséget. A budai török csapatok már közeledtek Palotához, amikor Győrből megérkezett Izdenczy István öreghadnagy vezetésével száz magyar puskás gyalogos, egy másik gyalogosszázad pedig Pápáról.

1566 júniusában Arszlán budai pasa 8000 emberével megszállta Palota környékét. Erős tüzérséggel nekilátott a vár falainak lerombolásához. "Megszállá Palotát vezér ennyi néppel, Sok ágyúval, elég tüzes mesterséggel, Időt nem múlatván, sok ágyúlövéssel, More bástyát törni kezdé keménységgel…" (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem)

Az ostrom első napjainak egyik éjszakáján Thury huszárjaival kicsapott a török táborra, és nagy vérengzést vitt végbe az ostromlók között.

Magát az ostromot Istvánffy írta le a legrészletesebben: a török csapatok sáncokat emeltek a vár körül, s az ágyúkat a kaputól jobbra emelkedő kerek bástya, az ún. Móré-bástya ellen szegezték. Miután a tornyot sikertelenül ágyúzták – a torony falai erősebbnek bizonyultak annál, hogy azt rövid idő alatt le lehessen rombolni –, az ágyúkat a vártól keletre emelkedő magaslatokra, a mai evangélikus templom környékére húzatták át. Ott az ágyúknak újra sáncokat építettek, majd onnét lőtték a várnak keleti, a vártemplom felőli falait. A nagy erejű ágyútűz rövidesen eredményt hozott: a fal egy széles szakaszon leomlott, s az árkot omladékokkal és kővel töltötte fel. Arszlán pasa úgy vélte, hogy az omláson át már meg lehet kísérelni a rohamot.

Az ostrom során két hős katona, Papp Péter és Literádi Péter vállalkoztak arra, hogy kiszöknek a várból és felrobbantják a törökök lőporát. Tervüket sikerült, de a törökök elfogták, megkínozták és kivallatták őket. A két bátor vitéz a kínvallatás alatt azt hazudta az ellenségnek, hogy ott, ahol a falat lövetik, az sokszorosan biztosított és nagyon vastag, pedig a valóságban már majdnem beomlott. A terv bevált, a törökök máshol kezdték ágyúzni a várat, így a fal a két katonának köszönhetően nem omlott be. A két hős az életével fizetett a vár megmentéséért, a törökök karóba húzták őket.

Thury végül az öccsét küldte el a Győr körül táborozó keresztény csapatokhoz, hogy siessenek felmenteni a várat, mert már az erejük végén járnak.

Arszlán pasa június 14-én abbahagyatta a vár lövetését, és a másnapi végső rohamra készült. Arszlán berendelte az ostromlókat esti imára és pihenésre. Egy bécsi kémje jelentette neki, hogy felmentő seregek gyülekeznek. A pasa felderítőket küldött ki a Bakonyba, hogy jelezzék, ha valami különöset észlelnek. Thury az ostromszünetet kihasználva 200 huszárjával rárontott az alvó török táborra. Thury a pasa sátra felé hajtott, akit egész török csapat fogott körül, de nagy pallosa megállás nélkül vágta az ellenséget.
A védőknek szerencséje is volt, a kiküldött török felderítők ugyanis ijedten jöttek vissza, és adtak jelentést a pasának arról, hogy nagyszámú felmentő sereg közeledik. Az történt ugyanis, hogy éppen ebben az időben a győri főbíró sok szekeret küldött fáért a Bakonyba, hogy gallyat, fát szállítsanak a dunai gátak erősítéséhez. Nagy port vertek, zajt csaptak, magyarul, svábul beszéltek és zajongtak munka közben. Őket hitték felmentőknek a törökök, és ezt jelentették a a pasának. A hírre Arszlán sietve adta ki a parancsot a visszavonulásra. A törökök mindent hátrahagytak, az összes élelem, állat, ágyú és lőszer a magyarok kezére jutott.

Pár nap múlva befutott a felmentő sereg is, Salm tábornok vezetése alatt. A sereghez csatlakozott Thury is, és visszafoglaltákVeszprémet és Tatát. Ezt követően Thury lemondott a várkapitányi tisztségről és helyét unokaöccse, Thury Márton foglalta el.

