Zólyom: Anjou-vár

A Zólyomerdőnek is nevezett erdős hegyvidék a 11. századtól királyi magánuradalom volt, amit a területen később szerveződött erdőispánság ipsánjai vezettek. A vidék az Árpádok és a későbbi királyok alatt is kedvelt vadászterület volt. Az ispánok (procuratorok) neveit 1222 óta ismerjük. Az 571 m magas Pusztavárhegy (Pusty hrad) legmagasabb pontján már a 12. század közepe körül egy kisebb erősség épült, melynek magját egy négyzetes kő lakótorony alkotta. Zólyom városát elsőként IV. Béla oklevele említette meg 1243. december 28-án, amikor is a király városi kiváltságokat adott a településnek.

I. (Nagy) Lajos 1357-től gyakran, 1364-től rendszeresen megfordult Zólyomban. Felmerült az igény egy kényelmesebb, reprezentatívabb vadászkastély megépítésére, amire az 1360-as években került sor. A várkastély talán már 1364-re elkészült, amire a király rendszeressé váló látogatásai utalhatnak. Az új várat a város déli végén, a Szalatna (Slatina) kanyarulatában lévő kis sziklacsúcson építették fel, ahol már a 13. században állt egy királyi udvarház és a Szent Miklós tiszteletére szentelt háromhajós román stílusú plébániatemplom. Ezeket még a gótikus várkastély építse előtt elbontották (* a kutatók körében felmerült az is, hogy esetleg a tatárjárás alatt pusztultak el).

A várkastély Diósgyőr várával hasonlóan szabályos téglalap alaprajzú, de azzal szemben csak két saroktornyos mellékrezidenciának épült. A 62 x 42 m alapterületű vár négy szárnya egy zárt belső udvart vesz körbe. A nyugati szárnyban volt a nagyterem, a keletiben a gótikus várkápolna. Az akkor még egyemeletes épületen körben fedett gyilokjáró futott (galéria). A palota északi szárnyán nyílik a 14. századi kapu, folyosóján kétoldalt vakmérműves gótikus ülőfülkékkel. A belső udvar mind a négy oldalán kőkonzolokon nyugvó függőfolyosó húzódott a 14. században.

I. Lajos 1370-től lengyel király is volt, Zólyom reprezentatív szerepe megnőtt. 1379-ben a király itt találkozott Luxemburgi Vencel cseh és német királlyal, amikor is megegyeztek Anjou Mária és Luxemburgi Zsigmond frigyében. Lajos 1382-ben itt tartotta a magyarok és lengyelek részvételével azon országgyűlést, melyen a két ország nagyjai a király leányának Máriának trónörökségét Magyar- és Lengyelországban esküvel erősítették meg.

Luxemburgi Zsigmondnak is kedvelt tartózkodási hely volt a zólyomi várkastély, többnyire a nyári hónapokban járt itt. A király 1419-ben felesége, Cillei Borbála királyné birtokai zárolta annak félrelépése miatt. 1423-ban megbocsátott neki, de az elvett szlavóniai birtokok és jövedelmek helyett 1424-ben a Felvidéken adott a királynénak tekintélyes birtokokat, többek között egész Zólyom megyét Zólyom városával és az ott lévő "domo regia"-val együtt. Érdekesség, hogy Zsigmond az adományozás után soha többé nem járt ott. 1425 novemberében itt ad ki német nyelvű oklevelet a királyné. 1430-ban a huszita veszély miatt Borbála királyné ágyúkat és puskaport szállíttatott Nagyszombatról a vár védelmére. Zsigmond halála után Albert király elvette a várakat anyósától és nejének, Luxemburgi Erzsébetnek adományozta őket.

1440. 03. 08-án a későbbi I. Ulászló megerősíti Albert király özvegyét Erzsébet királynét azon adományokban, amelyeket még Albert királytól kapott. Ezek: Zolium [Zólyom], Wygles [Végles], Lipcze [Zólyomlipcse], Soskelk /:Soskew:/ [Saskő], Dobronya és más zólyommegyei várak és városok, továbbá Dyosgewr [Diósgyőr], Comaron [Komárom], Óbuda, Sonda [Szanda] várak, Chepel szigete, a királynői kunok, egész Sclavonia nyestadója, Körmöcbanya és a benne lévő bánya- és pénzverő kamarák jövedelmei. Mindezek betartását királyi szavával ígéri és koronázása után az erről szóló oklevelet a magyar király pecsétjével fogja ellátni. Ekkor Koler Péter volt a zólyomi várnagy.

