Sárospatak

A sárospataki Rákóczi-vár mai formája még a gondos helyreállítás után sem hasonlít a vár XVIII. századi formájához. Nemcsak a Perényi-szárnyat alakították át a XVIII—XIX. században, hanem a Lórántffy-szárnyat is. A vár jellegzetes része, a Vörös-torony is alacsonyabb volt egészen a XVII. század végéig.

Patakot valószínűleg vallon telepesek lakták, akiknek Imre király 1201-ben városi kiváltságot adott. Egyes vélemények szerint Szent Erzsébet 1207-ben Patakon született. A vár 1250-körül épülhetett, 1261-ben V. István ifjabb király ide költözött udvarával. Több torony épülhetett, ezt támasztja alá V. István adományozó levele 1262-ből: "A pataki várunkban az egyik tornyot, az északit, mely még nincs befejezve, s melyet nevünk alatt építünk, Mihály comesnek, hívünknek örökre adományozzuk, úgy, hogy építését befejezve örökre bírja és módjában legyen utódainak is örökül hagyni." IV. Béla fia ellen háborúzva Patakot elfoglalta, és fia családját a túróci várba hurcoltatja. Érdekesség, hogy az ostromló had vezetője IV. Béla leánya Anna halicsi, boszniai és macsói hercegnő volt. Valószínű, hogy ez a vár a Bodrog partján sziklán álló Vörös-torony helyén lehetett (Dercsényi-Gerő 1953).

1273-i oklevelében IV. (Kun) László a települést "de Castro Patak" megnevezéssel említik.

Az újabb kutatások Patak várát nem Sárospatakra, hanem (Sátoralja)Újhelyre teszik, mivel Patak nem egy város, hanem egy terület neve volt, minthogy a vidék elöljáróját is pataki ispánnak nevezték. Magán a Vörös-tornyon sem találtak 13. századi elemeket. Patak tehát jelentette részint azt a települést, amelynek lakosai szintén olasz (vallon) vendégnépek voltak, részint egy tágabb fogalmat, a pataki erdőispánságot, comitatus de Patak-ot. Ez az Újhely felett magasló pataki vár fogalom azonban a 14. század második felére kezdett anakronizmussá válni. Megszűnt az archaikus szerkezet, a pataki ispánság. Ekkor következett be egy érdekes terminológiai fordulat.
1390-ben Zsigmond elajándékozza Perényi Miklós szörényi bánnak, 1429-ben újra királyi birtok. Ezen oklevelek alapján egyértelművé vált, hogy az Újhely mellett emelkedő vár az újhelyi vár. Ettől fogva Patak Patak és Újhely Újhely.

1429-ben a Pálóczyak Zsigmondtól adományként megkapták Patakot. Az 1429-es adománylevélből kitetszik, hogy maga Patak oppidum is önállóságra törekedett, arra várt, hogy szabad királyi várossá emeljék. Az oklevélben arról van szó, hogy korábban Patak városa is az újhelyi várnagyoknak a zaklatásaitól szenvedett. Világos, hogy Patak is az újhelyi várnagy alá volt rendelve. Patakon nem emlegetnek castrumot, de a Perényieknek volt kúriájuk a városban már 1427-ben.

Az első okleveles adat, amely valamiféle "fortalitium"-nak, erődítménynek meglétére utal Sárospatakon, a Pálóczy Simon és Perényi János háborúskodását lezáró 1444. május 20-án kelt békeegyezményben fordul elő. Perényi kihasználta a várnai csata utáni anarchikus állapotokat, és elfoglalta Patak városának egy részét. Ez vagy a ferencesek, vagy a dominikánusok kolostora lehetett, erről vita van a szakértők között. 1454-ben a rokon Pálóczyak hatalmaskodnak egymás birtokrészein a városban.

1465-ben Pálóczy László arra kap engedélyt Mátyástól, hogy városi kúriáját falakkal és tornyokkal erősséggé alakíthassa át. (Ez az erősség pusztul el majd 1528-as év ostromaiban).

1471-ben Pálóczy Imre és István közös oppidiumuknak nevezik Patakot. Ebben az oklevélben nincs szó még várról. Egy másikk, 1482-es oklevélben mér említik az erősséget "castrum suum Sárospatakiense", István tulajdonában levőnek.. 1490-ben Imrét beiktatták Újhely várának és Patap felének "(medietas oppidi Sárospatak)" a birtokába. 1493, 1494-ben is olvashatunk pataki várnagyokról, akik mindig a város alsó részét, és nem a Héceli felsőrészt birtokló Pálóczyak emberei voltak. Ez az erősség a legújabb kutatások tükrében a Vörös-torony lehetett.

