Kerekikál templomrom

A Balaton-felvidék gyöngyszeme a varázslatos szépségű Káli medence. Nevét a honfoglaláskor itt megtelepedő Kál horkáról kapta, az összes település nevében megtalálható a vezér neve.

Az egykori fehérvári hadiút mellett található a mocsaras tájból 35m-re kimagasodó vulkáni eredetű Kereki-domb. Tetején földvár maradványai, ami feltételezések szerint Kál horka szálláshelye volt. A földvárról itt olvashat többet. Egyes feltételezések szerint a Vérbulcsú nemzetség Koppányt támogatta a Géza fejedelem halála után kitört utódlási harcban, ezét István a területeiket elkobozta és a saját királyi és királynéi birtokaihoz csatolta.

A középkori Kereki, Kerekikál királynéi birtok volt. Első okleveles említése Kerekykaal néven 1292-ből maradt fenn, amikor is a veszprémi püspökség adományként megkapta. A rovásadó összeírásokból kiderül, hogy a falu nagyrészét egyházi nemesek lakták, de még a XIV. század közepén is élnek a faluban királyi jobbágyok a püspök és a káptalan népei mellett. Később a kapornaki apátságnak is voltak itt földjei. Papja 1333—34-ben Balázs aki 30-30 széles dénárt fizet pápai tized fejében, a templomról adatot nem ismerünk. A templom a faluval együtt 1548-ban pusztult el, amikor török portyázók végig pusztították a Káli-medencét. A falut később újratelepítették, de 1595-re már elhagyatottá vált. A templomromot az 1900-as évek elején vincellérházzá alakították át, ami a II. világháború alatt elpusztult.

A templom egyhajós, egyenes szentélyű, keletelt épület volt, valószínűleg déli bejárattal, nyugati felében kegyúri karzat pilléreinek és boltozatának nyomaival.