Saskő (Šášovský hrad)

A Garam völgye felett magasodó 368 méter magas sziklabércen találhatók Saskő várának romjai.

A garamszentbenedeki apátság 1075-ös alapítólevelében szerepel Susolgi királyi föld "terram in Susolgi". Ennek egy része került az apátság birtokába a királyi adományozással. Ez a Susolgi területnév több kutató szerint esetleg kapcsolatba hozható a közeli Saskő várának nevével és Sasal-nak, vagyis Saskő aljának, Saskő környékének értelmezhető. Saskő vára Fügedi E. szerint 1242-43 körül épülhetett, építői Báncsa nembéli István váci püspök, majd esztergomi érsek testvérei, Vince és Péter (a Horváti család ősei). A vár első említése 1253-ból ismert sub castro [Susol] formában. Ez a vár a szikla keleti, legmagasabb pontján épült kettős osztatú palotából állt, a nyugati bejáratot egy hengeres torony védte. A tornyot és a palotát északról és keletről magas kőfal kötötte össze, így kialakítva a várudvart. A ciszternát az udvar nyugati oldalán vésték bele a sziklába mintegy 4 méter mélyen. A vizet a tetőkről vezették bele.

1283-ban még a családjuk birtokában volt, erről Báncsa Tamás ("Magister Thomas, filius Petri de gcncre Bancha") birtokcsere oklevelében olvashatunk. Ebben is Susol a vár neve. 1306 körül Csák Máté kezére került és csak az oligarcha halál után lett királyi vár.

1320–29 között János, selmeci kamaragróf és Becsei Imre volt a várnagy. Az 1340-es években az oklevelek szerint fia, Becsei Wezzeus (Vesszős) György a királyi várnagy. "Vesszős" mester, aki barsi és zólyomi ispán, saskői és lévai királyi várnagy is volt, elkísérte I. Lajost nápolyi hadjáratára. Az elfogott Durrazzói Károly herceget - akit Lajos az öccse, András herceg meggyilkolásával gyanúsított - Nápolyban Vesszős fejezte le. Az erőszakosságáról hírhedt nagyúr 1351-ben saskői várnagyként területeket foglalt el Selmecbányától. Saskő vámszedő hely is volt, erre egy 1341-es oklevél utal.

1352-ben Vesszős utóda, Zobonya László saskői várnagy fegyveres konfliktusba keveredett a selmeci polgárokkal és azok fegyvereseit megsemmisítette. 1352.04.20-án kelteztetett oklevelében I. Lajos király a várnagynak megparancsolja, hogy Wezzeus [Vesszős] mester idejében Selmecbányától elidegenített és Saskő várához csatolt Gerod, Karlyk, Sygluspergh, Diln, Sekken, Kulpal helységeket adja vissza Selmecbányának.

Az Anjou-kori oklevelekben Saskő várának neve számos alakban olvasható: Sasku, Saskew, Saaskuu, Saxkuu, Saskew.

Luxemburgi Zsigmond 1387-ben Szécsényi Franknak és Simonnak adta Saskő uradalmát, de két év múlva már ismét királyi birtok, melyet Zsigmond 1390-ben Ilsvai Leustáknak zálogosított el. Ekkor Gersei Pethő György volt Ilsvai szerviesnseként a saskői várnagy. Ilsvai nádorként fogságba esett a szerencsétlen nikápolyi csatában, és török fogságban hunyt el. Utána fia György örökölte az uradalmat, majd 1397-ben Sáros váráért cserébe Csetneki György főasztalnokmester birtokába került. 1401-ben Csetneki Zsigmond volt Saskő ura. 1411-ben Zsigmond megparancsolja a saskői (Saskew) és szklabinyai (Sclabonya) várnagyoknak, hogy a Körmöcbnyai (Crempnicya) polgárokat áruit vámmal ne súlytsák, mert királyi felmentésük van a vám megfizetése alól. 1413-ban Mychk a saskői várnagy és Pethrac az alvárnagy. Zsigmond később elvette Saskőt a Csetnekiektől és helyette Hrussót adta. Ekkor egy ideig ismét királyi vár volt, de 1424-ben Zsigmond Cillei Borbála királynénak adományozta több másik várral és várossal együtt.

