Tátika - Felsővár

Tátika nevét a Tátika nemzetségről kapta. 1233-ban Tátika nembeli Tátika Barnag falu birtokosa volt. Tadeuka (Tátika) a Kaplony nembeli Jánostól vette meg Szántó falu birtokát, és már a tatárjárás ideje előtt megépíttette várát, mely azonban nem azonos a ma ismert rommal. Minden bizonnyal ez volt az egyik legkorábban épült magán vár.

Ezt az un. Alsó-Tátika várat 1248-ban IV.Béla elkobozta akkori tulajdonosától a Tátika nembéli Tadeuka fia Tadeukától, és a *Kaplony vagy Ják (* vitáznak róla) nembéli Zlaudus veszprémi püspöknek adományozta, mivel Tadeuka elpusztította a püspök Zamptou nevű (családi) birtokát. Ebben az oklevélben említik a vár feletti Várad nevű hegyet, ahol a püspök új várat építtetett, ez a ma ismert rom. A püspök egy 1257-re keltezett oklevél szerint Tadeuka nevű várát átadta székesegyházának. 1262-ben bekövetkezett halála után testvére, Márton ispán és fiai: János ispán, Márton és Myke Tátika várát elfoglalták a püspökség kincseivel és okleveleivel együtt. Az új veszprémi püspök, Pál ez ellen 1266-ban tiltakozott a királynál, aki a birtokot a néhai főpap rokonaival szemben az új püspöknek ítélte.

IV. Béla fia V. István 1272-ben megerősítette Pál veszprémi püspököt Tátika ("Tadeuka") birtokában. 1275-ben Kőszegi Péter lett az új veszprémi püspök, Tátika két vára 1289-ig Péter püspök haláláig biztosan, de lehet, hogy egészen 1291-ig az ország legerősebb tartományúri család érdekkörébe került. A Pécz nemzetbéli Apor és fivére Lukács zalai ispánok (a szomszédos Rezi urai) az 1290-es év végén elfoglalták a várat, ami ellen Benedek veszprémi püspök 1291. januárjában tiltakozott III. Andrásnál - sikertelenül. Az oklevélben castrum Thadeuka néven szerepel. Apor két évtizedig birtokolta a várat.

1314. jún. 25-én megyei bírósági gyűlés helye volt Tátika vára - ekkor ismét a Kőszegiek birtokolták. 1317-ben Kőszegi András behódolt I. Károlynak és a vár a király kezére került. Első királyi várnagya Raholci Tót Lőrinc volt.

1341. ápr. 15-én kiadott oklevél még külön említi Tátika alsó és felső várát: "superius ecastrum Tadeuka ... cumm inferiori suo castro seu munitione)" . 1342-ben I. Lajos király Tátikáért cserébe a veszprámi püspöknek a kálvölgy királyi birtokot adta, majd a várat 1378-ban a Lackfi családnak adományozta. 1387-ben lázadás tört ki Zsigmod király ellen, melyben a Lackfiak is rész vettek. Zsigmond a Lackfiak javait elkobozta, Lackfi István nádort pedig lefejeztette (a nádor holttestét Keszthelyen temették el). Az örökös pénzzavarral küzdő király a várat és birtokait többször is elzálogosította. 1399. jan. 17-i levelében Zsigmond utasította Rezi és Tátika királyi várnagyait, hogy a keszthelyi polgárokat régi szabadságaikban ne háborgassák. 1399 és 1401 között Scharfenecki Frigyes vette zálogba a királytól. Tőle a Marcaliak váltották meg, majd Zsigmond visszaváltotta a segesdi uradalomért. A király 1406-ban Eberhard zágrábi püspöknek és unokaöccseinek, az Albenieknek adományozta Tátikát, majd 1421-ben Eberhard halála után visszavásárolta és 1426-ban szentgyörgyi Vince Bálintnak adta zálogba. 1435-ben az ő fiaitól előbb Korbáviai Ivánka és György, majd Gersei Pető László és Péter váltották meg a várat.

Tátika a gersei Pethő család birtokába kerül

Zsigmond 1437-ben 100 aranyforint kölcsön fejében gersei Pethő Pető és László zalai főispánoknak zálogosította el.

