Kaposszentjakab

Az 1061-ben alapított, egykor Zselicszentjakabinak hívott apátság, hazánk első ismert magánalapítású bencés monostora. Alapítója a Geur/Győr nembéli Atha nádor, somogyi ispán volt. A területet Szt. István a somogyi lázadók (Koppány?) leverése után a német származású Geur/Győr nemzetség őseinek adományozta. Az alapítólevél egy 15. századi átiratban maradt fenn, zárósorainak a tanúsága szerint Atha ispán magának tartotta fenn a monostor tulajdonjogát, védelmét és anyagi természetű ügyeinek az intézését.

Az ispán Szent Jakab hegyén alapította monostorát, ahol korábban már volt egy, az említett szentnek szentelt templom, amely "szerfölött régisége és elhanyagoltsága miatt már pusztán állt". A domb lakott volt, az itt élőket az alapító elköltöztette. Az alapítás után 1067-re felépült a kolostor temploma, amelynek a dalmáciai hadjáratról hazatérő Salamon király és Géza herceg jelenlétében végzett felszentelése nagy esemény volt, a Képes Krónika is megemlékezik róla: "...A király és a herceg tehát összeszedte seregét, elmentek Dalmáciába, és épségben visszaszerezték azt, ami elveszett. A király és a herceg királyi ajándékokat kapott, drága szöveteket, sok aranyat és ezüstöt. Amikor visszatértek, Atha nádor megkérte a királyt és a herceget, jelenjenek meg monostorának fölszentelésén, melyet Szent Jakab tiszteletére épített Zselicen; ez meg is történt." . A 7,5×12–13 méter nagyságú, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom nagyméretű római téglákból épült, alapozásához nagyobb köveket használtak. Felmenő falainak egy részét felhasználták a monostortemplom építésénél, ilyen falszakaszok a monostortemplom északi belső falainál azonosíthatóak.

Érdekessége az alapító levélnek a benne említett régi templom, és az ott lakók elköltöztetése. A feltárások megtalálták ennek a templomnak a nyomait, mely nagyrészt római téglákból épült. A templom körül temetkeztek és egy palánk és sánc nyomai is előkerültek - ezek jellege hasonlít Hont várának palánkjára. A palánkkal erődített, templomos települések a koraközépkorban elsősorban a Karoling-kori szláv népességre jellemzőek Közép-Európának ezen a részén, viszont Hont sáncairól tudjuk, hogy a 11. században épültek. A sáncmaradványok vizsgálata azt mutatta, hogy az a 10. század utolsó harmadára már elpusztult.

Az alapító Győr nemzetségtől IV. Béla - talán a tatárjárás utáni zavaros időkben - elvette a kegyúri státuszt és az Apor nemzetségieknek adta. 1243-ban az Apor-nemzetség tagjai ellenkezés nélkül adták vissza a Győr-nembelieknek a nekik adományozott zselici patronátust. (Kumorovitz)

Benedek veszprémi püspök — mint az apátság legfőbb egyházi felügyelője — az akkori kegyurak: a Győr-nembeli György fia Zeyhanus ispán és Dezső fia Dezső mester között a monostor patronátusa ügyében 1298-ban — fogott bírák közreműködésével — egyességet hozott létre.

Az apátságnak több mint 60 helységben voltak birtokai, a földek mellett templomok, kápolnák, udvarházak, vámok is tartoztak hozzá, ugyanakkor a kegyúri család erős befolyása erősen korlátozta ezt a gazdagságot. A korabeli írott források leginkább a kegyuraságot birtokló Győr nembeli Szerdahelyi család különböző ágainak az apátsággal és egymással való pereskedéseivel és egyezkedéseivel kapcsolatosak. A Győr nemzetség tagjai 1329-ben megegyeztek, hogy a jövedelem harmada a kolostoré, a többi egyenlően oszlik meg a család két ága között. Későbbiekben állandó súrlódás volt a kegyúri jogokat gyakorló Győr nembéliek és a monostor apátjai között.

A pécsi káptalan 1366. aug. 1-én kelt oklevele arról szól, hogy a Szerdahelyi Ders fia Miklós és fiai: Ders, György és János, továbbá ugyanazon Ders fia Péternek a fia: Mihály egyfelől, másfelől pedig Gyulai Miklós fiai: Jakab és Mihály, valamint Kemend-i Konrád két fia: Miklós és János — előzetes megállapodás alapján, a patronátus jogán őket illető zselici Kapuselve-i birtokokon, nemkülönben igazgatásukon és védelmükön úgy osztoztak meg, hogy a Szent Balázs plébánia zselici birtokai, birtokrészei és prediálisai s a Szent Jakab apostol zselici egyházának Kapuselve-i birtokai és birtokrészei Szerdahelyi Ders fia Miklós mesternek és fiainak, valamint Ders fia Péter fiainak; a Szent Lukács evangélista és Szent Tamás vértanú egyházának Pwzeg nevű birtokai, birtokrészei és prediálisai pedig Gyulai Miklós és Kemend-i Konrád fiainak jutottak. 1377-ben a Szerdahelyiek pert vesztenek az apátság ellen.

