Modor (Modra)

A Pozsony várához tartozó települést - ahol királyi kaszások (fulcatores) laknak - 1158-ban II. Géza oklevelében említik először, amit a király a nyitrai püspökségnek adományoz. A tatárjárás alatt a település elpusztult. IV. Béla 1256. jún. 21-i oklevele szerint II. Géza nem az egész települést adományozta a püspökségnek. Az oklevélben villam Modur néven szerepel, a király a tatárok elleni harcban mutatott érdemeikért Kozma és Achilles comeseknek Bazin földjét és tartozékait adja. 1271-ben V. István megerősítette II. Géza adományozó levelét a nyitrai püspöknek.

II. Ottokár cseh király 1273. évi betörése során Modort is feldúlta. Ezután valamikor a település részben vagy egészben a Kőszegiek kezére került.

1287 jan. 25. IV. László király a Pozsony megyei Péter fia János comesnek adományozza a Henrik-fiak [Kőszegi/Németújvári Henrik] Pozsony megyei Modur [Modor] nevű prédiumát szolgálataiért, amelyeket az által tett, hogy a felségsértő Opour vajdát, aki Pozsony megyét pusztította, rokonai segítségével legyőzte, a Henrik-fiak segítségével elfoglalt Pozsony várát tőle visszafoglalta nem kímélve saját és rokonai személyét és vagyonát, s nem feledve, hogy Opour vajda felgyújtotta és elpusztította János comes Turna és Nyek nevű várait és prédiumait, miközben István nevű rokona meghalt, s pusztításaival mindkét esetben 1000—1000 márka kárt okozott neki; egyúttal leírja Modur határait a pozsonyi káptalan jelentése szerint. 1294-ben van még okleveles adat Modorról, ebben "terra Modar vocata" alakban szerepel.

1301-ben III. András halála után az özvegye, Habsburg Ágnes királyné kolostori ellátásának ürügyén Pozsony megye nagy részét az osztrák herceg szerzi meg. Ezt az állapotot I. Károly szünteti meg.

I. Károly 1326-ban kiadott oklevele szerint Trencséni Csák Máté mikor Nagyszombat városát az uralma alatt tartotta, akkor a modori [Modur-i] szőlők után is szedett adót. A király rendezi az adók mértékét.

1345-ben Erzsébet királyné oklevelében modori vendégnépekről ("...Modur et Hospites...") lehet olvasni.

A budai káptalan I. Lajos király 1347. március 23-i parancsára kiküldte hiteles emberét, Péter mester kanonokot, akinek jelenlétében Péter fia Jakab, királyi apród, királyi ember határjárást tartott a Pozsony megyei Modor, királyi birtok területén. 1350-ben István horvát-szlavón-dalmát herceg tudatja a pozsonyi káptalannal, hogy Modur-i hospeseinek elmondása szerint rétjük és erdejük határ megújítást igényel.

Modor város első ismert szabadalomlevelét I. Lajos királytól kapta 1361-ben. A város "civitas reginalis", királynéi város lett. A város polgárai szabadon választhattak bírót, ki ügyeiket a királyné tisztjével együttesen intézte. Ezek ítélete ellen, csekélyebb ügyekben Nagyszombat tanácsához, súlyosabbakban Pozsony városához volt joguk fellebbezni. Büntető perekben a város teljesen szabad kezet nyert. A király a város jogait 1374-ben újból megerősítette. Erre azért volt szükség, mert a város pecsétjét, mely a szabadalomlevélen is alkalmazva volt, ellopták, minek következtében a modoriak jónak látták szabadalmaikat átíratni és új pecséttel elláttatni. Modor adója 1361-ben 14 dénárt és 7 hordó bort tett ki.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a trón megszerzésének érdekében a Vág és Duna közötti területet Jodok és Prokop morva őrgrófoknak, unokatestvéreinek zálogosította el, azok katonai segítségének fejében (tanulmány). Modor is morva fennhatóság alá került. 1389-ben Jodok visszaadta a területeket, a Prokop által birtokolt királyi várakat Zsigmond 1390 nyarán hadjárattal vette vissza. A magánvárak tulajdonosainak fizetni kellett a morváknak a birtokaik visszaszerzéséért.

