Pest városfalai

Pest előzményei között talán a legismertebb a rómaiak 2. században épített Contra Aquincum castruma. Az erődöt a 3. században átépítették, maradványai az Erzsébet híd pesti hídfőjétől északra a Március 15. téren láthatók. Falait feltárták, részben ráépült a Belvárosi templom.

A krónikai hagyomány szerint a 10. század közepén vár állt a pesti rév közelében, és Taksony fejedelem ezt a várat az izmaelita, keleti mohamedán kereskedőknek adományozta. Az 1970-es ásatások során kiderült, hogy a római erőd sosem lett kiépítve várnak. A honfoglalás után a pesti rév mindkét oldalán létrejöttek a révészek telepei. A pesti oldalon a 12. század végére három, laza szerkezetű település jött létre. A Duna-parti révhely körül Pest, ÉK-i oldalán, a Servita tér körül Bécs helyezkedett el, és Pest DK-i oldalán, az Egyetem tér körül alakult ki az a település, amelyet a 13. század közepétől Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére Szenterzsébetfalvának neveztek.

Egy 1240-ből fennmaradt oklevél szerint a Duna két partján élő német telepeseket megkülönböztették kispesti, vagy kelenföldi (budai Duna-parti) szászokra és a pesti Duna-parti nagypesti németekre. Pest kiemelkedésében jelentős szerepet játszó, nagypesti németek az Ausztriában földbirtokos Werner ispán vezetésével 1218–1225 között érkeztek a Duna bal partjára. II. András 1231 körül kiváltságlevelet állított ki a pesti polgároknak.

A korai városfal

A kora Árpád-kori Pest alaprajza nem ismert. A városfalak pontos építésének ideje ismeretlen, de a tatárjáráskor már álltak. A korai városfalon egyetlen helyen, a Városház utca 1-3. sz. előtti szakaszán találtak kaputoronyra utaló falmaradványokat. A városfalat árok övezte, a Ferenciek terén az 1817-es udvarszinttől 7,5 m mélységet is elérte. A 13. század első felében épített falrészletek a belvárosi templom környékén a Március 15. téren is előkerültek. Itt állt a római időkben Contra Aquincum erődje.

1241-ben Spalatói Tamás megemlíti munkájában Pestet ("igen nagy város") és erődítéseit. A pesti polgárok a közeledő tatárok ellen sáncokat emeltek és árkot ástak a város védelmére. Ez inkább csak erősítés lehetett, a falak ekkor már álltak. Pestet a tatárok az ostrom 3. napján foglalták el és égették fel, tehát a városfalak nem voltak olyan erősek, mint a tatárokat visszaverő Székesfehérvár, Esztergom falai. Ennek az árkolásnak a nyomait a régészek megtalálták.

1244-ben IV. Béla megújította Pest 1241-ben elveszett kiváltságlevelét és a város árumegállító jogot is kapott. 1247-ben IV. Ince pápa a mongol veszélyre való tekintettel IV. Bélának segítséget ígért, és egyben az esztergomi és kalocsai érsekekhez küldött bulláiban utasította a püpököket védelemre alkalmas helyek keresésére. IV. Béla a budai oldalra telepítette át a pesti polgárokat, megépítve a mai budai vár elődjét. Pest viszont nem szűnt meg, hanem egy új település alakult ki a helyén. A tatárjárás utáni forrásokban már nem említik a 13. századi városfalakat, viszont peres iratok említik a Pest körüli nagy árkon belüli részt. Ez az árok nagyjából a mai Kiskörút vonalán futott. 1968-ban és 1974-ben a Városháza utca teljes hosszában megtalálták ennek a korai városfalnak egybefüggő szakaszait.

