Borsodi földvár

A borsodi földvár Edelényben, a Bódva partján, egy természetes szikladombon található. A domb kb. 15 m magasan emelkedik a Bódva völgye fölé, 90x160 m-es platóját vették egykor körbe a vár sáncai. A várat három irányból a Bódva és annak mocsarai védték, a bejárata tehát feltehetőleg a D-i oldalon lehetett. Itt helyezkedik el a várral azonos dombon, de annak sáncain kívül a műemlék jellegű református templom. Ez mai formájában a 18. század végén épült, Árpád-kori eredete azonban az itt előkerült leletek alapján valószínűsíthető.

A várat először Anonymus említi Gestajában: "...kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt. Bors még összeszedte túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán visszatért Árpád vezérhez. Visszatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját."

Györffy György úgy vélekedik, hogy Bors nem honfoglaló vezér, hanem az államalapítás korában élt személyiség, Borsod vármegye első ispánja volt, a borsodi földvárat pedig ebben az időben, ispánsági várnak építették az országból kivezető fontos hadiút mellé.

Oklevél említi a várat 1219-ben. Ekkor az itt szolgálatot teljesítő börtönőrökről, 1230-ban és 1265-ben pedig az itteni várnagyról emlékeznek meg az írásos források. A borsodi földvárat a tatárok az 1241. évi muhi csata után elfoglalták és felégették, ezután a vár feltehetőleg elveszítette jelentőségét. Egy 1334-es oklevél már csak mint földvárnak ("Feldwar") nevezett sáncot említi.

A vár további történetét meglehetős homály fedi. 1568-ban egy vizsgálati jegyzőkönyvben megemlítik, hogy [mintegy húsz évvel] korábban Balassa Zsigmond Bebek Ferenc borsodi castellumát ostromolta. A források adatai szerint a castellumot Bebek Ferenc 1544-1554 között építhette. A castellum ostromának idejéről nincs forrásunk, más forrásból azonban tudjuk, hogy Bebek Ferenc és a Balassa testvérek (Menyhért és Zsigmond) között 1545-ben volt fegyveres összetűzés, és ennek során a szendrői várat is ostromolták a Balassák. A falu egy török támadás következtében 1582-ben elpusztult, 1595-ben már ismét lakott volt, a castellumot azonban többet már nem említik. Az ásatás a Ny-i sánc melletti belső területen egy nagyobb ház alapozásának maradványait tárta fel, benne 16. századi leletekkel (köztük egy 1544. évi dénár is volt), melyet Wolf Mária a castellummal azonosított.

A vár kutatása 1987-1999 között folyt. A feltárások során a sáncokat átvágták. Az előkerült leletek alapján a régészek úgy vélik, hogy a sánc mindkét építési periódusa a 10. század végén, a 11. század elején volt (galéria). A vár belső területének feltárása során egy 10. századi település több objektumát találták meg, közöttük egy kőépületet, amely feltehetőleg a közösség vezetőjének lakhelye lehetett.

A település hirtelen, valószínűleg tűzvész következtében pusztult el. Ezt bizonyítja a rengeteg eredeti helyén maradt lelet, amelyiket tulajdonosaik nem tudtak magukkal vinni, a másodlagosan megégett tárgyak, az elszenesedett gabonamagvak és famaradványok.

A vár későbbi életének fontos bizonyítékát, egy templomot is feltártak a várbelső ÉK-i részén. A hajó hossza 15 m, szélessége 8 m, félkör záródású szentélye 3,5 m átmérőjű. Falai 80 cm vastagok voltak, többnyire csak az alapozási árkot, a kiszedett falak helyét találták meg, néhány helyen azonban megmaradt a habarcsba rakott kövekből álló alap is. A diadalív vonalában két pillér helyezkedett el. A hajó É-i oldalát egy sor kőből álló omladékréteg kísérte, ezek között egy meglehetősen rossz állagú Salamon dénárt találtak.

A szentélytől 2,5 m-re ÉK-re egy mállékony anyagú kőből készített szenteltvíztartót, ugyanebben az irányban 5 m-re pedig egy ugyanebből az anyagból való hatalmas kőlapot, feltehetőleg egy oltárt találtak. Ennek a közelében került elő az egyetlen, másodlagos helyzetben lévő temetkezés is. Ezen kívül sem a templomban, sem azon kívül nem kerültek elő sírok. Jól meg lehetett azonban figyelni körülötte egy korábbi település objektumait, kemencéket, tűzhelyeket, valamint a templom ÉNy-i sarkánál egy nagyméretű, igen mély kutat. A templom szokatlanul nagy mérete, és a temetkezések hiánya egyaránt azt bizonyítja, hogy nem egyszerű falusi templommal állunk szemben. Valószínűvé teszi ezt az a tény is, hogy a várral azonos dombon, de annak sáncain kívül egy másik templom is található, amelynek Árpád-kori eredetét éppen a körülötte előkerült sírok bizonyítják. Feltehető tehát, hogy a várbelsőben előkerült templom az esperesi templom lehetett, amelynek a feladata a megye egyházi életének az irányítása volt. Mellette a közösség lelki gondozását a vár sáncain kívül álló templom láthatta el.

A borsodi földvár, amelyben ez idáig a legkiterjedtebb várbelső feltárások folytak, óriási előrelépést jelent az ispáni várak kutatásában. Itt volt először lehetőség egy 10. századi előkelő szálláshelyének, és egy 11. századi ispáni várnak elkülönülő leletanyagát vizsgálni. Az ásatás tisztázta, hogy a 10. századi központnak még nem volt erődítése, vezetője a kő alapú házban, kísérete pedig egyszerűbb, más kora Árpád-kori falvakban feltártakhoz hasonló házakban élt. Ez a 10. századi előkelő akár Bors is lehetett, noha nevét csak Anonymus említi.E 10. századi település romjain épült fel a 10. század végén, a 11. század elején az ispáni központ, amelyet föld-fa szerkezetű sánc védett. Ennek építéséhez a várbelső területén állt település maradványait is felhasználták.