Zalaszentgrót

Szentgrót - ma Zalaszentgrót - település nevét az egyházának védőszentjéről, Szent Gellértről (Gerardus, Geroldus) kapta. A település (Scengerohlt) birtokosa a Türje nemzetségből származó Szentgróti család 1247-ben. Ekkor Szentgróti Dénes bán (magister Dionisius banus de Sancto Gerardo) négy telket és a Zala vízén két kerékre járó malmot adományozott itt a türjei monostornak, valamint a szentgróti vám felét. IV. Béla Szentgróton (in villa Scentgerolth) keltezett egy oklevelet 1268. vagy 1269. november 25-én.

A Zala folyó által védett váráról a legelső okleveles adat 1299-ből ismert. Ekkor a Szentgróti család megosztozott a birtokokon, Tamás mester leszármazottainak, Dénesnek, Fülöpnek és Tamásnak jutott a Dráva menti Orbona birtok, valamint Szentgrót vára, a falu (cum villa Scentgerolth wlgariter vocata) és a környező települések.

Türje nembéli Fülöp 1308-ban Csák Máté szolgálatába szegődött. A településnek 1333-ban már két temploma is volt. A Szentgrótiak az 1300-as években folyamatosan gyarapították birtokaikat, sőt a család tagjai közül többen alispánok voltak Zala megyében. Szentgrót 1397-ben már oppidum.

A várról kevés adat van a 14. századból, de a 15. századi oklevelek hatalmaskodásokról értesítenek. 1403-ban rövid időre kikerült a Szentgrótiak kezéből, ekkor Bebek János várnagya Recski Tamásvolt. 1411-ben és 1412-ben a Szentgrótiak várnagyai Enyerei Antal és Tekenyei János.

Luxemburgi Zsigmond többször is megfordult itt: 1415. jún. 25-én, és 1423. nov. 13-án Szentgróton (ZentGyrolth) adott ki oklevelet.

A 15. század elején tűnik fel a Temes megyéből származó Berekszói Hagymási család a birtokosok között: a Zsigmond szolgálatában álló Hagymási László 1430 körül feleségül vette Szentgróti László özvegyét, Szécsi Margitot. Ekkor a Szentgrótiak és Hagymásiak együtt birtokolták a várat.

1439 után a Hagymásiak I. Ulászló pártjára álltak az özvegy királyné ellenében, 1441. június 30-án a király utasította Zala megye főispánjait, a Gersei Pethőket, hogy védjék meg a családot és birtokaikat Marcali Imre és János támadásaitól. Még ebben az évben a vár két várnagyának, Gyömörei Mihály és Hollósy Gergely árulása miatt az Erzsébet-párti Bánffy Pál elfoglalta a várat, kifosztotta a várúrnőket, a települést pedig felégette. Bánffy még 1443-ban is birtokolta Szentgrótot. Az I. Ulászló király 1444. április. 26-i oklevelében foglaltak szerint Bánffy Pál végül kiegyezett a Szentgrótiakkal és a Hagymásiakkal, hogy visszaadja nekik a várat és a rá vonatkozó okleveleket, de azok megtérítenek neki 560 arany forintot, amit a vár újjáépítésére fordított. A per elhúzódott, egy oklevél szerint 1446-ban Bánffy szentgróti várnagya, Lacza hatalmaskodott a Gersei Pethőkkel szemben. 1451-ben már Szentgróti János és Miklós várnagya, Söjtöri Domokos ellen volt panasz hatalmaskodás miatt.

A Hagymásiakat sem kellett félteni, egy Mátyás király által elrendelt vizsgálat szerint még I. Ulászló uralkodása alatt Hagymási Miklós familiárisaival megtámadta Döbrönte várát, ahol elűzték a várnagyot, annak fiát bebörtönözték, fegyvereket és lovakat raboltak, valamint elvitték a Szentgrót és Döbrönte várra vonatkozó okleveleket. Egy másik alkalommal pedig Szentgróti János Himfi Lőrincnek a Szentgróton birtokolt részeit foglalta el, őt pedig fogságba ejtették és váltságdíjért engedték szabadon. 1456-ban Szentgróti János Zala vármegye alispánja.