Összefoglalva, a sárospataki vár két közvetlen előzménye az 1461-ben falakkal, bástyákkal és árokkal kerített, a várostól északra fekvő főúri udvarház, amely 1429-től volt a Pálóczi család lakhelye, valamint az 1444 előtt várszerűen megerősített dominikánus kolostor épületegyüttese a Bodrog mellett, a város déli részén. Mindkét erősséget az 1528-as ostrom során rombolták le, miután azok nem is épültek újjá. A mai vár magvát alkotó lakótorony építését Pálóczi István személyéhez, az 1471-1482 közötti évekhez köthetjük. Ezt bizonyítja az 1506-os évszám egy ajtókereten. Ehhez csatlakozott az új földesúr, Perényi Péter által 1534-1542 között kialakított belső vár a reneszánsz palotával és az akkori belső várost kerítő külső védelmi rendszer, amelynek alapjai ma is végigkövethetők.

Perényi-korszak

1526. aug. 29-én Mohácsnál hősi halált hal Pálóczy Antal. Patakot Perényi Péter szerzi meg. Az özvegy Pálóczy Katalint Patak elhagyására kényszerítette: "...mennétek Cékében és ott lakjatok... Mágnásnak és nem özvegyasszonynak való Patak vára."

1528-ban a Ferdinánd és János király közötti háborúskodás során kétszer is ostromolták Patakot. Június 12-én Ferdinánd hadvezére, Serédy Gáspár foglalja el Sárospatak várát és városát, az újhelyi várat azonban nem tudja bevenni. Athinai Simon deák, Szapolyai hadvezére augusztus végén 600 lovassal, 2000 gyalogossal és ágyúkkal kezdi meg a pataki vár ostromát, és néhány nap múlva már a vár sáncára kitűzi János király zászlaját, a védők azonban letépik ezt és egyik ágyúját a vár árkába rántják. Mivel azonban nem érkezik felmentő sereg, és az ellenség aláaknázta a vár falait, a két pataki várnagy szeptember 15-én szabad elvonulás feltételével feladja a várat. Serédy 500 emberével csak szeptember 23-án érkezik Patakra, a vár alatt megütközik Simon deák 3000 főnyi seregével és súlyos vereséget szenved. Egy szeptember 26-i levélben azt olvassuk, hogy a várat felgyújtották és pusztán áll, sőt újabb hírek szerint teljesen lerombolták. Ezt támasztja alá Perényi Péter 1534-ben Újhely várából írott levele is, miszerint szerint Patak majdnem teljesen elpusztult az ostromokban. Patakot Ferdinánd hadvezére, Katzianer 1529 áprilisában elfoglalta. Perényi csak a török fogsága, 1530 után tért vissza pataki birtokára.

Perényi 1534-ben elkezdi a pataki vár kiépítését, elsősorban a külső vár kialakítására koncentrálva. Újhely várából Kassának címzett levelében várépítésben jártas mestereket kér, hogy Ferdinánd ellenében megerősíthesse Patak várát. 1537-ben már a két király követei már a fallal körülvett Patakon tárgyalnak. A gótikus Vörös-tornyot átépíttette: reneszánsz kandallók, ablak és ajtókeretek lettek beépítve, kialakították az Olaszbástyát, a tornyot körülfogó külsővárat, feltöltik a lakótorony környékét, ekkor kerül(het) föld alá földszint lőrés sora. A város Bodrog-felőli u.n Vizi-kapuja felett az 1541-es évszám, a városfal építésének befejezési éve látható (galéria). Ferdinánd 1542-ben elfogatja Perényit, aki csak halála előtt nem sokkal szabadul. Építkezéseit 1563-ig fia, Perényi Gábor folytatta. Az egyik kandalló felirat utal az építketések befejezésénak idejére: "e királyi palotát a hős Perényi alapította és immár Gábor díszíti 1563." (galéria)

1567-ben Perényi Gábor halálával kihalt a család. 1573-től 1602-ig Dobó Ferencnek, az egri hős fiának a záloga. 1584-ben karácsonykor a költő Balassi Bálint titokban feleségül vette Dobó Krisztinát és embereivel megszállta a várat. A fellármázott lakosság még aznap kiűzte őket. Dobóhoz köthető a Vörös-torony felső részének átépítése 1590 körül, mely során egy felső védőfolyosó került kialakítársa, és talán a palotaszárnyon is építkezett.

1602-ben Dobó Ferenc unokahúgáé, Perényi Zsófiáé lett a vár, de Basta császári generális megszállta. Rudolf császár parancsára kirabolta a Dobó kincstárat, 204 000 tallért pedig a zsoldosok fizetésére vittek el. 1604-ben Bocskai hadai foglalják el Patakot, megelőzendő Basta újabb fosztogatását. Bocskai 1605 január 21-én érkezett meg Pataka, és később itt fogadta a szultán követét. Bocskai fejedelmi koronáját 1610-ig itt őrizték.

