Rékavár (Rákvár)

A vár építéséről semmi adat nem maradt fenn, egyes feltételezések az illír vagy kelta, netán 9. századi frank építkezést sem zárják ki (ezt az 1963-as ásatások nem támasztották alá). A vár valószínűleg még a tatárjárás előtt épülhetett, de régészetileg ezt még nem sikerült bizonyítani (2020).

Nádasd legkorábbi említése II. András király 1235-ben, Mázáról szóló birtokadományozási okiratában található. Maga az oklevél csak átiratban maradt fenn, amelyet a somogyvári konvent 1404-ben készített, viszont ennek hitelessége vitatott. Az oklevében ez áll: "...a határ a patak keleti oldaláról átmegy és dél felé haladva elérkezik egy Fenyeufa nevű fához. Itt van egy határjel, mely földhányással körülvett, kereszttel megjelölt tölgyfa. Ennek szomszédságában elkezdődik a nádasdi Brittek földje (terris Britanorum de Nádasth)" [* Csánki Dezső szerint ez "terra Bissanorum", tehát besenyők földje]. A hagyomány szerint két menekült angol herceg birtoka volt az említett terület - Edmund és Edward. 1016-ban Ironside (Vasbordájú) Edmund angol király elveszti trónját, fiait elűzik Angliából. Edmund 1047 körül elhunyt, Edward Szent István Ágota nevű leányát vette feleségül, és a házasságból itt született Margit, Skócia későbbi királynője és védőszentje.

Ismert egy 1296. évi oklevél, mely nemcsak a nádasdi határban feküdt birtokokat, hanem az ugyanott volt várat - "possessio et Castrum Nadasth" - is említ, bizonyságot téve a nagy történelmi nevű Kórógyi család tagjainak, Cletus/Clebus comes utódainak, a Tolna megyei Zselizben (Zelyz) fekvő birtokokról folyt perben tett barátságos egyezkedéséről.

Egy 1309. évi, átírásban megmaradt oklevél a vár erősség jellegére hangsúlyozottabban utaló "arx Nadasd" megjelöléssel él. 1321. évben Károly Róbert a Kórógyiak hűtlensége miatt nemcsak ősi fészküket, Koroghot, hanem Nádasd várát is elveszi tőlük. Utóbb azonban Károly utóda, I. Lajos, Visegrádon, 1343. május 11-én kelt intézkedésével, az atyja által elvetett Korogh és Nádasd castrum-át visszaadja, meggyőződve arról, hogy atyja azoktól rossz emberek sugallatára fosztotta meg birtokosaikat.

1465-ben Nádasd már mezőváros, a Marótiak birtokolták. 1473-ban a település (és valószínűleg a vár) birtokosa monoszlai Csupor Miklós. A 15-16. századokból nem ismert oklevél ami a várat magát említi.

Írásos emlék nincs a vár pusztulásáról, annak korát a régészeti feltárás adatai sejtetik. Az biztos, hogy tűz pusztította el, erre számos bizonyítékot találtak. Ez történhetett a mohácsi csata után, esetleg a két király híveinek belháborújában. A régészeti kutatás nem talált 1526 utánra kelteztethető anyagot.

Az 1810. évi Visita Canonica a hegyen álló romot Rákvárnak mondja. Ekkor még sokkal több fala állt.

A vár 1963-as kutatás szerint a 205 m hosszú, váltakozóan, de legnagyobb bővülésében 36 m széles, egészében megközelítően vízszintes várudvart körös-körül, kerületében mintegy 415 m hosszú, 3 m vastag, ép állapotában a 3 m magasságot feltétlenül, netán messze meghaladó, terméskőből, mészben gazdag habarccsal rakott fal szegélyezte. A kőfallal kerített várudvarnak csaknem közepetáján keresztbeszelő építménysor s az emellett végighúzódó, 10 m széles, 1,5 m mély árok a várudvart kettéosztotta. A középső faltól Nádasd felé eső rész külső várnak tekinthető, míg az Óbánya felé nyúló szakasz a belső vár szerepét tölthette be. Alaposan feltételezhető, hogy a középső épületsor romjai az egykori, szerény »palota« maradványát őrizték meg. A várudvar közepe táját keresztező épületsor északnyugati, 8x4,5 m külső falméretű tagja több szintes toronyépület volt. A külső sáncolás felé néző, 295 cm széles kapunyílása kaputorony jellegre enged következtetni. Feltehetően kaputorony volt a belső vár délnyugati végén álló, belvilágában mindössze 430x370 cm átmérőjű, több szintes, kerek toronyépület is. A belső vár délnyugati térségében, a kerek toronytól 23 m távolságra, a várudvar-falhoz épített, viszonylag nem jelentéktelen (12x5,30 m belvilágú) méretű, feltehetően egyszintes, az egykori külső járószint alá 40 cm-rel süllyesztett padlózatú, egyajtós épület feltehetően a várőrség szállása volt.

Az ásatás során előkerült cseréptöredékek, női bronzgyűrű, sarkantyúk, nyílhegyek a 14-15. századból származnak. A várépítés idejét illetően, pusztán a vár alaprajzi elrendezésének jegyeiből a 13. századra, fenntartással az ezt egy-két évszázaddal megelőző időkre lehet következtetni. Inkább a későbbi korra, illetve a 14—15. századi restaurálásra, átépítésre utalnak a korhatározás szempontjából ugyan mérsékeltebb értékű téglák, téglaméretek. A vár Szent István-kori keletkezésére, vagy fennállására, használatára a lefolyásában, eredményében vázlatosan leírt felderítő ásatás régészeti, műtörténeti forrásanyag értékű bizonyítékokat nem hozott napvilágra.