Atya vára (Šarengrad)

Atya / Athya első említése 1275-ből ismert "possessione Athya circa Danubium" alakban. Ekkor a zsámbéki premontrei apátságot felépítő, francia eredetű Smaragd nemzetségből származó Aynard fiak megosztoznak a Valkó megyei birtokaikon a bácsi káptalan előtt. Tőlük származtak a Kükei, Atyai Vér családok. Atya a Kükei család kezére került. Engel Pál szerint Kükei "Szár" László építtethette Atya várát, aki 1326-51 között nyitrai ispán volt (ez vitatott). Az viszont bizonyos, hogy az 1332-1335 közötti pápai tizedjegyzékekben hét ízben is szerepel a település.

1387-ben Athya-i Zaar (dictus) László fia Miklós fia János réeszes volt a horváthiak Zsigmond elleni lázadásában, ezért a király elkobozta a birtokait. Atyát először Kükei Somrákosnak adományozta, majd annak halála után 1398. február 2-án Maróthi János bánnak.

Maróti János macsói bán 1404-ben, hogy a Szentlélek tiszteletére Atyán új egyházat, mellé kolostort emel és azokat a bosnyák ferenczrendűeknek adja át, mert ezeket — közel lévén szülőföldjéhez, Maróthoz (most Morovics) az alsáni kolostort jól ismerte. 1404. november 1-én VII. Incze pápa már meg is adta az engedélyt a bosnyák helytartónak, hogy e házat elfogadhassák.

Maróthi János unokája Mátyás 1476-ban hunyt el, Atya várát özvegye, Mátyás király rokona, Szilágyi Margit birtokolta.

Mátyás király 1481. évben az atyai várat és a hasonnevű helységet, mely már oppidumnak neveztetik, továbbá Okutk, Örvényes, Németi, Zagulyan, Bábafalva, Novak, Kardos, Bélcz, Bélvölgy, Hosszú-Lovász, Tomteleke, Balase, Pacsirfalva, Drasinfalva, Petrócz, Badafalva, Bánócz, Sigfalva, Kondorfalva, Szent-Iván, Bazaztyncz, Herény, Ilyefő,és Szabadság falvakat, az Atyában szedendő dunai vámmal rokonainak, vingárti Geréb Péternek és Mátyásnak adományozza. A birtokba 1482-ben iktatják be a Gerébeket. Geréb Mátyást az atyai ferences kolostorban temették el 1483-ban. Később Geréb László és Péter is ide temetkezett.

1490-ben Mátyás halála után a tónkövetelő Habsburg Miksa hívei feldúlták a Gerébek birtokait. II. Ulászló 1493. szeptember 26-i parancslevele szerint 1490. augusztus 20-án Kyshorwath János, Bánfy Lőrinc, valamint Beryzlo Ferenc és János, Pethkey Mihály és Wok, több társukkal együtt, és Wyngarth-i Geréb Péternek és Geréb László gyulafehérvári püspöknek Athya nevű mezővárosára (oppidum) és ottani kastélyára (castellum) törtek, azokat hadigépezetekkel (ingenium belli) elfoglalták, a várost felprédálták és elpusztították, a jobbágyok és familiaris-ok közül több, mint 40 személyt megötek, sokakat megvertek és megsebesítettek, a javakat és a ruhákat elszállították, a ferencesek(fratresminores B. Francisci) ottani kolostorának kapuit (porta) és ajtóit (ostia) felgyújtották, a kolostorban pedig a szerzetesek sok népét és jobbágyát megölték vagy megsebesítették, végül pedig az egész várost felégették, több, mint 10000 aranyforint kárt okozva. okozva. Mindezen túl, a már sokszor említett Kyshorwath János, Beryzlo Ferenc és János, Despotus György, Dombo-i Dauid, Wayda Elez, Ampwlych Péter és több cinkosuk társaságában, hadi gépezetekkel (ingenium bellicum) és ágyúkkal (bombardis) a panaszosok Walko m.-i Ezek [Eszék] nevű mezővárosára (oppidum) és ottani kastélyára (castellum) rontottak, a kastélyt elfoglalva sok familiaris-ukat megölték, másokat megvertek és megsebesítettek, az összes javaikat és több, mint 150 juhot (pecus) elvittek, sokakat elfogtak és csak váltságdíj fejében engedtek szabadon, mindezzel több, mint 6000 aranyforint kárt okozva, mind igazak.

