Szentmargitbánya vár és templom

Szentmargitbánya vár és templom

Majád vára, Keresztelő Sz. János templom

Szentmargitbánya környéke már a rómaiak korában is lakott volt, a közelében lévő kőbánya a XV. légió kőbe vésett nyomait őrzi a sziklafalakon.

Szentmargitbányát a győri káptalan oklevele említi először 1232-ben Mayad [Majád] alakban. 1276-ban a templom titulusának a nevét átvéve "Sancta Margareta"-ként szerepel, de e mellett a "Mayad" megnevezést még a 15. század közepén is használták.

Majád várának az építtetője és építésének ideje nem ismert. A vár 1273-ban már állt, ekkor súlyosan megsérült a II. Ottokárral vívott harcok során. 1277-ben egyetlen oklevél egy monostort említ itt (más adat nincs róla).

A 13. század utolsó harmadában a nagyhatalmú Kőszegiek magánháborút vívtak az osztrák területek ellen. Ezekből a rablásokból Majád várának őrsége is kivette a részét. 1289-ben Albert osztrák herceg IV. László hallgatólagos jóváhagyása mellett hadjáratot vezetett a Kőszegiek és szövetségeseik Nyugat-magyarországi birtokai ellen. Ez volt a Güssinger Fehde. Nagymarton várának elfoglalása után május 16-án Gutkeled nembeli Miklós majádi várának bevételére indult. A kortárs Ottokar aus der Gaal stájer költő rímes krónikájában megírta "sant Margreten" öt napos ostromának történetét. Az osztrákok kőhajítókkal és faltörőkkel támadták a várat, amelyet annyira megrongáltak, hogy a vár tornyán át lehetett látni. Végül a védők az élelmet és a bort hátrahagyva szabad elvonulás mellett feladták azt. Albert herceg egy éjszakát itt töltött, majd a megrongált várat Kriuzpecken Fridrichre bízva tovább vonult Sopronnyék (Ekendorf) bevételére. IV. László halála után Albert nem adta vissza az elfoglalt várakat Magyarországnak, azokat III. Andrásnak a Bécs elleni hadjáratát lezáró 1291-es hainburgi béke kényszerítette ki. A békeszerződés szerint "... mások várait Magyarországon melyeket a herceg hatalmában tart legyenek azok akár nemeseké, akár bármi állapotú embereké maradéktalanul le fogják rombolni." Ennek a rombolásnak esett áldozatul Majád vára is, amely többé nem is szerepel.

1296. július 23-án kiadott oklevélben Miklós fia László Mead bánja ("bani de Mead") birtokot adományoz.

1395-ben a Gutkeled nemzetségből származó Butkai Pál fiai Majád, Zazloph, Szabómárton, Medgyes, Bánlaka és Őrpordány helységek elfoglalása ellen tiltakoznak.

Zsigmond király 1415. június 25-i oklevele szerint Kanizsai Istvánt és unokaöccsét Jánost beiktatták Mayád nevű birtokba ("possessionis Mayád vocate in comitatu Soproniensi "), amit vásárlás útján szereztek. 1437-ben a mayádi plébános szolganépeiről olvashatunk ("ipossessione Mayad iobagiones plebani").

1515-től a kismartoni uradalom része lett. A törökök 1529-ben, 1532-ben is feldúlták. 1605-ben Bocskai hajdúi rabolták ki. A Rákóczi szabadságharc alatt a kurucok többször is megsarcolták.

Az osztrák kutatók szerint a Szt. Margit plébániatemplomot részben a lerombolt vár köveiből építették. A gótikus templomhajót az akkor még szabadon álló toronyhoz építették hozzá, ami a vár tornya lehetett (ezt látszik alátámasztani a falkutatás is). Első említése az Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt templomnak 1359-ből ismert, a mellette épült csontház is a 14. századból származik. A gótikus szentélyt 1497-ben Seband Werpacher bécsi építőmester építette. 1517 után az evangélikusoké lett. A században többször próbálták meg visszaszerezni a katolikus lelkészek - sikertelenül. 1587-ben a templom lepusztult volt: "a templomban minden annyira lepusztult és lerombolt, hogy teljesen megegyezik a keresztény templommal, amelyben nem volt sem kehely, sem monstracia, napirend, kereszt. és legyezőt, oltárterítőt, dísztárgyakat, albumokat, misekönyveket és hasonlókat nem találni." 1638-ban kerül vissza a katolikusokhoz, a jelentések szerint a főoltárt sok kép díszíti. A templom gazdagon díszített kő szószéke a 17. század második harmadában készült.

1683-ban a Bécset ostromló Kara Musztafa csapatai kirabolják és felgyújtják a települést. A templomban lerombolták az oltárokat és a tető is leégett. 1700 körül végezték el a helyreállítási munkálatokat. 1959/60-ban a templomot modern épülettel bővítették. A teljes felújítás 2012-ben készült el.


Források: Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius III. (Győr, 1866.); Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius IV. (Győr, 1867.); Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938); Stessel József: Majád nevű helység Sopron-megyében (Századok – 1883); Deutsche chroniken und andere geschichtsbücher des mittelalters; Köblös József - Süttő Szilárd - Szende Katalin: Magyar békeszerződések 1000-1526; A település weboldala;

Megközelítése

Szentmargitbányán a főtéren lehet parkolni, innen 50 méterre van a templom, csontház és várfal részlet.

Szélesség: N - 47°48'12.2"
Hosszúság: E - 16°36'25.3"