Szentgyörgy: Fehérkő vára (Hrad Biely Kameň)

Szentgyögy (Svätý Jur) városától ÉNY-ra egy 290 méter magas hegy erdővel benőtt tetején találatók Szentgyörgy/Fehérkő várának romjai. A 60 x 70 méter alapterületű, elliptikus alaprajzú vár soha nem töltött be jelentősebb szerepet a Magyar Királyság történetében. A vár belső és külsővárból áll, ebből a belső vár kb. 55 x 35 méter. A várfalakat a legsebezhetőbb nyugati oldalon három árok és két földsánc is védte. A vár bejárata keletről, a település irányából nyílt. Az alsóvár valószínűleg a 15. században épült.

1209-ben II. András király a pozsonymegyei Szentgyörgy (Zengurg) birtokot a hozzátartozó Cseklész (Ceki), Ivány (Joan), Kosztolány (Cazteilan) és Éberhard (Ybrehart) nevü falvakkal együtta Hontpázmány nembéli Sebes királyi pohárnokmesternek (Tamás nyitrai ispán fiának) hűségéért adományozza. Érdekessége az oklevélnek, hogy aláírói között olvasható Bánk bán neve is. 1216-ban a király szó szerint megerősíti az adományozást, mert az előző királyi pecsét elveszett Gertrúd királyné meggyilkolásakor.

A vár építésének pontos ideje nem ismert. Egyes vélemények szerint már állt 1271-ben, más vélemények szerint csak később, de mindenképpen 1295 előtt építette a Szentgyörgyi család birtokközpontként.

II. Ottokár cseh király 1271-es V. István elleni hadjáratáról ezt írja a "Styria fejedelmeinek története": "Szentgyörgyöt, Bazint, Vöröskőt, Nagyszombatot, Óvárt, mint vadat a vadászaton, hálóba fogta [...] Prágában kötötték meg a békét, amely a háborúban elfoglalt területet visszaadta Istvánnak [V. István], aki előbb fegyverrel, most goromba fenyegetésekkel oktalanul sértegette ellenfelét. Ottokár tehát méltán felháborodva, a következő évben vissza is vett mindent [itt az 1273-as hadjáratról beszél]". Fügedi Erik szerint II. Ottokár amikor egy 1271-es levelében "toronyhordó" (turrigere munitiones) erősségekről ír, akkor Szentgyörgyre, Bazinra és Vöröskőre céloz, viszont a levél nem nevezi meg konkrétan a várakat.

A vár első ismert okleveles említése 1295-ből való. Szentgyörgyi Ábrahám comes László nevű szerviensét jutalmazza meg, mert a német kézre került Szentgyörgy vár és Bazin vár visszavételekor a vérét ontotta. A két várat valószínűleg Albert osztrák herceg foglalta el 1287-es hadjáratában, amikor Pozsonyt is bevette.

Az Árpád-ház kihalása utáni trónviszályban a Szentgyörgy és Bazini grófok I. Károly hívei voltak, ezért megtarthatták a birtokaikat. Szentgyörgyi Ábrahám fiait, Sebest és Pétert a király 1321-ben megerősítette birtokaikban. A testvérek 1334 máj. 8-án a pozsonyi káptalan előtt megosztoztak Szentgyörgyön és Bazinon. Sebes eladósodott és a testvérével való viszonya is megromlott. 1342-ben már per volt közöttük, amelynek során a győri káptalan 1343 máj. 6-án bizonyságlevele szerint felosztották a családi birtokot: Bazin vára ("castrum Bozyn") Sebesé lett, míg Szentgyörgy vára (, castrum Zent-Gurg) Péteré. Létrejött az idősebb Szentgörgyi és idősebb Bazizi ág. A birtokokon való osztozkodás még 1353-ban is tartott.

Luxemburgi Zsigmond a magyar korona megszerzéséért folytatott küzdelemhez rokonaitól, Jodok és Prokop morva őrgrófoktól vett igénybe katonai segítséget. Cserébe a Vág folyótól nyugatra eső magyarországi területeket ígért nekik azzal a feltétellel, hogy amennyiben ők ezeket fegyverrel, vagy tárgyalás útján a hatalmuk alá hajtják, akkor addig tarthassák meg, amíg a katonai beavatkozásuk költségei megtérülnek. 1386-ban "...Jodok és Prokop morva őrgrófok nagy erőkkel Magyarország ellen vonultak, és megtámadták, valamint elfoglalták a morvákkal szomszédos magyar vármegyék sok városát és várát; ezek között volt Jókő, Korlátkő, Éleskő, Detrekő, Vöröskő, Dévény, Berencs, Nagyszombat, Szakolca, Szentgyörgy, Вazin, Modor, Cseklész Pozsony, más várakkal egyetemben". Az őrgrófok hadjáratának a legnagyobb magánbirtokos vesztesei a Szentgyörgyi és Bazizni családok voltak. Zsigmondnak 1390-ben hadjátattal kellett visszafoglalnia Prokoptól a királyi várakat, de a Szentgyörgyieknek Bazinért 4000, Éberhárdért 1900 forintot kellett fizetniük. Szentgyörgyről nem tudni, hogy mennyit fizettek, de ez a vár is így juthatott vissza a családhoz.