1568-ban ismét törökök ostromolták a várat, ezúttal Musztafa pasa, de bevenni neki sem sikerült. A vár állapotának részleges helyreállítása Pálffy Tamás várkapitány nevéhez fűződik, aki 1573 őszétől 1581 augusztusában bekövetkezett haláláig látta el ezt a tisztséget. Várkapitányként sikeresen hárította el a törökök próbálkozásait Palota elfoglalására. Az összes közeli török várban kémeket tartott, jól értesültségét a császári haditanácsban is igénybe vették. Aktív várvédelmet folytatott, a palotai végváriakra rendszeresen panaszkodtak a törökök a portyáik, rajtaütéseik miatt. Gyakoriak voltak a párviadalok a bécsi tiltás ellenére is. 1574-ben ezt írta Batthyány Boldizsárnak "Az fejérvári bég most igyekszik ide. Száz deliát választott népe közül, hogy kopját törjenek. Nem tudom, mely órában jönnek ide. Én is az Úristent azon kérem, legyen pajzsunk és oltalmazónk, hogy ne árthasson minekünk az ő akaratja szerint". 1577-ben a híres Kara Ali fehérvári béget személyesen szúrta keresztül kopjájával egy párviadalban. 1580-ban is kihívta az új fehérvári béget is, de a párbajról nincs információ. 1581. aug. 20-án hunyt el, sírkövére az alábbiakat vésték: "Palota vára a tanúja, mily sokszor mért csapást az ellenségre. Ifjúságától haláláig a hazájának szolgált. Sok magyart kiszabadított a török rabságból: soknak volt üdvére. Tetteinek dicsősége örökké élni fog".

1583 őszén a kenesei csatában a végváriak megverték a törököket. Az Istvánffy Péter veszprémi kapitány által vezetett 200 lovas és 300 gyalogos hírt kapván arról, hogy a koppányi Ali bég 650 lovassal Veszprém ellen vonul, elébük ment és Balatonfőkajár, Lepsény környékén összecsapott a törökökkel. A csata már vesztésre állt, amikor a palotaiak megjelentek 60 lovassal és 100 gyalogossal a törökök hátában. A két tűz közé szorult törökök közül sok főtiszt fogságba esett, köztük Ali koppányi bég, Szinán bég fia, Abdullah, Hagi aga, Musztafa bolondvári (Balatonszemes) dizdár.

A 15 éves háborúban Szinán pasa foglalta el 1593-ban Veszprém elfoglalása után. Október 11-én két napos lövetés után a vár kapitánya Ormándy Péter 650 magyar és német katonával szabad elvonulás mellett feladta a várat. A magát megadó őrséget az alku ellenére lemészárolták. Ormándy alig néhányad magával tudott kitörni és elmenekülni. A vár feladásáért először ki akarták végezni, majd enyhítettek az ítéleten és börtönbe vetették.

A keresztény seregek 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf vezénylete alatt szabadítják fel, de 1608-ban már ismét a töröké.

1614-ben magyar kézre kerül és Zichy Péter birtoka lesz. Zichyt 1620-ban saját emberei űzik el Bethlen Gábor hadainak érkezésekor. A nikolsburgi béke 1621-ben visszaadja II. Ferdinándnak, aki Cziráky Mózesnek ajándékozza. 1624-ben ismét Zichy Péter a vár papancsnoka. A törökök 1628-ban újra elfoglalták, és csak 1660-ban szabadult fel a vár. Azonban 9 év múlva 1669-ben ismét a töröké lett.

Palotát véglegesen 1687. november 21-én gróf Esterházy János foglalta vissza csapataival két napos ostrom után. Az ostromban jelentős szerep jutott "Tüzes Gábornak", aki bombáival megtörte a török védők ellenállását. A védők családjaikkal szabadon elvonulhattak Budára. Palota települése teljesen elnéptelenedett, a vár romos állapotban volt.

1702-ben a megyei gyűlés megfellebbezi II. Lipót várrombolási parancsát. A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok erőssége, Rabutin császári generális 1707-es hadjárata alatt Pfeffershofen báró sikertelenül ostromolta. A szabadságharc vége után Rabutin leverette a vár két északi tornyát. Az 1715. évi 42. tc. értelmében katonai jellege megszűnik.

A helyreállítás és várkastéllyá átépítés a Zichyekhez kötődik, Palota 1687-1889-ig volt folyamatosan a Zichyk tulajdonában. 1889-ben Olderhausen báró a birtokosa. 1890-ben a Wolf testvéreké, 1903-ban Witzleben Altdőbern Henrik grófé. Ő indítja be a szénbányászatot. 1923-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vásárolja meg, majd 1930-ban a hadikincstárnak ajándékozták. 1696-ban vegyészeti múzeumként működött. Jelenleg múzeum van a falai között. Kiemelt érdekessége a várnak, hogy eredeti, 15. századi, nem egyházi freskó töredékek láthatók a palota falain (galéria).