Patak a Rákócziaké

1608-ban Lórántffy Mihály Sárospatak ura. Leánya, Lórántffy Zsuzsanna 1616-ban I. Rákóczi Györgyhöz ment feleségül, hozománya a pataki vár volt. Már 1617-ben elkezdődnek az építkezések, erről egy vörösmárvány felirat tudósít: "Ezt a palotát Rákóczi György 1617. április 22. és 1628. augusztus 22. között építette." Emeletet húztak a Perényi-szárnyra, Sub Rosa erkély megkapja a díszítését. Sárospatak lett a Rákóczi család székhelye, átváve a szerepet Szerencstől. 1619-ben az Öregpalotában (Vörös-torony 2. emelet) fogadta Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna. Az u.n. Bokályos-ház, I. Rákóczi György csempézett fogadószobája is itt lett kialakítva 1642-ben (galéria). Ehhez a csempéket Törökországból hozatták. 1620 körül ágyúöntő műhelyt is létesített Patakon, 1627-ben kőlábakon álló hidat építetett a Bodrogon. 1622-ben Rákóczi György írásba foglaltatta a sárospataki református főiskola törvényeit.

Rákóczi nem csak a palotszárnyat bővítette, hanem jelentősen megerősítette a falakat is, korszerűsítette a bástyákat. Az 1642-ben készült leltárból ismerni a bástyák neveit: Veres-bástya, Középső-bástya, a templom mellett való Új-bástya és Tömlöc- vagy Cigány-bástya, Oroszlán-bástya, Mezei Mátyás, másutt Máté bástya. Miután 1630-ban fejedelemmé választották a fejedelmi pár Erdélybe költözött. 1647-ben készült el a Lórántffy-loggia, amely ma is ikonikus része a várnak. A délnyugati sarokbástya építését is ebben az évben rendelte el a fejedelem, de csak halála után fia, Zsigmond sürgetésére 1649-ben indult meg az építése. Az eredeti bástya kör alakú volt, ez jól látható a galériában lévő képeken, és az 1570-es alaprajzon. Falazása és földszinti ágyútermeinek boltozása 1650-ben nagyrészt el is készült, de befedésére csak 1654-55-ben ad utasítást Lorántffy Zsuzsanna.

Rákóczi 1644-es hadjárata alkalmával a hadaival kétszer is járt Patakon. Először február 12-én, amikor is innen indult Kassa alá, ami szintén meghódolt. Május 22-én szinten Patanál állomásozott a fejedelem főserege, miután a császári csapatok ellentámadást indítottak. Esterházy nádor csapatai Szerencs bevétele és kifosztása után a megerősített Patakot nem merték megtámadni. Patak őrsége ekkor mintegy 1100 gyalogos volt. Borsi várkastélyát és Újhely városát is kifosztották a nádori csapatok.

Férje 1648-ban bekövetkezett halála után Lóránffy Zsuzsanna visszaköltözött Patakra. 1651. októberében Rákóczi Zsigmond itt fogadta Krisztina svéd királynő követeit. 1656-ban emeletet húzatott a Vörös-toronyra, kialakítva az ágyúállásokat. Lefedette a tornyot vörös zsindellyel, valószínűleg a torony innen kapta nevét.

II. Rákóczi György halála után özvegye, Báthory Zsófia és fia I. Rákóczi Ferenc Sárospatakon rendezkedtek be. A bigott katolikus, Habsburg-hű Báthory Zsófia parancsára 1671. októberében elűzték a pataki református kollégium tanárait és diákjait és az iskolát a jezsuitáknak adták.

1666-ban I. Rákóczi Ferenc Patakon nötött házasságot Zrínyi Ilonával. A rangos esemény során a Wesselényi-összeesküvésben résztvevő főurak a Sub Rosa szobában tanácskoztak és tervezték a Habsburg ellenes felkelést.

A felkelés összeomlása után I. Rákóczi Ferenc Munkácsra menekült anyjához Báthori Zsófiához, és csak hatalmas váltságdíj fejében hagyták életben. Birtokainak nagyrészét császári katonaság szállta meg, így Patakra is bevonultak 1670. június 24-én Stahremberg vezetése alatt.

I. Rákóczi Ferenc 1676-ban, nem sokkal fia születése után elhalálozott, így Patak Rákóczi Júlianna és öccse, a csecsemő II. Rákóczi Ferenc tulajdona lett. Az özvegy Zrínyi Ilona 1682-ben feleségül ment a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imréhez. 1683-ban Thököly Imre foglalta el a várat a császáriaktól, a református kollégiumnak visszaadatta az elkobzott javait. A Thököly-féle felkelés bukása után 1685-ben Schultz tábornok császári seregei szállták meg Patakot. Zrínyi Ilona Munkács várába vonult vissza, és két éven át hősiesen védelmezte Antonio Caraffa generális ellen.