Mátyás Halála után az ország trónjára pályázó Habsburg Miksa betört az országba, Hagymási Miklós 1490. október 25-én átadta neki a várat. Miksa végül kivonult az országból, a király II. Ulászló lett, aki birtokokat vett el a Szentgrótiaktól és Hagymásiaktól. A várat végül meghagyta a kezükön.

1499-ben Szentgróti János halálával fiágon kihalt a család, többen is meg akarták szerezni Szentgrótot. Végül 1504-ben a Hagymásiaké és a velük rokon Bérieké lett. Az 1500-as évek első negyedében számos per volt a Bériek és Hagymásiak között.

A kettős királyválasztás után a Hagymásiak Szapolyai pártiak lettek. Az 1540-es években a Hagymásiak többször kirabolták a türjei prépost birtokait.

1550-51-ben Nádasdy Tamás levelezéseiben többször szerepel, hogy a törökök portákat égettek és raboltak Szentgróton.

1556-ban I. Ferdinánd elvette a "hűtlen" Hagymási Kristóf szentgróti negyedét, mert az Izabella királynéhoz és János Zsigmondhoz pártolt Erdélybe. A birtokvesztés ellenére a Hagymásiak tovább birtokolták a várat, sőt a vár örökös főkapitányai maradtak.

1561-ben Hegyesd vára török kézre került, ami szabad utat nyitott a török portyáknak nyugat felé. Batthyány Ferenc július 17-én azt írta Nádasdy Tamás nádornak, hogy a török célja Szentgrót, Bér vagy Palota lehet. A Szinán aga vezette mintegy 1400 török végül Szentgrót ellen indult. A sümegiek ágyúlövéssel figyelmeztették a környéket a törökökre, mire a szentgrótiak is ágyúlövéssel válaszoltak. Mire a törökök Szentgrót alá értek, a vár védői lövésekkel fogadták őket, aminek elég gyér eredménye volt: mindössze 2 haramiát találtak el. Viszont a környékbeli végvárak hírlövéseit meghallva az ostromlók a magyar támadástól tartva felhagytak a vár ostromával, és a várost felgyújtva elvonultak. A törököket Zalaszántónál érték utol a végváriak, ahol teljesen szétverték őket. Szinán aga feje Sümeg várának falára került.

1588-ban Hagymássy Gábor zalai alispán legalább 10 katonát kér Szentgrót várához.

1594-ben Hagymássy Gábor és Kristóf megosztoznak Szentgrót (Zentgroth) várán és uradalmán. A castellumot közösen tartják fenn és közös a castellanus is. Az osztálylevél megemlít alsó és felső épületeket, melyeket Kristóf kap, a vár északi felén lévő épületeket, melyek Gáboré lesznek. Mivel Gábor része többet ér, ezért 200 ft-ot ad Kristófnak. A vár előtti Zala hidat fele-fele arányban kötelesek javíttatni.

Az 1601. évi országgyűlés XXIX. törvénycikke elrendelte, hogy "ne csak mindig a Rába folyó átjáróját és gázlóit őrizzék, hanem a Kanizsához közelebb fekvő többi erősséget is, tudniillik Pölöskét, Egerszeget, Kapornakot, Zalavárt, Kemendet, Nemptit, Szécsiszigetet, Szentgrótot, Szemenyét, AlsóLendvát is addig, amíg Kanizsát Isten jóvoltából visszaveszik, szükség szerint katonasággal és lőszerekkel megerősítsék és kijavítsák, és azok közül kettőt vagy hármat fővéghelyül kiválasszanak".

1605-ben a Hagymássyak átálltak Bocskay oldalára. Egy aug. 20-i levél szerint Szentgróton ebédelt a boszniai(?) pasa és Némethy Ferenc, Bocskay hadvezére. A levél írója részt vett az ebéden, és figyelmezteti Batthyány Ferencet, hogy az erdélyi-török csapatok Batthyány birtokai és Pápa ellen készülődnek. Némethy török és tatár segédcsapatokkal Körmendet is feldúlta.

1620-ban Hagymássy Miklós kéri Batthyány Ferencet, hogy a várban lévő 25 katona lészámát emeltesse fel 50 gyalogra és 25 lovasra. A fizetetlenség miatt is panaszkodik, 2 éve nem kaptak zsoldot.

