Kapronca

Kapronca (horvátul Koprivnica, németül Kopreinitz) település a Dráva melletti egykori római út és a tengerpartot a Magyar Királysággal összekötő kereskedelmi út találkozásánál épült. A középkori település nevét a csalánról elnevezett Kapronca patak után kapta, amelyet II. András egy 1207-ben kiadott oklevelében említenek. A város első említése az 1272-es eseményekből ismert. Ekkor Gutkeled Joachim elrabolta V. István nagyobbik fiát, a későbbi IV. (Kun) Lászlót, és a város melletti Kővár / Kőkapronca várában tartotta fogságban, amit a király csapatai sikertelenül ostromoltak. 1292-ben Kőszegi Henrik ferenceseket hívott a városba akik kolostort és templomot építettek itt. A Kőszegiek 1326-ban ismét fellázadtak I. Károly ellen, ekkor veszítették el többek között Kaproncát és Kőkapronca várát is. A település 1338-ban kiváltságokat kapott a királytól.

1356. november 4-én kapta meg a szabad királyi város rangot I. Lajos királytól (galéria). Az oklevél engedélyezi a hétfőnkénti vásárok tartását, szabad lelkész és bíró választás jogát, valamint a pallosjogot. A város polgárainak adója évi 40 márka lett.

1415-ben a néhai Chew-i Sáfár dictus Miklós gyermekei: János, Miklós és Dorottya, aki Perényi Pál felesége, valamint Miklós gyermekei birtokaikra vonatkozóan megegyezést kötöttek Garai Jánossal. Több Pozsega és Verőce megyei birtokukat, amelyek idegen kézre jutottak, saját erejükből nem tudták visszaszerezni, ezért átengedték Garai Jánosnak bírói úton történő visszaszerzés végett. Ha arra kerülne a sor, a birtokokat csak Garainak adhatják el, s vállalták, hogy a neki jutott birtokokra vonatkozó okleveleket átadják, ellenkező esetben a birtokokat teljes egészében megtarthatja. Ezek között a birtokok között szerepel Kapronca is. 1421-ben Albeni János zágrábi püspök bírta Kapronca és Kővár várakat zálog jogon.

1423-ban Miklós fia László, Kapronca királyi város bírája ("Kaproncha civitas") panaszt tett Cillei Herman szlavón bánnál, hogy a Zenthgywrgh-i [Szentgyörgyvári] várnagyok, a Themerye-i nemesek és a király Kwar várának várnagya a város határjeleit eltörölték és a város számos földjét elfoglalták.

János zágrábi püspök, római és magyar királyi főkancellár 1427. december 5-én kiadott oklevele szerint Kapronca város bírája György fia Fábián és polgára, Grand fia Péter a város jóléte érdekében a census és a különböző más fizetnivalók módját rendezték: így a város területén lévő szőlők után a borból fizetendő köblök számát, a városi kaszálók, mészárszékek és malmok használata után fizetendő díjakat, szabályozták a hétfői hetivásáron a kézművesek és kofaasszonyok által fizetendő díjakat, a földművesek adóját, a városi fürdő fenntartását, a szőlőskertek és a borkimérés adóztatását, valamint az új bornak a városba történő beszállítását. A püspök a bíró és a polgár által a város nevében elmondott kérésére a király nevében hozzájárulását adja az új díjszabáshoz és megerősíti azt.

1445-ben - kihasználva a várnai csatavesztés utáni zavaros állapotokat - Cillei Ulrik lerohanta Szlavóniát. Hunyadi János először a Cillei család stájer birtokait rohanta meg, majd Csáktornyánál megverte Cillei kapitányát, a cseh Vitovecet. Ezután Kaproncát visszafoglalta a Cilleiektől. Amikor a felek kiegyeztek, a Cilleiek ismét visszaszerezték a befolyásukat Szlavóniában.

A mohácsi csata után 1527. január 1-én a horvát rendek I. Ferdinándot ismerik el magyar királynak, míg a szlavón rendek január 6-án Szapolyai Jánost.

1543-ban elesik Csázma vára. 1544-ben Ulema pasa és Malkocs bég csapatai törtek be Körös vármegyébe és pusztították a vidéket. A Zrínyi Miklós horvát bán és Rátkay Pál vezette végváriak és a törökök között csoportos párviadalra került sor. 200-200 vitéz vívott halálos párbajt egymással. 1545 tavaszán Ulema boszniai ismét pasa betört a horvát-szlavón végekre.