1387-ben a kegyúri család tagját, Miklós fia Bertalant választják apáttá, ekkor csillapodnak a viták. Leginkább a Szerdahelyi Dersfiek voltak az apátság kegyurai, általában apátokat is ők állítottak. 1392-ben búcsúengedélyt kapott a kolostor.

A 13-14. század fordulóján épült a kisméretű, különálló, nyolcszögű kápolna, amit az 1529-es oklevél plébániatemplomként említ. A román stílusú templomot a 14-15. század fordulóján átalakították, gótikus stílusban átboltozták. Erről vallanak a körülfalazott, megvastagított oszloplábazatok, s a pusztulási törmelékben talált behullott boltozati maradványok. Ekkor épült a kerengős kolostorépület is.

Az I. Lajos halála utáni zavaros évtizedekben a kolostor folyamatosan zaklatásoknak, hatalmaskodásoknak volt kitéve, mint a peres iratok mutatják. Péter apát bizonyára ezért helyeztette át magát IX. Bonifác pápával a bakonybéli apáti székbe. A Szerdahelyiek is próbálják befolyásukat megerősíteni a birtokok felett, ami 1422-ben sikerül is nekik.

1451.03.29-én kelt az az oklevél, melyben Zerdahel-i Imre fia Miklós hozzájárult testvéreinek, Zerdahel-i Dersnek és Pálnak ahhoz az elhatározásához, amellyel testvérüknek, Danch János klerikusnak, aki Bécsben folytatja tanulmányait, e tanulmányok befejezéséig a Somogy megye /Zselic/ Szentjakabi bencés apátságot annak összes jövedelmeivel együtt adományozták. Ha a tanulmányok bevégzése után az apátság ismét felszabadul, akkor csak mind a hárman adományozhatják, mint patrónusok, másnak az apátságot. (galéria)

A 16. század elején, a török veszély fokozódásával egy külső védőfalat is felhúztak a kolostor keleti zárófalán kívül. A kolostorudvaron valószínűleg ekkor készült egy nagyméretű objektum, kút vagy ciszterna, amelynek kiásásakor számos sírt romboltak. 1500-ban említik az apátsági "Várnagy"-ot.

1508-ban Miklós bátai apát és Thurzó György zalavári és vizitálta az apátságot. A felülvizsgálók elégedettek voltak, hiszen, mint írták, "Az apát elég tiszteletreméltó életet élt rendtársaival együtt. S mindent olyan rendben találtunk, ahogyan azt az előd-apátok ebben a monostorban elrendelték. Hibául csak azt állapítottuk meg, hogy szerfölött magas e Szt. Jakab-apátság szolgaszemélyzetének létszáma, akik a monostor javait feleslegesen fogyasztják, mert nem volna rájuk szükség, s akik a saját fejük szerint — minden fegyelem, szigorúság nélkül — jönnek-mennek a monostorban; ezt nyíltan kifogásoltuk. Az apátnak öt rendtársa van."

A szerzetesek 1543-ben végleg elhagyták, ettől kezdve katonák szállták meg és Kaposvár elővára volt. Tojgun budai pasa támadásakor 1555-ben az őrség visszahúzódott a várba, ami hősies ellenállás után 1555. szept. 20-án elesett. A török krónikás Dzselálzáde ezt írta Szentjakab elfoglalásáról: "midőn az ehhez közel fekvő Szent-Jakab nevű vár közelében megállapodtak, a benne lévő, gyehennára való gyaurok - mivel nem volt elég erejök megbirkózni a győzelmes sereggel - futásra vévén a dolgot, sötét éjjel szétfutottak és üresen hagyták a várat." 1561-ben Szentjakab továbbra is a török kézben lévő várak között szerepel. 1664—66 között Evlia Cselebi mint török végházat említette. Egy 1695-ös írás (az akkori Kaposvártól 1 km-re lévő) Ivánfával kapcsolatban megemlékezik arról, hogy "egy Szent Jakab nevű puszta vár is tartozik hozzá, melyet a Dersffy család bírt, mint örökséget."

A monostor a hódoltság után nem nyerte vissza régi fényét. Apátot ugyan még ekkor is kineveztek, de ez már nem jelentett egyebet puszta címnél. 1776-ban a templom északi falán még szentek freskóit látták. Zselicszentjakab utolsó apátja, Szabó András 1807-től 1818-ig töltötte be ezt a tiszteletreméltó hivatalt.

A feltárások 1960 és 1966 között Nagy Emese vezetésével zajlottak. 2013 őszén és 2014 április-májusában újabb ásatások voltak Molnár István vezetésével (a beszámoló innen letölthető).