Az Ulászló és V. László pártiak között kitört polgárháború során 1440. nyarán Erzsébet özvegy királyné behívta az országba Jan Griskát kipróbált cseh zsoldosaival együtt. Kinevezte Sáros megye főispánjává, bányavárosok, a szepesi, sárosi városok és Kassa parancsnokló főkapitányává. A királynéi birtokok közül 1442-ben Zólyom várát Giskrának adományozta, ahol ekkor Schellendorf Hasko, majd Schellendorf Márk volt a várkapitány és főispán. Giskra a királyné és V. László halála után is egészen 1462-ig a kezében tartotta Zólyomot. Hunyadi János 1449-ben és 1451-ben is megtámadta Zólyomot, de a várak elfoglalásáról nincs adat, csak a város felégetéséről.

1455-ben Modrar Pál zólyomi (Zoliensis) comes szerepel az oklevelekben, 1462-ben Komorói Komorowski Péter a zólyomi ispán.

Zólyom vára 1462-ben Hunyadi Mátyásé lett, aki békét kötött Giskrával és délen adott neki birtokokat cserében. 1464-ben Mátyás király Zólyomban töltötte a húsvétot. Ekkor László zólyomi plébánost — a parókiával és a kúriával együtt — mentesítette a zólyomi királyi várnak járó mindennemű szolgáltatás alól. Erről a privilégiumról a király két zólyomi várkapitányát, Disznósi Lászlót és Daróczi Jánost egyidejűleg értesítette. 1465. 04. 01-én Hunyadi Mátyás utasította a zólyomi vár ispánjait és várnagyait (Gyznos-i László és Darocz-i János), hogy a királyi joghatóság alatt álló Zólyom városának polgárait ne háborgassák, de ha a várost ellenség támadja meg, a vár katonái és a polgárok az ispánok és várnagyok vezetése alatt közösen tartoznak azt megvédeni. 1471. március 8-án Budán kelt oklevél szerint Mátyás Zólyom várost újabb jelentős adókedvezményekben részesítette. 1476-ban Beatrix királyné kapta meg és 1501-ig birtokolta. A királyné birtokba jutásával Ernuszt János zólyomi ispán és szlavón bán helyett Mülstein András lett a zólyomi ispán és várnagy. 1485-ben Jakab a zólyomi vár gondnoka (provisori curie).

A vár építkezései Mátyás halála után is folytatódtak. Az özvegy Beatrix királyné 1490-ben itteni jövedelmeiből 855 dukátot, 1491-ben 900 dukátot, 1492-ben pedig 222 dukátot utaltatott ki a várkastély ("pro expensa castri Zolinensis") építéseire. A munkálatokat, mint zólyomi főispán, a királynéval Ferraraból érkezett Perotto de Vesach ("Wesak-i Perotus") irányította. Egészen 1497-ig ő volt a főispán, majd 1501-ben Beatrixszel együtt elhagyta az országot.

1502 és 1504 között II. Ulászló felesége, Candalle-i Anna királyné Zólyom birtokosa. 1504-ben a király és királyné Zólyom várát és az uradalmát, a hozzá tartozó bányavárosokat, a körmöczi kamarát Thurzó Jánosnak, a körmöczi kamara vezetőjének adta zálogként, mert a király 26.421 forinttal tartozott neki. Anna királyné oklevele szerint a körmöczi kamarát és Zólyom várát a tartozékaival mindaddig a kezében tarthaja, amíg a kölcsön adott összeget vissza nem fizetik neki. 1506-ban Bethlenfalwa-i Thurzó György a zólyomi ispán. 1512-ben Teke Kristóf a zólyomi várnagy, 1516-ban Thurzó Elek a zólyomi ispán és Hany Mátyás a zólyomi várnagy.

Zólyom várkastélyát a 16. század elején egy sokszög alakú, a sarkain kerek tornyokkal megerősített külső várfalövvel vették körbe, északkeleti oldalán masszív, négyzetes kaputoronnyal. Az őrség épületeit a keleti várfal belső részén építették fel. A Thurzók a várkastély épületét falképekkel díszítették. Az 1514-15. évi elszámolások szerint Thurzó György malmot, sörfőzdét és pékséget is épített a várban lisztraktárral.

