Kékkő

Kékkő várát a Balassák egyik őse, Mikó zólyomi ispán fia, Forró Péter építette 1285 előtt. Ismert 1278-ból egy oklevél, amely Esztergály (Vztergar) határvitájában megemlíti Péter comes várát ("ad castrum comitis Petri"). Mivel Esztergály Kékkőtől nem messze van, valószínűsíthető, hogy Kékkő váráról volt már említés.

Forró Péterről egy későbbi oklevél megemlíti, hogy "amíg élt, mindig hűtlen volt a király és az ország iránt és váraiban hűtleneket tartott". Forró Péter halála után a Hontpázmány nemzetség bényi ágából származó Kázmér fia Lampert elfoglalta Kékkőt és Gyarmatot. Neje Forró Péter lánya Anna volt, akinek a családja nem adta ki a lánynegyedet. 1290-ben a Péter comes rokonsága Demeter pozsonyi és zólyomi ispán magánhadseregével ostrommal veszik vissza Kékkőt és Gyarmatot. 1290. június 30-án kelt oklevél szerint Forró Péter özvegye és lányai a család férfi ágának (Byter ispánnak, Demeter mesternek és Myko-nak,) engedik át Kékkőt. Byter mester (Forró Péter testvére) még ezen a napon hálája jeléül az esztergomi káptalan előtt Kékkő ("Keykkw") várának egyharmadát valamint Gyarmatot ("Gyormoth a toronnyal") rokonának, Demeter ispánnak adta át. 1300-ban már Byter ispán fiai a váci káptalan előtt tiltakoznak Demeter ispán birtoklása ellen.

Az Árpád-ház kihalása után 1306-ban I. Károly elfoglalta az ellene lázadó Demeter és Doncs több várát. Ezek Zólyom, Zólyomlipcse, Dobronya és Palojta voltak. Míg Demeter és Doncs Csák Máté és az Amadé-fiak szövetségesei voltak, a Byter ág I. Károlyt támogatta - Csák Máté el is foglalta váraikat. A trencséni nagyúr halála után 1321. máj. 1-én I. Károly király Byter mester fiának, Kékkői Péternek és unokaöccsének, György királyi apródnak hűséges szolgálataikért visszadja Keykku [Kékkő], Gyarmath [(Balassa)Gyarmat], Zouchan [Szucsány], Warna [Várna], Budetyn [Budetin], Lytua [Litva] és Hrychou [Hricsó] Zólyom és Hont megyei várakat tartozékaikkal és a Hont megyei Hyduege [Hídvég] birtokkal együtt, amelyek részben örökölt, részben szerzett birtokaik voltak, de amelyeket a hűtlen Trinchin-i Máté [Csák Máté] elfoglalt tőlük. 1335-ben és 1337-ben Keykkw-i Bythter ~ Bytther fia Péter magister szerepel oklevelekben.

Kékkői Péter fia Gyarmati, vagy máskor Kékkői György I. (Nagy) Lajos király testőre volt. 1364-ben I. Lajos megerősíti a Kékkői Byter fia György fiainak Gyarmat birtokhoz tartozó pallosjogát. A következő évszádban felváltva szerepel a Kékkői és a Gyarmati családnév.

1372. április 3-án Jakab sági prépost és a konvent előtt a Nógrád megyei Kechkow-i Biter fia: Péter fia: György mester eltiltja I. Lajos királyt, hogy rokonainak (sibi in proxima linia consanguineitatis connexorum): Donch fiainak Comaron [Komárom] nevű várát és tartozékait vagy az ország határán belül levő más birtokait másoknak adja, azonkívül mindenkit eltilt azoknak elfoglalásától.

1444-ben I. Ulászló király meghagyja a garamszentbenedeki konventnek, hogy tartson vizsgálatot Bálint sági prépost és a konvent panasza tárgyában, amely szerint egy éve elmúlt, hogy Gyarmath-i Balázs fia Miklós fiai: László, Zsigmond, István és György elfoglalták egyházukat, abból — őket kiűzve — erősséget csináltak, birtokaikat ugyancsak elfoglalták, jobbágyaikat adóztatják, mindezzel 8000 forint kárt okozva, a konvent Palahta nevű birtokát pedig Kékkő (ad castrum ipsorum Kekkw) nevű várukhoz csatolták. A családból származó Balázs fia Miklóst nevezte először Balassának egy 1465-ös oklevél.

Balassa Ferenc 1492-ben szörényi bán, 1504-ben horvát bán volt. 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában vesztette életét. 1527-ben az utódai felosztották egymás között Kékkőt. Az inventárium megemlít egy pincét a kőtorony mellett és három faházat a pince fölött. Említi a palotát, a kápolnát, egy kutat és egy alsóvárat, a párkányt. Ezt a várat erősítik meg a Balassák a törökök foglalásai miatt.

