Pozsonyborostyánkő

Pozsonyborostyánkő várának romjai Pozsonytól kb. 20 km-re északra, egy 486 méter magas meredek hegy tetején találhatók. Építésének ideje nem ismert.

IV. László egy 1273-ban kiadott oklevelében Csák Máténak és Péternek Scynche birtokot adományozza. Az oklevélben olvasható egy castrum Borynka nevű vár. Arról vita van a kutatók között, hogy ez a pozsonyborostyánkői várat jelöli e.

III. András 1301-ben történt halála után özvegyének tartása címén osztrák kézen volt Pozsony vármegye nagy része. 1314. júl. 25-i oklevelében I. Károly (Róbert) Telesprun-i Rugerius fia Ottó kérésére megerősíti számára a Magyarországon (in regno nostro) Pozsony megyében levő, a korábbi királyoktól feudum-ba kapott Thebun [Dévény], Stampha [Stomfa], Pelystan [Pozsonyborostyánkő], Sahur, Messuch, Sarkou, Pistrich és Ishar hűbérbirtokokat (feuda). Ebben az oklevélben nem esik szó a várról, csak a településről. Egyes kutatók szerint az oklevélben is említett Ottó atyja lehetett az építtető a 13. század végén Stomfa várának lerombolása után.

1349-ben király vár lett, ezt egy I. (Nagy) Lajos által 1351. 06. 21-én Budán kiadott oklevélből tudjuk, amiben hivatkozik az egri káptalan 1349. 06. 02-án tett jelentésére, miszerint Tellesprunni Ottó ("Othonis de Telyesprun") fiai és leánya, Anna beiktatást nyert a királytól Somogyi nevű Abaúj vármegyei birtokba ("possessionem nostram Somugy vocatam in comitatu Abawyvariensi existentem"), amelyet Dévény váráért és birtokaiért ("castri Dyuen et possessionum") cserélt el. Az oklevél említi Pozsonyborostyánkőt is Perostyan alakban. A vár innentől a pozsonyi ispánsághoz tartozott. Ez a korai vár kisméretű volt és a sziklás csúcs keleti részén állt. A falak követték a sziklaperemet, csak észak-nyugat felől lehetett megközelíteni. Ezt egy árok védte. Öregtorony/lakótorony nyomai nem láthatók.

1366-ban Deterkőcsütörtök határjárásánál megemlítik Gergely detrekői és Mihály borostyánkői [Pozsonyborostyánkő] várnagyokat. 1385-ben László fia (?) Jakab a várnagy.

Egy 1389-es oklevélben Lőrinc pozsonyi prépost további címeit sorolják fel ebben plebanis de Paylstain néven említik.

1390. jún. 8-i oklevelében Luxemburgi Zsigmond király a Hont-Pázmány nemzetségből származó Szentgyörgyi Péter fia Péternek adja új adományként a Pozsony megyei Prostyan királyi várat. Péter érdemei felsorolásakor megemlítik Lajos király, Erzsébet és Mária királynők és Zsigmond felé kimutatott hűségét. Jún. 9-én a Vöröskő várában tartózkodó uralkodó ("sub casrto nostro Wereskw") utasította a pozsonyi káptalant, hogy iktassák be Péter fia Péter comnes de Sancto Georgio-t a pozsonymegyei Porustyan királyi várba. Ezt az adományt a király 1409-ben megerősítette.

Az 1420-as évektől fokozódott a huszita veszély, a rablóhadjáratok még Pozsonyt is többször veszélyeztették. 1435-ben Zsigmond elrendeli a várak megerősítését.

A Szentgyörgyi Péter családjának férfi ági kihalása után 1439-ben Habsburg Albert király a család másik ágának, a szintén Hont-Pázmány nembéli Bazini Miklósnak és fiának Gyögynek adományozta. György ekkor királynéi pohárnokmester és visegrádi várnagy volt.

1441-ben I. Ulászló oklevelet bocsát ki, melyben a hozzá hű Rozgonyi Simonnak adja Szentgyörgyi és Bazini György birtokait: "...Mindezekért a király neki adományozza Bozyn-i Groff Györgynek az országban akárhol található várait, városait és birtokait, melyeket amaz hűtlensége miatt vesztett el, mivel Erzsébet királynéhoz csatlakozva, királya és hazája ellen harcolt, tűzzel és vassal pusztítva az ország lakóinak a vagyonát, s így birtokai a koronára szálltak,...".