1412. február 3-án készült egy inventárium a várról, amely ekkor már a belső és külsővárból állt. A külsővárba való bejutást két kaputorony kontrollálta, a két tornyot falszoros kötötte össze. Egy "víztotony" is állt a külsővárban a kaputoronnyal szemben. Érdekessége az oklevélnek, hogy a latin szövegben a víztorony magyarul van ("... turrim autem viztoron ex opposito ipsius porte constructam simul cum domo sub ipsa turri ..."). A sütőház is az külsővárban kapott helyet. A belsővárba is egy felvonóhidas kaputornyon keresztül lehetett bejutni. Itt volt az alápincézett palota is, melynek emeletét egy nagyterem foglalta el. Volt egy öregtorony és egy másik torony is, amelyben várbörtön működött. Az egyik egyemeletes épületben volt a várkápolna.

1428 februárjában a Szakolca felől betörő husziták megverték az ifjabb Stibor seregét és Pozsony ellen vonulva kirabolták és felégették Modort, Bazint és Szentgyörgyöt, sok lakost megölve. Szentgyörgy és Bazin várának ostromáról és elfoglalásáról nincs adat.

Szentgyörgyi László 1433 márc. 9-én Szentgyörgy várából írt német nyelvű levelében panaszkodott a husziták pusztításairól a birtokain. 1434-ben a város templomát elfoglalták a husziták és megerődítették. A vár ostromáról vagy elfoglalásáról nincs adat.

1438-ban kihal az idősebb Szentgyörgyi ág, birtokaikat a Bazini ág (György) örökölte. 1441-ben ismét elfoglalták a vár alatti Szentgyörgy települést a betörő husziták.

1441-ben Szentgyörgyi és Bazini György házasság révén megszerezte (Magyar)Óvár várát és a család fő tartózkodási helye az lett. Szentgyörgy jelentősége csökkent.

1446-ban Szentgyörgyi ("Bozyn-i és Zenthgywrgh-i") György maga, és fiai (János és Zsigmond) nevében megosztozott bátyja, Péter ("Bozyn-i és Zenthgywrgh-i Groff Péter") özvegyével, Marcali Hedviggel és faiaval (Imre, László, István). Györggyé lett Szentgyörgy ("Zenthgywrgh" és Éberhard ("Eberharth" vára, az özvegyé Bazin ("Bozyn") és Borostyánkő ("Borosthyan") vára. Ezt a felosztást mindkét fél elfogadta és véglegesnek mondta ki egészen a család kihaltáig. Ha bármelyik fél gyermektelenül találna kihalni, várai, birtokai a másik félre szállanak (galéria).

1448-ban a várhoz tartozó Szentgyörgy települést Skola Máté és Tamás zálogként bírta. Az 1460-70-es években a település Éleskő várának a tartozéka.

1543-ban Szentgyörgyi és Bazini Kristóf halálával a koronára szálltak a birtokok. 1546 júl. 5-én I. Ferdinánd a Pozsony megyei volt Szentgyörgyi birtokokat elzálogosította Serédy Gáspárnak 53000 forintért. 1548-ban a Szentgyörgy, Bazin, Detrekő és Borostyánkő várakhoz tartozó valamennyi mezőváros, falu és jószág bírái, esküdtjei, többi népe és lakosa, valamint minden rendű és rangú ottani ember kért I. Ferdinándtól vizsgálatot a földesúr túlkapásaival és a korábbi uraság alatt gyakorolt szokás sérelmével szemben. A király vizsgálatot rendelt el, és Szentgyörgy, Bazin, valamint a hozzájuk tartozó birtokok népének Magyarország hajdani királyaitól nyert privilégiumait, jogait, szabadságait és szokásait I. Ferdinánd megerősítette Serédyvel szemben.

Serédy Gáspár 1550-ben elhunyt. Szentgyörgy templomában temették el, ahol a sírköve ma is látható. A bazini és szentgyörgyi uradalmakat 1554-es elhunytáig fia örökölte. Ekkor egy vizsgálat szerint a vár részben leromlott állapotban volt. A külsővár kaputornyáról hiányzott a tető, a palota falai is düledeztek. Ekkor Serédy II. Gáspár vette át a birtokot, aki 1557-ben kis mértékben javíttatta a várat. Szentgyörgy vára 1558-ban visszakerült a királyhoz az uradalommal együtt. 1560-ban Ferrabosco olasz hadmérnök mérte fel a várat, a szükséges javítások költségeit 2000 forintban határozta meg. A falak javításán kívül az összes tetőt cserélni kellett.

