Veszprémfajsz

Veszprém környéke a honfoglalás után a fejedelmi törzs birtoka lett, a környék számos települése őrzi nevében Árpád fejedelem családtagjait: Vászoly, Jutas és Fajsz (most Veszprémfajsz). A középkori Fajsz falu neve "villa Fayz" először 1233-ban tűnik fel írott formában (egy határjárás kapcsán a Fajsz felé vezető utat említik). 1257 körül Benjámin a miséspapja, akinek neve egy felsőörsi ügyben tűnik fel.

1275-ben IV. László király, bizonyos fajszi ("villa Fayz") és vámosi ("villa Wamus") jobbágyokat birtokaikkal együtt Pál mester veszprémi prépostnak adományoz.

III. András 1294-es adománylevelében "hercegi földként" említi Fajszot, de éltek itt más királynéi népek is. Egy 1305-ben lezárult pereskedésből tudjuk, hogy ebben az időszakban a falut feldúlták. Az 1333-as pápai tizedjegyzék szerint József a papja, aki negyven kis denárt fizet pápai tized fejében.

1415-ben Mihály a plébánosa a Szt. Walburgis tiszteletére épített templomnak ("Michael beate Walpurge virginis de Fayz ... plebanus").

Az 1977-80 közötti feltárás során kiderült, hogy a középkori fajszi templom legalább három periódusban épült fel (bár felmerült római-kori előzmény is, de a leletek származhattak a közeli római villa gazdaságból, vagy a római tumulusból). A 11-12. században valószínűleg már állt valamiféle templom (vagy kápolna) ezen a területen. Az 1977-es kutatás során rózsaszínű habarcsú alapfalakra bukkantak, melyek egy - a II. építési periódust képviselő 13. századi templomnál korábbi építményre utaltak. Ehhez a - 11-12. század fordulóját, az - I. építési periódust képviselő templomépülethez tartozott az a bimbós oszloptöredék, két kisméretű lábazattöredék, mely maradványok a templomhajó nyugati falától keletre kerültek elő. Ezt a kormeghatározás támasztották alá a temetőben feltárt sírok is.

A 13. század első felében a templom építésének II. fázisában a hajó kisebb lett ,és tornyot is építettek hozzá az ÉNY-i sarkára. A tornyon félköríves ikerablakok voltak, ennek ikeroszlopfő maradványai kerültek elő az ásatás során. Bélletes kapumaradványok is előkerültek másodlagosan felhasználva a 15. századi templomból. Ebben a korszakban épült a templom köré egy körítőfal is, a keletkezett szintkülönbséget feltöltötték.

A 15.században - feltehetően a fajszi Ányos-család felemelkedésének idején - a templomot jelentősen átépítették és kibővítették. Hajóját déli irányba kiszélesítették (az új falat a legkorábbi, az I. periódus alapfalára rakták), illetve keleti irányba egy új szentéllyel meghosszabították. Az új templom már a gótika jegyében épült. A korábbi II. építési periódushoz tartozó román stílusú templom egyes részeit lebontották, egyes részeit újra hasznosították. A templomhajó boltozott volt. Ennek a templomnak a külső hossza elérte a 23 métert, szélessége pedig a 14-15 métert. A templom belső falait vakolat borította, s az festve volt sárga és piros színekkel.

Mohács után, a két király párhíveinek csatározásai alatta Fajsz fokozatosan elnéptelenedett. A végső pusztulás már 1552-ben a veszprémi vár elestekor elkezdődött. Az 1552. őszi királyi adóösszeírás újra felmérte Fajsz falut, s ott az őrsi (felsőörsi) prépostság egy, valamint a veszprémi káptalan ugyancsak egy adófizetésre képes jobbágyportáját találták.

1577-től kezdve Fajsz falu neve hosszú évtizedeken át - egészen 1609-ig - nem szerepelt a magyar királyi adóösszeírásokban. Az 1577. évi adóösszeírást követő 16. esztendőben, 1593 nyarán újra háború tört ki a Habsburg és a Török Birodalmak között. A háború a török hadseregnek - 1593. október 3-án -Veszprém vára elleni támadással kezdődött. A török csapatok az ostrom ötödik napján - immáron a török háborúk során másodszor - újra elfoglalták Veszprém várát. Öt évig volt a vár a török hadsereg kezén, majd 1598. augusztus 4-én egy francia-vallon regiment - a vár török őrségének szabad elvonulása mellett - Veszprém várát visszafoglalta. Feltehetően ezekben az években menekült el Fajsz falu lakossága, s ekkor vált lakatlanná a később Pór-Fajsznak nevezett település. Feltűnő, hogy ugyanakkor a szomszédos Vámos falu - szinte kizárólagosan - nemesi rendű lakossága a helyén maradt, s nem futott szét.

Fajsz falu soha többé nem épült újjá, s középkori - többszörösen kibővített - temploma is romhalmazzá vált. A későbbi - 1977-1980. évi - régészeti ásatások megállapították, hogy az elhagyott templomot - kóborló katonák, a környező falvak lakossága? - kifosztották, a templom padlója alatt lévő régi sírokat (a korábbi földbirtokos családok tagjainak sírjait) feltúrták és kirabolták, a halottak csontjait szanaszét dobálva a templomban.