1547-ben I. Ferdinánd király visszaadta Kapronca városának a szabad királyi város rangot.

1552 kora tavaszán a boszniai pasa elfoglalt Verőcét és Csázmát, és már Varasdot és Zágrábot veszélyeztette. Zrínyi Miklós horvát bán hiába kért segítséget, a stájer had Varasdnál megállt, hogy az ausztriai tartományokat védje. 1553 tavaszán Ulema boszniai pasa, Murád klisszai és Malkovics hercegovinai bég betört Szalvóniába és a Varasdtól délre eső területeit pusztította.

1555. jan. 31-én készült el Kapronca inventáriuma.

1559 szeptemberében I. Ferdinánd a törökök okozta tűzvész kárainak helyreállításai miatt 9 évre mentesíti mindennemű állami adó megfizetése alól Kapronca városának polgárait.

1565.06.06-án I. Miksa megerősíti Kapronca város lakóinak apja által 1559-ben engedélyezett tízévnyi felmentését a census és a hadiadó alól, továbbá megparancsolja, hogy Varasd városától legalább 600 forintnyi taksát hajtsanak be.

A 16. század közepétől indul meg Kapronca kiépítése. Angielini 1565 előtt készített alaprajza még a főleg palánk falakkal körülvett várat és várost ábrázolja (galéria). Az új erősség tervezését és építését főként osztrák és olasz építészek vezették, köztük Domeniceo del Allio, majd a 17. század közepén Martin Stier. A régészeti kutatások szerint a vár építésénél két jól elkülöníthető szakaszt lehet azonosítani. Az elsőben a fegyvertár még a déli várkapuként szolgált, amelyet egy fahídon keresztül lehetett megközelíteni. Del Allio tervei szerint a várost és régi várat 4 fülesbástyás, kurtinákkal egybekötött egységes erődítménnyé alakították át. A 17. században megépültek a ravelinek (ezek már Ledentu 1639-es rajzán látni), a század közepéig a déli kaput és hidat megszüntették. A volt kapuépület fegyvertárként használták tovább, amit az elé épített sánc védett. A bástyák füleit megszüntették és az erősség négy új bástyafelépítményt, un. kavaliert kapott. A várat sokszor átépítették és javították, aminek eredményeként az egyik legerősebb szlavóniai vár lett. Ostromot soha nem kellett kiállnia.

Zrínyi György 1587-es kacorlaki győzelméről tudósító verses híradás szerint Hans Globitzer Kaproncáról hozott erősítést. A végváriak szétvertek egy nyolcezres török sereget, ami visszatérőben volt egy sikeres portyáról.

1591 augusztusában a kaproncai lovasok részt vettek a Hasszán boszniai pasa által ostromlott Sziszek felmentésében, majd Monoszló visszafoglalásában és felrobbantásában. Ekkor Stefan Grasswein volt a kaproncai kapitány. 1593-ban is ott voltak a Sziszeket újra megostromló törökök elleni győztes csatában.

A szlavón végek Kanizsa 1600-ban történt elestével nehéz helyzetbe kerültek. Szetgyörgyvár és Kapronca immár északról is támadhatóvá vált. 1603 áprilisában Gázi Giráj tatár kán és Tirjáki Haszán kanizsai pasa ágyúkkal is felszerelt serege tört be Szentgyörgyvár és Kapronca vidékére. A támadás még a Varasdon túli területeket is elpusztította.

A 17. században a szlavón védelmi övezet súlypontja Kapronca várkörzete és Szentgyörgy végháza volt, ezekben állomásozott ugyanis a végvidék haderejének közel 40%-a. A végvidék központja mégsem itt, hanem a távolabbi Varasdon volt, ahol a generális és stábja védelmére mindössze néhány tucat fegyveres állomásozott. Kapronca és a szalvón végvidék hadi felszereléssel való ellátását az 1642-ben épített grazi hadszertár biztosította.

1663-ban a költő és hadvezér Zrínyi Miklós Zrínyiújvárról azt írta, hogy annyira erős, hogy egyedül Kapronca erősebb nála.

Mária Terézia 1765-ben Kaproncáról az újonnan épített Bjelovár városába tette át a katonai központot, ezzel végleg megszűnt a város hatátőrizeti illetékessége.

A 19. század közepén a vár központi részén tágas parkot alakítottak ki, más részeit beépítették. Falait a város terjeszkedésével egyidejűleg 1862-től fokozatosan lebontották. Mára csak egy bástyája és az egykori déli kapuja, a fegyvertár áll.