Cserkút: Keresztelő Szt. János templom

Cserkút 1290-ben szerepel először oklevélben, de oly módon, amiből arra lehet következtetnünk, hogy már az 1009 augusztusában - Győrött - Szent Istvánt és a pápa küldötte, Azo püspök által megteremtett Pécsi Püspökség alapítólevelében leírt birtokok között szerepelhetett. Neve arra utal, hogy a falu egy cserfákkal körülnőtt kútnál, forrásnál épült. Temploma a 12. század végén épült. Ez a korai templom egyhajós, félköríves szentélyű, torony nélküli épület volt. A templomot a 13. században kifestették, az északi falán ma is láthatók a nagy felületen megmaradt bizánci hatású falképek. A felsőn képen apostolok vonulnak, a kedves tanítvány, János nyitja a sort, őt követik a többiek, de Júdás helyén Pál menetel, majd Péter és András következik. Ők az angyal vezérelte három napkeleti királyt követik, s együtt mennek a diadalíven trónoló Máriához és a gyermekhez. Az apostol-királysor alatt a szenvedő Krisztus jellegzetes ábrázolása fedezhető fel, mellette a kardot és a mérleget tartó Szent Mihály ítéli meg az elébe érkező holtak lelkét, s a körülötte álló ördögök-angyalok az "ANIMA" felirattal is megmagyarázott zsákmányra várnak. A zárókép itt Szent Miklós, a biziánci egyház oly kedvelt alakja.

A templom főhomlokzata a déli volt, melyet a magyarországi általános gyakorlatnak megfelelően alakítottak ki, vagyis kis előtetős, rézsűs ajtó nyílik a középső tengely alatt, felette három félköríves, szintén befelé szűkülő ablak áll egy sorban. Azért is egy sorban, mert a templombelsőben karzat nem volt. A szentély itt is boltozott, hogy az oltáriszentséget védjék.

1333-ban Péter nevű papja 17 báni dénárt adózott a pápai tizedjegyzék szerint. Ezekben az iratokban Cherkuth, Cherent, Chekuch, Chekuk, Cherchus, Serkud néven szerepel.

A 14. században a hajó nyugati oldalához tornyot építettek, a szentély déli oldalához sekrestyét. A templombelső új festést kapott, amit egy tűzvész előzött meg a kutatások szerint. A diadalív jobb oldalán lévő Szt. György kép alatti felirat mutatja a dátumot "Anno DOMINI MILLESIMO CCC XXX et QUINTO IN HON SANCTI...(Az Úr 1335. esztendejében...tiszteletére...)".

A 15. század végén a sekrestyéhez csontházat építettek, és a templomot fallal kerítették. Ekkor készültek a diadalív feletti képek: közepén Krisztus trónol az üdvözültekkel, a diadalív belső oldalán a hónapok jelennek meg munkaábrázolásokkal, a déli (jobb oldali) részén Krisztust a getszemáni kertben és jeruzsálemi bevonulásakor mutatják a képek.

A szentély freskói igen töredezettek, nagymértékben sérültek a boltozat beomlása után. Az alsó sáv az általános gyakorlatnak megfelelően gazdagon redőzött függöny volt, felette a feltételezések szerint a magyar szentek (István, Imre, László, stb.) állhattak.

1721-ben a canonica visitatio szerint a templom hajó teteje hiányzott, elpusztult a szentély boltozata, a déli sekrestye, az osszárium és a kerítőfal. Bohuss kanonok 1721-23-as egyházlátogatásakor még látta a templom külsejét díszítő képeket.

1725-ben a templomot újjáépítették. A szentélyt bolthajtással látták el, a tetőt zsindelyezték. Új, barokk sekrestyét emeltek az északi oldalon, míg a déli sekrestye, a csontház és a kerítőfal föld alá került. 1732-ben felújították a romos tornyot.

Az 1967-1968-ban végzett régészeti kutatás után a templomot 1971-1972-ben helyreállították, falképeit restaurálták. A déli kapu környéke is festve volt. Ide a segítő szentek képét szokták festeni, elsősorban Szent Kristófét. Ennek csak maradványait találták meg. A galériában lévő képeken már csak sejteni lehet őket.