1446-ban Szentgyörgyi (Bazini) György és fiai bátyja, Péter özvegyével, Marczali Hedviggel megosztozott a családi birtokokon. Szentgyörgy (Zenthgywrgh) vára Éberhárd (Eberharth) várával együtt neki, míg Hedvignek és fiainak pedig Bazin (Bozyn) vára jutott Borostyánkő várával (Borosthyan) együtt. Az osztozás sorshúzással zajlott, felírták a birtokok neveit egy papírra és egy írástudatlan fiú húzott (oklevél galériában). Ezt a felosztást mindkét fél elfogadta és véglegesnek mondta ki egészen a család kihaltáig. Ha bármelyik fél gyermektelenül találna kihalni, várai, birtokai a másik félre szállanak. A várakhoz tartozó birtokokat azután a felek egymás között osztották fel. Egy másik oklevélben a család két ága kibékül. Ebben az is szerepel, hogy ez a családi viszály I. Ulászló király trónra kerülésekor (1440) tört ki és hatalmaskodtak egymás birtokain.

A család két ága között számos perről lehet olvasni az oklevelekben. 1459-ben Hunyadi Mátyás örökös ellenlábasa, III. Frigyes Szentgyörgyi és Bazini Györgynek és fiainak a a régi címerük sisakja felé koronát ajándékoz (oklevél itt megtekinthető).

1462-ben a Mátyás király oklevelében megbocsátott az ellene lázadó grófoknak. 1465-re Bazini György megszerezte Pozsonyborostyánkőt a család másik ágától, ezt Mátyás király megerősítette.

1543-ban Pozsonyborostyánkő a Szentgyörgyi és Bazizni Gróf család kihalta után királyi vár lett, amit a kamara zálogbirtokként értékesített.

A kamara 1546-ban I. Ferdinánd hadvezérének, Serédy Gáspárnak adta zálogba Stomfával egyetemben 53 000 aranyért. Valószínűleg Serédyhez köthetőek a vár 16. századi erősítései. A vár élére Jajcay Miklóst nevezte ki. 1550-ben Serédy halálával a vár ismét a királyé lett, aki Salm Miklós grófnak zálogosította el, aki női ágon rokon volt a Szentgyörgyi és Bazini grófokkal. A gróf apja védte meg Bécset 1529-ben Szulejmántól.

1583-ban a II. Rudolf megengedte Salm grófnak, hogy Borostyánkő várat 556 tallér költséggel, a Stomfán levő házat 2000 forint költséggel javíttathassa, kikötötte azonban, hogy az engedélyezett összegeket csak szükséges és ne kényelemre szánt épületekre fordítsa.

Pálffy Miklós 1592 márciusában megkapta II. Rudolftól Pozsonyborostyánkő várát, de a Salmoknak és a kamarának összesen 94 156 forintot kellett fizetnie. Pálffy felesége a gazdag bankárcsaládból származó Fugger Mária volt. A zálogösszeg kifizetésében segítségére volt sógora, Illésházy István, a későbbi nádor. Egy ideig ő és neje, Pálffy Kata a vár birtokosa. 1600-ban a kamara 4000 forint értékre becsülte a várat, ami egy romos várat feltételez.

1604-ben lesz örök tulajdon a vár a Pálffyaké. 1619-ben Pálffy Miklós gyermekei megosztoznak a vagyonon, Pozsonyborostyánkő Pálffy Pálé lesz. 1644-ben az olasz Filiberto Luchese olasz építőmester erősíti meg a várat, ekkor épül a külsővár, a középkori vármag is átalakul.

Pálffy Pál halála után fia, Pálffy János örökölte a várat és uradalmat.

1683-ban Thököly kurucai portyáztak a vár alatt, a kurucok tábora Cseklészen volt. A várat nem ostromolták.

A Rákóczi szabadságharc alatt a Pálffyak a császári oldalon harcoltak. A kurucok nem foglalták el a várat. A Pálffyak egy időben itt tartották a családi levéltárukat, de a stomfai várkastély elkészülte után az lett a központjuk.

1809 júniusában Napóleon csapatai felrobbantották a várat, amelynek ekkor már semmi hadászati jelentősége nem volt. A rommá vált várban 1825-ben még erdészek laktak (Könyöki).

Az 2019-es LIDAR képen két nagyméretű sáncolás látható a vár alatt. Egyenlőre kutatása nem történt meg.