Erdőd ( Erdut)

1192-ben III. Béla király Macharias comes számára a Bács megyei Szond ("Zund") birtokot körülhatároló oklevelében megemlítik Erdőd parókiáját is ("sub ecclesia Sancti Regis de Herdeud"). Később 1231-ben II. András Makár bán fia Tamás comesnek birtokoat adományozó oklevelében szintén szerepel Erdőd temploma "sub ecclesia Erdeud"

Erdőd várát először 1472-ben említik "Castellum Erdeed" néven, ekkor a titeli prépost volt a tulajdonosa a településsel együtt. 1499-ben az alsólendvai Bánffy családé. A kutatók feltételezik, hogy Konstantinápoly 1453-as elvesztése után épülhetett sebtiben, mert ennek a várnak a fala messze a legvékonyabb a Duna menti erődítmények közül (0,83-1,13 m).

Brodarics István (Stephanus Brodericus), II. Lajos kancellárja ezt írta Erdődről: "Erdőd vára a titeli prépostságé, egy olyan hely, amelyet mindenünnen erdők vesznek körül, és amelyeket kevés fáradsággal, a természet segítségével nagyon meg lehet erődíteni."

1521-ben az ostromlott Nándorfehérvár megsegítésére rendelt naszádos flotta a vár eleste után, szeptember vége körül még csak Erdődig hajózott le, ahol a királyi seregre várt. Végül Nándorfehérvárt meg sem próbálták a királyi hadak visszafoglalni.

Erdőd vára 1526-ban került török kézre harc nélkül. Míg a szultáni fősereg Újlakot ostromolta, a török történetírók leírása szerint "...ez alatt a Dimitrofcsa, Nogajf, Racsa, Szotin, Valkóvár és Erdőd nevű várak hitetlen lakosai részint elmenekültek a győztes hadsereggel való találkozás elől, részint meghódolván átadták várukat és az Istentől őrzött birodalom őszinte barátjaivá lettek." A várat ekkor még valószínűleg kiürítették, mert Szlavónia Szapolyai Jánosra esküdött fel. Annyi biztos, hogy 1529-ben magyar-szerb királyi sajkások horgonyoztak a kikötőjében, ami azt támasztja alá, hogy a vár vagy üres volt, vagy magyar őrség lehetett benne.

1529. június 18-án Szulejmán Bécs elleni hadjárata alatt Erdőd alá egy erős török flotta érkezett és azonnal megtámadta az ottani kikötőben horgonyzó királyi flottát. A harc elején a szerbek átálltak a törökökhöz, a magyar naszádosok egészen Siklósig menekültek. A törökök és a szerbek elpusztították a környéket.

1537-ben Johann von Kaztianer előkészítetlen eszéki hadjáratakor nem volt élelme a keresztény hadaknak. Katzianer utasította Bánffy Boldizsárt hogy Erdődöt, a családja egykori várát vegye be, és hozzon onnan élelmet. Bánffy könnyűlovasságával el is foglalta a várat, de élelmet ott sem talált. Katzianer felhagyott Eszék ostromával és megkezdte a felbomlóban lévő hadaival a visszavonulást. A törökök utolérték, és a diakovári csatában (okt. 9.) teljesen szétverték a seregét. Erdőd üresen hagyott vára ismét a törököké lett.

1564-ben I. Ferdinánd követséget küldött Szulejmán szultánhoz. Seuper leírta az utazásukat, amely során november 18-a után már Erdődön voltak: "éjjel tovább utaztunk és reggel felé egy ligetben pihentünk, délben pedig a Dráva beömlésénél a Dunába. Este Erdődbe, egy magaslaton lévő várba érve, ott kenyeret és bort vásároltunk, valamint mindent, a mi kapható volt."

