Ónod

Ónod település ÉK-i részén, közvetlenül a Sajó partján találhatók az ó-olasz bástyás, szabályos négyzet alakú vár romjai. Alapterülete kb. 60x66 méter.

A települést először 1293-ban említik, Olnod néven. Az 1332-ik évi pápai tizedjegyzékben Ónod temploma Szűz Mária titulussal szerepel. Ez a templom lett később a vár magja ugyanúgy, mint Kisnánán.

Okleveles adatok szerint Ónodot és tartozékait ("possessionem eiusdem Olnad") 1356-ban kapta meg Czudar Péter és hat fivére. Czudar 1394 vagy 1395-ben halt meg, de a később egymással viszálykodó fiai és rokonai állítása szerint ő kezdte meg - a csak 1413-ban pótolt királyi engedély nélkül - a vár ("castrum Olnod") építését. 1406-ban az elhalt Péter bán István nevű testvérének fia Benedek Garai nádor előtt panaszt tett Péter bán fiai (Simon és Jakab) ellen, akik őt Ónod várábók kiűzték. A pereskedés egészen 1416-ig tartott. A vitát lezáró 1416. évi ítéletlevélből megtudjuk, hogy a vár az ónodi plébániatemplom körül ("per circuitum ecclesie parochalis in Olnod") épült, s egy nagy toronyot emeltek a vár közepén, a templom felett. Zsigmond király 1416-ban utasítja az egri káptalant, hogy Ónod birtokába Czudar Benedeket, Simont és Jakabot apáik érdemei fejében beiktassák.

Albert király halála (1440) után a Czudarok I. Ulászlót támogatták, ezért Czudar Simon megkapta a pohárnokmesteri címet. 1442-ben a cseh zsoldosvezér Giskra csapatai Eger ellen indítottak támadást, de Rozgonyi Simon egri püspök, Hunyadi János és Czudar Jakab a cseheket megverték és sokat megöltek közülük. Ónodot is szilárdan tartották a Czudarok Giskra csapatai ellen. Czudar Jakab részt vett Hunyadi 1451-es sikertelen hadjáratában Giskra ellen.

1453.09.10-én keltezett oklevélben olnodi Czudar Jakab királyi pohárnokmester tiltakozik az ellen, hogy testvére Simon el akarja adni Ónod és Makovica várát a Rozgonyiaknak (galéria). Czudar Simon és Jakab fiú örökösök híjával 1467-ben a Rozgonyiakkal kötöttek örökösödési szerződést. Ez lépett életbe 1470-ben amikor meghalt Czudar Jakab egyetlen leánya. A fehérvári káptalan 1471. március 21-én iktatta be Rozgonyi Jánost és fiait Ónod uradalmába. 1472-ben Mátyás király Ónodot a királynéi birtokokhoz csatolta.

1508-ban II. Ulászló Tarczay Jánosnak és fiainak zálogosította el Ónodot 7000 forintért azzal a kikötéssel, hogy másfél évig semmilyen építkezést nem végeztethet a váron. 1510-ben Ákosházi Sárkány Ambrusnak adományozta Pozsony váráért cserébe. Ebben az okiratban olvasható, hogy a vár teljesen romos, épületeitől teljesen megfosztott, puszta. 1512-ben a Czudarokkal nőági rokonságban lévő Csetneki Bernald pereskedett a birtokért. 1514-ben Rozgonyi István kapta meg II. Ulászlótól, viszont a tényleges tulajdonosa Sárkány Ambrus maradt. 1516-ban Sárkány eladta Ónodot enyingi Török Imrének, aki nem sokkal később Perényi Imre nádorral cserélte el a Valkó megyei Atya váráért. 1516-ban Perényi ónodi várnagya Horváth Gergely.

Perényi Ónodon azonnal építkezésbe kezdett, mint a baranyai Siklós váránál is. Ónodon egyemeletes, alápincézett palotaszárnyat építetett, tetejét vörös zsindely fedte. A tornyokat, a nagy kapu melletti tornyot 1519/20-ban újra fedték. Kis kertje is volt a várnak. Az 1520-ból ránk maradt néhány számadásban csak a nagy kapu melletti bástya fedéséhez vásárolt zsindelyszögek utalnak építkezésre.

