Szank Kápolnahely

Szank község Kecskeméttől 41 km-re délre, a Kiskunság szívében, a Homokhátságban található. A település mai nevét a tatárjárás után betelepülő kunok egyik vezéréről, Szankról kapta. A falu elődje az Árpád-korban egy ismeretlen nevű település volt, ahol a helyiek utolsó vérig ellenálltak a tatár hordának.

Szank közvetlen környékén már 1968-ben előkerült egy 113 darabból álló éremlelet, ami egyértelműen a tatárjáráshoz köthető. Közelebb az egykori faluhoz 1971-ben 1181 érmét találtak, ettől 80-100 méterre 2009-ben a templomhelytől 1,2 km-re Wilhelm Gábor tárt fel egy leégett Árpád-kori házat, melyben emberi csontvázak (34 nő és gyerek) részben összeégett maradványai kerültek elő, valamint ékszerek, használati tárgyak és pénzek.

A tatárjárásról való ismereteinket erősen át kell értékelni a sorra előkerülő kis falusi templomokat korbevevő körárok rendszerek előkerüléseinek fényében (pl. Csengele, Tázlár, vagy a közeli Kápolnás ). A vesztes muhi csata után a tatárokkal szembeni ellenállás az egész országra kiterjedt, ennek része volt a védhető helyek megerődítése. Ezek a munkálatok nem ad-hoc jelleggel készültek, hanem egy előre átgondolt védekezési stratégia részeiként. Szank-Kápolnahely kis temploma köré a kettős körárkot az Árpád-kori temetőbe vágták bele. Szélességük mintegy 5 méter, mélységük kb. 3 méter volt. A kitermelt földből emelt sáncokon agyaggal tapasztott vesszőből font paliszád erősítette a védelmet.

Ezeket a helyi harcokat a korabeli keleti források is megerősítik: "Sok csata volt ott ... Ez egy hatalmas királyság, tele nehéz helyekkel... " (Stephen Pow: Ersatz Fortresses). Rogerius is megemlíti, hogy igen sok vár épült, és itt nem a kővárakra kell gondolnunk.

"Amikor pedig a tatárok a faerödítményeket már lerombolták, földdel telt zsákokat hajítottak a gépekkel az árkok feltöltésére. A magyarok és a többiek közül senki sem merészelt az árkok szélén megjelenni a kövek és nyilak miatt" (Rogerius)

Szankon a belső körárokban több helyen kerültek elő égés nyomok, amik az ostrom során keletkeztek, amikor az agyagozott paliszád kigyulladt és beomlott. Páncéltörő és csontból készült nyílvessző hegyek is előjöttek ezekből a jelenségekből, és az egyik hősi halottunk csontváza mellől. Előkerültek még páncéllemezek, sarkantyúk, kardok, buzogány fejek, tőrök, kések, ékszerek, pénzérmék, amik azt bizonyítják, hogy katonák is védekeztek a helyiekkel együtt. Az árokból rengeteg kő került elő, amit bizonyosan a védők dobáltak a támadókra. Az ostrom során a támadók folyamatos lőtték a védőket - néha csak 8-10 méterről - amit a csontokon talált nyílhegyektől származó sérülések mutatnak.

A tatárok az ostrom során lemészárolták a védőket és a környék lakossága 1242-re kipusztult. A szanki körárkokban mintegy kétszáz egyénhez köthető csont maradvány került elő. A kipusztított népesség helyére IV. Béla hívására a kunok települtek, az ő egyik vezére lehetett Szank, aki után a települést elnevezték. Első írásos említése 1451-ből ismert Szank szállása néven ("in descensu Scancscalasa, de descensu Zankzallas)"). Az oklevél említi Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát is. A település kun kapitányai a Kalas családból kerültek ki.

2019 nyarán a kunok megtelepedésének emléket állítva látogatóközpont és a különböző korszakok lakóházait bemutató skanzen épült a rekonstruált kettős körárok mellett. A látogatóközpontban film, makettek, és leletek sokasága mutatja be a település és kunok történetét.