Hagymássy István és János 1643-ban osztották föl egymás között birtokukat, és megegyezésük alapján a végvárnak számító szentgróti váruk kapitányi tisztségét továbbra is István tölthette be. Az igencsak leromlott állapotú vár felújítását 1643-ban határozták el a Hagymássyak. Az elöregedett palánk cseréjére a Zala-völgyi falvakból rendeltek be 2 napi ingyenrobotra jobbágyokat.

1644-ben Hagymássy István jelentette Szentgrótról Batthyány Ádámnak: "...Sem hirmondónk, sem mozsarunk sem pattantyúsunk nincsen. Pattantyús meghalt, a mozsár szétrepedt, a tarack a kapuban hever."

1645-ben Batthyány Ádám megparancsolja a Zala melletti falvaknak, hogy "ha fel vagy alájövő töröknek nyomát látjátok mindjárt Szentgrótra lóháton sietséggel hírt adjatok... ". 1646-ban a szentgróti vajdák jelentették, hogy a török 7 zászlóval járt a vár alatt és embereket rabolt. 1649-ben királyi zsoldon 25 lovas és 50 gyalog szolgált.

1653. máj. 18-án IV. Ferdinánd utasította Batthyány Ádámot, hogy a következő várak maradjanak jelen állapotukban és állománnyal: Kiskomárom, Zalavár, Szentgrót, Egervár, Pölöske, Szécsisziget, Lenti, Kapornak, Lövő, [Zala]Bér, Légrád és Egerszeg. A vicegenerális lakását Egerszegről helyezték át Szentgrótra.

1654-ben Hagymássy István - mivel nem volt örököse - halála előtt szerződést kötött Batthyány I. Ádámmal. Mivel Batthyány mindig jósággal viseltetett iránta, ezért magtalan halála esetén Szentgrót várát minden tartozékával örök jogon ráíratta Batthyányra. 1656-ben Hagymássy halálával Szetgrót birtokosa a Batthyány család lett, viszont királyi jóváhagyást csak 8 évvel később kaptak a birtokra, mivel a Hagymássy család női leszármazottjai megtámadták a szerződést. Végül Szentgrót Batthyány Ádám kisebbik fiáé, Pálé lett.

1655-ben Földvári Máté írta Batthyány Ádámnak: "...im az kapunk is ledülőben vagyon, puskaporunk is elfogyott, talán csak két lövés puskaporunk sincsen...". 1656-ban javították a vár és a hóstát palánkját, amely áprilisban órák alatt égett le. Még a következő évben is embereket kértek a palánk helyreállításához. 1656-ban Csabai György vajda jelentette, hogy törökök portyáztak a vár alatt, de szakállas puskákkal elzavarták őket. Pattantyús (tüzér) nincs a várban.

1664 elején a Zrínyi Miklós vezette téli hadjáratra igyekvő magyar főurak, Esterházy Pál, Batthyány Kristóf és mások csapatai Szentgrótnál találkoztak. Innen Kiskomárom érintésével harmadnapra megérkeztek Berzence alá, ahol a Rajnai Szövetség és Zrínyi csapataival körbezárták a várat. Az egyesült had mintegy 26.000 főt számlált. Esterházy írta: "Ekkora sereg látása mindnyájunk lelkét felvidította... "

Küprili Ahmed 1664-es hadjáratának résztvevője volt Hasan aga, aki tudósított az eseményekről. Egerszeg lerombolása után a török hadvezetés a kornyékbeli végvárakat is el kívánta pusztítani "Az egerszegi erődhöz a következő palánkok tartoznak: Pölöske (2 órányira), Kapornak (4 órányira) Szent Gróth (4 óra), Bérvár (4 óra), Egervár (1 óra), Kemendvár (2 óra). Ezeket le akarták rombolni". A táborból kisebb seregtesteket küldtek az említett várak ellen. Bár Hasan aga nem említi, de a Pölöskét júl. 22-én elfoglaló seregtest Szentgrót és Bér elfoglalása után júl. 27-én Egervár alá érkezett. Szetgrótot a törökök felgyújtották, ezt a későbbi ásatások is bizonyították. A vasvári béke után Szengrótot kijavították és ismét végvár lett.

1675-től 1682-ig Nagy Ferenc volt semptei alkapitány töltötte be Szentgrót kapitányi tisztségét.