1285-ben ismét tatárok törtek az országra, Benedek esztergomi kanonok levelében ezt írta: "...a tatárok végtelen sokasága Erdély felől Pest alá jött". Hogy volt e ekkor Pestnek kiépült védelme, arról nincs információ. A pesti és jenői révészek meggazdagodtak a menekülők átszállításából a budai oldalra, erről Lodomér esztergomi érsek 1285. június 14-én kelt ítéletlevelében olvashatunk. Izabella királyné az udvartarátásval a budai várba húzódva vészelte át az eseményeket. Sándor ispán két fia, Jákó és György a tatárokra támadt: "mikor a tatároktól való félelem miatt a budai várba voltunk bezárkózva hűséges báróinkkal és udvarunk ifjaival és a budai polgárokkal együtt, felségünk szeme láttára rárontottak a tatárokra, az országunk fő ellenségeire, a halál veszedelmétől mit sem félve".

A félbehagyott pesti vár

Az 1430-as években Luxemburgi Zsigmond utasítására hozzákezdtek a pesti vár építéséhez, ami viszont sosem készült el. Egy átutazó burgundi lovag 1432-ben ezt írta róla: "...Megszemléltem a tornyot, amely körülbelül már háromlándzsányi magas volt. Környéskörül igen sok faragott kő hevert, azonban az egész abbamaradt, mivel az előző kőművesek elhaltak, akik pedig életben maradtak, nem tudták folytatni..." Ennek a 23x23 m alapterületű, 4 m falvastagságú félbehagyott torony maradványai a Régiposta utca - Váci utca kereszteződésében rejtőznek a föld alatt. Ezt a félbemaradt várat még az új városfal építése előtt lebontották. A Váci utca északi végénél lévő várkaput részben meghagyva és átépítve kialakították az új városfal Váci-kapuját.

A középkori városfal

Aeneas Sylvius Piccolomini 1444-ben még falak nélküli városnak írta le Pestet. A 15. század közepén, vagy a század második felében újra szükségessé vált a város határainak rendezése. Az új városfal régészeti és okleveles bizonyítékok szerint Mátyás uralkodása alatt, 1460 és 1480 között épült fel.

Az új városfal nyomvonala párhuzamosan követte a 13. századi fal nyomvonalát, de attól mindenhol 140-160 méterre épült meg, megnövelve a védett területet. A városfal kb. 2200 méter hosszú, 1,9 méter széles és 10 méter magas volt, a pártázaton fa gyilokjáróval. Három kapuval rendelkezett: északon a Váci-kapu, keleten a Hatvani-kapu, délen a Kecskeméti-kapu. Ezek védelmét kaputorony és előttük rondella látta el (a rondellák építési ideje bizonytalan, lehetnek 16. századiak is). A Hatvani-rondella alapjait az Astoria aluljáró építésekor 1963-ban bontották el. A Duna parton két rondella is épült, itt fa palánk biztosította a folyó felőli védelmet. A városfallal egyidőben azok külső oldalán tornyok épültek.

1526-ban Szulejmán csapatai kifosztották és felgyújtották Pestet is. A kettős királyválasztás utáni pártharcok sokat rontottak a falak állapotán. 1527-ben I. Ferdinánd csapatai kiszorították Szapolyai Jánost és híveit az országból, Budával együtt Pest is a Habsburg-párt kezére került. Budát a Bécs ellen vonuló Szulejmán török csapatai foglalták el szept 8-án, míg Szapolyai hívei Pestet. A török ekkor még átadta Budát Szapolyainak és tovább vonult Bécs ostromára. A szultán Szapolyai támogatására 3000 törököt hagyott.

1530-ban I. Ferdinánd Roggendorf venyénylete alatt mintegy 9000 zsoldost és 3-4000 magyart (köztük Török Bálintot) küldött Buda visszafoglalására. Szapolyai visszavonult Erdélybe, Budát Bánffy Jánosra bízta. A sikertelen ostrom okt. 31-től dec. 20-ig tartott. A két király békét kötött, erre a nyugalmas időszakra tehetők Pest védműveinek utolsó korszerűsítései.

Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ban ezt írta Pestről: "A pestiek városa, hogy innen kezdjem leírásomat, a budai várból, mint már fentebb említettem, jól látható a Duna keleti partján; falai hosszú körben futnak, s mindkét végükkel a Dunához kapcsolódnak; népes lakosságának egy része magyar, a másik német, és mindkét oldalon hosszú elővárosai figyelemre méltóak: nevezetes sok különleges boráról, nemcsak az édes ízükkel kiváló szerémiekről (mintha krétaiak volnának), hanem a baranyaiakról, somogyiakról és más fajtákról is, ezenkívül mindenféle kereskedelmi áruról. A kereskedők nagy számban gyűlnek itt össze. A lengyelek, sziléziaiak és sok külhoni nemzet fiai itt veszik a bort. Földje terméketlen homok, s nem is hoz jobbára mást, mint tököt, répát és retket. Mezeje mindenfelé széltében messzire terjed, északi oldalát Rákosnak hívják, erről fentebb már említést tettünk. A város és Buda között folyik a Duna, ezt, mint másutt is, ahol csendes a folyása, csaknem minden évben december hónap vége és január eleje körül nem tölgyfából s más anyagból készült híd, hanem összefüggő jégpáncél borítja be. Mert a tél szigora miatt hirtelen akkora, többnyire egy könyöknyi magasságú jég áll be, hogy ezen aztán, akárcsak a legszélesebb és legbiztonságosabb hídon, megrakott társzekerek és bármely más teher kelhetnek át veszélytelenül, hol egy hónap tartamára, hol hosszabb időn át. Ennek a jéghídnak közepén választották meg a hagyomány szerint a híres Corvin Mátyást távollétében királlyá, mialatt László király parancsára Podjebrád György a prágai börtönben tartotta őt fogságban. Magyarország egyéb folyói is beállnak ugyanilyen módon, s ezelőtt ekkor szállta meg mieinket a legnagyobb ijedelem, mert féltek, hogy a törökök, élve az alkalommal, átkelnek a Száván, és kirabolják Szlavóniát; ezt aztán múlt évben csaknem teljes egészében, egyrészt a keresztény fejedelmek belviszályai folytán, amelyek miatt Magyarországgal, sőt még a saját veszedelmükkel sem törődtek, másrészt a mi saját hanyagságunk és pártoskodásunk folytán – ez szokta a nagy birodalmakat vesztükbe dönteni – az uralmuk alá vonták. A Duna fent említett partján sok heverésző embert láthatsz fényes nappal, ezek Pesten az édes Bakkhoszt mértéken túl hörpölték, most gőzölgik ki, és hosszú órákon át tisztulnak meg hortyognak."

1540-ban Szapolyai János király halála után az özvegye, Izabella királyné nem adta át Budát I. Ferdinándnak, aki Leonard Fels vezénylete alatt 10000 katonát küldött az elfoglalására. Fels sorra vette be Visegrádot, Vácot és Pestet. Budát meg sem kísérelte elfoglalni, de Pesten jelentős német és magyar helyőrséget hagyott. A ferdinánd-párti Bebek Ferenc és Varkocs György (Székesfehérvár későbbi hős védője) is a városban maradt. Rögtön nekiláttak Pest megerősítésének, ami 1541 tavaszán Fráter György támadásakor abbamaradt. Egy korabeli német röplap szerint s március 21-én a Bécsi-, későbbi Váci-kapu felőli oldalon olyan erősen lőtték a budai várból a várost, hogy a védők nem tudtak a falakon kitartani. Április 4-ig tartott az ostrom, a védők több rohamot is visszavertek.

Ferdinánd ismét Roggendorfot küldte Buda ostromára és Pest felmentésére. Pest erődítését Speciecasa királyi építőmester irányította, aki "az ellenség táborának ellenében itáliai módra négyszögben, akár egy igen széles tornyot, sáncot emeltetett és a tetejére ágyúkat helyeztetett". Buda közel 3 hónapos ostroma ismét sikertelen volt, nyáron befutottak az ostromlott Buda felmentésére Szulejmán csapatai, akik a támadók szétverése után csellel megszállták a budai várat (aug. 29.). A török flotta aug. 22-én kikötött Pesten, azt üresen találva.

