Tapolcsány vára

Tapolcsány vára mintegy 15 km-re található (Nagy)Tapolcsány városától. A várost német telepesek alapították a 12. században. Először 1173-ban említik Tupulchan néven.

Tapolcsány birtokot ("terrarum Tupulchan") IV. Béla 1235-ben adományozta hívének, Türje nembéli Dénes fia Dénes királyi főlovászmesternek ("Dionysius, filius Dionysii"), későbbi nádornak.

A tatárjárás után a későbbi várbirtok több tulajdonos kezén volt: Gutkeled nembéli István és Csák II. Máté is birtokolta részeit. Valamikor 1260 után a terület nagy része már Csák II. Máté tulajdonába került.

1278 júl. 4-én Csák II. Máté nádor Tapolcsányból ad ki olvelet ("Datum in Topluchan, quarto die octavarum termini prenotati"). 1283-ban végrendeletében Tapolcsány mint vám szerepel. Az özvegyére hagyja, de csak annak haláláig. Utána a testvére, Csák Péter az örökös.

A 13. századi oklevelekben Tapolcsány neve Thopulchan, Topluchan, Topolchan formákban szerepel. A várról egyikben sincs említés, azt csak egy 1318-as oklevél említi. János nyitrai püspök oklevele szerint Csák Máté elfoglalta a püspökség birtokait és a Topolchan-i sánc ásására, nagy fákkal való megerősítésére, bástyák készítésére, zab adására, a kertekbe zárt vadállatok makkal való ellátására, a bástyákon kövek elhelyezésére, falak építésére [Csák Máté] officialis-ai a püspök csaknem minden népét igénybe vették és megnyomorították. Ezen oklevél alapján és az öregtorony gerendáinak dendokronológiai vizsgálata alapján a vár építtetője az oligarcha Csák Máté lehetett a 14. század elején. A vár stratégiailag fontos területen épült: ellenőrizte a Nyitra völgyét és vizuáli összeköttetésben volt Gímes és Zayugróc várakkal. Csák Máté valószínűleg Tapolcsányt is rendszeres tartózkodási helyként használta Trencsén mellett.

Ez a korai vár a sziklaperem szélére épült öregtoronyból és a félkörívben ezt körbevevő falból állt. A torony 9x9 méter alapterürletű és a földszinti falvastagsága eléri a 2,9 métert. A kora gótikus torony hasonlóságot mutat a trencséni öregtoronnyal. A bejárata a 2. emeleten volt és felvonóhidas megoldással védték. A 3. emeleten volt az árnyékszék. A 14. század végéig a torony volt a fő lakóépület. A belsővárat félkörben a sziklába vésett szárazárok vette körül.

1309-ben Csák Máté nádor Tapolcsányban tart gyűlést. Amikor 1318-ban a főpapok a nyitrai püspök Csák Máté ellenes vádpontjait írásban rögzítették, elmondották, hogy Máté Trencsén és Tapolcsány megerősítésére a nyitrai püspök jobbágyaival árkot ásatott, követ, gerendákat hordatott, meszet égettetett, a ciszternákhoz szükséges agyagot szállíttatta.

Csák Máté 1321-es halála után I. Károly csapatai ostrommal foglalták el a várat. János fia Péter későbbi jeszenői várnagy Trencsén és Tapolcsány bevételekor tüntette ki magát (1328. máj. 10-i oklevélben szerepel). Tapolcsányból királyi vár lett.

1347-ben Pomázi Cikó volt a tapolcsányi és keresztszegi királyi várnagy, 1356-ban Csúz János volt a tapolcsányi várnagy. 1372-ben a király rokona, Oppelni László nádor honorbirtoka volt, aki Korompai János fia Jánost bízta meg a várnagyi teendőkkel.

1389 dec. 2-án Zsigmond Szécsényi Franknak és Simonnak a nyitramegyei Tapolcsán várat és várost adja érdemeikért és cserében a barsmegyei Saskő várért, amelyet tőle azért kaptak, mert lemondottak Lietva vár zálogáról s amelynek erdőségeire a bányavárosoknak nagy szükségük van, továbbá a barsmegyei Zsarnócáért és tartozékaiért, amelyeket nem régen cserélt el tőlük krassó-, temes-, keve- és aradmegyei birtokaikért. 1390-ben a nyitrai káptalan bevezette a nevezetteket Tapolcsány várába és tartozékaiba: "Thopolchan civitas cum tributo ac duobus molendinis in fluvio Nyttra existentibus condam octo rotas volventibus, Nova villa vánfmal, Dowaran birtok fele egy háromkerekű malom felével, Tormás, Kyssulyen, Kyswylak, Mereche, Kysrepen egykerekű malommal, Kysfalu egykerekű malommal, Nogrepen kétkerekű malommal, Bw kétkerekű malommal, Bod, Belez, Thezer, Kwzmych egykerekű malommal, Wythkouch, Nempthych, Tharnuk, Nogjech, Welys, Zawada, Peryes, Aranyes cum montana és egykerekű malommal, Nogwendegy, Kyswendegy, Sys birtok fele, Kyszelechen és Waralya falvak".