1599-ben a híres tolnai portya során a kanizsai szabad hajdúk Erdőd váránál, a Dunán közeledő, 58 nagy hajóból álló, rengeteg pénzt, élelmiszert, fegyvert és ruhát szállító török hajóhad összes rakományát, Hárságynál pedig 6000 darab vágómarhát zsákmányoltak. Illésházy szerint Erdődöt, Tolnát és egyéb török várakat is elfoglaltak és felégették őket.

1608-ban a Konstantinápolyba tartó követséggel utazó Maximilian Brandstetter leírta és lerajzolta Erdődöt (galéria). "Június 9. ... közvetlenül a Dunánál egy elég magas hegyen fekvő és Erdődnek nevezett öreg várnál kötünk ki. Régen bizonyára szép épület volt, mint még meglehetősen magas külső falai mutatják, az oldalakon sarokerődítésekkel és egy elég magas toronnyal, de belül minden beomlott, tető sincs rajta, mindazonáltal az erődítésekben és pincékben olykor rácok és törökök tanyáznak. A hegy, amelyen a vár áll, csaknem gömbölyű, és olyan csupasz, mintha egy mély árok venné körül. A vár előtt egy nagy falu terül el, sok szép kertjében mindenféle gyümölccsel, amelyet rác asszonyok árultak is nekünk; rácok és magyarok lakják, akik a keresztény vallást gyakorolják." A leírás szerint még nem javították ki az 1599-es hajdú támadásban leégett tetőket.

Az 1660-as évek elején a török utazó, Evlia Cselebi megvizsgálta a várat. Sajnos Erdődről elég szűkszavúan írt: "Erdut vára is kikötőhely a Duna partján. E várból egy ákcse vizsgálati díjat sem kaptam, csupán Piri pasa adott száz aranyat, egy lovat és szökevény rabszolgáiból három szolgát."

1687-ben a nagyharsányi csatát követő napokban Lotharingiai Károly herceg Dünnewald tábornokot 10 000 katonával a Szerémség elfoglalására küldte. Az oszmánokat annyira megriasztotta az újabb vereség, hogy a várak őrsége pánikszerűen menekült: egymás után adták át a császáriak kezére Eszéket, Vucint, Valpót, Erdődöt, Valkóvárt, Újlakot, Péterváradot, Karlócát, Pozsegát és a Száván túli Dubicát. Szlavónia lakossága október végén letette a hűségesküt l. Lipótnak.

Johann Caspar Anton Hammerschmid "Az Ottoman Portával 1698-ban Szlavóniában folytatandó béketárgyalásokra induló császári követség útinaplója" c. művében ezt írta: "Október 11-én Erdőd mellett hajóztunk el; régi vár, melynek néhány tornya még áll s ezekben katonák állomásoznak. Ősi fészke annak a magyar grófi nemzetségnek, melynek egyik tagja ma a Magyar Kamara elnöke."

Egy 18. század eleji birtok összeírásban ez szerepel Erdőd váráról: "...Fölötte a hegyen Erdőd lerombolt vára, benne egy kis szoba a német katonaság számára; közepén igen nagy börtön. – Török uralom alatt nagyrészt török helyőrség lakta, 50 házat laktak, parancsnokuk neve; keresztény lakói görögkeletiek voltak, most nagyrészt oláhok és katolikusok, házaik, több hajdú is van köztük."

1730-ban III. Károly Erdődöt több szlavóniai birtokkal együtt Johann Baptist Maximilian kamarai tanácsosnak, Zuan bárójának adományozta, aki Erdődből birtokközpontot csinált. Az ő felesége adta el Pálffy János nádornak 1746-ban. 1785-ben csepini Adamovich Antal Gáspár, királyi kamarás és udvari tanácsos szerzi meg, majd hézasság útján Cseh Ervin, Szerém vármegye főispánja. Ő a várat családi temetkezési hellyé alakítja át 1891-ben.

Báró Forster Gyula Magyarország műemlékei c. 1905-ben kiadott művében így jellemzi Erdőröt: "Váromladék. Áll belőle egy őrtorony, s egy többemeletű szögletes torony. Egyik ablaküregében falfestmény."