A mohácsi csata után Perényi Péter koronaőr Szapolyai híve lett, ekkor szerezte meg Sárospatakot. Az 1527-28-as harcokban már Ferdinánd pártján találni. 1537-ben Ferdinánd hadvezérei Fels és Serédy Gáspár az ismét Szapolyai párti Perényi Péter és Bebek Ferenc ellen hadakoztak sikerrel. A polgárháborúnak az 1538-ban megkötött váradi béke vetett véget. Ferdinánd címekkel és birtokokkal ismét maga mellé állította Perényit 1540-ben. 1542. május 9-én kelt levelében Perényi Péter Ónod várába hívja össze a felvidéki rendeket. Nem sokkal később Ferdinánd fogságba vetette és csak 1548-ban szabadult. A vár korszerűsítésére ebben a korszakban került sor, Perényi Péter és Gábor idejében. A várat négyszög alakban külső fallal vették körül, a sarkokon pedig kiugró, szögletes bástyák épültek boltozott kazamatákkal a belsejükben. Az építkezést Perényi olasz származású kőművesmestere, Alessandro Vedani vezethette, aki öregkori írásában maga sorolja fel munkái között Ónodot.

A török hódítás előretörésével Ónod is egyre közelebb került a végvidékhez. A törökök 1544-ben és 1549-ben is a környéket felprédálták.

Perényi Gábor 1567-ben halt meg, özvegye 2 évvel élte túl. A Perényi birtokokért a három Balassa testvér lépett fel örökösödési igényekkel. A várat és uradalmát zálogként többen is birtokolták.

1576-ban az ónodi végváriak is részt vettek a Szentmiklós elleni sikertelen portyán. 1577-ben az Ernő főherceg elnökletével tartott haditanácsban elhangzott, hogy Ónod igen fontos a tiszáninneni területek megtartása végett. Fekvésénél fogva kevés ráfordítással kiépíthető lenne. Mivel magánkézben van, célszerű lenne királyi fennhatóság alá vonni. 1570-ből Agnelli hadmérnök kiépítési terve ismert (galéria). Ónod tüzérségi készlete ez időben 2 db falkonet, vaságyú 4, mozsár 1, gátpuska 117, puska 12, lőpor 45 mázsa. Ez időben a leltár szerint Ungnad Kristóf zálogbirtoka volt. 1582. év tavaszán a Diósgyőr és Ónod között pusztító szolnoki béget az egyesült végváriak megverték. A híradások 1500 török halottról beszéltek. Még ebben az évben Nádudvarnál ismét megverték a szolnoki törököket. A győztes seregben 200 ónodi is volt. 1583-ban akarta a szolnoki bég a vereségeket megbosszulni, Muhit és Ónod mezővárosát is felégette, de az egyesült végváriak ismét megfutamították a támadókat. 1588-ból ismert Révay Ferenc jelentése Ónodról, melyben rossz állapotban lévőnek írja le. 1590-ben Losonczy Anna több birtokkal együtt Ónodot is átengedte férjének, Forgách Zsigmondnak. Az úrhölgy Ungnád Miklós özvegyeként birtokolta a várat.

1588-ban az ónodiak is részt vettek Rákóczi Zsigmond egri kapitány vezénylete alatt a harmadik szikszói csatában, ahol a végváriak fényes diadalt arattak a sokszoros túlerő felett. Rákóczi a szikszói diadallal alapozta meg a család fényes jövőjét.

Eger 1596-os eleste után a törökök elfoglalják Cserép várát is. Az ellenség közvetlen szomszédságában Ónod, a hevenyészve megerősített Putnok és Szendrő olasz haddmérnökök irányításával kiépülő vára kulcsfontosságú végvárakká válnak a Tiszántúlról is fenyegetett Tokajjal együtt. 1600-ban az országgyűlés kimondta, hogy Ónod kiépítése, katonákkal ellátása felettébb szükséges. 1602-ben Rákóczi Zsigmond megvásárolta Ónod várát a kincstártól. 1604. novemberében Bocskai hajdúi elfoglalták Diósgyőrrel együtt. 1604-ben Bocskai megnyerte az ügyének Rákóczi Zsigmondot is. Bocskai halála után a gyulafehérvári országgyűlésen az erdélyi rendek 1607. február 11-én fejedelemmé választották Rákóczit, aki 1608. március 5-én lemondott fejedelmi címéről.