1395-ben Zsigmond Tapolchan (Tapolcsány) várhoz, amelyet korábban csereképpen in perpetuum Konya bán fiainak : Frank erdélyi vajdának és Simon mesternek adott, visszacsatolja a nyitramegyei Dawara birtok felét.

1397-ben Zsigmond elcserélte Szécsényi Frank és Simon tapolcsányi várát és több erdélyi birtokát Csáktornya és Sztrigó zalamegyei várakért, és amennyiben Tapolcsány értékesebb lenne, akkot még Rezi és Tátika várakat is odaadja. (A csere nem valószínű hogy létrejött, mert később Szécsényi Frank fia László kezén van Tapolcsány.)

A 15. század elején a belsővár fala elé egy vékonyabb falú falszorost építettek az északnyugati végén egy kisebb toronnyal.

1407. máj. 21-én Zsigmond többek között Tapolchaan városának küldött levelében utasítja őket, hogy a tőle elszökött Lehky (dictus) Fülöp fiait, Miklóst és Lászlót le kell tartóztatni. 1410-ben Szécsényi Frank fiát, Lászlót pereli sikertelenül az alsóelefánti család egy birtok miatt. Szécsényi igazolja, hogy azt atyja még Tapocsánnyal együtt kapta Zsigmondtól. Decemberben már Szécsényi László pereli Szerdahelyi Dénest, mert az elfoglalta és kivágatta a Thapolchan oppidumhoz és a Nempchuch birtokhoz tartozó erdőit és bokrait, Nempchych-i jobbágyait elfogatta és most is fogságban tartja. 1411-ben Szécsényi László tapocsányi várnagya Byn-i László volt.

1411 dec. 9-én Szécsényi László és nagybátyja, Szécsényi Simon megosztoznak a birtokokon. Lászlóé lett Ajnácskő, Hollókő, Tapolcsány. Simoné Salgó, Somoskő. Benevár pedig közös tulajdonban maradt.

A huszita betörések során azok 1433-ban elfoglalták Tapolcsány városát, de a várat nem. Tapolcsány valódi huszita fészek lett, innen fosztogatták a környéket. Valószínűleg ők építették azt a fa erődöt, amit a későbbi oklevelek említenek. Zsigmond király Lévai Cseh Pétert bízta meg a husziták elleni harccal, aki 1434-ben Symneczky Jan huszita kapitánytól a birtokot 9000 forintért visszaváltotta.

1441-ben az Erzsébet özvegy királyké által behívott Giskra huszitái (Chapek Jan) foglalták el ismét. 1442.11.10-én kelt oklevelében I. Ulászló király bizonyítja, hogy nem kevés pénzért megvette Chapek Jánostól a Morvaországban fekvő Namyescz nevü várat és azt cserébe Tapocsányért (Thapalczan-ért) odaadta Lwczysky János vitéznek, aki Tapolcsányt birtokolta. Chapeknek nem a teljes összeget fizette ki, hanem a maradék 6000 forint fejében zálogba adta neki Strechent [Sztrecsén] és Starygradot [Óvár] várakat. Kikötése volt a királynak, hogy a várakból nem zaklathatják a környéket. Végül 1443-ban távoztak a városból. A vár alatti falu a vár közelsége miatt nem volt kitéve a pusztításoknak. 1447-ben Sági Balázs, Hunyadi János kormányzó bizalmasa a tapolcsányi várnagy. Ez után valamikor ismét megszálhatták a husziták, Giskra emberei.

1459.03.07-i oklevél szerint Tapolcsány várát és városát 2000 aranyért váltották vissza a Felvidéket pusztító csehektől. Ezek most Guthi Országh Mihály kezén vannak V. László adománya szerint. 1460-ban Zooki János volt a tapolcsányi kapitány. Az Országhok nem voltak teljesen birtokában az uradalomnak, annak fele Szécsényi László lányának és férjének, Losonci Albertnak a tulajdonában volt.

1461.01.25-én Mátyás király a nyitrai káptalanhoz intézett oklevelében érdemei elismeréséül Guthi Országh Mihálynak adományozta Tapocsány (Thapolchan) kővárát, Tapolcsány városát a benne lévő fa erődítménnyel, és az uradalom falvait. Ezek egykor Zechen-i [Szécsényi] Lászlóé voltak, de László király adománya óta Orzag Mihály és Losoncz-i Albert bírták azokat és most a király új adomány címén bevezetti őket a birtokba (galéria). Az Országhok csejtei castellánusa kőfaragókat küldött Tapolcsányba az építkezésekhez.

1504-ben Lévai Cseh Péter leszármazottja, Lévai Zsigmond kérelmezte II. Ulászlónál, hogy zálog jogcímen vezessék be a tapolcsányi birtok felerészébe. Ez az Országhok tiltakozása miatt nem történt meg. 1516-ban ismét megkísérelték a beiktatást, de ezt Bencek Ondrus tapolcsányi várnagy megakadályozta.