A Habsburg és Jagelló házak közötti házassági szerződésben 1515-ben kikötötték, hogy Mária, a későbbi II. Lajos hitvese a házasságkor megkapja a "szokásos királynéi birtokokat". Habsburg Mária 1521-ben érkezett Magyarországra és bátyjai, V Károly és Ferdinánd hathatós fellépésére végül is 1522-ben rendezték a királynéi birtokok kérdését. II. Lajos 1522. február 2-án kiadott oklevelében felsorolja az átadott birtokokat: Körmöcbányát, Selmecbányát, Besztercebányát, Bakabányát, Fejérbányát, Libetbányát, Breznóbányát, Korponát minden arany-, ezüst- és egyéb bányáival együtt, valamint Zólyom városát és váruradalmát, Óbuda várát és városát a Csepel-szigettel és Keve (Ráckeve) városával, Huszt várát a máramarosi sókamarával és a sókamarai városokkal (Huszt, Sziget, Técső, Visk) és Róna kastéllyal, Munkács váruradalmát Beregszász és Munkács városokkal, Várival, Diósgyőr váruradalmát Miskolccal, Muhival, Mezőkövesddel és Mezőkeresztessel. Az oklevelek szerint a Thurzó-Fugger zálogbirtokok átadása nem volt súrlódás mentes. 1525-ben Thurzó Eleket le is tartóztatták.

1502 és 1504 között II. Ulászló felesége, Candalle-i Anna királyné Zólyom birtokosa. 1504-ben a király és királyné Zólyom várát és az uradalmát, a hozzá tartozó bányavárosokat, a körmöci kamarát Thurzó Jánosnak, a körmöci kamara vezetőjének adta zálogként, mert a király 26.421 forinttal tartozott neki. Anna királyné oklevele szerint a körmöci kamarát és Zólyom várát a tartozékaival mindaddig a kezében tarthaja, amíg a kölcsön adott összeget vissza nem fizetik neki. 1506-ban Bethlenfalwa-i Thurzó György a zólyomi ispán. 1512-ben Teke Kristóf a zólyomi várnagy, 1516-ban Thurzó Elek a zólyomi ispán és Hany Mátyás a zólyomi várnagy.

Zólyom várkastélyát a 16. század elején egy sokszög alakú, a sarkain kerek tornyokkal megerősített külső várfalövvel vették körbe, északkeleti oldalán masszív, négyzetes kaputoronnyal. Az őrség épületeit a keleti várfal belső részén építették fel. A Thurzók a várkastély épületét falképekkel díszítették. Az 1514-15. évi elszámolások szerint Thurzó György malmot, sörfőzdét és pékséget is épített a várban lisztraktárral.

A Habsburg és Jagelló házak közötti házassági szerződésben 1515-ben kikötötték, hogy Mária, a későbbi II. Lajos hitvese a házasságkor megkapja a "szokásos királynéi birtokokat". Habsburg Mária 1521-ben érkezett Magyarországra és bátyjai, V Károly és Ferdinánd hathatós fellépésére végül is 1522-ben rendezték a királynéi birtokok kérdését. II. Lajos 1522. február 2-án kiadott oklevelében felsorolja az átadott birtokokat: Körmöcbányát, Selmecbányát, Besztercebányát, Bakabányát, Fejérbányát, Libetbányát, Breznóbányát, Korponát minden arany-, ezüst- és egyéb bányáival együtt, valamint Zólyom városát és váruradalmát, Óbuda várát és városát a Csepel-szigettel és Keve (Ráckeve) városával, Huszt várát a máramarosi sókamarával és a sókamarai városokkal (Huszt, Sziget, Técső, Visk) és Róna kastéllyal, Munkács váruradalmát Beregszász és Munkács városokkal, Várival, Diósgyőr váruradalmát Miskolccal, Muhival, Mezőkövesddel és Mezőkeresztessel. Az oklevelek szerint a Thurzó-Fugger zálogbirtokok átadása nem volt súrlódás mentes. 1525-ben Thurzó Eleket le is tartóztatták.

