Ozora

Ozora neve a Szent István által létrehozott pécsi püspökséget megalapító és határait megállapító 1009.08.23-án kiállított oklevelében már szerepel. A XI-XIII. században az Árpád-kori Ozora életéből kevés írott emlék maradt. Ozora első földesura Sólyági Sándor ispán volt. 1325-ben már Ozora néven szerepel, s ezt az előnevet a család mindvégig meg is tartotta.

Ozorát "Azara" néven egy 1315-ben kelt oklevél említi mint az Ozorai család birtokát.

A várkastély építtetője Filippo Scolari (Ozorai Pipo) 1369-ben született Firenze mellett, de már 13 évesen Budára került (életéről részletesebben itt olvashat). 1390-től Kanizsai Miklós tárnokmester segédje, majd Simontornyán várnagy. 1399-ben veszi feleségül Ozorai András lányát, Borbálát. 1401-től a királyi sókamrák ispánja. 1404-ben pedig már temesi ispán, így lesz Luxemburgi Zsigmond egyik legsikeresebb hadvezére, a déli határvidék védője. 1416-ban kap engedélyt kő vagy favár építésére Ozorán, melyet elkészülte után, 1423-ban Zsigmond is meglátogat. Ekkor már feltehetőleg befejeződtek az építkezések. A külső falakat övező árokba a Sió vizét vezették. Scolari 1426-as haláláig keveset tartózkodik a várban, amelynek irányítását felesége, Borbála végzi. Borbála asszony 1438-ban kelt végrendeletében a várkastély tulajdonjogát Hédervári Lőrinc nádorra hagyta.

Érdekesség, hogy Pipo temesi főispánként az előterjesztője annak az okiratnak, amely alapján Zsigmond király hűséges szolgálataiért Serbe fia Woyk (Vajk) királyi udvari vitéznek, János nevű fiának valamint Woyk két testvérének: Magasnak és Radulnak, továbbá szintén Radul nevű unokatestvérének a Fehér megyei Hunyad várát (Vajdahunyad) adományozza. Ozorai Pipo így lett a Hunyadiak protektora.

1491-ben - Mátyás halála után - a trónkövetelő Habsburg Miksa foglalta el a várat rövid időre. Vélhetően 1510-ben kezdődött meg reneszánsz stílusban történő átépítés, amely során bábos korlátos folyosóvá építették át az udvari loggiát, az ablakok kereteit pedig reneszánsz faragott kövekre cserélték ki. A boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel. Ezekkel az átalakításokkal vált Filippo Scolari várkastélya reneszánsz rezidenciává.

1521-ben Hédervári Ferenc bán 18.000 ft-ért zálogként kötötte le Tamási várával egyetemben "Castra sua Ozora et Thamasy vocata in Tholmensi". A nándorfehérvári vár 1521-ben történő elvesztése miatt II. Lajos elkobozza a bántól Ozozra várát és 1524-ben Thurzó Elek kincstartónak adományozta. Szapolyai János 1526. november 27-én kelt oklevelében ezt érvénytelenítette és a bán nejének adományozza. 1537-ben Török Bálint foglalja el, aki újjáépíttette.

Ahmed szandzsákbég 1544 tavaszán megkísérelte elfoglalni Ozora várát. A kísérlet sikertelennek bizonyult, magát a béget is leváltották a kudarc miatt. Az esetet részletesen leírta Martonfalvay Imre deák, a Török család pápai kapitánya: "Azután nem sok idő múlván az gonosz hitetlen törökök az budai basával egyetemben tanácsot tartának, Ozora vára megszállására. Nagy haddal megszállották és igen megtöreték; ezt én meghallván, sieték Győrré az király képéhöz, hogy az győri hadat készltetnéje ő nagysága; az több vitézeknek is esedözém, hogy Ozora segitségére jőnének, mert az török megszállotta, és erősen lőteti, vitatja. Könyörgésemet meghallgatván, másodnap indulának : Horváth Markó uram az Rábaközről, az devecseriek is azonképen, innét (Pápáról) mi is, az mi kevesen voltonk, indulánk; de Ozorára nem merénk menni, az sok tőrökre, hanem egyenesen Fehérvárra menénk, és a városnak egy felől a hostagját (külváros) megvevéjök, és valami részét el is égetéjek. Ebben hir lett Ozorára: mindjárást megszabadult vívása, Fehérvár felé sietének alóla; mi sem késénk sokáig oda. Isten segítségével békével haza jövénk, Ozora vára is megszabadula."

A szultán 1545. ápr. 4-i dátummal megparancsolta a budai pasának és mohácsi szandzsákbégnek, hogy a fehérvári szandzsákbéggel együttesen indítsanak támadást Ozora és Simontornya ellen ("...most az gyaurok várai közül az Azor [Ozora] és Simontor [Simontornya] várak gyaurjai nem nyugszanak , és állandóan lemennek a Tula [Duna] irányába, elvágják az utakat... Elrendelem, hogy az említett váraknak az nyomorult gyauroktól Allah segítségével történő meghódításáért és felszabadításáért tegyék meg az előkészületeket..."). A támadás sikeres volt, Ozora a török hódoltság része lett, és csak 1686-ban került ismét magyar kézre kemény ostrom után, nagyon leromlott állapotban. Ekkor csak három oldala állt, a negyediket az ágyútűz lerombolta. Ezután Esterházy Pál nádoré lett. Az Esterházyak 1727 és 1733 között helyreállították a romos középkori várat, és kastélyszerű hivatali, tiszttartói központot alakítottak ki belőle. A külső várfalakat lebontották, a leomlott délnyugati szárnyból csak a földszintet építették újjá, középen az új kőkeretes barokk kapuzattal. A XIX.század elején megyei börtön, később magtár lett.

Nem a vár történetéhez tartozik, de érdemes megjegyezni, hogy 1848. október 7-én itt kerítették be Perczel Mór ezredes és Görgei Artúr őrnagy vezette nemzetőrök, valamint a Csapó Vilmos őrnagy által megszervezett népfelkelő csapatok Karl Roth császári vezérőrnagy határőrseregét. Az ozorai ütközet néven elhíresült esemény során a Jellasics által sorsára hagyott 9000 fős hadtest – kilátástalan helyzete okán – megadta magát a magyar haderőnek, ezzel pedig a horvát bán hadjárata teljes kudarccal zárult. Erről többet itt olvashat.