II. Ulászló király 1494. december 16-án Athya városban tartózkodott, ami összefügghet a király Újlaki Lőrinc herceg elleni hadjáratával.

1503. május 16-án néhai Wingarh-i Geréb Péter nádorral kötött szerződés értelmében Péter nádor özvegye, Kanizsai Dorottya úrasszony, az elhunyt férje után neki járó javak címén megkapja a Baronya m.-i Walpo [Valpo] várat (castrum), Zombathhel (Má.: Zombathel) várat (castellum) és Bodola birtokot, valamint a Walko m.-i Athya várat (castellum), minden tartozékukkal együtt, ha pedig meghalna, akkor mindezeket Corvin János örökli tőle.

Geréb nádor özvegye, Kanizsai Dorottya 1504-ben Perényi Imréhez ment nőül. 1506-ban II. Ulászló király Perényi Imre nádornak uj adományt ad Athyavár és oppidumra, és az ahhoz tartozó valkómegyei falvakra. Perényi Atyát enyingi Török Imrének adományozza, ami ellen Kanizsai Dorottya tiltakozott a királynál. Töröknek készpénzben kellett megváltania a birtokot.

1526. júniusában Báthory István nádor parancsot kapott, hogy a Drávához menve Eszéket, Valpót és az ottani többi várakat megerősítse és szükségletekkel elássa. Július 28-án kemény ostrom után Ibrahim pasa elfoglalta Péterváradot, majd augusztus 1-én megkezdte Újlak körülzárását. Augusztus 4-én szulejmán is megérkezett a vár alá, amelynek őrsége 4 napi ágyúzás után feladta a várat. Ugyanaznap Bali bég elküldte Eszék és Erdőd kulcsait azzal a hírrel, hogy az említett várak lakosai megfutottak. A kortárs török történetírók több környékbeli várról, városról ugyanezt írták. A Török Bálint birtokolta Atya várát nem nevezik meg külön, de védői valószínűleg elmenekültek Újlak ostroma előtt vagy alatt. A török sereg augusztus 12-én már Valkóvár (a mai Vukovár) alatt táborozott és augusztus 29-én a mohácsi csatában döntő vereséget mért a magyar hadakra.

1553. júliusában I. Ferdinánd Verancsics Antalt és Zay Ferencet küldte követségbe a szultánhoz. Verancsics utinaplójában bemutatja az utat a Dunán Budától Belgrádig és innét Drinápolyig. Ebben szomorúan írja le a pusztaságot a Duna mentében. Egy szerb matróz azt beszélte neki, hogy most a törökök alatt harminc faluban sincs annyi lakos, mint azelőtt egyben volt. Verancsics Valkót és Atyavárat romosnak említi (Valkowar ad "Atthiawar arcem dirutam, Ochinum indigene vocant, vel Otthyn)"). Verancsics második követjárása alkalmával is romnak írja le 1567-68-ban: "Atthyawar, indigenis Otthyn, arx diruta".

1608-ban a zsitvatoroki békét aláírandó királyi követség indult Konstantinápolyba. Maximilian Brandstetter leírta az utazást és számos rajzot is készített a török kézen lévő várakról. Atyáról ezt írta: "... Július 11-én korán továbbutaztunk és jobb kézről egy igen magas partot és fönn egy termékeny síkságot, majd fél mérföldnyire egy Szata nevű falunál egy elpusztult várat és templomot láttunk. Később Atya szétrombolt várát és kolostorát pillantottuk meg és a közelben egy szőlőhegyet; innen déltájt Újlakra vagy Ilokra érkeztünk." Martin Stier hadmérnök Szlavóniáról a 17 század közepén készített térképe Valkóvár és Újlak között már nem jelöli Atyát, tehát ekkor biztosan nem állt a vár.