A tragikus mohácsi csata után a kettős királyválasztás után az özvegy királyné birtokai a Habsburg-párt kezén maradtak. Mária királyné Zólyom kapitánya az 1528-tól már biztosan Christoph Thurn volt (részt vett Trencsén ostromában), aki az 1530-as évek elején sorra foglalta el Végles, Lipcse és Dobronya várait Szapolyai János híveitől. Mária 1531-ben a Németalföldre távozott és Bernát Beheim körmöci főkamaragrófot tette meg valamennyi magyarországi jövedelmeinek kezelőjévé, aki 1537-ig töltötte be ezt a posztot. 1537 és 40 között Jacob von Stamp volt a zólyomi kapitány, majd 1541-1542-ben a vár és az ispánság élén Adam Puchwalder állt. A következő ispán-kapitány, Nikolaus Prusinovszky von Witzkau, 1542-1546 között töltötte be tisztét. A királyné által utoljára kinevezett kapitány Wolf Freiherr von Pucheim volt.

1548. március 7-én Augsburgban Mária királyné lemondott magyarországi javairól - így Zólyomról - is I. Ferdinánd javára. A király megbízottjai nyárra átvették a korábbi királynéi birtokokat és a király azokat az Alsó-ausztriai kamarára bízta. A vár kapitánya 1552-ig von Pucheim maradt. Ő és kétszáz zólyomi huszár részt vett a vesztes palásti csatában. A Zólyomból elhozott ágyúk nem értek oda a csatába, Bozókról visszavitték őket a várba.

Fülek 1554. évi elestét követően a bécsi udvar megszervezte a Lévától Divényig terjedő bányavidéki főkapitányságot, és Balassa János zólyomi ispánt és kapitányt nevezte ki az élére. 1554. október 20-án itt született meg Balassi Bálint.

1555. 02. 21-én az Udvari Kamara utasította Wolfgang Hochenwartert, hogy a nyitrai püspöktől vegyen át 1000 forintot a zólyomi vár megerősítésére és adja át Balassa Jánosnak. 1562-ben Balassát leváltották a főkapitányi tisztségéből, csak a várnagyi pozíciót tarthatta meg. 1569-ben a — Dobó Istvánnal együtt — letartóztatott Balassa helyére Erdődi Pálffy Tamás került a zólyomi várkapitányi tisztre (1570-1572), de ő már Lévára, majd Érsekújvárra tette át a székhelyét.

A 16. század közepétől megkezdődött a vár korszerűsítése, hogy el tudja látni végvári feladatait. Az átépítéseket Itáliából érkezett mesterek irányították. A munkálatok során lebontották a várkastély két tornyát, mert azok ágyútűznek nem tudtak volna ellenállni, sőt leomlásukkal a védőket veszélyeztették volna. A palota tömbjének felső részén két szinten ágyúállásokat alakítottak ki, több irányú lőrésekkel. A palota tetejét elrejtették az új pártázat mögött, és ekkor épültek a sarkokon a kis tornyocskák. A század elején emelt külső falgyűrűn is állásokat alakítottak ki a tűzfegyvereknek. A várat külső árokkal és palánkkal is megerősítették. A 1577-re már biztosan megépült a vár mellett a hatalmas ágyúbástya is, amint az Willenberg 1599-es rajzain jól látszik (galéria). Az Ernő főherceg jelenlétében megtartott haditanács jegyzőkönyvében már említés esik róla és a város erődítéséről: "Zólyom szintén marad régi alakjában, és úgy a mint azt a lakosok kerítéssel ellátni szándékoznak; csak a kívül fekvő nagy bástyát kellene kőfallal a városhoz csatolni és ily formán biztosítani az utat, mely egyik helyről a másikra vezet. — Ez megtörténhet 50 frttal.". Ebben az évben a vár tüzérségét is összeírták. Dupla falkonetből volt 2 db, egyszerű falkonetből 7 db, gátpuskából 47 db, lőporból 63 mázsa. A bányavárosokból a hibás tüzérségi eszközöket Zólyomban javították.

1573 és 76 között Gersei Pethő János, majd utána 1588-ig Barbarich György volt a zólyomi ispán és várkapitány. 1588 és 98 között Kesselökői Majtényi László viselte mindkét tisztséget. 1595-ben Pálffy Miklós szerezte meg zálogbirtokként Zólyomot 30.000 forintért.