1388-ban Zsigmond király Modort "(villam regalem Modur)", Stiboriczi Stibor pozsonyi grófnak és testvéreinek adományozta. 1398-ban Zsigmond megerősítette az adományt. 1404-ben Stibor erdélyi vajda különféle jogokat adott a városnak. Ezek szerint idegen csak az esetben vehet Modorban házat, ha ott lakik is, továbbá ha modori háztulajdonos utódok nélkül halna el, házát csakid modori lakos veheti meg. Az itteni szőlőbirtokosok csak akkor adhatják el szőlőiket idegeneknek, ha azt modori polgár megvenni nem akarja. E privilégiumokat Zsigmond király 1406-ban megerősítette. 1414-ben Stibor vajda halála után birtokait fia örökölte.

1431-ben a husziták többször is betörtek az országba. Először Nagyszombat környékét fosztogatták. Itt támadta meg őket az ifjabb Stibor vajda, de a csatában vereséget szenvedett. A huszitáknak viszont két vezére is ottmaradt a harcmezőn. A második huszita betörés két irányban történt, az egyik hadoszlop Likava és Nyitra felé tört, a másik Modort és Szentgyörgyöt dúlta.

Az ifjabb Stibor örökös nélkül halt meg 1434-ben, a birtokai a királyra szálltak vissza. Egy 1435.06.17-i oklevél szerint Zsigmond király 3.060 arany forintért, melyet Vereskewi Volfrad fiának, Ulriknak a fia, Pál a királynak kölcsön adott és azért a 3.000 arany forintért, amellyel az osztrák fogságból ki kellett magát váltania, Zsigmond zálogképpen neki adja Modra várát, továbbá Nemethdyos és Ikrán Pozsony megyei birtokokat.

1438.02.14-én kelt oklevelében Habsburg Albert király utasítja a pozsonyi káptalant, hogy Guthi Ország Mihályt és testvérét, Jánost Modor mezőváros és a hozzá tartozó falvak birtokába vezesse be (galéria). Ennek ellentmondott Bozyn-i Groff [Bazini Gróf] Miklós és György. 1440-ben Ország Mihály főkincstárnok Pozsony megyei birtokainak, Modor, Dyos [Diós], Zomolian [Szomolány] és Ikran [Ikrány] possessióknak összes bor és gabonatizedjét 150 arany forintért az esztergomi érsektől, illetve annak teljhatalmú familiárisától árendába veszi. Albert király halála után 1440-ben Pozsony vármegye az özvegy Erzsébet királyné pártján volt I. Ulászlóval szemben. Egyedül Nagyszombat és Pozsony vára volt az Ulászló-pártiak kezén. 1446-ban Guthi Ország Mihály királyi kincstartó érdemei fejében Czobor Mihály csejtei várnagyának adományoz a Modoron átmenő vízen malmot és a Puzinger hegy felé eső nagy rétet.

1457 aug. 27-én Bazin várából írta Pozsony városának Szentgyörgyi és Bazini Imre, hogy "Az aybas-beliek tegnap felgyújtották Modort; kérünk tőletek újabb híreket".

1489.09.15. Báthori István országbíró oklevele szerint Gergely nyitrai püspök bepanaszolta Guthi Ország Mihályt, hogy 50 évvel ezelőtt, amikor széküresedés miatt nyitrai kormányzó volt, Modor mezővárosát és a hozzátartozó falvakat magának elfoglalta és a rá vonatkozó okleveleket Nyitra várból elvitette, amiket fia, László ma is elfoglalva tart. Valamint Kinizsi Pál is hat évvel ezelőtt Nyitráról okleveleket vitt el.

1510-ben a garamszentbenedeki konvent előtt Guthi Ország Mihály, Ferenc, János és Imre örökösödési szerződés keretében egymásra iratják a birtokaikat a néhai Kompolthi János faiaval (akik Ország Mihály unokái). A birtokok közt szerepel Modor oppidum is. 1515-ben a város II. Ulászlótól kiváltságokat kapott.

1553-ban az Erdélyben fellázadt spanyol zsoldosok (a Lippa feladása miatt lefogott Bernardo de Aldana katonái) fosztogatva indultak el nyugat felé. Március 24-én az Országh Kristóf birtokait fosztogató 3-400 spanyol elfoglalta és kifosztotta Modor városát. A polgárok jelentése szerint 18 napig maradtak, a bor és élelmiszer tartékokat felfalták, több épületet felgyújtottak és összesen 1370 forintnyi kárt okoztak. Újlaki Ferenc győri püspök március 25-én értesítette I. Ferdinándot, hogy Országh Kristóf birtokain a spanyol katonák nagyobb kárt okoztak, mint maguk a törökök.

