Zayugróc vár

Mezőpilis nembéli Bás ispán az 1250-es, 1260-as években szerezte trencséni birtokait és építette fel itt Ugróc várát, melyet először 1293-ban említenek. Az oklevél szerint III. András király kivizsgáltatta Bás fia Péter panaszát, miszerint néhai [Csák] Péter nádor fia [Csák Máté] Ugróc nevű várában és a hozzá tartozó birtokokban és jobbágyokban, valamint a Garam melletti Mikola nevű birtokában száz márka kárt okozott. A korai vár építésében két periódust lehet elkülöníteni: először a nagyjából háromszög alakú mostani belsővár épült meg sarkain tornyokkal, majd 1260-80 között a falusi kis templomokat idéző román várkápolna.

A nyitrai káptalan bizonyságlevele szerint 1295-ben Csák Máté főlovászmester birtokcserével megszerezte Ugróc várát ("Castrum suum Vgrog vocatum") Bás fiától, Pétertől. Az ugróci uradalom ekkor Ugróc várából, Podluzsán, Baan, Nezche, Ugróc, Banczuch, Szitnya, Radosnya és Sonko helységekből állt, amiért Csák Máté Tolmács, Bars, Mohi és Poth helységeket adta 50 márka ráfizetéssel. 1297. jún. 19-én Mikolai Miklós, Péter gróf fia óvást jelentett be e csere ellen, mert Máté atyját és őt is halálos fenyegetés, szilárd férfiút is megrendíthető félemlítés által bírta rá az alkura. 1299-ben az esztergomi káptalan bizonyítja, hogy a birtokcsere megtörtént, és Péter mester és fia Miklós eladták Ugrócot ("Castrum suum Vgroyg") Csák Máténak. A trencséni nagyúr összefüggő territóriumot akart kialakítani, ezért szerezte meg Ugróc várát, amely Trencsén és Tapolcsány vára között feküdt.

Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után I. Károly márciusban Gutkeled Miklós soproni ispánt és komáromi várnagyot küldte a trencséni nagyúr birtokai ellen. Miklós sorban foglalta el a királynak Appony, Privigye, Bajmóc és Ugróc várait. Ugróc királyi vár lett. 1329-ben Miklós fia Gál magiszter, királyi különleges jegyző volt Ugróc ("Wgrogh") várnagya.

1344. augusztus 9-én az esztergomi káptalan átírja Mikolai András kérésére Mikolai Péter 1297-es tiltakozását Csák Máté erőszakos cseréje ellen. Erre valószínűleg azért volt szüksége, mert megpróbálta a várat visszaszerezni - sikertelenül.

1389-ben Luxemburgi Zsigmond Ugróc várát kedvelt hívének és hadvezérének, a lengyel származású Stiborici Stibornak és testvéreinek adományozta. 1399-ben Jolsvai Györggyé ismeretlen indok miatt, aki az ugróci várhoz tartozó Bazna falut Holc fia Péternek adja megtelepítésre. 1410-ben már ismét Stiboré, aki elfoglalta Szebedás erőt és a vár uradalmához csatolta. 1434-ben az ifjabb Stibor magtalan halála után a vár visszaszállt a királyra, aki feleségének, Cillei Borbála királynénak adományozta. 1439-ben Zsigmond halála után utóda és lányának férje, Habsburg Albert király elvette az ellene szervezkedő anyósától és feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek adományozta.

Egy 1439-es oklevél szerint Ugróc várnagya Wychap-i Sellendorf "dictus" Conrád.

1440 (Csánky szerint 1446) és 1467 között Szentmiklósi Pongrác szerzi meg zálogjogon. 1453. szeptember 25-én V. László király Berencset, Ugrócot, Újvárt [Holics] és Lykavát, továbbá a liptói Nagyvár helyét minden tartozandóságaival együtt tett szolgálatai jutalmául, örök jogon, visszavonhatlanul Pongrácnak adományozta, valamint Strecsényt, Óvárt és a zsolnai harmincadot tizennyolcezer arany forintban adta. 1454-ben a Pongrácz családi egyezség szerint Szentmiklósi Pongrác öccséé, Jánosé lesz Ugróc, akit 1455-ben be is vezetnek a birtokba. A Pongráczok birtoklása idején épül a mostani belsővár északkeleti részén a háromemeletes gótikus palota.