Habsburg Albert 1438-ban kelt adománylevele alapján a zalavári konvent gersei Pethő Lászlót és Petőt, Zala és Vas vármegyék főispánjait Tátika vár (""...castrum nostrum Tadika...) és tartozékainak birtokába beiktatta. A gersei Pethők Albert halála után I. Ulászlót támogatták (Hunyadi János is), ezért az özvegy Erzsébet királyné 1440. szept. 21-én kelt oklevelében a hozzá hűtlen Pethőket megfosztotta a vártól, és hívének Zágorhidai Dömötörnek ajándékozta. Mivel I. Ulászlót már megkoronázták, így az oklevél közjogilag érvénytelen volt. 1490-ben a népes gersei Pethő család megosztozott birtokain, Tátikát Pethő János és Miklós kapták.

Mátyás király halála után a trónkövetelő Miksa császár 1490 szeptemberében betört az országba és sorra foglalta el a dunántúli várakat (Sümeg, Nagyvázsony, Veszprém, Fehérvár, stb.). Tátika és Rezi a németellenes Pethő család kezén lévén nehéz napoknak nézett elébe. Miksa pénzhiány miatt csapatainak nagyrészével kitakarodott az országból, és Kinizsi Pál a következő évben sorra visszafoglalta a német kézen lévő várakat.

1508-ban gersei Pethő János, Ferenc és Tamás voltak a vár urai. Pethő János volt a mohácsi csatában később életét vesztő II.Lajos király udvarmestere.

A török kor

Szulejmán 1532-ben Bécs ellen vonult, seregei Keszhelytől délre masíroztak a császárváros felé. A környék nemesei, kolostorai Tátika várába menekítették értékeiket. Kecsethy Márton veszprémi püspök 1538. jan. 22-én megtámadta és elfoglalta a várat. Az 1538-as országgyűlésen gersei Pethő Ferenc özvegye, gyermekei bepanaszolták a püspököt, megemlítve, hogy árulással vette be a várat, és az ott talált 100 000 forint értékű drágaságokat elrabolta, és az özvegyet fogva tartotta. Kecsethy püspök a megegyezés ellenére még 1550-ben is megszállva tartotta Tátikát.

Az említett 1538-as esemény anyagilag megrendítette a Pethő családot. 1554-ben Nádasdy Tamás levelében megemlíti, hogy a vár elhanyagolt. Megfenyegeti a tulajdonosokat, hogy büntetés terhe mellett kötelesek a vár védműveinek állapotáról és őrzéséről gondoskodni.

1554. novemberében nagyobb török sereg rabolta végig a Balaton északi részét, sikertelenül ostromolva Tihany és Csobánc várait. Ez után született meg a nádori levél. A király 1561 márciusában Gyulaffy Lászlót küldte ki megvizsgálni a keszthelyi, Rezi és Tátika várakat. Ez sürgető volt, mert a törökök elfoglalták Hegyesd várát, és erős támaszpontot alakítottak ki, zaklatva a környéket. 1561-ben a Pethő család közös költségen 16 darabontot tartott a várban. 1566 után a Gersei Petők azonban a török veszély miatt végleg elhagyták Tátikát és a hozzá tartozó birtokokkal együtt Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitánynak adták zálogba.

A vár pusztulása

1568 őszén Zala megye kérte Zrínyi Györgyöt, hogy érje el a királynál Tátika királyi kézbe vételét, mert azt a Pethők nem tudják fenntartani. Az elhanyagolt várat Kara Ali fehérvári bég csapatai 1589-ben meglepték, kifosztották és felgyújtották. A török csapatok a Balaton déli partján vonultak fel, ami akkor már hódoltsági terület volt. A Pethő család nem tudta többé felépíteni az erődítményt. Egy oklevél 1592-ben már "castrum dirutum"-ként (romként) említi.

A Pethő család kihalta után, 1714-ben a Festeticsek szerezték meg Tátika romjait.

