Balatonszőlős

Balatonszőlős őskortól kezdve lakott volt, a környéken római kori és jelentős késő avarkori emlékeket is találtak. A mai falu területén Árpád-kori településnyomokat is megfigyeltek. A Vérbulcsu nemzetség birtokterületéről kora Árpád-kori okleveles adatok nem ismertek. Nem tudjuk, hogy a királyság megszervezésekor milyen birtok lett a terület, a falu nevéből csak az itteni szőlőtermelésre lehet következtetni. Először I. András hamis tihanyi oklevelében szerepel "Zeuleus". Ezen oklevél Győrffy György szerint a XIV. sz. középső évtizedeiben készült. A hiteles tihanyi alapítólevélben nem szerepel a falu, tehát az apátság csak később szerzett ott birtokot. Szent László 1082-re datált oklevelében a falu a veszprémi Szent Mihály egyház birtokaként szerepel. Ez az oklevél is egy XIV. sz.-i átiratban maradt ránk, így nem tudjuk, hogy adatai mennyiben XI. századiak.

A XII. században Bánd fia Atyusz — apja végakaratának megfelelően — az almádi monostornak jelentős birtokokat adományozott Szőlősön. Monostorapáti mellett a hegyen levő, ma már csak romjaiban látható egykori bencés apátság 1121. évi alapítólevelében hallunk először hitelesen Szőlősről: "in loco qui dicitur Zeuleus vineas II. cum totidem cultoribus".

1211-ben Oros apát összeíratta a tihanyi apátság addig kapott birtokait, és azokra II. Andrástól megerősítő oklevetet kért, amelynek tanúsága szerint "in villa Zeleus sunt udvornici...". A név szerint is ismert jobbágyok földjén kivül további 600 hold földje volt még a faluban az apátságnak.

Az Árpád-kor végén, 1300-ban tűnt fel először a veszprémi káptalan nemes jobbágya, a Biliegéről való Erdős fia Ányos. A falu középkori történetében ő volt a legnagyobb birtokszerző. 1309-ben keletkezett Dénes ispánnak, a veszprémi káptalan tiszttartójának végrendelete, ebben még nem esik szó a falu templomáról. 1313 nyarán Dénes ispán eladott a káptalan engedélyével Ányosnak két hold földet, amely a szőlősi "capella Virginis Marie" fölött feküdt, tőle északra. Ebben kikötik, hogy a fa templom helyén kő templomot kell építeni, és ehhez Ányos 2 márkát kell hogy fizessen. A kő templom tehát 1313 után épülhetett a korábbi fa templom helyén.

Lőrinte fia Tamás, a bándi Essegvár ura, 1318-ban Szőlőst és környékét fosztotta ki. A szőlősi temetőt és a Mária kápolnát feltörette, és az onnan elrabolt javakat várába vitette.

Károly Róbert 1323-ban szőlősi földeket adott vissza a veszprémi püspöknek és káptalannak, amelyeket előzőleg királyi ill. királynői jog címén foglalt le.

A XV. század folyamán a vázsonyi pálosok és a Rozgonyiak is birtokoltak földet Szőlősön. 1343-ban Péter és társai perénél a "prope eccle siam Beate Virginis" hely megjelöléssel találkozunk. Ezek szerint ekkor már plébánia lehet Szőlősön. 1373-ban András a papja.

Mohács után a falu a török portyák következtében fokozatosan elszegényedett, 1550-ben a templomot felégették. Egyházi birtokosok a XVI. század első felében: a veszprémi és a fehérvári káptalan, a tihanyi és a zirci apátság. 1575-ben a zirci apátság elzálogosítja itteni birtokát Thury Benedeknek és Farkasnak.

A reformáció Magyarországi terjedése a Balaton-felvidéket sem kerülte el, 1576-tól egyértelműen kimutatható az önálló református lelkész Szőlősön. A templomot átalakították református templommá. A Padányi Bíró Márton vezette ellenreformáció ellenére a falu többsége a református hiten maradt. A templomot 1796-ban átépítették.

A templomot 1943-ban tatarozták, erről emléktábla tanúsít.