1477-ben Mátyás király ismeretlen ok miatt elveszi a várat Pongrácz János örököseitől, akik tiltakoznak ellene. Innentől zavaros a vár birtoklástörténete. Egyes szerzők szerint ekkor Mátyás zsoldos vezérének, Tettauer Vilmosnak adományozza zálogba, más szerzők szerint Tettauer Frigyesnek, aki udvari lovagja volt. A Tettauer birtokos 1483-ig bírta a várat. Viszont okleveles adat szerint várat Pongrácz János 1481-ben elzálogosította nejének, Soky Borbálának, tekintettel arra, hogy Borbálának első férjétől Nádasi Simontól hozott pénzét Ugrócon beruházták. Borbálát ezen a címen leányaival együtt 1481-ben be is vezették zálog címen Ugróc vár és tartozékai birtokába. A vár viszont 1483-ban bizonyosan Tettauer kezén volt.

Dobozi Dánffy András és Márton 1483-ban zálogba veszi Tettauertől 7000 forintért az váruradalmat. 1485-ben Latkóczy/Latkovszky Péter az ugróci várnagy. Egyes adatok szerint 1483-ban még Vicsapi András is részbirtokosa a várnak.

1506-ban a garamszentbenedeki konvent oklevele szerint Dobozi Dánffy András özvegye, Ugródi Kollár Borbála a trencséni Ugróc várat ("castrum suum Wgrocz") tartozékaival 7000 forintért örökzálogba adja Salzer/Zabláthy Lőrincnek, továbbá feleségének Mártának és György, János, Jeromos, Márton és Mátyás nevű fiainak azzal a feltétellel, hogy az özvegy élete végéig az uradalom és jövedelme őt illeti.

Egy 1517-es oklevélben "castrum Wgrogh" néven szerepel. 1520-ban a Zabláthyakat beiktatták Ugróc birtokába (Dánffy özvegye meghalt). 1525-ben Zabláthy Lőrinc felosztotta birtokait a gyerekei között, Ugróc várát és a várkastélyt György és Jeromos kapták ("Wgrocz castellulum sive fortalitium").

Az 1533-as rovásadó összeírás "castri Vgrod" néven említi. Ekkor Szilágyi Péter kezén van egészen 1546-ig. Az ő birtoklása alatt épült a külsővár. Ekkor hamis pénzt is veretek a várban.

1547-ben I. Ferdinánd Ugróc várát és tartozékait Zay Ferencnek adományozta. Ő és fiai 1589-ig reneszánsz rekonstrukciót végeznek a váron. A várnak nem volt jelentősebb hadászati szerepe, inkább csak mentsvár volt a környék nemeseinek és lakosságának. Egy 1572-es inventárium szerint ekkor a várban 24 ágyú volt 32 mázsa lőporral.

A Rákóczi-szabadságharc alatt Zay Lőrinc Rákóczi tanácsosa lett. 1707. december 9-én Andrássy Pál kuruc tábornok Bercsényinek írt levele szerint kuruc gyalogság táborozott Zayugróc vára alatt. 1708. szeptemberében az áruló Ocskay csellel akarta elfoglalni a császáriaknak Zayugróct. Levelet írt Zay Lőrincnek, hogy engedje be a várába a katonáit az ott tárolt mundér posztóért. Az ősz gróf megírta Rákóczinak az eseményeket: "[Ocskay] ...Pongrácz Gáspárt rendelvén maga főstrázsamestere (Pestvármegyey) mellé, egynihány száz lovassal várunk felé küldte, oly szín alatt, hogy az nálam lévő mundír-posztóért bébocsássam őket a várba, — akkor engem megfogjanak és mindenünkbül prédát hányjanak. ... az hidakat (a várárkok fölött) felhányván, kapukat felvonván, fegyvert fogtunk; és úgy bé nem gyűlhetvén az várba, gyalázatossan el köllett menniek." A kurucok Trencsén megyéből való kiszorulása után Zay Lőrinc is visszatért a császári oldalra.

A 18. század elején az alsóvár leégett, de a felsővárat továbbra is használták. 1802-ben egy nagy vihar megtépázta a tetőzetét, amit ekkor még kijavítottak. A 19. század elején már csak a Zay család fegyvertárát őrizték itt és csak a vadászataik alkalmával laktak benne.

1848-ban a magyarellenes szlovák felkelők megrohanták a várat, kifosztották és felgyújtották. Ez után már nem is épült újjá.

A vár régészeti kutatása és állagmegóvása jelenleg is folyik (2023).