1566-ban Graf zu Salm Eck pozsonyi főispán kapta királyi donációként, aki 1575-ben a birtokot lepoglavai gróf Krusich Jánosnak 132.000 tallér erejéig elzálogosította (Krusich már csak a privilégiumok megőrzésének feltételével kapta zálogba). Krusich halála után özvegye, Pálffy Kata 1582-ben Illésházy Istvánhoz ment nőül, aki a zálogbirtokot 140.000 tallérért magához váltotta. Illésházy ellentétbe keveredett Bazin és Szentgyörgy polgáraival, akiket II. Rudolf is támogatott: "Kegyelmes kívánságunkra és kérésünkre – mondja II. Rudolf oklevele – a szentgyörgyi és a bazini uradalom két mezővárosa, Szentgyörgy és Bazin az irántunk érzett egyedülálló és mélységes szeretetből...alázatosan felajánlotta, hogy 140 000 tallér lefizetésével kiváltja magát zálogbirtokosától, Illésházy Istvántól és a mi kezünkbe tér vissza." Illésházy viszont Pálffy Miklóssal együtt az országgyűléseken megakadályozta a mezővárosok önállósodását. A főúr viszonya elmérgesedett a császárral.

Illésházyt végül felségsértési perbe fogták, ezért 1603-ban Lengyelországba szökött, majd Bocskai híveként tért vissza. Szentgyörgy és Bazin várát is megszállhatták Bocskai hajdúi, mert Mátyás főherceg 1605 aug. 17-én ezt írta egy levelében: "Szt. György helyőrsége Schönberg ezredessel megegyezett abban, hogy ez őket német hadakkal segélyezze; az ezredes az ott a várban lévő lázadókat augusztus 8-án megtámadta, és azokat részint levágta, részint fogságba ejtette, a várat pedig elfoglalta. Ezek után Schönberg Szent-Györgyre 300 zsoldost küldött segítségül és megparancsolta, hogy a Bazinban lévő lázadók ellen forduljanak, mit ezek megtámadván, a várat rohammal hatalmukba vették."

Illésházynak nagy szerepe volt az udvar és Bocskai békekötésében, valamint Mátyás főherceg királlyá választásában Rudolf ellenében. Szolgálataiért nádorrá is választották. A vár már nem volt megfelelő szállás neki, helyette 1609-re a város mellett építette fel a várkastélyát. A vár már csak az uradalom központja volt, bor és élelmiszer raktárként használták, a padlásokon gyümölcsöket szárítottak.

1613-ban Illésházy özvegye, Pálffy Kata Bazin és Szentgyörgy uradalmait az 1600-ban elhunyt testvérének, Miklósnak, a győri hősnek fiaira íratta. 1617-ben még ágyúkat, tarackokat is tartalmaz a vár inventáriuma. A pincékben bort és gabonát tároltak. A várban kovács- és kádárműhely is működött. Egy 1648-as per iratai szerint Szentgyörgy és Bazin várait Pálffy Miklós birtokolta.

1663 szept. 3-án az Érsekújvárt ostromló török fősereg lovassága Galgócnál áttörve a Vág védelmi vonalán végigrabolta a vidéket egészen Pozsonyig. Montecuccoli szemtanúként írta a művében: "A kint lévő csapataink nagyobb része azonban egy másik úton Pozsonyba húzódott vissza, midőn látták, hogyan lobbannak fel mögöttük és kétoldalt a tűzvészek, és messze Vöröskő, Bazin és Szentgyörgy felé terjednek szét." A török/tatár csapatok szept. 5-én rajtaütéssel elfoglalták Szentgyörgy városát és sok polgárt megölve százakat hurcoltak el. A várba menekülteket is kiostromolták és felgyújtották az erősséget, ami soha többé nem épült fel. Evlia Cselebi Pozsonyi utazása alkalmával megemlékezett a hatalmas pusztításról: "Újvár elfoglalása után pedig Ahmed-Geráj szultán, a tatár khán fia, katonaságával az Ak-jajla [Kis-Kárpátok] hegyeken belül Felső-Magyarország tartományait pusztította és rabolta s itt is pusztított és rabolt."

Könyöki József 1882 novemberében mérte fel a várat. "A várnak jelenlegi állapota olyan, hogy még a hajdani feljárást sem lehet constatálni. Csak imittamott áll még néhány fal melyek összefüggését sem lehet többé kipuhatolni. A homlokképen látható toronynak csak egy oldalfala áll, és annak összeköttetése a belső épülettel sem puhatolható ki. A várnak délnyugati oldala mély árokkal volt befogva. Az építészeti anyag mészkő, a falak öntvék." (galéria)

2022-ben a váron állagmegóvó munkálatokat végeznek.