A tizenötéves háborúban a zólyomiak Majthényi István vezetésével részt vettek Fülek visszafoglalásában 1593. november végén. 1599. október 21-én egy török-tatár sereg dúlta a vidéket, de Zólyom várát és városát nem ostromolták.

1603-ban I. Rudolf Szerdahelyi Dersffy Miklósnak zálogosítja el Zólyomot. 1 1605-ben Zólyom ellenállt Bocskai hadainak. Rhédey Ferenz Beszterczbányáról Zólyom alá vezette sereget, melynek parancsnoka Feffer Lukács volt. De az ostrom alatt április 24-én érkezett hozzá Bocskai rendelete, hogy tüstént hagyja félbe a vívást és szálljon szembe Bástával, ki már április 12-én kimozdult Eperjesről és hátrálni kezdett Pozsony felé. — Most tehát szoros ostromzár alá vette Zólyomot s a bennszorultak minden eleségből kifogyva, csakhamar föl is adták a várat. Ezután a vár ismeretlen körülmények között visszakerült a császáriakhoz, mert augusztusban ismét Bocskai seregei ostromolják. Homonnai Drugeth Bálint 1605 augusztus 4-5-én Szendrőről és Fülekről hozott ágyúkkal kezdte meg Zólyom ostromát. Rhédey, Bocskai másik hadvezére sürgette Homonnait, hogy Szakolcánál támadja meg a németeket. Mivel Zólyom védői több rohamot is visszavertek, Homonnai Géczi András hadát hagyta hátra, hogy tartsa ostromzár alatt a védőket. A bécsi béke (1606) után Zólyomot elhagyták az erdélyi csapatok, Dersffy Ferencet Zólyom és Dobronyiva várának visszaadására kötelezték.

1607. nov. 18-án Zólyom várában tartotta esküvőjét Dersffy Ferenc leányával, Orsolyával Mágochy Ferenc, aki így a Dersffy-vagyon tulajdonába jutott.

1612-ben Esterházy Miklós Mágochy Ferenc özvegye, Dersffy Orsolya kezével jut Zólyom birtokába. Orsolya asszony 1619. március 15-én Zólyom városában hunyt el, eztán az uradalmakra kötelezvényt kapott Esterházy. Rövid megszakításokkal 1802-ig a család kezén marad.

Bethlen Gábor hadjáratai alatt Zólyom többször is gazdát cserélt. 1619-es hadjáratában Bethlen hadai előtt megnyitotta kapuit, majd 1620-ban majdnem egy évig itt őrizték a Pozsonyból elhozott Szent Koronát. 1621-ben a koronát őrző darabontoknak 312 forintot fizettek, a koronát befalazó kőművesnek 2,5 forintot.

1621 április végén Bethlen magával vitte Zólyomról a Szent Koronát. 1621 júniusában a császári seregek egy része a Pálffi testvérek, Bosnyák Tamás és Szécsi György vezénylete alatt meghódoltatta a bányavárosokat, Zólyomot és Füleket is visszafoglalták. Június végén a Ferdinánd-párti hadak Bethlen derékhada elől Zólyom alá hátráltak, hogy a bányavárosokat fedezzék. Bethlen Egri István alvezérét 1500 emberrel ellenük küldte és az július 2-án a Pálffi István vezérlete alatt császáriakat Zólyomnál megverte, magát Pálffit és Bosnyákot is elfogta. Zólyom ismét a fejedelem kezére került.

1644-ben Wesselényi Ferenc, aki akkor füleki kapitány volt, levélben figyelmeztette Zólyomban Esterházy Pált, hogy I. Rákóczi György megindította hadjáratát "Talán fogják immár hinni, hogy a fejedelem kijött Fejérvárról [* Gyulafehérvár], Bécsben." 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem foglalta el. November 4-én írta fiának: "Az ellenség még az elmúlt hétfőn Zólyomnál volt, Beszterczebányára be nem bocsátották; az segélyhad mellőle mind elment, az magyar is igen eloszlott mellőle; mi ma itt leszünk s holnap előbb szállunk".

1678 október elején Thököly Imre és Cristoph d’ Alendy de Boham ezredes elfoglalta a bányavárosokat és Zólyom várát is, amelyet Bagni várkapitány védett kevés emberrel. Négy napig keményen tartották magukat, de a hatodik nap a kurucok betörtek a városba, a védők a várba szorultak vissza, majd megadták magukat. Az életben maradt védőket Boham a saját seregébe sorozta be.