Zsigmod halála után utóda, Habsburg Albert összeesküvéssel vádolta meg anyósát és elkobozta birtokait. Saskő a királynéi javadalmakkal együtt Zsigmond lányáé, Luxemburgi Erzsébeté lett. Albert halála után az ország főurainak egy része a lengyel Ulászlót hívta meg a trónra, míg a bárók másik fele Erzsébetet és fiát, a csecsemő V. Lászlót támogatta. Az országban kitörtek a pártharcok a két tábor között.

1440 március 8-i oklevelében I. Ulászló megígéri, hogy Zsigmond leányát, Albert özvegyét Erzsébet királynét egy éven belül nőül veszi, s részére megerősíti a néhai Albert intézkedéseit pro conservacione status curie sue, t. i. Zólyom, Végles, Lipcse, Saskő, Dobronya várakat Zólyom megyében, Diósgyőr, Komárom, Óbuda, Szanda várakat, Csepel szigetet (cum Comanis reginalibus) a pénzverés jogával, minden tartozékaikkal. A frigy nem jött létre.

Erzsébet özvegy királyné a cseh Jan Griskra zsoldosvezért hívta be az országba, aki V. László nevében megszállta barsi várakat. Koler/Kollár Péter lett saskő kapitánya, aki Giskra embereként Erzsébet várnagya volt.

1447 júl. 21-én megállapodás jött létre Hunyadi János kormányzó és Jan Griska között, melyben Giskra kötelezte magát az elfoglalt várak visszaszolgáltatására. Ezek között volt Saskő is ("...Zolywm, Wegles, Lypche, Saskew et oppidum Korpona..."). A megállapodást nem tartotta be, továbbra is Giskra embere Koler/Kollár Péter volt a saskői és revistyei várnagy. 1453-ban egy oklevél megemlíti V. László saskői várnagyát, Koler/Kollár Pétert. Koler/Kollár 1456-ban igazolja, hogy Körmöcbánya adóként (taxa regia) 600 aranyforintot fizetett ki.

1464.12.08-án Mátyás király Wpor-i [Upori] László szolgálatait – különösen Zwonnyk vár alatt – megfontolva, a Bars megyei Saskew Castrumot, amely Koler Péter kezén van, tartozékaival együtt Wpor-i Lászlónak és fivérének, Wpor-i Jánosnak, s ha örökösök nélkül halnának meg, Pongrác, Gáspár és Tamás fivéreinek adja. Tehát ekkor még a husziták kezén volt a vár. A várat ez után 1465-ben Mátyás visszaszerezte és 1472-ben Saskői Koler Péter özvegyének és gyermekeinek zálogul adta Atkár és Szentjakab Heves megyei birtokokat.

1477-ben Hunyadi Mátyás Aragóniai Beatrix királynénak adományozta többek között Saskő váruradalmát. Férje halála után Beatrix, hogy elérje a királynővé való koronázását, Lipcse és Saskő várait a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt, Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspöknek és testvéreinek adta el. 1490. nov. 29-én Pozsonyban ezt II. Ulászló megerősíti. A Dóczy család egészen 1647-ig birtokolta a várat, a vár legjelentősebb építései hozzájuk köthetők.

A vár gótikus átépítésére a 15. század második felében került sor. Ekkor épült az északi palotaszárny, az aljában konyhával. Új ciszterna is épült és a déli várlejtőt is megerősítették. A nyugati kapu elé védművet építettek. Talán a huszita birtokláshoz köthető a közeli hegycsúcs megerősítése. Ez az objektum egy kőalapozású, feltehetően fából épült toronyból állt, amit ötszögű kőfal vett körbe. Mindezt még egy fa paliszád is védte, a fővár felé néző bejárattal. További védelmet egy árok, annak külső oldalán pedig egy közel 60 m átmérőjű, terméskőből szárazon rakott sánc biztosított.

A Dóczyak - mint Saskő előző urai és várnagyai is - perbe keveredtek a Selmecbányával. Nem tartották tiszteletben sem a selmeciek vámmentességét, sem azt a jogosítványt, hogy a Dóczyaknak adományozott Garamvölgyi királyi birtok erdeiben bányáik részére a míveléshez szükséges fát szabadon vághassák. A selmecziek kiváltságleveleit papírrongynak csúfolták, amilyet "néhány obulusért lehet most Budán szerezni".