Az 1552-es török hadjárat során elesett Drégely és Gyarmat. A bányavárosok előterében fekvő Kékkő várának jelentősége megnőtt. A kis magánvárba királyi katonák is kerültek: a király a saját költségén 1554-55-ben 50 lovast tartott, melynek a költsége 2625 forint volt. Ehhez a létszámhoz még hozzájött a Balassák magánkatonasága.

Balassa János 1556-ban saját költségén Kékkőn 100 lovast és 50 magyar darabontot tartott, ezekhez rendelt a bécsi Haditanács még 50 huszárt és 50 gyalogot. Az 1556-58-as várvizsgáló bizottság leírta a csábrági várnagy panaszát, hogy Balassa János, nem tudni kinek az engedelméből, a vár tartozékaiból két falut elfoglalt s kékkői várához csatolt.

A várban gyakran megfordult az 1554-ben Zólyomban született Balassi Bálint is.

1569. október 12-én Balassa Jánost, Dobó Istvánt és Homonnay Gáspárt hűtlenség koholt vádjával letartóztatta Hans Rueber von Püchendorf felső-magyarországi főkapitány Pozsonyban. Balassa 1570-ben először Zólyomra, majd Lengyelországba szökött. 1572-ben kegyelmet kapott.

1575 körül már 70 lovas és 160 gyalog szolgált itt királyi zsoldban. Balassa a Kékkőn fogvatartott török rabok félrevezetésével a budai pasa egy csapatát tőrbe csalta. Musztafa pasa Ali béget küldte Kékkő ostromára. *Az őrség harc nélkül feladva a várat Divény várába vonult vissza, de a törökök ide is követték őket(ez júl. 17-e után volt). Divény védői a halálukig tartották a várat, de az is elesett. A törökök még Somoskő várát is elfoglalták. (* Megjegyezendő, hogy más adatok szerint 3 napos ostrommal foglalták el a törökök, a felmentő sereg pedig Véglesnél tétlenül nézte.)

1575. augusztus 22-én Balassa János Zólyomból kicsapva elfogta a frissen kinevezett kékkői török várnagyot, Ali béget. 1577-ben 70 lovas és 160 gyalogos volt Kékkő török őrsége. A korabeli krónikák szerint a törökök erődítették a várat és egy új kaputornyot is emeltek.

1588. október 29-én Hardeck Ferdinánd gróf, Pálffy Miklós báró és Dobó Ferenc Korponáról kiindulva csapataikkal megtámadták Kékkő várát. A mezővárost, a külső várat elfoglalták, a belső várat felgyújtották, majd 15 órányi harc után visszavonultak Korponára. A török őrség a kerek toronyban védekezett.

A várat a 15 éves háború elején Fülek visszafoglalása után (1593. november 28.) a megriadt török őrség puskaporral felrobbantotta, és elhagyta. Kjátib Cselebi török történetíró szerint az őrség és családjaik Ikipalánka (Kékkő) erődjéből Budára távoztak.

1594-ben a vár tulajdonosa, Balassi Bálint Eszetergom ostrománál, öccse Ferenc Husztnál esett el. A bányavárosok megtartása szempontjából fontos erősség romokból való újjáépítését — Árva vármegye ingyenmunkájával — az 1604: 8. te. 12. paragrafusa írta elő.

A romos várat 1605-ben Bocskai hadvezérének, Rhédey Ferencnek a katonái szállták meg. Bocskai 1605 január 14-én Kassáról Mohamed pasának írt levele végén felsorolja az addig elfoglalt várakat: Szenderő, Kékkő, Bozzók, Czyabrágh, Uypalánk, Divin, Hollókő, Korpona, Szécsén, Drégely, Somoskő, Buják, Szitnya, Gyarmat, Fülek.

A vár újjáépítése 1609-ben kezdődött meg, miután Balassa Zsigmond (Bálint unokatestvére) II. Mátyástól királyi adománnyal visszanyerte. A falak emelése, a védművek bővítése, mély sáncok ásása és 2 főúri lakóhely kiépítése 1612-ben készült el. A gótikus vár tornyának lerombolása is ehhez az építkezéshez köthető. A reneszánsz átépítést márvány emléktábla örökíti meg a kapunál.

1616 január 6-án éjjel Teuffenbach dunáninneni főkapitány nógrádi és gyarmati vitézekkel Kékkő alá szállott, hogy a vár urát, Balassa Zsigmondot, a ki épen Lengyelországba készült, a király parancsára elfogja. Balassa már csak az utolsó pillanatban értesült a támadásról és komoly ellenállásra azért sem gondolhatott. Balassát Érsekújvárra kísérték. Azzal vádolták, hogy a törökkel praktált és hűtlen volt.