A kuruc felkelők 1678. nov. 26-án Teleki Mihálynak írt levelében tudósítanak Zólyom elvesztéséről: "Már Isten kegyelmességébül mind az egész bányavárosok, azok körül levő várak: Zolyom, Lipcze, Végles, Devin, Kékkő, Saskő, Revistye kezünknél levén, a német is a maga alkalmatosságát nem aluván el, Leopold várábul, Nitrárul s Trinczenből (Trencsénből) s több helyekbül is maga mellé vévén igyekezett Zolyom vármegyében perrumpálni" A francia Boham vezette lengyel segédhadakat és a felkelők seregét a császáriak Barszenkeresztnél megverték, ezután "A német penig egyenesen szállott Zolyom vára alá, melyet is Földvári Mihály, a kit kapitányul állattunk vala belé, minden lövés nélkül hitetlenül a németnek feladott; onnan a német Beszterczebánya alá menvén, a város is magát feladta s azzal együtt Lipcsét, Breznobányát, Saskőt, Revistyét, Körmöczöt visszavette és most is Vürben [Würm] Beszterczebányán van..."

1682-ben, amíg Thököly és a törökök Füleket ostromolták, a császári hadvezér, Caprara Zólyom alatt állott. Fülek eleste után Caprara magához vette a zólyomi várak német őrségeit és elvonult. Thököly meghódoltatta a bányavárosokat, ez után Esterházy Pál levelezése szerint Végles, Korpona, Bozók, Zólyom, Szentbenedek és Szitnya várai sorban megnyitották a kapuikat. A november 19-én nyolc hónapra kötött fegyverszünet Thököly és a császári udvar között a bányavárosokat visszaadta, de Thököly 3000 forintra jogosult volt a Habsburg-uralkodó 50 ezer forintot kitevő bányajövedelméből. Továbbra is királyi őrség marad Szatmártól a bányavárosokig húzódó kuruc terület néhány erősségében: Ecsed, Szatmár, Murány, Putnok, Szendrő, Szepes, Árva, Lipcse, Léva és Csábrág várában. 1683 októberében Thökölynek fel kellett adnia a bányavárosok ellenőrzését és egész Zólyom megyét.

Zólyom a Rákóczi-szabadságharc alatt

A Rákóczi-szabadságharc alatt Zólyom 1703. nyarán kerül először a kurucok kezére. Kovács János július 30-án írja Csábrágról gróf Koháry Istvánnak: "Besztercze és Zólyom meghajlott. Minket már a zólyomi álgyúkkal is iesztenek, lévén — a mint hírlelik, — feles gyalogság is ottan, kinek egy része ma Korponához s Bozókhoz — a mint hírűi hozták, — érkezett." Ocskay László elfoglalta Lévát, de onnan Schlick és Forgách októberben kiverték. Valószínűleg ekkor került vissza Zólyom is a császáriak kezére.

1703. november 12-én Schlick császári tábornok Zólyom alól megindulva Bercsényi kurucait akarta megverni, de amikor értesült arról, hogy Bercsényi és Károlyi seregei egyesültek, a túlerő elől visszavonult Zólyomba. Innen hamarosan tovább vonult Besztercebányára, de Forgách Simont hátrahagyta a vár és város védelmére. Forgách Esterházy Antallal és Bottyán Jánossal november 15-én a város előtt felsorakoztatta a csapatait a kurucokkal szemben. A csata előtt a 60 éves Bottyán kihívta párviadalra a kuruc sereg legjobb bajvívóját, amit a 26 éves Ocskay László elfogadott. Először kopjával rontottak egymásnak, majd kardot rántottak. Nem bírtak egymással, ezért pisztolyt rántottak. Bottyán lőtt először, de Ocskay mellvértje a golyót felfogta, bár orrán száján dőlt a vér. Ocskay még így is visszalőtt, és golyója súlyosan megsebesítette Bottyánt. Hunyady László Bécsből írta Csáky Zsigmondnak: "Zólyomnál... Oberster Vak-Bottyán három glóbissal megsebesíttetett; ellenben penig ... ugyan említett Bottyán uram Ocskay Lászlót hasba lűtte volna, hogy mindjárt lovára borúlt" A párviadal után Bercsényi kurucai megverték Forgách seregét, akik a városba vonultak vissza. Zólyom várát és városát a kurucok Radvánszy János alispán és főkapitány vezetése alatt zár alá vették. November 20-a körül Forgách is elhagyta Zólyom városát és csak a sebesült Bottyánt és a szintén sebesült Pierre de Guethem alezredest hagyta a várban kevés emberrel. November 23-án a város kuruc ellenőrzés alá került, csak a vár állt ellen. Végül december 7-én szabad elvonulásért cserébe feladták a várat is, a vár őrségének nagy része átállt a kurucokhoz. Zólyom elfoglalása után Ebeczky Tamás lett Zólyom kuruc kapitánya. A kapitulációs okiratban Zólyom "Actum ex Castris Veteri-Zoly"-ként szerepelt. Bercsényi az ostrom után elegendőnek tartott 60 gyalogot hagyni a várban és városban.