1697. július 1-én a hegyaljai felkelők Thököly egykori hadnagya, Tokaji Ferenc vezetésével éjszakai rajtaütéssel beveszik Tokaj és Sárospatak várát. A császiriak válasza nem sokáig váratott magára. 1697 július 18-tól készültek a patakiak az ostromra. Vaudemont herceg seregeivel 21-én ért Patakra, 22-én már lövette a várat. 23-án a jezsuiták feladásra bírták az őrséget. Vaudemont megtorlása szörnyű volt: a magukat kegyelemre megadó felkelőket minden vizsgálat nélkül felakasztatta vagy karóba húzatta "Kiált Tokaj vára, jajgat Patak vára, kinek most hallatik rettenetes jaja...". A bevonuló zsoldosok teljesen kifosztották a belsővár épületeit.

I. Lipót 1702-ben elrendelte a Pataki vár védműveinek a lerombolását. Ekkor robbantották fel külsővár bástyáit. A Vörös-torony tetőzete vagy ekkor, vagy a következő évben, 1703-ban az Orosz Pál ezredeskapitány vezette kurucok bevonulásakor kitört tűzvészben pusztult el. A negyedik, Bodrog felőli tornyocska is ekkor omlott le, a belsővár is hatalmas károkat szenvedett: megsemmisült a tetőzetet, a festett famennyezetes emeleti termek, csupán a déli szárny földszinti és emeleti helyiségei maradtak épségben. A szabadságharc évei alatt csak részben állították helyre az épületeket, például zsindelytetővel befedték a várkastélyt.

1708. november 28. — december 17. között Sárospatakon volt az országgyűlés. Itt mondták ki a jobbágyfelszabadítást. 1708. december 19-én itt fejezik le az árulóvá lett Bezerédj Imre brigadérost és Bottka Ádám alezredest.

1709. október 25-én József császár Sárospatakot és a megrongált várat a regéci uradalommal együtt főudvarmesterének, Leopold Donát Trautson hercegnek adományozta 150.000 forint értékben zálogul. II. Rákóczi Ferenc utoljára az 1710. október 5. és 18. közötti napokat töltötte Patakon. Esterházy Antalra hagyta Patakot, de a kuruc csapatok a Bodrog hídját felszedve elhagyták a várat. A császáriak november 10-én vonultak be a városba. 1711. augusztusában vonultak ki a megszálló csapatok a várból "A helyőrség elvonult innen és mocsokkal elborítottan és rongáltan hagyta hátra nekünk a várat.".

Új tulajdonosok Patakon

1720. november 20-án III. Károly felszólította az egri káptalant, hogy I. József adománylevele értelmében iktassák be Trautson herceget és férfiutódait a pataki és a regéci uradalom örökös birtokába. A Trautson uralom alatt - különösen igaz ez Donát herceg éveire nem folytak jelentős építési munkák a pataki várban, csak a legszükségesebb épületek helyreállítása és tárolóhelyiségek kialakítása történt meg. 1712-ben a külső várban az uradalmi tisztviselők szállásául szolgáló épületet állítottak helyre és egyet magtár céljára. 1721-ben a korábban a fejedelemasszony ebédlőjéül szolgáló keleti szárny emeletén található termet gabonatárolásra használták. 1737-es tűzvész elpusztította a kastély tetőzetét. 1775. október 31-én hatvanöt éves korában elhunyt Trautson herceg, családjának utolsó férfi leszármazottja. A pataki és a regéci uradalom visszaszállt a királyra.

Bretzenheim Ferdinánd 1807-ben megszerezte az elkobzott Rákóczi-birtok egy részét, köztük Sárospatakot és Regécet. Patakon a hatalmas pénzbe kerülő építkezések során a nyugati oldalon lévő bejáratot kétszer is áthelyezték (láthatók a nyomai a falon), a déli szárnynak a Vörös-toronyhoz csatlakozó végét a pince boltozatáig lebontották és feltöltötték a belsővár előtti szárazárkot. Az udvari homlokzatok elé boltíves folyosók épültek. Az építkezések jelentős része 1838-1839-ben zajlott, melyek eredményeképpen egy európai viszonylatban is figyelemreméltó romantikus stílusú főúri kastély született. A külsővár részben felrobbantott bástyáinak köveit a környékbeli lakosság hordta el lakóházak építéséhez. Özvegye halála után birtokait 1875-től Windischgrätz Lajos örökölte és 1945-ig a család birtokában maradt.