A török kor

Az 1541-ben harc nélkül törökké lett Buda és Pest első visszafoglalási kísérlete 1542 őszén történt. Ezt örökítette meg Enea Vico rézmetszete (galéria). Az ostromlók Brandenburgi Joachim vezérletével szeptember 26-án első lépésként Pestet próbálták bevenni. A törökök keményen védekeztek, még kitöréssel is próbálkoztak (okt. 1.). A keresztény tüzérség 70-80 méteres szakaszon megrongálta Pest falát. Az ezután elrendelt roham során a német-magyar sereg 3 bástyát is elfoglalt, de a védők visszaverték a támadást. Az őszi esőzések beálltával az ostromló sereg eredménytelenül visszavonult. Ezen ostrom során Zrínyi Miklós 400 lovasával felmentette a szorult helyzetben lévő ostromlókat. A törökök helyreállították a súlyosan sérült falakat.

Buda és Pest következő ostromaira a 15 éves háborúban került sor. 1599 aug. 17-én Schwarzemberg petárdával akarta berobbantani Pest egyik kapuját (mint Tata és Győr visszavételekor), de a támadás sikertelen volt.

Buda 1602-es ostromakor a Hermann Russwurm vezette keresztény csapatok okt. 3-án elfoglalták a Gellért hegyet és innen lőtték a várat és Pestet is. A hajdúk egy rohammal elszakították a Pestet Budával összekötő hajóhidat, hogy a várból ne érkezhessen segítség a pesti törököknek. Okt. 5-én éjszaka kétirányú rohammal foglalták el Pestet, a kb. 1500 fős védők kis veszteség után elsáncolták magukat egy-két kő épületben, bástyában. Végül szabad elvonulás mellett feladták Pestet. A keresztény csapatok elsáncolták magukat a városban, Russwurm Eörsy Pétert nevezte ki Pest élére.

Okt. 13-án Szolnok felől Pest falai alá érkeztek a török nagyvezér csapatai. Russwurm Pestre vezényelte Strozzi ezredest 3000 gyalogossal, míg ő Budát ostromolta. Okt. 18-án 3-4 öreg tarackkal lőtte a török tüzérsét Pest falait. A pesti őrség több sikeres kitörést hajtott végre, az egyik kitörés alkalmából Eörsy Péter is elesett. A török rohamokat rendere visszaverték, az aknáikat hatástalanították. Okt 28-án a nagyvezér felhagyott Pest ostromával.

Nov. 9-én a pesti sáncokból 16 ágyúval lőtték a budai vár víztornyát, nem sok sikerrel. Pest őrségét lecserélték egy vallon ezredre és a budai oldalt kezdték megerősíteni, mert ez volt a legelhanyagoltabb része a városi védműveknek. A keresztények nov.14-én felhagytak Buda sikertelen ostromával, de Pesten erős őrséget hagytak (3-4000 főt). Mátyás főherceg az esztergomi táborból lőszer utánpótlást küldött Pest védőinek. A pápa hadbiztosának 5000 forintnyi segélyéből egy olasz hadmérnök karácsonyra kijavította a falak sérüléseit, és főleg a dunai oldalt megerősítette. 15 méterre a falaktól egy mély árkot ástak a falak körül.

1602 és 1604 között a budai várból a törökök folyamatosan lövik a várost. Egy szemtanú beszámolója szerint néha nappal elő sem mertek jönni az utcákra a védők. Az északi Duna-parti rondella teljesen romossá vált. Ezt ábrázolja egy ismeretlen művész egykorú tollrajza (galéria).