A vár építéstörténete (Hegyi dóra)

"A tátikai felsővár 13. század közepén végzett kiépítéséről nagyon kevés adat maradt fenn. Az építkezést az eddigi feltételezések szerint minden valószínűség szerint 1248-ban kezdhették meg, 1257-ben pedig már állt a vár. Ennek alaprajza nem ismert, de az, hogy Zlaudus püspök utolsó éveit itt töltötte és itt őrizte egyházmegyéjének iratait, rezidenciális, reprezentatív építkezést sejtet. Az eddigi kutatások alapján elképzelhető, hogy a legkorábbinak meghatározható építési periódus a körítőfalakban megszakítás nélkül végigkövethető, amelyek mindenhol egységes sárga színű, sárga kavicsos sóderrel kevert bazalttörmelékes habarccsal épültek. Az még kérdéses, hogy a sziklaplató észak- nyugati részén tartozott-e ehhez a körítőfalhoz lakóépület, esetleg torony.
A 13. század végén, a 14. század elején a bizonytalan birtokviszonyok, erőszakos tulajdoncserék miatt nehezen képzelhető el nagyobb szabású építkezés. Esetleg erre az időszakra keltezhetők azok a kisebb-nagyobb javítások az első periódusú falakon, amelyek habarcsa az előzőtől eltérően fehér színű, bazalttörmelékes, téglazúzalékos, sűrű mésztartalmú. Megtalálható ez a kaputorony északkeleti falán az első periódusú fal felső részén, a várrom nyugati körítőfalának déli részén, a falsaroknál. A ma is meglévő torony valószínűleg ekkor épült egy korábbi épület helyén, ugyanis amellett, hogy a körítőfal habarcsától eltérő habarccsal készült, látható a várfalhoz való utólagos hozzáépítése.
Bozóki Lajos és Nagy Veronika a fennálló falak vizsgálata alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a 14. század második felében, a vár királyi kézbe kerülésének évtizedeiben és a Laczkfi-család birtoklása idején nagyobb arányú építkezés folyt Tátikán. Valószínűleg ekkor került kialakításra az északi palota, amelyet a korábbi, utólag köpenyezett északi várfalhoz építettek hozzá a földszinten és az első emeleten is két-két helyiséggel. A palota oldalfalait és az emeleti boltozatokat is egységesen nagy homoktartalmú, mészkő- és téglatörmeléket tartalmazó habarccsal építették. Ebből az időszakból a már álló keleti tornyon és az északi palotán kívül más épületről jelenleg még nincs tudomásunk.
Az északi várfal külső oldalához utólagosan egy toronyszerű toldaléképületet emeltek. Földszinti helyiségét dongaboltozattal fedték, és az emelet is boltozva volt. Valószínűleg utóbbihoz tartoztak azok a kétszer hornyolt bordatöredékek, amelyeket a feltáráson a helyiségbe bezuhanva megtaláltak. Az északi palota nyugati fala mellett az ide vezető lépcső kialakításához áttörték az északi várfalat és lépcsőfokokat vájta a sziklába. A lépcsőházat dongaboltozattal fedték. Minden valószínűség szerint az utóbbiakkal egy időben épült meg a palotaépülettel szemben a déli várfalhoz hozzáépített úgynevezett gazdasági helyiség vagy konyha. A habarcselemzések kimutatták, hogy az északi toldaléképület, a lépcsőház és a gazdasági épület is ugyanolyan, de a palotáétól eltérő nagy mésztartalmú, finom szemcsés homokot tartalmazó, sódermentes habarccsal épült meg. Az építkezés pontos időpontja ismeretlen, de Vándor László véleménye szerint valamikor a 15. század folyamán, esetleg a 16. század legelején történhettek az átalakítások
Ezt követően már csak egy utolsó átépítéssel számolhatunk, amely során az északi palota átépítése, javítása történt meg. Az északi palota földszinti helyiségeit utólag dongaboltozattal látták el. A palota oldalfalaitól eltérően a helyiségeket elválasztó keresztirányú falaknak és a földszinti boltozatoknak a habarcsa sárgás színű, sóderes, szürke kavicsokat tartalmaz. Nagy valószínűséggel 16. század első negyedében történhetett a vár utolsó, nagyobb léptékű átalakítása. Végül is biztosan nem tudjuk, hogy az északi toldaléképület és konyha megépítése, valamint a palotaépület átalakítása két külön periódusban zajlott-e le. Lehetséges, hogy az egész egy nagy építkezés eredménye, amely során esetleg több fázisban készültek el az egyes épületek. Talán ennek köszönhető az is, hogy két különböző habarcsot használtak az épületek kialakításánál."