1611-ben Rákóczi György, a későbbi fejedelem Ónod kapitánya. 1616-ban Melith Péter kamarai küldött azt jelentette Ónodról, hogy bástyái szinte semmit sem érnek, mert szalmafedelűek és szűkek. Egy pattantyús volt csak, és kevés volt a tarack. A vár bástyáit meg kéne magasítani, hogy őrködni lehessen belőlük.

Rákóczi György csatlakozott Bethlen Gáborhoz, katonái részt vettek a fejedelem Észak-magyarországi hadjáratában. Bethlen Rákóczit nevezte ki Kassa és Felső-Magyarország főgenerálisává. A rendek arra kérték a fejedelmet, hogy rendeljen őrséget a kaput nyitott végvárakba, így Ónodra is.

1626-ban Wesselényi Ferenc azt írta, hogy fizetetlenség miatt elment az összes ónodi gyalogos, noha 200 gyalognak kellene lennie a várban.

1639 október 10-én az egyesített szolnoki és egri török hadak éjszaka váratlanul rajtaütöttek Ónodon. Wesselényi Ferenc füleki kapitány jelentésében szerepel, hogy a város palánkját felégették, várat megrongálták, a török foglyokat kiszabadították. Az egykorú tanúvallomások szerint a török "...álgyúkat, tarackot, szám nélkül való szakállasokat, egy jó seregbontót is elvitt...". A vár fontosságára tekintettel heteken belül megindult a vár kijavítása Homonnai Drugeth János országbíró utasítására.

A vár szerepet játszott I. Rákóczi György Észak-Magyarországi hadjárataiban is. A fejedelem 1644-es hadjáratában Ónod őrsége kaput nyitott az erdélyi hadak előtt. Rákóczi megerősítette a vár őrségét marosvásárhelyi gyalogokkal. 1644. augusztus 21. I. Rákóczi György az ónodi vár rendbehozatalára rendeli a megye szekereit, igavonóit és embereit. Az 1645-ben aláírt linzi békeszerződés Ónodot Rákóczi kezén hagyta. Az 1640-50-es években Ónodot folyamatosan építették, erősítettek. 1656-ban a város palánkjait csak kijavították, de nem építettek tégla, vagy kő városfalat. A vár őrsége ezekben az időkben 200 lovas és 200 gyalogos volt.

II. Rákóczi György 1659-es vesztes csatáiban ott küzdöttek az ónodi vitézek is. A végzetes szászfenesi csatában a vitézül küzdő súlyosan sebesült fejedelmet előbb Sebesvárra, majd Váradra szállították, ahol elhunyt. 1660-ban már Ónodnak is német őrsége volt.

1665-ben Mehmet egri pasa méltatlankodott Tolvay György ónodi vicekapitánynál a béke megsértése miatt. 1669. augusztus 2-án Husszein egri pasa levelet írt Csáky Ferenc felső-magyarországi alkapitányhoz, hogy az ónodiak és szendrődiek által Szolnokról elhajtott 700 szarvasmarhát adassa vissza.

A Wesselényi-féle összeesküvés alatt 1670-ben I. Rákóczi Ferenc nevében Lóczy János hódoltatta Ónod várát. Az összeesküvés összeomlása után a végváriakat számos helyen szélnek eresztették, a bécsi udvar mindenhova német őrséget helyezett és megkezdődtek a protestáns üldözések. Az elégedetlenség 1672-ben nyílt ellenállássá terbélyesedett. 1672. szeptemberében a felkelők elfoglalták Ónod városát, a vár azonban ellenállt. 1677-ben Wesselényi Pál kurucaival Ónodnál Strassaldo császári hadait megverte, de a várat nem tudta elfoglalni. 1678-ban Teleki Mihály erdélyi csapataival egyesült kuruc felkelők Ónod városát ismét felégették, de a várat meg sem kísérelték ostromolni.

