Benevár

A Kékestető 1014 m magas csúcsától dél-nyugati irányban gerinc húzódik egészen le Mátrafüredig. Ennek a gerincnek a déli végén 417 m magasan találhatók Benevár romjai.

A honfoglalás után Anonymus szerint Árpád a Mátrában az Abák ősének adott birtokot: "Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített [*Gyöngyöspata]. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak." Más források szerint Bene volt Edömén unokája, akiről Bene vára a nevét kapta. Ez a korai földvár a tatárjáráskor elpusztult.

Az Aba nembeli Csobánka család tagjai II. András alatt részt vettek a keresztes hadjáratokban és 1221-ben vitézül harcoltak a holicsi hadjáratban. A Sajó melletti csatában 1241-ben Csobánka Lőrinc IV. Béla királyt saját testével fedezte. A Csobánka-ághoz tartozó János a rábcai csatában vett részt, vitézül helytállt és Ottokár cseh király seregéből bizonyos Haslo Valtert csapatostul foglyul ejtette. 1275 után ő emeltethette a Benevárat.

Az első írásos említés 1301-ből való, amely szerint János három fia megosztozott a birtokokon ("Quod magister Ladizlaus et Samuel ac David filij Comitis Johannis filij Chubanka"). Ez az oklevél páratlan a maga nemében, teljesen felsorolja Bene várának épületeit (palota, fatornyok, ház, kincstár, nagyterem, kápolna, kapu): "Továbbá várukat felosztották három egyenlő részre, amelyből az egyik rész az északi oldalon található a palota harmadrészével és három fatoronnyal valamint egy házzal és a keleten levő kisebb helyiséggel Sámuelé. Továbbá ugyanezen palota középső harmada a nagy szoba felével és más kisebb épületekkel ugyanazon oldalon László mesteré; ugyanennek a palotának a harmadik, déli része pedig az említett nagy szoba felével ugyanazon oldalon Dávidhoz került. Továbbá az említett vár kapuja mögötti kisebb rész, amely keletről, ugyanettől a kaputól egészen addig a helyig terjed, ahol a fal végződik, ugyanezen László mesteré; azonban a másik részből, tudniillik a nyugati területről bizonyos kisebb rész ugyanezen vár közepén levő fatorony felével Sámuelhez került; a harmadik kisebb rész pedig ő az említett palotának azon részénél, amely tudvalevőleg Dávid osztályrészéül jutott ő ugyanezen torony maradék felével Dávidhoz került, és utódaira szállnak örök birtoklásra; az említett várban levő kápolnájuk azonban és ugyanezen vár kapuja közös birtokukban maradtak..."

Az Árpád-ház kihalása után a benei Csobánkák az Aba nemzetség tagjainak nagy részével az új király, Anjou (I.) Károly ellen Csák Mátéhoz csatlakoztak. Részt vettek az 1312. június 15—i rozgonyi csatában, ahol a három testvér közül Dávid életét vesztette. A király győzelme, az Aba család súlyos veresége történelmi sorsfordulóhoz vezetett, megtört az Abák hatalma. Csobánka Sámuel visszavonult Benevárba, László birtokait magához ragadta.

I. Károly 1327. máj. 21-én megfosztotta a Csobánkákat a birtokaiktól várukat pedig hűséges hívének, Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta: "mivel Chabanka fia János fiai: Sámuel és Dávid a Cassa városhoz közeli, Tarcha folyó menti Ruzgun-i csatasíkon a trencséni Mátéval és más pártütőkkel szemben vívott ütközetben fegyvert emeltek ellene, és mert hűtlenségükben Máté embereivel együtt később is számos gaztettet, pusztítást, gyilkosságot és erőszakoskodást követtek el, elveszi tőlük összes birtokaikat — elsősorban is a Heueswyar m.-ben fekvő Gunges, Bene, Halaz és Noguth birtokokat —, egyben a hasonlóan vétkes [Chabanka fia] Péter fiát: Pált is megfosztja minden, a szóban forgó birtokokat illető jogától,... Ezek után tekintetbe véve a néhai Farkasius mr. fiának: Tamás erdélyi vajdának, Zounuk-i c.-nek mindazon érdemeit, amelyeket királysága kezdeteitől őt szolgálva szerzett, kérésére örök jogon neki adományozza Chabanka fia János fiainak: Sámuelnek és Dávidnak, továbbá az említett néhai Lászlónak az országban fekvő összes, kivált pedig név szerint is említett birtokait."

Szécsényi Tamás örökösei egészen 1424-ig birtokolták Benevárat. Csobánka Dávid és Csobánka Péter számos pert indítottak a birtokaik visszaszerzése érdekében, de a nagyhatalmú vajda ellen nem értek el eredményt. Gilétfi Miklós nádor 1346. febr. 22-i oklevelében az olvasható, hogy korábban előtte megjelent Chabanka fia János fia Sámuel fia Dávid, aki előadta Tamás egykori erdélyi vajda, Zonuk-i comes ellenében, hogy Gyungyus, Bene, Halaz, Sadan, Jeneu és Aruk birtokokon levő részeit régi határai mentén bejárva magának iktattatni akarta saját joga nevében és Tamás ennek ellentmondott. A vizsgálat során hűtlenség vádja továbbra is fennállt, így a nádor ítélete szerint Szécsényi Tamás a bortokok jogos tulajdonosa.

Szécsényi Tamás 1354. szeptember 18-án huny el, Benét, Benevárát fia Mihály (előbb váci, majd egri püspök) örökölte. 1394-ben a Szécsényi családból származó Kónya-bán fiai Frank és Simon Bene várának a birtokosai. Ők már Gyöngyösön laknak, Bene vára és Benefalva ekkor már elvesztette jelentőségét.

Zsigmond király 1424-ben Bene várát Ajnácskővel együtt a Salgai Szécsényi családtól hűtlenség miatt elkobozza. Egy 1424. szept. 19-i oklevél szerint Berzewicze-i Paharnok István Aynaskw (Ajnácskő) és Bene királyi várak várnagya. 1430-ban a királyné, Cillei Borbála tulajdona.

1435-ben Zsigmond a hűtlenné vált Salgaiaktól elvett és a Berzeviczieknek elzálogosított Gyöngyös felét, Bene és Zsadány birtokokat, Halászt és Szászberekét 4100 forint fejében a Rozgonyiaknak kiváltani megengedte. Ugyanezeket a birtokokat és Poroszló egy részét 1438-ban Albert királytól adományként is megkapták a Rozgonyiak (galéria).

A közeli Pata várát (Gyöngyöspata) 1459-ben a cseh Giskra emberei, Ulrik és Zagyvafői Andriskó szállta meg 600 lovassal és szekerező gyalogsággal. Bene várát a huszita martalócok feldúlták és felgyújtották. 1497-ben kelt birtoklevél a várat szétrombolt állapotban jelzi, mint Kanizsai birtokot.

A vár feltárása 1982-ben kezdődött, a kiásott falakat megerősítették. 2020-ban számos kiomlás figyelhető meg a falakon.