Gerencsérvár

A kora középkorban a Csák nemzetség uralta a Vértes nagy részét, a várak építése az ő nevükhöz fűződik.

1204 előtt a Csák nembéli Ugrin esztergomi érsek a "Szentkeresztnél" házat építtetett az "Wduorhel" (Udvarhely) nevű helyen. Udvarhely pontos helye nem ismert, de feltételezhető hogy az alig 1,5 km-re lévő Gerencsérvárral lehet azonos. 1231-ben Csák Miklós végrendeletében Udvarhelyt fiának, Lőrincnek adta. 1278-ban itt három házat említenek, egy tető alatt. Nácz József ebből háromszintes épületre (toronyra) következtetett.

Gerencsér neve 1330-ban bukkan fel először, ekkor részben királyi lovászoké és a Csák nembeli Györke fia Pál királyi apródé.

I. (Nagy) Lajos 1364-ben kelt oklevelében "Villa Gerencher locus venationis nostre." formában szerepel. A királynak kedvelt vadászháza volt, itt fogadta 1366. dec. 6-án a velencei köztársaság követségét, midőn vele a törökök ellen indítandó hadjáratról tárgyalt.

1410-ben Zsigmond Hohenzollern Frigyesnek adományozta Gesztessel, Vitánnyal és Tatával együtt. 1424 előtt valamennyi vértesi vár Rozgonyi István, Pozsony megye főispánja kezébe került. 1439-ben Tata, Vitány, Gesztes "castrum", de Gerencsér még "curia"-ként szerepel.

1440-ben a Visegrádról ellopott koronával a csecsemő V. László és a nevelője, a koronát ellopó Kottaner Jánosné egy éjszakát eltöltött a falai között. Kottanerné így ír naplójában: "Én az ifjú királlyal előrementem, s így értünk egy szép vadászlakba, amelyet németül Grintsechdelnek [Gerencsérvár] neveztek. Itt nagyon rideg szállásunk volt, szívesen ettünk volna, de nem sokat találtunk itt, mert péntek volt, jól böjtöltünk, és éjszakára ott maradtunk. Megvártuk, amíg nagyságos úrnőm utolért bennünket. Aztán Székesfehérvárnak vettük utunkat."

Albert özvegye, Erzsébet királyné 1446-ban bocsátotta zálogba több várral együtt a Rozgonyiaknak 9000 forintért. Ezt az elzálogosítást ("Castrum Gerencher") 1458. március 3-án Mátyás király is megerősítette. Gerencsérvár 1466-tól az Újlakiak birtokába kerül.

Újlaki Lőrinc 1495-ben Bakócz Tamás esztergomi érseknek és rokonainak, az Erdődy családnak zálogosítja el. 1521-ben II. Lajos Paksy Jánosnak, Tolna megyei főispánnak adományozta.

Székesfehérvár 1543-as eleste után már a török támadja a Vértes környékét és várait, Gerencsérvárról nincs több említés.

Kutatása:

A 19. században Rómer Flóris és Nácz József is kutatták. Ekkor még sokkal több falmaradvány állt. Csernó Géza 1897. évi rajza zárt, téglalap alakú alaprajzot ábrázol (galéria). Nácz így írja le a látottakat: "А 13 m. hosszú, 8.70 m. széles négyszögű épületnek fala, mint az itteni váraknál rendesen, 2.20 m., de a déli szélességi oldalon 4.0 m., tehát majdnem kétszer olyan vastag volt. Faragatlan mészkövekből és vakolattal épült, közben itt-ott elvétve tégla is látható.
Minthogy a torony két vagy három emeletes vagyis 18—24 m. magas volt, valószínű, hogy a toronynak ezen feltűnő vastag falába alkalmazták az emeletekre vezető rejtett lépcsőket, melyeket alkalmasint emeletenkint lezárhattak, gerendákkal leszoríthattak, ha a szükség kívánta. így volt ez Csák Máté trencsényi donjonjánál is) Ezen biztonsági berendezés talán azért volt itt szükséges, mivel a torony és sánczárok közti, a tornyot övező keskeny kiterjedésű sikátorban nem akadunk körbástyának nyomaira."

G. Sándor Mária az 1960-as években az É-i oldalon födémtartó gerendák részeit említi.

A 2008-as ásatás eredményei: "A humuszban és az alatta levő rétegekben nagy mennyiségben találtunk 14-16. századi edény- és kályhaszemtöredékeket, áttört gótikus oromcsempét, valamint nagyszámú, vasból készült használati eszköz is előkerült: véső, balta, bárd, lakat, kengyel, sarkantyúk. Fa mint meghatározó építőanyag jelenlétére a rengeteg vasszög utalt. A felszínen talált és a rétegekből előkerült bronz- és ezüstpénzek (zöme Zsigmond-kori) pontos meghatározása közelebb vihet az épületek használati idejének meghatározásához."