Szőcsény

Szőcsényt egy 1254.02.25-én kiadott oklevél Zeuchen néven említi. Ebben a somogyi konvent előtt Fejéregyházi András és Tikosi Mikó fiai megújítják Fejéregyháza és Tikos meg a szőcsényi részbirtok megosztását.

A falu 14. századi gótikus temploma köré építették a várat az 1540-es években, szükségmegoldásként a Somogyban előretörő törökök ellen. A helytartótanács 1548 évi vizsgálatában felsorolt kisebb erősségek között található Szőcsény Szantjakabbal, Fonyóddal, Bajommal, Mesztegnyővel Csákánnyal és Maróttal együtt. A vizsgálat nem tervezett oda újabb erősítést, a védelem szempontjából haszontalanok lerombolását írta elő. Kaposvár 1555-ös eleste után megszaporodtak a török támadások Somogyban. 1557-ben a kaposvári törökök egy portya alkalmával éjjel Szőcsényt felégették.

1566 szept. 29-én Zalay Benedek Kanizsay Orsolyának írt levelében leírja a kis magyar váracskákban kitört pánikot: "Hirt egyebet Nagyságodnak nem irhatok: Babolchábul miképpen kiszökének, az Nagyságodnak tudtára vagyon; Berzenchébül és Chorgóbul [Csurgó] kiszökének, azokat a török megégette; ezenkívül kastélyokbul, kikből kiszöktek, Wyzvárbul, Zákánybul, Segesdbül, Zenyerbül [Szenyér], Zöchenbül [Szőcsény], Chákánbul, Maróthbul, Marczalybúl mind kiszöktek és pusztán megégve hagyták; Lakbúl [Öreglak] is kiszöktek és pusztán hagyták, az török belément és mastan is benne vannak, ük birják. Kéthelyben és Komárban még magyarok vannak..." Ha a törökök meg is szállták Szőcsényt, 1569-re ismét magyar kézen volt, mert Turco akkor készítette el Csákánnyal együtt a vár felmérését.

1570. október 9-én írt levelében Szokollu Musztafa budai pasa I. Miksa királynak ezt írta: "Thury György kanizsai kapitány az mi kegyelmes fejedelmünk határában Szőcsény és Csákány nevű két kastélt építtetött". Ez annyiban nem igaz, hogy ezek nem újonan épült palánkok voltak.

1572-ben Bornemissza János kanizsai kapitány jelentette, hogy a törökök simonyi (somogysimonyi) falu templomát meg kívánják palánkkal erődíteni, sőt már el kis kezdték készíteni bizonyos részeit, így elkészült ez emelcsős kapuja. Ezzel az újabb bázisukkal a közeli Szőcsény erődített templomát, de Csákányt és Fonyódot is fenyegette a török.

1572 januárjában Palat Jeromos kanizsai építőmester leírta a várat: "Először is Szőcsénybe mentem, és a várat jó alaposan megtekintettem. Afelől is érdeklődtem, hogy hány személy van benne. Van 17 állandóan ott tartózkodó gyalogos zsoldoskatona, van továbbá 10 szakállas puska, aztán egy kis sugárágyú, de nincs hozzá több golyójuk, mint öt darab, a szakállasokhoz van 150 golyójuk, van egy fél hordónyi puskaporuk és egy kevés ágyúhoz való lőporuk. A végház magasan áll, három és fél öl mély árka van. Ha Csákány és Szőcsény a leírtak szerint alakulna ki, akkor ez nagy romlása lenne az ellenségnek." A Turco által felmért várhoz ekkor épülhetett a külső védőöv.