I. Ferdinánd új adományként Saskő várát 1563-ban Dóczy érsek unokaöccsének, Demjénnek adományozta. Demjén később a Lipcsey családnevet vette fel. A 16. század végén Lipcsey János hatalmaskodásairól híresült el. 1605-ben Dóczy János Bars megyei főispán Bocskay hűségére esküdött, Saskő is megnyitotta kapuit az erdélyi hadak előtt. Később Bethlen Gábor hadainak sem állt ellen.

Az utolsó Lipcsey özvegye, Kubinyi Magdolna a saskői uradalomra nézve 1626-ban Dóczy Istvánnal, Mihállyal és a Lipcsey család leány ági utódaival egyességre lépett és 1628-ban átadta nekik az uradalmat.

1644-ben I. Rákóczi György harc nélkül foglalta el Saskőt.

Dóczy Zsigmondot a törökök Zsarnóca feldúlásakor a nejével, Kayser Eufrozinával együtt elfogta. Ő megmenekült, de a nejét elhurcolták. Zsigmond betegségben 1647-ben elhunyt, felesége később kiváltotta magát. Saskő öccséé lett, Dóczy Menyhérté.

1648 május 9-én a garamszentbenedeki konvent levele szerint Dóczy Menyhért a maga és őrült testvére, László nevében Saskő várát 22.000 forintér Lippay György esztergomi érsek testvérének, Gáspárnak, Bars megye főispánjának, a kamara elnökének és a kincstári javak főkormányzójának eladta. Az adásvétel ellen Héderváry János és Héderváry István özvegye, Esterházy Erzsébet is tiltakozott (a Dóczyak és Héderváryak még az 1480-as években kötöttek egymással örökösödési szerződést). A levél szerint az eladáskor Majthényi Mihály, aki a Lipcsey család női leszármazottja volt, elfoglalta Saskő felét. A sorozatos pereskedések során 1650-ben végül a Dóczy család javait megszerezni kívánók megegyeztek egymással: Lippay Gáspáré lett Saskő, a Héderváry-család pedig Revistyét és Sárfőt tartozékaikkal egyetemben.

A vár legjelentősebb átépítése a Dóczyak/Lipcseyek birtoklása alatt volt. Ezeket az építéseket leginkább a kényelmi szempontok vezérelték, de az alsóvár és abban a ciszterna is ekkor került kialakításra. Mára az alsóvárnak nyomát sem látni, csak a sziklába vésett ciszterna látható (galéria). A vár nyugati sarkán lévő tornyot a 16. század második felében elbontották, és helyette négyemeletes, hengeres ágyútorony épült. Ezt a 17. században felújították és még egy emeletet húztak rá. A keleti palotaszárny sarkát egy kisméretű, ötszögletű bástyával erősítették meg.

A Lippaiak birtoklása nem tartott sokáig, Lippay Gáspár fiai 1676-ban 88.000 aranyért eladták az uradalmat a királyi kamarának. A kuruc mozgalom erősödésekor Saskő és Revistye várát is német őrséggel látták el, védendő a bányavárosokat. A kamara már nem végzett felújításokat a várban, annak állapota folyamatosan romlott. Thököly Imre 1678-as hadjárata alatt Zólyom eleste után a bányavárosok német őrsége kevés ellenállás után megadta magát a kurucoknak. Ennek hírére Saskő és Revistye rosszul fizetett őrsége megfutott. A kurucok nem sokáig uralták a várakat és bányavárosokat. 1678 nov. 1-én vereséget szenvedtek a garamszentkereszti csatában és kiszorultak a megyéből.

1703-ban II. Rákóczi Ferenc kurucai Selmecbányával együtt Saskőt is elfoglalták. A vár pusztulása 1708-ban következett be, október 26-án Heister császári csapatai elfoglalták és felgyújtották. A legsúlyosabb rombolás az ágyútornyot érte. A vár 1945-ben német megfigyelőpont volt, az előrenyomuló szovjet csapatok lőtték az amúgy is rossz állapotban lévő várat.

Az első régészeti kutatásokat 1979-ben végezték. A vár állagvédelme még napjainkban is folyik (2021 nyara).