Mohács után Az Országhok I. Ferdinándot támogatták a két király közötti harcban. Ők építették a külső várat a nyitott olasz bástyákkal az ágyúk számára.

1552-ben a vár felének tulajdonosa, Losonci István elesik Temesvár védelmében, 1567-ben pedig Országh Kristóf halt meg fiú örökös nélkül. A vár és uradalom a Kamara kezére kerül, majd az Országh-féle fele Balassa Menyhérthez, a másik fele Losonci Anna kezével 1589-ben Forgách Zsigmondhoz. Forgách és Balassa közös birtoklása nem volt zökkenőmentes, ezért végül 1595-ben Forgách megváltotta a vár másik felét is.

1599-ben a törökök elpusztították a vár alatti falut. A 17. század elején a Forgáchok megerősítették a várat. 1620-ra elkészült Tapolcsány városában a vizesárokkal körbevett várkastély, ami átvette az uradalmi központ szerepkört. A vár jelentősége csökkent, de ott is építkeztek. A belsővárban megnövelték a lakótereket, megépült az elővár és a külső vár két sarkát hárömszög alakú ágyúállássá töltötték fel.

Forgách Zsigmond 1619-ben színleg átállt Bethlen Gábor oldalára, de fenntartotta a kapcsolatot a királlyal is, majd visszapártolt hozzá. 1621-ben Forgách Ádám örökölte Tapolcsányt.

1645-ben I. Rákóczi György a hadjárata alatt Tapocsány várából, (vagy a Tavarnokban ekkor már álló várkastélyból) írt levelet feleségének, Lórántffy Zsuzsannának ("Datum in Castris Nagy-Tapolcsán positis die 6. Julii 1645.")

1649 augusztusában a törökök Tapolcsány városa körül portyáztak és 800 rabot hurcoltak el.

Az 1671-es leltár megemlíti, hogy a vár megrongálódott ugyan, de még biztonságosnak, védhetőnek számít, és némi fegyverzettel is rendelkezik.

1687-ben Forgách Ádám és Simon adósságaik törlesztésére volt gyámjuktól, az idősebb gróf Bercsényi Miklóstól 31000 Ft-ot kaptak, melynek fejében 1687 január 3-tól 10 évre zálogbirtokként Nagy-Tapolcsányt és Tavarnokot átengedték.

Forgách Simon 1704. március 20-án átszökött a kurucok táborába. A korszerűtlen Tapolcsány vára is megnyitotta a kapuit a kurucoknak.

1708 január elején elején Bottyán a Nagytapolcsányig előrenyomuló Starhemberg Maximiliant visszanyomta a Vág mögé. Februárban a portyázó nyitrai kurucok Bornemissza János strázsamester vezényletével a tábornagyot is elfogták a hadipénztárral együtt.

1708 júniusában Bottyán Nyitráról írt levelet Bercsényinek, mely szerint: "...Ocskay László Uramat brigádástúl Nagy-Tapolcsán táján meghadtam, Urbán Czelder Uram hajdúit is ő Kegyelme mellé eresztettem...". Nyitra 1708 aug. végi eleste és Ocskay László árulása után Tapolcsány is meghódolt a labancoknak. Heister utasítására Steinville tábornok téli szállásra szétosztotta csapatait a Nyitra és Vág közötti várakban, kastélyokban. Tapolcsány várába és a Nagytapolcsány melletti tavarnoki kastélyba is osztrák csapatok kerültek. 1709 jan. 9-én Bottyán Szécsényből már a komáromi, esztergami, nyitrai, tapolcsányi, szent-benedeki ellenségről jelent.

1710 februárjában még megpróbálták a kurucok visszavenni az elvesztett területeket: Béri Balogh Ádám dandárja Pozsony felé nyomult előre és megvette Nagyszombatot, Szentgyörgyöt és Bazint, míg más hadak a Nyitra völgyében Tavarnokot, Bossányt és Tapolcsányt foglalták vissza. Ez azonban már nem volt tartós siker.

A Rákóczi-szabadságharc vége után elkobozták a Rákóczival együtt emigrált Forgách Simon vagyonát és Tapolcsányt a Kamara Berényi Péternek adta el 1714-ben. Egy 1721-es dokumentumban az szerepel, hogy gondoskodni kell a falu feletti vár kapujának jó állapotáról és őrzéséről. Berényi Terézia kezével Erdődy József tulajdonába kerül, majd 1733-tól a Traun család birtokolta. A 18. század végéig a romosodó várban a várkápolnát még használták a falubeliek.

A vár utolsó tulajdonosai a Stummerek voltak, akik 1868-ban Tavarnok kastélyát is megvették. Báró Stummer Ágoston a 19-20. század fordulóján az omladozó várat romantikus stílusban helyreállította. Ezek a munkák leginkább az öregtornyot érintették, amely ekkor nyerte el a mai formáját. A vár romos falait konzerválták. 1925-ben voltak még javítások a váron.