1564-ben Modor Országh Kristóftól kapott újabb szabadalmakat. A főúr 1567. október 9-én örökösök nélkül halt meg - Modor a koronára szállott. A város lépéseket tett annak érdekében, hogy ne kerüljön ismét magán kézbe. Modor a királyi adót lefizetve, királyi hatalom alatt állott. II. Miksa király 1569-ben a szabad királyi városok rangjára emelte s szabadalmaikat biztosította részére: a követküldés jogát is megadta a városnak és azt a jogot is, hogy tulajdon címerrel és pecséttel élhessen. A szabad királyi városi jogokat azonban ekkor még nem tudta Modor érvényesíteni, mert a király a város adóját átengedte magánföldesúri kezekbe.

1586-ban Rudolf császár Modor városának évenkénti 800 forint járulékát (pensio) Pálffy Miklósnak adományozta (a földesúri jogok nélkül), mert az saját pénzéből fizette a komáromi német katonák zsoldját 16.000 rajnai forint értékben.

1588. június havában Modor városánál huszárok táboroztak, s e város földjén s rétjén igen sok kárt okoztak. Ernő főherceg június 28-án megparancsolta Pálffynak, hogy a huszárokat elhelyezvén táboraikban, hasonló kihágásoktól ne csak tiltsa el, hanem a modori határban véghezvitt garázdálkodás főokozóit példásan büntesse meg.

A 17. század eleji országgyűléseken rendre előkerült Modor, Szentgyörgy és Bazin státuszának kérdése . Az 1600-ik évi országgyűlésen Illésházy István és sógora, Pálffy Miklós tiltakoztak legjobban Modor szabad királyi városi minősége ellen. A rendek őket támogatták és eltávolították a város követeit. Leszögezték: szabad városnak azok tekintendők, amelyeket Ulászló bizonyos törvénye megnevez, az ott meg nem nevezett városok jogállását pedig a jövőben tisztázni kell. 1605-ben Bocskai seregei elfoglalták. 1607-ben II. Rudolf megerősítette Modort szabad királyi városi jogaiban.

1608-ban Wéber Bálint, a város egyik nemes polgára a párthíveivel együtt föllázadt a városi hatóság ellen, melyet hivatalától megfosztottnak nyilvánított. 1612-ben Wéber Bálint polgárt - mint összeesküvőt és lázadót - összes polgári jogaitól megfosztották.

A város falai 1610 és 1643 között épültek, három kapuval: Bazini-kapu, Felső-kapu és Alsó-kapu. Mára csak a Felső-kapu maradt meg. A Bazini-kapun az 1618-as évszám jelezte az építésének idejét.

Bethlen Gábor hadjáratai során Modort is elfoglalta. Péchy Simon erdélyi kancellár 1621. márc. 9-én Pozsonyból levélben szólította fel Modor városát, hogy 1600 forintnyi adóhátralékát fizesse meg a királyi adószedőknek, mivel ezt az összeget az uralkodó azok napi kiadásának fedezésére rendelte, akik a béke megkötése érdekében fáradoznak.

1627 február 5-én Modor városa levelet írt Pálffy Istvánnak, melyben jelezték, hogy a vármegye kérésére felfogadott katonákat két hónap után nem kötelesek tartani.

1631-ben Pálffy István felhívta Modor városának elöljáróságát, hogy gondoskodjanak a modori erdőkben barangoló s Modor vidékén pusztító rablók elfogatása, s megtorlásáról. Modor elöljárósága 1631 július 14-én e felhívásra felelt, hogy Pálffy meghagyásának eleget tesz. Ebben az évben II. Ferdinánd vámszedési jogot adott a városnak.

1638-ból ismert a város néhány vezetőjének a neve: Lukner György Modor város bírája, Hochard Kristóf, Szixt István Modor város szenátorai.

Egy 1650-es kimutatás szerint Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Modor, Trencsén, Szakolca, Szentgyörgy, Bazin, Kismarton, Kőszeg — valamennyi az ausztriai határ mentén fekvő város — köteles egyenként 15—50 katonát tartani; a katonák zsoldja fejenként havi 3 forint, ezt három évre kiszámítják és levonják a kivetett taxából. 1662-ben a királyi kamara Modorra 6000 forint taxát vetett ki (Összehasonlításul: Szentgyörgyre és Bazinra 4-4000-et, Szakolcára 600-at).