1625-ben Balassa Zsigmond fiai felosztották egymás között Kékkőt. Az iratok egyik érdekessége az, hogy török fürdőt említ a várban. 1638-ban Balassa Ferenc többször sürgeti Besztercebányát, hogy küldjenek kőfaragót Kékkőre.

A portyázó törökök 1659. év előtt felégették Kékkő alját, Bért, Felfalut és Agárdot, elfoglalták Buják várát is, a melyet azonban a gyarmati őrség Balassa Imre vezérlete alatt csakhamar visszafoglalt.

1674 előtt 100 hajdú és 100 huszár volt az őrsége, az 1674-es létszám csökkentés után ez 0. Persze ezek az adatok csak a király költségén tartott katonaságra vonatkoznak.

1678 szeptemberében a Thököly és Boham vezette kuruc-lengyel csapatok sorra foglalták el Murány, Árva és Likava várakat. Zólyom várát négy napi ostrommal vették be, ami után a bányavárosok sorra meghódoltak és a kisebb várak fizetetlen őrségei is megfutottak. A bújdosók Teleki Mihály erdélyi kancellárnak 1678. nov. 26-án írt levele szerint a bányavárosok és a környező várak - Zólyom, Zólyomlipcse, Végles, Divény, Kékkő, Revistye és Saskő - mind a kezükön voltak. A Wrbna, Dünewald és Pálffy Károly grófok vezette császári ellentámadás visszafoglalta a bányavárosokat. Kékkő, Végles és Bozók nem állt ellen, de Divényt és Gácsból hozott ágyúkkal és ellátmánnyal megerősítették a lázadók.

1682 őszén Thököly és a törökök elfoglalták és elpusztították Fülek várát. Kékkő, Divény és Gács is kuruc kézre került. 1683-ban Kara Musztafa Bécs alatti veresége után a hazafelé vonuló Sobiesky János hadai nov. 10-én visszafoglalták a töröktől Szécsényt. Kékkő megtámadásáról nincs adat, valószínűleg Thököly emberei ekkor már elhagyták a várat, amit a régészeti leletek alapján megrongáltak. A belső vármag elvesztette lakófunkcióit a 17. század végén.

A Rákóczi-szabadságharc kitörésének hírére a vármegye 1703. szeptember 4-én tartott részleges gyűlése Kékkő várába való visszahúzódásra hívta fel a nemességet. A kékkői főkapitány címét Balassa Ádám ezredes ekkor is viselte és saját katonákat is tartott, ők alkották a védősereg magvát. Az események hírére több nemesúr is Kékkő várába húzódott. Szeptember 14-én már megjelentek a kurucok a vár környékén: "ide Kékkő alá tegnap becsaptak vala a kurucok ... 4 vagy 5 kuruc olyan volt közöttük, akik ezelőtt is Kékkőben laktak. [Dúl Mihály levele]". Októbet 17-én Gács után Kékkő is megnyitotta kapuit a kurucok előtt. Az itteni ágyúkat Ocskay elvitte Léva ostromához. Balassa Ádám is átállt Rákóczi oldalára, de 1704 tavaszától már nem vett részt a szabadságharcban.

1708-ban Léva felgyújtása és megrongálása után Bercsényi Miklós elrendelte Bozók, Korpona és Kékkő felgyújtását is.

Balassa Gábor építette meg 1750-ben a ma is látható barokk kastélyt a régi vár alsó részének romjain. Az 1870-es években a vár romos magját megemelt teraszokkal szegélyezett udvar formájára alakították. A Balassa-család utolsó férfi tagja, báró Balassa Sándor Kékkőn született, de már Balassagyarmaton hunyt el 1899-ben. A kastélyt a Károlyi család vásárolta meg. Gróf Károlyi Tibor kisebb javításokat végeztetett a kastélyon, amit 1945 után a Csehszlovák állam foglalt le. Jelenleg múzeum van a falai között.

"A középkori várat egy hatalmas várfal határolta, a bejárati kapu a vár délkeleti törésénél volt. A középkori vár domináns eleme a vár elülső részében, északnyugati oldalon felépített hatalmas henger alakú torony volt. A védett nyugati oldalon volt a középkori palota. A mag legjobban veszélyeztetett északi és keleti oldalának védelmét már a középkorban a máig fennmaradt párkány biztosította. A késő középkorban építették hozzá az északi párkányt a bejárati kapuval együtt. Kékkő várának jelentős reneszánsz kori átépítése a 17. században történt, a törökök általi 1593-as felrobbantás után. Az átépítésnél létesítették az ágyúállásokat, de a vár magján belüli lakó- és gazdasági épületeket is."