Dörögnek azonban onnanfelűl várbúl,
Puskáznak külsők is keményen várasbúl,
Mína is kezdődik váras bástyájábúl —
A melly fundáltaték Ebeczky Tamástul.

Kilencz napok után ágyúk is hozatnak,
A vár lövésire sánczok fundáltatnak;
Mínát, sánczot látván ellenség hogy ásnak:
Szöktön-szökik várbúi s külsők mind újulnak.

Désházi Tolvaj Ferencz verses-krónikájából, Zólyom-vára 1703-iki ostromáról s feladásáról.

1706 októberében Rákóczi Ferenc elrendelte Zólyom védműveinek a lerombolását. Gróf Esterházy István kérelemmel fordult a vezérlő fejedelemhez, hogy zólyomi rezidenciáját ne rombolják le, de Rákóczi válasza határozott volt, miszerint nem a belső várról rendelkezett, hanem csak a külső védművekről. Felszólítja Esterházyt, hogy ne ellenkezzen, hiszen most ugyan a kurucoké Zólyom, de jövő nem ismerhető meg, ezért a vár lerombolását szükségesnek tartja. Sréter János a tüzérség főinspectora számára egyúttal megparancsolta, hogy "Zólyom várának demolitiójában úgy alkalmaztassa magát, hogy az benn lévő épületek egészben maradjanak"

1708-ban a vesztes trencséni csata után októberben a visszavonuló kurucok Andrássy György parancsára Korponát és Zólyomot porrá égették. A Szent Erzsébet templom fa harangozó tornya is ekkor semmisült meg. 1708. október 15-én jelenti Bottyán Rákóczinak, hogy Pálffy János a császári csapatokkal Zólyomba érkezett és onnan Rimaszombat felé akar támadni. November elején egy Bercsényinek írt levél szerint Viard tábornok megkezdte a kiégett zólyomi vár megerősítését ("...zólyomi várat akarja fortificálni").

1709 januárjában Csajághy János kurucaival rövid időre blokád alá vette Véglest és Zólyomot is. A császári ellentámadás során majdnem Csajághy is fogságba esett. Júniusban zólyomi kéme jelentette Bottyánnak, hogy 700 német szállta meg a várost és "az város kűfalain köröskörűl állást csináltat". Heister novemberben Zólyomtól Szécsényen át Vácig erődített helyeken telelteti át a seregét. Érsekújvár eleste után a kurucok egyre keletebbre szorultak Zólyomtól.

A kiégett várkastély az Esterházyak rendbe hozták, 1784-ben a várkápolnát klasszicista stílusban átépítették. 1802-ben a kincstár a várat csere útján visszavette az Esterházy családtól. Termeiben irodák és raktárak kaptak helyet, egyes részeit kaszárnyaként, börtönként is használták. A 19. században felmerült, hogy a rossz állapotú várat lebontsák. Ezt a Műemlékek Országos Bizottsága akadályozta meg, miután a Kultuszminisztérium 1984-ben megvásárolta az Igazságügyi Minisztériumtól. 1894 és 1906 között az épületeket renoválták, 1903-ban építették rá a jellegzetes fecskefarok pártázatot.

1956-ban megkezdődött a kastély 13 éves rekonstrukciója a Szlovák Nemzeti Galéria számára. A felújítás során a kastély gótikus-reneszánsz formáját kapta vissza.