Fonyód Várhegy

Fonyód környéke honfoglalás után a Bő nemzetség birtokai közé tartozott. Fonyód neve először egy 1082-ben, Szt. László király a veszprémi káptalan birtokait összeírató oklevelében tűnik fel, "Funoldi" alakban. 1232-ben IX. Gergely pápa levelében is megtalálható Fonyód. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben két alakban is szerepel: Sconold, Fonold (Item Paulus de Fonold solvit XL. parvos."). Ekkor már plébániája is volt.

Somogy vármegye 1812-es leírásában szerepel Fonyód két vára: "Ezen a pusztán két várnak, vagy kastélynak láthatók a maradványai: az egyik a hegyen, a másik ezen hegy lábánál; az utóbbit jelenleg is mély árok veszi körül."

A hegy lábánál lévő fonyódi alsóvárat 1544 után Lengyel Boldizsár és Magyar Bálint építtette ki a templom megerősítésével. A 230 m magas Várhegyen lévő földvár sokkal régebbi, ennek ellenére semmi okleveles vagy történeti adat nem ismert róla.

A várhegyi erődítés szabálytalan ovális alakú központi platója sík, DK-i része kissé mélyebben fekszik. Jól érzékelhető várárok veszi körbe, részben külső sánccal. A plató füves tisztás, az árkot és a hegyoldalát erdő takarja. Az árok mélysége több méter, a sánc magassága 1-2 méter. Teljes területe 90x70 m, 0,46 ha. A központi plató 45x25 m, 0,07 ha. Magyar Kálmán szerint a honfoglalás időszakában már állt Fonyód-Várhegy földvára. Ezt a Kupavárak is nevezték (ilyen névvel több várat is jelöltek Somogyban).

A Várhegyen Bacsák György 1934-ben egy kisebb épületet feltárt, amelyet római téglák alapján római kori őrtoronynak gondolt, de magát a várat középkorinak határozta meg. Több fenékbélyeges, középkori kerámiát is talált, 14—15. századiakat is említ. Kőfalat és a palánk 25-30 cm vastag gerendákból álló, agyaggal kitömött maradványait is feltárta. Torma István 1982-ben két szürkésfehér, apró kavicsos anyagú középkori fazék oldalt talált. Ezek alapján középkori, illetőleg törökkori várnak határozták meg. A leletek között az őskori péceli (bádeni) kultúra leletei is előkerültek.

2009-ben a Várhegyen a kilátó építése előtt részleges régészeti kutatás folyt: "Az árkokban talált közepes mennyiségű középkori 13-15. századi kerámia arra utal, hogy ebben az időszakban valamikor mindenképpen lakhatták a dombot. Több tégla is előkerült a nagy mennyiségű kő mellett, ami alapján elképzelhető, hogy korábban épület állhatott valahol a területen. A feltárás során régészeti objektumot nem találtunk. Sajnos Bacsák György ásatási eredményeit nem tudtuk megerősíteni, módosítani, abban bízhatunk, hogy a plató egyes részei esetleg kevesebb bolygatást szenvedhettek. "

2011-ben egy közmű építésekor az árok átvágásakor kiderült, hogy az nagyon kis mértékben töltődött fel. A 30-60 cm mély humuszréteg alatt sárgásbarna köves feltöltést találtak, amely az árok alját erősítette meg. A régészek az 1934-es ásatás során dokumentált kőfal és palánk nyomokat a kutatott részeken nem találták meg. Molnár István régész összefoglalta az akkori ásatás eredményeit: "A vár különböző elemeinek korát továbbra sem tudjuk pontosan meghatározni. A közműárok falából kiszedett egyik kerámia nem lehet a 13. századnál régebbi, ez alapján valamikor a 13. században vagy azután épülhetett a sánc. Persze az ily módon nyert lelet nem igazán bizonyító erejű, későbbi bolygatás, átépítés nyoma is lehet. A sánc átvágásakor is találtunk tégladarabot, ami szintén arra utal, hogy a sánc megépülte vagy átépítése előtt is lehetett valami épület a területen."