1679-ben Thököly Imre lett a kurucok vezére. Az 1681-ben az ónodi főkapitány Pethő Ferenc, aki gyakran követelte Borsod megyétől a vár ellátást, ingyenmunkát. A Kassán tanácskozó felső-magyarországi rendek elrendelték a várak megerősítését, Ónodba 50 gyalogost rendeltek.

1682-ben a Thökölyt támogató Ibrahim budai pasa csapatai 2 napos lövetés után elfoglalták Ónodot és felgyújtották. A pasa Apafi Milyály erélyi fejedelemnek meg is írta: "Ónod várát pedig lerontottam...". Thököly kijavíttatta a vár sérüléseit és őrséget helyezett el benne. 1685-ben Ónodot ellenállás nélkül elfoglalták a császári csapatok, kapitánya Semsey András lett.

1685 június első hetében az egri törökök Poroszlón az ónodi vár zászlótartóját "egynehányad magával" vágták le. 1685. október 7-én gróf Csáky István Felső-Magyarország főkapitánya sürgette az alispánt, hogy Ónod várát rendbehozzák: "...tellyes tehetségével azon igyekezzék, hogy megromlott végház épületében fogyatkozás ne légyen...". Két nappal később az ónodi vár kapitánya Semsey András fenyegeti Heves megyét, hogy a javításokat közmunkával elvégezzék. 1686. július 16-án I. Lipót királyi mandátumban rendelte el az ónodi várhoz teljesítendő közmunkát "juxta articulorum limitationem". Eger 1686-os ostromzárában Semsey András, Ónod várkapitánya és vitézei is részt vettek. Ónod kapitánya 1687-ben gróf Csáky István lett. 1688. ápr. 7-én a törökök ismét felégették a várost, amely ezt már nem tudta kiheverni.

Az 1697-ben kirobbant hegyaljai felkelés során az Ónod ellen vonuló felkelők július 6-án vereséget szenvedtek. Vaudemont herceg Ónodról indult csapataival Sárospatak ostromára.

Ónodot egy 1701-es összeírás puszta várnak, "una arx deserta" említi. Katonai jelentősége nem volt többé.

II. Rákóczi Ferenc 1707-ben Ónodon tartotta az országgyűlést, amely május 24-én kezdődött. Az országgyűlés legjelentősebb mozzanata a Habsburg-ház trónfosztása volt.

A vár romos épületeit egy ideig gabona raktárnak használták, majd a vár köveiből építették a Török család kastélyát. A helyiek is kőbányának használták a várat. A Sajó 1845-ös és 1855-ös árvizei a falakat alámosták, megrongálták. Édes Vincze 1858-ban a Vasárnapi újságban így ír erről: "1845-ben a Sajó teljes erejével a vár északi végének feküdvén, azt romba dönté. A leomlott rész, a még most is fennálló nyugoti szöglet kiegészitő része volt, s szintugy mint ez, lőrésekkel s tömörfallal birt. A vár homlokzatán a felső emelet már az ujabb időben épült, akkor midőn azt, birtokosaik magtárnak átidomitani jónak látták. 1855-ben sikerült a Sajó vizének, közepe táján is annak falát lerontani. Illy elhagyott állapotban lévén az, Gróf Erdődy György – a ki mint a Rákóczy család örököse birja a várat – megengedte hogy a keleti és nyugoti oldaláról a városban épitendő kath. templom épitésére köveket fejtsenek. Most már mint elaggott öreg, kiről az idő … letépte öltönyét, mellyet megujitani nem tud – áll még – vég elpusztulásának előestéjén." A várról kép is készült (galéria). 1862-ben Vadnai Károly még azt írta a várról, hogy a belső épület még áll és magtárnak használják. A külső falazat mindenhol meg van bontva.

A vár feltárása, megmentése 1985-ben kezdődött.