Ugyancsak 1572-ben írta Komár kapitánya: "Nagyságtok megbízó parancsa szerint felülvizsgáltuk Csákány és Szőcsény várakat... Őfelsége küldjön ide 100 gyalogost, Szöcsénybe pedig 50-et, vagy még több is elfér, mert az itteni csekély katonaság nem képes a török pusztítását megakadályozni. A szemünk láttára hurcolja a török szörnyű rabságba keresztény véreinket s megakadályozni sem tudjuk, mert ők 300—400, sőt ötszázan portyáznak, s ha szembeszállnánk velük, a várkapuig kergetnének minket vissza. Ha Őfelsége gondjába nem veszi ezt a vidéket, menthetetlenül és szerencsétlenül el fog néptelenedni s pusztulni, mert napról napra támadják és pusztítják. Az is szükséges volna, hogy Őfelsége 3 ágyút küldjön ide, mert az itteni sugárágyúk mind tönkrementek. Tüzes szerszámok is kellenének, ezeknek is szűkében vagyunk. Csak a Magasságos Isten menthet meg minket a török torkától és tőrvetésétől. Csákány és Szőcsény Komártól keletre esnek egymással szemben. A török a kiruccanásokhoz más utat választ, ezért hasznos Csákány és Szőcsény. Nekik köszönhető, hogy a Somogy megyei nemesség (Kapos és Sziget között) még ki tud tartani. Ha Csákány az ellenség kezébe kerülne (amitől Isten őrizzen meg), mindjárt 300 lovast és 200 gyalogot ültetne bele, veszedelmére az egész környéknek. Szőcsényben lovasság nem helyezhető el."

Szőcsény 1573-74 körül kerülhetett török kézre (közvetlen adat nincs róla). A török őrség ekkor 36 gyalogosból és ismeretlen számú lovasból és tüzérből állt. Az 1576. évi regensburgi birodalmi gyűlésre benyújtott királyi előterjesztés mellékleteként szereplő várjegyzéken a kanizsai, győri és bajcsavidéki végvidék várai között már csak Kéthely és Csákány kolostorerőd vára szerepelt. Az 1582-ben az augsburgi birodalmi gyűlésre benyújtott hasonló anyagban – Kéthely mellett – ugyancsak Csákány említése létezik. 1581-ben Husszein béget Babócsa, Berzence, Segesd és Szőcsény urát, mint cseribasit említik. 1591-92-ben közel 150 főnyi török őrsége volt.

Zrínyi György 1594. március 14-én megindított hadjáratának egyik fontos állomása Szőcsény török kézre került templomerődjének visszafoglalása volt. Március 26-án a török által elhagyott és felgyújtott Szőcsény úgy került Zrínyi kezébe, hogy a török őrség innen egészen Babócsáig elmenekült.

Kanizsa 1600-as eleste környékén Szőcsény végleg török kézre került. Hogy használták e a várat, arról nincs adat. A környék 1686-ban került vissza magyar kézbe.

1848 szeptemberében Jellasich horvát bán társzekereit itt támadta meg a keszthelyi, gombai és marcali önkéntesekből álló szabadcsapat. Majdnem száz társzekeret elfogtak és körülbelül 32 000 forint értéket zsákmányoltak. Így Szőcsény neve bekerült nemcsak a török-magyar harcok, hanem az 1848-49. évi szabadságharc történetébe is.

1934-ben a Szent Vendel kápolnát restaurálták, a földmunkák során középkori leletek (gótikus kulcs, vas zabla, kovácsműhely szerszámai, kemencében (edényégető kemence?) félig kiégett cserépedények, ezüstpénzek kerültek elő.

1951-ben Genthon István a következőket írta: "szőcsényi várrom, nagyméretű, benne gótikus templom romja, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel". 1954-ben Kozák Károly járt a helyszínen és leírta az árkokat, a vár fekvését. A kápolnától D-re, a belső sánc aljában, 1,5m mélységben 16. századi poharat, illetőleg hagyma alakú kályhaszemeket, ácsszegeket és különböző 16-17. századi kerámiákat ástak ki faültetés közben, melyeket Magyar Kálmán gyűjtött be az 1970-ben folytatott helyszínelése közben. 1983-ban Lukács Zsuzsanna és B. Benkhard Lilla a kápolnánál végeztek kutatást, Giulio Turco szerintük 1570. évi felmérésében ábrázolt templom alapján középkori templomot feltételezve. Megállapították, hogy itt egy nagyobb középkori templom állt, amelynek falait részben felhasználva 1767-ben építették a mai kis kápolnát, majd a homokzatot a 19. században átalakították.