1663 szeptember elején Érsekújvár ostromakor Modort, Bazint és Szentgyörgyöt is kifosztották a török csapatok. Montecuccoli az emlékirataiban megemlíti Modort: "...őrséget helyeztünk Nagyszombatba és Modorba, mely városok, annak ellenére, hogy lakóik elhagyták, gazdagon el voltak látva élelmiszerrel." Az nem derül ki, hogy az a török pusztítás előtt, vagy utána történt.

1676-ban ban arra inti a királyi mandátum Kőszeg, Sopron, Szentgyörgy, Bazin, Modor, Szakolca és Lőcse városát, hogy a katolikusok közül válassza a polgármestert, bírót, jegyzőt és a szenátus felét.

Modor a Rákóczi-szabadságharc alatt

1703-ban a zólyomi diadal után Bercsényi és Károlyi kurucai elözönlötték Pozsony vármegyét. Egymásután hódoltak meg: Nagyszombat, Szomolány, Berencs, Éleskő, Jókő, Korlátkő, Detrekő. A kuruc csapatok Modor, Bazin és Szentgyörgy falai alatt portyáztak. Decemberben már Károlyi kezén volt mind a három város. 1704 tavaszán Heister ellentámadásakor Ottlyk csekély őrséget hagyva Szentgyörgy, Bazin és Modor városaiban, Bercsényihez csatlakozott. A császári csapatok balszárnyát vezető Pálffy májusban meghódoltatta a három várost és Nagyszombatot is. Eközben viszont a kurucok jelentős sikereket értek el a Dunántúlon, ezért Heister visszavonult. Bercsényi Károlyi csapatait küldte a városok visszafoglalására. A sikeres szomolányi csata (1704. máj. 28.) után Jablonca vára is kitűzte a fehér zászlót.

1704 decemberében Heister ismét támadásba lendülő csapatai meghódolásra kényszerítették a kurucok által kiürített Szentgyörgyöt, Bazint, majd Modort, ahol a garázda csapatok másfél nap alatt 2000 akó bort fogyasztottak el. A nagyszombati csatában (1704. dec. 26.) vereséget szenvedő kurucokat nem üldözte, mert közben Bottyán Szomolánynál a hátába került. A császáriak erre jan. 8-án ostrom alá vették a várat és 1 napi ágyúzás után elfoglalták. Heister 1705 januárjában a csapatait Modor, Bazin és Szentgyörgy városokban szállásolta el. Február 13-án 2-3000 lovassal kitört Bazinból, de Ebeczky kurucai visszaszorították. Ezután a császári tábornok márciusban Beckónál átkeve a vágon és Trencsén őrségének ellátmány szállított.

Heister ezután visszavonult Komáromba. Nagyszombatot kiürítette, Modor, Bazin és Szentgyörgy városokban mintegy 3000 gyalogost hagyott vissza. A kurucok Esterházy Dániel vezényletével március 26-án körülvették a városokat. Modor védői nem akarták megadni magukat, de az ostromlók felgyújtották a várost. Másnap az őrség kapitulált. Bazin is hasonló sorsra jutott, itt a 900 német gyalog és a fegyveres polgárok álltak ellent. A kurucok Bazint is felgyújtották, mire az kitűzte a fehér zászlót. Szentgyörgy ápr. 1-én adta meg magát miután a kuruc tüzérség 40 bombát lőtt ki a városra és az felgyulladt. A hadifoglyokat Esterházy fegyver nélkül elengedte Morvaország irányába, de a tót parasztok a hegyekben leölték őket.

1707-ben Stahremberg Guido csapatai kiszorították a kurucokat Pozsony megye nagy részéről. 1708 májusában Heister üzent a Nagyszombat, Modor, Bazin, Szentgyörgy városokban, Galántán és Diószegen állomásozó hadaknak, hogy vonuljanak ki azonnal és igyekezzenek a jobban védhető Csallóközbe menni s a nagymagyari sáncok között állást foglalni. A pozsonymegyei városok a császáriak kivonulása után, azonnal siettek hódoló küldöttségek útján oltalomleveleket nyerni Bottyán Jánostól, kinek előcsapatai június első napjaiban már Pozsony kapuiig hatoltak. A trencséni csata után a kurucok már nem tudtak tartós sikereket elérni a megyében, bár Balogh Ádám 1710-ben még egy rövid időre meghódoltatta Szentgyörgyöt, Modort és Bazint.

1729-ben tűzvész pusztította el a várost. A 19. században már útban voltak a városfalak, az Alsó-kaput 1874-ben bontották le, a Bazini-kaput 1882-ben. Sok helyen a városfalak is eltűntek.