1603 januárjában a törökök elfogták a pesti védőknek szánt 40 szekérnyi utánpótlást. Erre a keresztény csapatok kitörve Pestről harban vették vissza az ellátmányt. Februárban egy török rohamot vertek vissza. Márciusban Pest és Buda lövi egymást, a keresztény ágyúk egy lőporraktárt eltalálva robbanást idéznek elő, a budai várfal is ledől egy szakaszon. A pestiek be akarnak törni a várba, de véres kudarcot vallanak. Az egész tavasz csatározásokkal telt a két város között. Russwurm 1603 őszén ismét meginult Buda visszafoglalására, de a Csepel-szigeten kivívott kisebb győzelem után nem tudott átkelni a pesti oldalról a budai oldalra, végül ostrom nélkül vonult vissza. Pestre Gaisperger ezredest rendelte Kolonich és Römer néhány száz gyalogosával. Gaisperger jelenése szerint ekkor Pest 1444 lépés széles volt, falainak körüljárása egy órába került, a területe pedig háromszor nagyobb Pozsonyénál. A pestiek élelmezése az év hátralévő részében egyre nehezebbé vált.

Végül 1604 szept. 5-én a tarthatatlan várost a török hajóhad érkezésének hírére a kivonuló őrsége felgyújtotta, a falakat megrongálták. Pest ismét török kézre került.

1684-ben Lotharingiai Károly Visegrád és Vác elfoglalása után a törökök által kiürített Pestet is bevette, de Buda elfoglalása ekkor még nem sikerült. Schulhof Izsák így írt róla: "Számtalan bombát vetettek Buda városának belsejére és töméntelen házat lobogó tűzzel égettek föl, úgyhogy sok mérföldről lehetett látni.". A sikertelen ostrom után Pestet kiürítették.

1686-ban a Duna mindkét oldalán megindultak a keresztény erők Buda ellen. Június 17-én elfoglalták Pestet. A várat 14000 védő élén az idős Abdurrahman pasa védte. Véres ostrom utámn Buda 1686. szeptember 2-án felszabadult a hosszú török megszállás alól.

Az 1684-es és 1686-os ostromkor a törökök meg sem próbálták Pestet védeni, ez a falainak és védműveinek rossz állapotára utalhat. A visszafoglalás után viszont biztosan kijavították őket, mert a Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok meg sem kísérelték az ostromát.

A városfalak lebontása

1737-ben Bél Mátyás vágigjárta a városfalakat. Megjegyezte, hogy azok ugyan jó állapotban vannak, de katonai jelentőségük nincs. Ekkor még a falak külső oldalán az 1686-ban kijavított várárok még látható volt.

A falak bontása és beépítése a 18. század közepétől kezdődött el, először az É-ÉK-i oldalon. Elsőként az Invalidus ház északi oldaln törték át több helyen a városfalat. Pest növekedését már akadályozták a falak, tornyok és rondellák. Ezek a karbantartás hiánya miatt rohamosan romlottak. 1772-ig a falak nagy része még szabadon, beépítetlenül állt. Ebből az időszakból Chim Mihály felmérése maradt fenn, ami jól mutatja a várfalakat és környezetüket. A fennmaradt térképek alapján először a városfalak belső oldalát építették be, majd a külső oldalt először a Hatvani-kapu és Invalidus ház között. A telekhatár minden esetben a városfal volt. Sok eseteben visszabontva kerítésnek, építőanyagnak használták fel a falakat. Több átjárót nyitottak a falakon, mert a három kapu nem volt elég a forgalom számára.

A Hatvani-kapu rondelláját 1772-re már lebontották, a városfal tornyai a Kecskeméti-kapuig még álltak. A városkapuk, tornyok és falak tervszerű elbontása 1783-ban kezdődött. Egy 1785-ös térkép szerint az északi Dunai rondellát éa a Váci-kaput is elbontották (egy 1778-as térkép még mutatja mind a kaput és mind a rondellát is (galéria)). A kapu egykori falainak körvonalait a Váci utca díszburkolata ma is mutatja (galéria). A Hatvani-kapu maradékát 1809-ben bontják le, a Kecskeméti-kaput és barbakánját még a 18. század végén. Az 1790 és 1815 között alkalmi színházként használt rondellát 1815-ben bontják el.

Pest falai még számos helyen megfigyelhetők a házak udvaraiban, a kapuk helyén emléktáblákat helyeztek el.