Az 1683-as Bécs ellen induló török hadjárat előtt a haditanács a végvárakból is el akart vonni katonákat a fősereghez. Ekkor Drevadarics Ferenc volt Szentgrót kapitánya. Jelentések szerint Kanizsa török őrsége jelentős erősítést kapott, ami a török fősereg 1664-es felvonulási útvonalát hitette el a keresztény erők parancsnokaival. Thököly Imre az eszéki és dárdai táborból felszólította a dunántúli várak őrségét a meghódolásra. Több dunántúli főúr, így a Batthyányiak is átálltak Thököly oldalára, így kerülvén el birtokaik elpusztítását.

1685-ben a szentgróti őrségből 6 lovas és 30 gyalog vett részt a mezei hadműveletekben. 1688-ban a vár őrsége 250 lovas és 300 hajdú. 1689-ben tűzvész pusztított a városban.

1696-ban Káldy Péter Szentgrót kapitánya. Egy 1700-as német nyelvű leírás szerint a vár a Zala közepén áll, és a török időkben erős praesidium volt.

1704-ben gróf Strattman Eleonóra (Batthyány II. Ádám özvegye) szentgróti várában a császári horvát és rác hadak károkat okoztak. Felégették a város malmát, a várat kirabolták, egy ablak sem maradt ép. Az erről készült jegyzőkönyv megemlíti a kuruc hadak által okozott károkat is. Károlyi Sándor, Forgách Simon, Andrási István kurucai élelmet és takarmányt vittek el. 1705-ben a tiszttartók mind a kurucoktól, mind a rácoktól féltették a várost.

1706-ban Heister Hannibal Horvátország felől benyomulva Dunántúlra, a kuruc kézen levő Szetgrótot fel akarta gyújtani. Erre nem került sor, mert Győrvárnál csatát vesztett és fogságba esett. 1707 márciusában Rabutin császári lovassága gyújtotta fel a várost. Májusban Béri Balogh Ádám és Kisfaludy László kurucai táboroztak Szentgrót környékén. 1710-ben Szentgrótot Schilling ezredes foglalja el végleg a kurucoktól, ekkor a vár is súlyos károkat szenved.

1735-ben Lakics Pál a "szent Gróthi várbeli porkoláb".

A várat elbontva, anyagát felhasználva 1787-re copf stílusú kastéllyá alakítatta át Batthyány Ferenc. Az U alakú kastély udvar felőli homlokzatán a latin nyelvű felirat nagybetűs részeinek összege jelzi az évszámot: sIC eX annosIs sVrgVnt noVa teCta rVInIs haeC sI non pLaCent, faC Meliora, LICet (galéria). Ez a kastély az u.n. gödöllői tipus kései változata. Az első katonai felmérés térképén (1782-85) még a vár zárt négyszöge látható, a külső palánk nélkül. A második felmérésen már az U alakú átépített kastély látható (1819-69).

1809-ben az elvesztett győri ütközet után a Meskó tábornokot üldöző francia csapatok jún. 18-án megszállták Szentgrótot. A kastélyban szállásolták Marcellot és Dávid tábornokokat.

Az 1800-as években a kastély reneszánsz ajtókat és bútorzatot kapott.

A 19. század végén a Károlyi család birtokába került kastélyt ismét átépítették, ekkor épült a kocsiáthajtós terasz. A nyugati homlokzaton az ő címerük látható (galéria).

Jelenleg a Zala Megyei Önkormányzat az épület fenntartója.

Az 1970-es években kisebb feltárás volt a kastély területén. "A feltárás csonka volta ellenére jelentős eredményeket hozott. Megállapítást nyert a középkori vár és a XVIII. századi kastély szoros kapcsolata. Megállapítottam, hogy a vár keleti szárnya a XV. század második fele és a XVI. század eleje közötti időszakban épült. Ennél korábbi leletanyag az ásatási területen nem került elő, de a 3. árokban feltárt kis falszakasz, amely a pince padlószintje alatt megmaradt, jelzi, hogy a késő középkori vár ugyanazon a helyen állt, ahol a XIII. században a Tűrje nemzetség vára felépült. ... A kutatás adatainak összevetése után feltevésem az, hogy a XV—XVII. századi vár zárt négyszög alakú volt, délkeleti sarkán a kaputorony körüli részén volt csak szabálytalan." (Vándor László, 1978)